HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

Csivicsuvi rádió

Ha szeretnél
egy kis csiripelést
hallgatni a mesékhez,
kapcsold be a rádiót !

 

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 


free online users counter

utolso_datum_kicsi_jav.jpg
Az idő megállt
2021 január hetedikén,
délután fél öt körül.

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

Új kommentek

  • csivicsuvi: @Bősze Nelli: A lényeget meg kifelejtettem, nagy örömömben. Igen: Csuvika gyönyörű madárka volt.... (2021.01.21. 21:50) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Bősze Nelli: Arany Nellike! Képes voltál regisztrálni a kedvemért?! :) Nem hiszem el! Ilyen a v... (2021.01.21. 21:23) 520. VÉGE
  • Bősze Nelli: GYÖNYÖRŰ a búcsú-videó... Szép a dal is, de a legcsodásabb a kismadarad. A "feleség" és szép volt,... (2021.01.21. 20:24) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Igád: Köszi, Ágika. Meglepődtem, mert már elfelejtettem, hogy "rendes" kommentet is tudsz írni,... (2021.01.18. 15:17) 520. VÉGE
  • Igád: Szép a búcsúztatód, az összefoglalód képekben. A zenét ismertem, de csak a dallamát. Jó választás.... (2021.01.18. 14:04) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @fogszobrász: Köszi, Gabóka. Téged szeretett Csuvika, mindig részt vett a társalgásban, ha telef... (2021.01.15. 22:21) 520. VÉGE
  • fogszobrász: Drága Csuvika, hát elment végleg!! Az a vigasz ilyenkor, hogy jobb ez már így neki, mert szerintem... (2021.01.15. 21:12) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Igád: Minden hétre rendelek, Dágicska, csak a mostanira nem tettem, mert még időben kitaláltam,... (2020.06.02. 18:37) 518. SOVÁNY
  • Igád: Hát fogszobrász nem irigyellek ebben az öltözékben. Meg jobban is félnék - az eszem tudja, hogy ne... (2020.06.02. 15:34) 518. SOVÁNY
  • csivicsuvi: @fogszobrász: Gabóka, ne röhögtess : az általad küldött kép LE VAN KICSINYÍTVE, hisz teljes való... (2020.06.01. 21:19) 518. SOVÁNY
  • Utolsó 20

RÉGI VENDÉGKÖNYV



csivi_szamlalo.jpg

ENNYI NAPOT
ÉLTÜNK ITTHON

 csuvi_szamlalo.jpg

CSUVIKA EGYEDÜL ÉLT

csuvika_egyedul_kicsi.jpg

 

 NAPIG

booked.net
+22
°
C
+25°
+19°
Budapest
Csütörtök, 12
Péntek
+25° +15°
Szombat
+26° +17°
Vasárnap
+24° +15°
Hétfő
+24° +16°
Kedd
+20° +17°
Szerda
+23° +15°
7 napos előrejelzés

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (9) Ajándék (53) Alma (5) Almafigurák (17) Almás tojás (16) Alvás (12) Amazon (4) Baj (58) Baleset (14) Bánat (8) Banyamadár (39) Barkács (15) Befogás (13) Biztonság (10) Blog (22) Bojtkirály (11) Bosszúság (4) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (12) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (52) Csőr (6) Csőrkoptató (12) Csuv-IQ (12) Csuvibaj (37) Csuviláb (6) Csuviságok (49) Csuvitéz (10) Csuvi Lovag (28) Cuki (4) Doki (53) Durci (3) Eleség (10) Elixír (5) Enyelgős (13) Evés-ivás (48) Evőgép (3) Ezermester (23) Faxni (6) Felszerelés (42) Féltékeny (10) Frász (48) FREEBLOG (12) Furmány (9) Galamb (55) Galambfióka (32) Gondolatolvasó (1) Gyász (13) Hálószoba (4) Harc (3) Hinta (19) Hízelgős (7) Holdkór (2) Hőség (9) Időjárás (47) Irigy (3) Játék (20) Juszt se (5) Kalitka (19) Kapcsolat (46) Karantén (2) Karom (18) Képeslap (46) Köles (11) Kötélhágcsó (1) Kötél ülőke (4) Levél (17) Lifegő (13) Makranc (6) Mászóka (28) Más madárkák (7) Mindennapok (7) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (17) Odú (12) Off (29) Öröm (16) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (6) Pech (3) Potty (10) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (15) Rigor (14) Roncsgazdi (6) Rontó-bontó (27) Röpp (16) Sirám (55) Szadi (6) Szállítás (25) Szkleró (14) Szökős (2) Szülinap (9) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (21) Ülőrúd (3) Ünnep (96) Vedlés (18) Vendég (1) Vészmadár (4) Videó (5) Vihar (8) Viselkedés (68) Zakkant (13) Zsandár (10) Címkefelhő
Úgy tűnik, nem helyeselték az istenek,
hogy múlt héten megcsaltuk Miklós Doktort, és a Jász utcába mentünk karmot vágatni.
Tettek róla, hogy alkalmunk legyen kiköszörülni a csorbát,
és Angyalföld után Újbudára is elzötyögni, abszolút soron kívül, vasárnap,
egy olyan hét végén, amikor egyébként is minden áldott nap mennem kellett valahova.
Tudom, nem én vagyok az áldozat és nem engem kell sajnálni -
de azért egy héten kétszer cipelni orvoshoz a madárkákat a mázsás szatyorban....
háááát..... el bírok képzelni ennél nagyobb örömöt a magam számára.
*
15_09_30_021.JPG
 
