Szia ! Már régen írtam, a szülinapi köszöntésen kívül. A nagyobb kalitka meg lett engedve , persze úgy,hogy szóba sem hoztam, mindössze apukám mondta ,hogy előbb utóbb kéne neki egy nagyobb kalitka. Meg is említettem neki,hogy a horgászboltban láttam 4390 ft -ért (persze azóta már nem emlékszem a pontos árára, mert ez kicsit régebben, kb két héttel ezelőtt történt). A másik madár sajnos még nincs megengedve, mert a szüleim állítása szerint majd Szotyi idővel elfogad társnak. Most tényleg van időm foglalkozni vele,reggel 10-kor kinyitom a kalitka ajtaját, és körülbelül este ötig kint van. Néha odaszáll hozzám az íróasztalra, jön kíváncsiskodni. :) De ettől függetlenül tényleg kéne neki egy társ. Hiszen én nem tudok vele csiripelni, repkedni, mivel nem vagyok madár. (Egyébként meg a nyári szünet is elmúlik egyszer)

Amúgy , Csivike vedlik? Mintha rövidebb lenne a farktolla!

Zsozsókám !
El is olvastad a bejegyzést, amihez kommentet írtál,
vagy csak úgy hozzászóltál a legújabb meséhez ?
Ugyanis a Csivikével kapcsolatos kérdésre benne van a szövegben a válasz.

Ezek szerint a szüleid még mindig nem tudják, hogy itt levelezgetsz velem...
Pedig hányszor kértelek, hogy erről tájékoztasd őket !
Tizenhárom évesen te még ne tarts kapcsolatot idegenekkel, az engedélyük nélkül !
SÜRGŐSEN mutasd meg nekik a blogomat,
és igenis tudjanak róla, hogy van egy madaras mentorod !
Nem szeretnék több kommentet látni tőled,
míg nem tudnak róla a szüleid, hogy mi itt beszélgetünk.

A bizi milyen lett ?
Részletes beszámolót kérek róla ! :-))

Egyébként már jó pár napja olvastam a bejegyzést, akkor mikor kiírtad. Most csak azért írtam hogy tényleg kommentáljak valamit a bejegyzéshez. (okos vagyok. tényleg. :P) Na mindegy. Elvileg, amíg nem mutattam meg a szüleimnek a blogot, addig nem írhatok egy betűt se ,szóval nem is csacsogok itt tovább. (majd írok)

Jól van, Zsófi.
Úgy látom, becsületes emberke vagy. Úgy is kell.

Azt elfelejtettem mondani az előbb, hogy nagyon édes az új avatarod.

Itt vagyok.
A szüleimnek tegnap megmutattam a blogot, meg pár beszélgetésünket komment formájában.
Közben, visszakerestem a madaras leveleket (nem mutogatásra, csak szerettem volna visszaolvasni) és találtam egy olvasatlan levelet Tőled. Pedig már majdnem egy hónapja ott van szegény levél. Ez egy avatar kép ,amit köszönök szépen :D Most már ez lesz az avatarom, és szerintem nem is fogom megváltoztatni. (Az egyikkel az a baj,hogy homályos, a másikkal hogy minden cucc belelóg a képbe, Szotyi alig látszik, a harmadikat meg még fel se engedi tölteni, szóval maradok ennél ...) Egyébként kitűnő lettem :D

Gratulálok, Zsófi !
Valami hasonlót vártam, mert értelmes kislánynak tűnsz -
de azért kitűnőben nem mertem reménykedni.
Illetve csak reméltem, de közben csitítgattam magam,
hogy jó az a bizi pár négyessel is. :-))
Én felsőben már sose voltam kitűnő, mert tornából mindig hármasom volt.
Mai napig rosszul vagyok, ha eszembe jutnak a tornaórák. :-))

Oda jársz abba a művészeti iskolába, ami ott van nálatok ?
Nézegettem a városod honlapját, többek között az iskoláét is.
Nagyon jónak tűnik - bár persze nem biztos, hogy az a te iskolád.
Most hatodikos vagy hetedikes voltál ?

Nagyon örülök, hogy végre tudnak rólam a szüleid.
Nem is értem, hogyan lehetséges, hogy eddig sosem hoztál szóba.
El se tudom képzelni, hogy ne újságoltam volna el azonnal az anyukámnak,
ha friss madarasként találok egy használhatónak tűnő papagájos oldalt.
Mi mindig, mindent megbeszéltünk - és szerintem ez így volt jó.
A hallgatásból, elhallgatásból csak félreértések vagy hazugságok születnek.
Beszélni kell mindenről, mert "néma gyereknek anyja sem érti a szavát".
(Ami egyébként nem igaz : én remekül megértettem magam a nem beszélő gyerekeimmel is.
Az anyukájuk meg pláne.)