Szegény pindurkáimnak meg pláne...
A keddi merényletet még csak-csak elviselték valahogy,
mert az előre tervezett kirándulás volt,
amire időben fölkészítettem a madárkák lelkét -
na de hogy kedd után még vasárnap is egész nap raboskodniuk kell,
aztán meg orvul bepakolom őket megint a szállító ketrecbe és a fertelmes szatyorba,
noha nem is volt előre megbeszélve semmi, és nem tudták, mire számíthatnak -
hát ezt bizony erősen zokon vették szegény kis porontyaim.
Még Csuvika is – pedig miatta kellett ismét útra kelnünk.
Az egész napos raboskodás sokkal jobban megviselte, mint a selejtes lábacskája :
ordított órákon keresztül, és kaparászta az ajtót, hogy engedjem ki azonnal.
Lévén vasárnap, csak öttől volt rendelés – a madárkák meg reggeltől bezárva.
 
Hogy miért kellett újra orvoshoz mennünk,
azt leírtam még frissiben a vendégkönyvben -
ám az igazság az, hogy pontosan én se tudom.
Mármint azt nem tudom, mi történt, illetve történt-e valami egyáltalán -
és ha igen, ki volt a bűnös vagy ki volt az ügyetlen.
Ismerve a gazfickóimat, én Banyácskámra gyanakszom
(hogy esetleg lelökte Csuvikát a kakasülőről, az meg ügyetlenül esett) -
viszont Miklós szerint az sincs kizárva, hogy nem történt baleset,
hanem Csuvikából magából jön a baj, ami éppen most mutatkozott meg először.
*
15_10_03_003.JPG
 
Azért én bízom benne, hogy inkább baleset lehetett -
ám hogy konkrétan hogyan és micsoda, azt pont nem láttam.
Az esti szertartásaink legvégén jártunk szombat éjjel :
épp kiszaladtam az előszobába a kalitkatakarítás szemetes zacskójával,
utána meg friss vizet hoztam az itatóba.
A két dolog együtt nem tart fél percig se – mégis közben történt a baj.
Amikor kimentem, Csuvikám békésen falatozott a zöld etetőből,
mire meg visszajöttem, fönt ült a kakasülőn – de addigra már nem működött a lába.
Először csak az tűnt fel, hogy furcsán tartja -
aztán minél tovább néztem, annál nyilvánvalóbb lett,
hogy nem tudja szegénykém behúzni a jobb lábacskáját, továbbá állni sem tud rajta.
Tisztán látszott, hogy fáj neki, nem is tudott vele ráfogni a botra.
Nyüszögött szegénykém kínjában, én meg kis híján sírva fakadtam,
mert este tizenegy körül jártunk (másoknál már majdnem éjfél volt),
ilyenkor bajos volna segítséget vagy tanácsot kérni bárkitől.
Legjobban attól voltam elkámpicsorodva,
hogy Miklós csak délután öttől rendel vasárnap
(így is egy áldás, hogy egyáltalán rendel),
addig pedig még nagyon sokat kell Csuvikának szenvednie.
*
15_10_03_003a.JPG
*
15_10_03_002.JPG
 
Szenvedett is szegénykém – ám legjobban attól, hogy nem jöhetett ki a kalitkából.
Meg persze este is nagyon sokat kínlódott az elhelyezkedéssel,
mert egy lábbal nem tudott se megfordulni a kakasülőn
(márpedig ő háttal szeret aludni), sem a csipeszlépcsőket nem tudta használni.
Ráadásul élete gonosz párja még jól le is lökte a magasból,
pedig akkor már napnál világosabb volt, hogy Csuvika beteg, illetve fáj a lába.
Talán épp ezért... Mint egy kis fúria !
A hímecskéimnél ilyesmit soha nem láttam
(ők inkább sajnálják a tojót és aggódnak érte, ha valami baja van),
de Csipikém pont ugyanilyen gonosz tudott lenni Csupikával,
ha szegényke gyengélkedett : egyszerűen nem tűrte meg maga mellett.
Ütötte-vágta, ahol érte, és közben ordított, hogy vigyem innen ezt a romhalmazt.
Biztos az utódok egészsége érdekében van bennük ez az ösztön,
hogy nem tűrik a beteg hímet.
Vagy talán csak én fogtam ki két ilyen gonosz kis boszorkányt – de nem hiszem.
Továbbá az is lehet, hogy mindkét banyácskám egyszerűen féltékeny (volt),
hisz ugye a betegnek kijár egy kis extra figyelem és kényeztetés.
Azt pedig egyik boszikám se szerette soha, ha nem ő van a középpontban.
 
Valahogy túléltük az éjszakát, reggel pedig megnyugodva láttam,
hogy Csuvika (bár láthatóan szenved az ügyetlen kis lábával) jönne kifelé.
Ugyanolyan élénk és hangos volt, mint más reggeleken,
és ugyanúgy igyekezett az ajtó közelébe, még ha bicegve is.
Valamicskét javult éjjel az állapota,
mert reggel már szépen rákulcsolta a botra az ujjacskáit.
Csak behúzni nem tudta a kis lábát – ez nem megy neki azóta sem.
*
15_10_05_021a.JPG
 
A befogás egy horror volt – tudtam is előre, hogy az lesz.
Csivikém illemből elröppent előlem az első próbálkozásnál,
de másodjára simán hagyta magát megfogni
(vittük őt is, mert nem volt szívem itthon hagyni egyedül,
noha a szingli szállítónak szinte nincs is súlya,
azzal az én dolgom sokkal könnyebb lett volna) -
Csuvika viszont nem az a legény, aki csak úgy megadja magát holmi szárnyatlannak,
legyen bármennyire is romos.
De nem is volt romos : selejtes lábacska ide vagy oda,
egyáltalán nem látszott szegénykémen, hogy bármi baja lenne.
A hullámos nagy színész (lévén zsákmányállat), nem mutatja a betegségét -
de azért láttam én már elesettnek minden madárkámat.
Csuvika most nem volt az. (Szombat éjjel igen – ha nem is túlságosan.)
Tudtam, hogy nagy harc lesz a befogás,
és ez még rátesz majd néhány lapáttal a lábacska bajára -
és így is lett, sőt még szörnyűbb volt az egész, mint képzeltem.
Nyilván nem volt mindegy, hogy csak öt nap telt el az utolsó kergetőzés óta :
Csuvika okos madár, tudja, hogy ilyen sűrűn nem szoktunk orvoshoz járni.
(Képeket nem is csináltam a kis ketrecről meg a szatyorról,
hisz ott vannak az ugyanolyanok az előző bejegyzésben.)
 
Azért valahogy csak elindultunk...
Oda-vissza pechünk volt a metrókkal
(pont az orrunk előtt ment el mind a négy, és vasárnap elég ritkán jár),
de így is elsőként érkeztünk a rendelőbe, mehettünk be azonnal.
Miklós megállapította
(csak úgy ránézésre és tapintásra, de teljes bizonyossággal),
hogy Csuvika lába nincs eltörve és nincs kificamodva :
talán beleakadt valamibe és megrándította, vagy megütötte nagyon.
További lehetőség, hogy esetleg van valami hasűri daganata,
ami nyom egy ideget, és ettől esetleg le is bénulhat a lába -
de Miklós szerint ez nem valószínű, mert Csuvika még fiatal hozzá.
 