Szerintem már régen túlszárnyaltál engem "avatarilag" :
megtisztelő, hogy lecserélted a képecskét,
de nekem a legutóbbi jobban tetszett, mint a saját kreálmányom. :-))

Mit csinál a drága kis rosszcsontod ?
Írtad múltkor, hogy időnként odarepül az íróasztalodra...
(Az enyémek sajnos sose csináltak ilyet, egyik se.)
Javaslom, hogy gondoskodj a számára dobálni valókról.
Imádni fogja, ha valamit ledobhat az asztalodról,
te meg szolgai módon fölveszed a padlóról, hogy újra ledobhassa. :-))
Csak arra vigyázz, hogy a dobálni valók ne legyenek balesetveszélyesek !
Ne legyen szúrós, hegyes, szöszös vagy túl nehéz !
Meg olyan pici se legyen, hogy esetleg benyelhesse !
Láttam egyszer videót, amin fülbevalót dobált a madárka - hát az például nem jó ötlet.
Semmi gyöngyös vagy láncos nem jó, nehogy szétszakítsa, és benyelje a darabjait.

Az nem tragédia, ha Szotyika magányos madárka lesz.
Jobb volna neki egy kis pajtással,
de a legtöbb kis hullámos mégiscsak egyedül él.
Vélhetően tényleg elfogad majd téged fajtársának
(illetve magáról nem fogja tudni, hogy ő madár),
épp ezért később már nem sok esélyetek lesz társat szerezni mellé,
mert addigra megszokja, hogy csak szárnyatlanok vannak körülötte,
és nem ismeri fel a másik madárban a valódi társát.
Az ilyen, magányosan tartott madarak általában ki szoktak készülni "lelkileg",
ha új kis szárnyas érkezik a házhoz, és ellenségként tekintenek rá.
Bár persze biztos ebben a tekintetben is más minden madárka.

Köszönöm! :) Hát én még csak hatodikos voltam, az az igazság. (Ilyenkor még kítűnő az ember.. a problémák csak hetedikben kezdődnek...:D) Nem, nem a művészeti iskolába járok, van egy másik ,ami református, én ott tanulok. Én nem titkoltam semmit, csak egyszerűen nem szoktunk beszélni ilyenekről. Aztán: Hogy Szotyi mit szokott csinálni? Dobálni még nem dobál, de igyekszik olyan helyre ülni, hogy a gazdit legjobban idegesítse. Például, végigszalad a billentyűzeten, vagy ha rajzolok, pont arra a részre ül rá, ahol eddig rajzoltam. Persze, nem ugrál odébb, egyszerűen ráül a rajzomra és néz. Eközben pedig megengedi,hogy simogassuk (apukám szokta, én csak ritkán) . :) Egyébként úgy döntöttem, Szotyi mégis csak egyedül lesz. Egyedüli madárkának vettem, és időközben arra is rájöttem,hogy nem csak a gazdi döntésén múlik,hogy társas, vagy nem társas madár lesz. Olvastam olyan történeteket, hogy véresre csípkedte az új madarat a régi,de olyat is, hogy elpusztult szegény. (Persze, ezek mind úgy kezdődtek hogy a felelőtlen gazdi rögtön,vásárlás után összezárta a madarakat) De olyanról is hallottam, hogy 4 évig egyedül élt papagáj befogadta az új tojót maga mellé. (szintén hullámos) De netről nem lehet tudni, mi igaz, mi nem, meg elvileg a hímek barátkozósabbak egymással. Belegondoltam magam Szotyi testébe...már majdnem két hónapja él egyedül, nem hinném hogy annyira örülne ha az ő "személyes területére" bemerészkedne más madár.

Kicsit sok a "de" :D

Én úgy gondolom, addig rugalmas(abb) a madárka, míg ivaréretté nem válik.
Ez körülbelül kilenc hónapos kort jelent, de egyedenként változó.

Te miért nem szoktad simogatni Szotyikát?
Csak úgy kérdezem...
Valamilyen módon ki kell mutatnod számára a szeretetedet.
Nálunk ez a tenyeremből való evés, meg a kisujjam cincálása-puszilgatása.
Valamiféle "testi" kontaktus kell(ene) annak a kismadárnak, pláne, ha nincs társa.
De persze csak akkor, ha szívből jön...
Ha nem szívből jön, azt úgyis megérzi, mert az állatokat nem lehet becsapni.
Ha nem vagy egy babusgatós-gügyögős fajta, az elég baj,
mert a madárkádnak rengeteg szeretetre és odafigyelésre van szüksége.

Arra viszont ügyeljetek, hogy nem mindegy, hol simogatjátok a madarat.
A kis tarkóját, fejecskéjét lehet vakargatni (ezt szeretni szokta),
de a szárnyát, hátát, oldalát nem kell simogatni,
mert az állítólag a párjának a kiváltsága - vagyis felhívás párosodásra.
Most még talán mindegy, de később erre figyeljetek oda.
Úgyis lesz elég baja szegény madárnak, hogy nem lesz kit feleségül vennie.
(Csuvikának is ez a tragédiája - pedig neki itt van Csivike.
Ez így alighanem rosszabb szegénynek, mint ha egyáltalán nem lenne társa.)

Drága kicsi Szotyi Gyerek !
Adj egy hatalmas puszit a kobakjára a nevemben !
Bár az enyémek szaladgálnának a billentyűkön !
Bár az enyémek repülnének rá arra, amit éppen csinálok !
Unatkozik az istenadta, játszani akar veled.
Nem is tudod, mekkora kincs van a kezedben !!!
Dicsérd, dicsérd és dicsérd, valamint kényeztesd őt reggeltől estig !
Ha lenne egy ilyen tevékeny madaram, regényeket írnék róla - te meg alig mesélsz...
Szereted te eléggé ezt a madárkát, Zsófi ???
Szeresd ám nagyon ! Szüksége van rá...

Persze én sokszor etetem a kezemből, fürtössel és magokkal is. Simogatni én is szoktam, csak ha apukám "találkozik" vele, vagyis bejön a szobámba kb 5 percig simogatja.. :) Én naponta többször de maximum egy percig szoktam simogatni a nyakát. Mostanában sajnos visszaszokott a csipkedésre... Ha nem szeretné hogy simogassam, csíp... Régen ez még csak játékos csipkedés volt, most viszont már úgy csíp,hogy fáj. Játszani is szoktunk, eléggé kedveli a ping-pong labda gurigatós játékot . Nagyon aranyos, ahogy szalad a labda után :D Én próbálok mindig beszélni hozzá, hogy épp mi történik. És ezentúl próbálok többet törődni, foglalkozni vele. Egyenlőre még csak ujjraülős, kézbőlevős viszonyban vagyunk. Vállamra, fejemre még sose szállt rá... :( Egyébként: nálatok is ilyen hideg van? A madárkák hogy viselik? Szotyi egész nap fel volt fújódva,mert a lakásban 20-21 fok van... és igen, nyáron be kellett kapcsolni a fűtést... Szegény Szotyim egész délelőtt föl volt fújódva, és inkább bóbiskolt. Sőt, még délután is. Estefelé kezdett aktívabb lenni csiripelt, ugrált és jelenleg is csiripel: igaz, a kalitkában. Na de hogy ne csak Szotyiról beszéljünk szeretném tőled megkérdezni, hogyan szoktassam rá Szotyit az almára? Hiába kínálom neki, fél tőle. Csak pitypanglevelet és salátát eszik, mint zöldeleség.

Jesszusom, Zsófi : azonnal állj le a salátával !!!
Hacsak nem saját termés.... de még akkor is veszélyes lehet.
Ha mégis adsz neki, NAGYON alaposan mosd meg, de utána meg is kell szárítani.
(Mondjuk konyhai papírtörlővel, alaposan.)
Még egyszer mondom : csakis saját salátát adhatsz neki,
ha teljesen biztos vagy benne, hogy az vegyszermentes.
Bár ebben ma már senki se lehet bizonyos, hisz ki tudja, mivel kezelték a vetőmagot...

Gondolj rólam, amit akarsz :
én azt mondanám, hogy inkább ne kapjon semmi zöldet Szotyika,
de semmiképp ne kockáztasd az egészségét salátával és hasonlókkal !
Ha nem kap zöldet, abba nem fog belehalni -
olyan hullámost viszont kettőt is tudok, aki a piaci salátától pusztult el.

Az én madárkáim soha életükben nem ettek semmi zöldet
(Csipikéékkel több mindent próbáltam, de nem fogadták el,
ezeknek meg már nem is adtam semmi ilyesmit),
mégis megvannak és egészségesek.
Hidd el, hogy a zöld eleségekben több a veszélyforrás, mint a vitamin !

Remélem, még nem késő, és nem attól volt felfújódva szegény Szotyika,
hogy ne adj' Isten kapott valami mérgezést.
Ha reggel még meglesz, akkor e felől nyugodt lehetsz -
de kérlek, többé ne kísérletezz a zöldekkel !

Majd írok még részletesebben, meg az almáról is - de nem most.
Épp csak azért kapcsoltam be egy percre a gépet, hogy lássam, van-e új komment -
de közben Csuvika már hazarepült, és ordítva követeli, hogy menjünk lefeküdni.
Később majd jövök, de addigra te édesdeden aludni fogsz.

Fázni mi nem fázunk, mert tegnapelőtt visszakapcsoltam a konvektort.
Muszáj volt, Csivike miatt, aki nagyon fagyos.
Szegény Csuvinak meg mindig melege van (nekem is) - de hát mit csináljak ? :-))

Itt már túl sokat kell lefelé tekergetni, Zsozsó, menjünk át a következő bejegyzéshez !
Ott folytatom a választ a kérdéseidre, mert annál még nincs sok komment.