Kapott szegénykém fájdalomcsillapító cseppeket -
én meg az instrukciót, hogy pár napig adjam neki.
Hogy az nem én vagyok,
aki a szemcseppentőből ügyesen Csuvika csőrébe varázsolja az elixírt,
azt Miklós már régen pontosan tudja,
így azt tanácsolta, hogy almára tegyem rá a két csöppet,
és úgy próbáljam megetetni a madárkámmal, naponta egyszer.
Hááááát.... majd meglátjuk.
A különlegesen szép almákat mindenesetre beszereztem ma a Nagy Attrakcióhoz.
Amúgy meg roppant csodálnám, ha ezúttal nem ragaszkodna hozzá Csivike,
hogy ő egyen Csuvika oldaláról a tálkában.
Kérdeztem Miklóst, hogy mi lesz, ha véletlenül Csivike falja föl a cseppeket.
“Akkor nem fog fájni a lába” – válaszolta Miklós.
Aztán komolyan is megerősítette, hogy baja nem lehet tőle,
csak Csuvikának lesz rossz, ha nem kapja meg a szükséges adagját.
Szegény kicsi drágaságom... igazi hős vitéz !
Abszolút nem látszik rajta, hogy bármi baja lenne -
pedig azért biztos fáj neki az a boldogtalan lábacska.
*
15_10_02_001.JPG
 
Csivi Banya egyébként mindenképpen bűnös a balesetben :
ha másért nem, hát azért,
mert miatta nem volt még alvás akkor, amikor megtörtént a baj.
Új szokást vett föl pár napja rusnya boszorkánya :
ő, aki eddig mindig hazavonult a kalitkába már kora este, sőt késő délután,
újabban hazarepül ugyan, de nem megy be az ajtón, hanem megül a tornácon,
és úgy trónol ott, bűbájos képpel, békésen, mint aki ott is akar aludni.
Biztos megunta, hogy eddig mindig Csuvikára kellett várni,
és úgy döntött, hogy most már visszaadja a kölcsönt.
Pont a baleset előtti estén próbáltam őt a vaku villogásával hazazavarni,
mert már tíz óra is elmúlt, és az én tündérem még mindig kívülről őrizte a házat.
Csivike nem zavartatta magát : fütyült a vakura is, meg a könyörgésemre is.
Meg se moccant, csak nézett rám, hogy mi a baj, hisz ő igazán jó kislány.
Odaálltam közvetlenül mellé, odadugtam a fejemet az övé mellé :
kicsit sem ijedt meg, duruzsolt nekem szép halkan a maga nyelvén -
és eszébe se jutott elhagyni őrhelyét.
Még csak meg se rezzent a túlzott közelségemtől.
Végül volt vagy fél tizenegy, mire végre megszánt és bevonult az ajtón.
*
15_10_02_009a.JPG
 
A baleset estéjén meg még ezt is túlszárnyalta.
Azt hittem, végre lefekhetünk időben,
mert fél kilenc körül arra jöttem be a konyhából,
hogy Csuvika a kalitkában falatozik, Csivike pedig az ajtóban ül,
de a legbelső lépcsőn, ami már kalitkán belül van.
Gondoltam, szépen rácsukom az ajtót, aztán kezdhetünk készülődni a lefekvéshez.
Aha ! Ahogy azt egy szárnyatlan elképzeli !
Csivi Pipi látta, hogy jövök, és azonnal a tettek mezejére lépett :
mire odaértem a kalitkához, ő már fönt ült a kedvenc trónusán,
ahol előző nap fényképeztem.
Onnan nézett rám legbájosabb mosolyával,
hogy “Mi van, Mami, megjöttél ?”
Azt hittem, kitekerem azt a karcsú kis bikanyakát...
De persze nem tekertem ki : jobb híján leültem a géphez játszani,
és vártam sorsom jobbra fordulását,
hogy egyszer majd csak hazavonul az én furmányos tündérem.
Így esett, hogy alaposan elcsúsztunk az idővel,
és Csuvikának volt alkalma este tizenegy körül balesetet szenvedni.
*
15_10_02_005.JPG
 
Azt még muszáj elmondanom a lábacskás történethez,
hogy éjjel, a sokadik cigi közben, eszembe jutott Miklós megjegyzése,
mely szerint Szépséges Hercegem még túl fiatal egy daganathoz.
Tényleg.... mennyi idős is pontosan Csuvika ?
Elkezdtem számolgatni, csak úgy fejben, a konyhában.
Ami kijött eredménynek, az annyira fura volt, hogy nem akartam elhinni :
szaladtam be a géphez, hogy ellenőrizzem magam a blogban.
(Itt van jobb oldalon a két kis életkor-számláló :
aki nem hiszi, járjon utána.)
Bizony úgy van, ahogy fejben is kiszámoltam : a balesete napján Csuvika
három éves, három hónapos, három hetes és három napos volt,
ráadásul október harmadikán történt a dolog.
Van ebben valami misztikusan borzongató és félelmetes.
Úgy látszik, Csuvikának a hármas nem tartozik a kedvenc számai közé.
Csak legalább tartanának még egy kicsit az átkozott hármasok,
és lenne is túl szegénykém a problémáján három nap alatt !
 
*
Hogy ne legyen olyan egyszerű az egyébként is rumlis napunk tegnap,
ahhoz még a kinti madárkáim is hozzátették a magukét :
a két tündér Kisgoncinak épp most jutott eszébe,
a legnagyobb izgalom kellős közepén,
hogy ideje volna már körülnézni kicsit a piros ládán túli világban.
Szó se róla, tényleg ideje volt :
az én kis szülinapi ajándékom ma háromhetes,
a húgocskája meg egy nappal fiatalabb.
(A Svarci-gyerekek pedig tegnap és/vagy ma voltak egyhetesek.)
 
Tündéri, sőt idilli kép fogadott, amikor vittem tegnap az ebédet az erkélyre :
a ragyogó napsütésben, az aggódó szülők és egy-két kibic felügyelete mellett,
a Kisgoncik éppen első lépéseiket próbálgatták az erkély betonján,
lelkes szárnycsapkodások közepette,
mintegy mutatva a szüleiknek meg a világnak,
hogy ők már milyen nagy és ügyes madarak, igazi galambok.
Annyira édesek voltak, hogy azt elmondani nem lehet !
*
15_10_05_009.JPG
 
Kép sajnos nem készült a bájos jelenetről,
mert az idill csak addig tartott, míg a szülők észre nem vettek engem.
Mire odaértem az ablakhoz, a nagyok már elrepültek
(nem éppen hősies és önfeláldozó szülők a drágáim),
a két kicsi pedig rémülten tornyosult egymás tetején a láda alatti sarokban.
Maguktól ők nyilván nem félnének tőlem
(hisz naponta kétszer látnak közelről, mióta csak kinyílt a szemecskéjük,
és még sose lett tőlem semmi bajuk),
csak a szüleik vészjelzéseinek hitték el szófogadóan,
hogy maga vagyok a megtestesült életveszély.
*
15_10_04_009.JPG
 
Ezt az állítást aztán kénytelen voltam némiképp alátámasztani :
mivel maguktól még feltehetően nem tudnak visszaröppenni a fészekbe
(mivel a láda elég magas, és fölfelé nehezebb repülni, mint lefelé),
sajnálatosan marokra fogtam őket, és saját kezűleg pakoltam vissza a helyükre.
Nincs kizárva, hogy ezzel napokra visszavetettem a fejlődésüket
(mert esetleg félni fognak legközelebb kijönni),
de nem volt más választásom,
mert nem akartam, hogy esetleg kint maradjanak, amikor mi elmegyünk itthonról.
Távolról sem volt biztos, hogy hazaérünk világosban,
és ha netán nem tud a két kicsi visszarepülni a fészekbe,
tölthetik házon kívül az éjszakát, mert már látni se fogom, hogy kint vannak.
Továbbá muszáj volt sürgősen erkélyt is takarítanom
(más se hiányzott az egyébként is izgalmakkal teli naphoz,
hisz az erkélytakarítás mindig egy tömény frász, pláne vasárnap,
amikor elvileg minden szomszéd itthon van),
mert azt elképzelni is rossz volt, hogy a kicsikéim koszos betonról egyenek.
Itt van már az ideje, hogy megtanuljanak önállóan enni -
de ahhoz tiszta tányér dukál, még akkor is, ha betonból van.
Így aztán az erkélyt is lesikáltam még soron kívül, indulás előtt.
 
Végül sikerült még majdnem világosban hazaérnünk,
és volt módom ellenőrizni, hogy nagyocska kicsikéim a helyükön vannak.
Vagy legalábbis nincsenek a betonon...
mert ahhoz azért már sötét volt, hogy belelássak a fészekbe.
Ma viszont csak ott láttam szegénykéimet :
vagy úgy lett, ahogy gondoltam, és féltek újra kijönni,
vagy a szüleik voltak okosabbak, mint tegnap,
és gondosan visszadugták őket a helyükre, mire én előkerültem a hamival.
*
15_10_03_017a.JPG
 
Akárhogy is : nekik már van esélyük igazi galambbá válni -
csak el ne kiabáljam !
Most már csak a két pincurkáért kell drukkolni,
hogy ők is kibírják élve azt a három hetet,
ami még nagyjából hátravan nekik az erkélyen.
Imádom a galambkáimat – de azért most már nem adnám egy vak lóért,
ha pár hónapig nem kéne izgulnom senkiért – legalább az erkélyen.
*
*
*
*
(2015)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
*





Szólj hozzá!



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN





BLOGFORGALOM





visszavarunk





Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása