Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.
Gondolkodtam rajt hogy leírjam-e ezt de végülis leírom. Rosszul esett amikor azt írtad Szilvinek hogy ő az egyetlen aki tényleg figyel a madárkáidra és szereti őket. Ha nem tegnap olvastam volna el a mesét valószínűleg én is megemlítettem volna Csuvika lábát...
A szeretetedet valami módon ki kell mutatnod az emberek felé, másképp nem érzik.
Figyelni valóban figyelsz a madárkáimra, de nem szeretettel, mint a druszád, hanem árgus szemekkel.
Legalábbis a szövegeidből számomra legtöbbször ez jön le.
Nem kell mindig véresen komolynak, meg okosnak és szakszerűnek lenni !
Szilvi egy csupa szív, ismeretlenül is nagyon kedves barátunk - te meg egy hajcsár vagy fölöttünk,
aki folyton csak azt lesi, hogy hol hibázunk.
Ott volt a vekkeres mese : két hétig nem írt hozzá senki egy sort sem,
pedig láttam a statisztikában, hogy közben jártál nálunk nem egyszer.
Ha nincs mibe belekötnöd, inkább hallgatsz,
de le nem írnád a világért sem, hogy nahát ez a Csuvicsek, micsoda géniusz.
Tisztára, mintha te lennél a vénasszony, én meg a gyerek.
Próbálj már meg lazább és játékosabb lenni !
Honnan tudjam, hogy szeretsz minket, ha soha semmi jelét nem adod ?
(Leszámítva a hűségedet, amit ugyan nem is nagyon értek, de értékelek.)
A részedről hallgatok míg az én részemről elolvasom a mesét és elégedettséggel tölt el hogy minden rendben van nálatok, leköt a kis Banyamadár vagy épp a beépített órával rendelkező Csuvika. Tudom tudom ezt le is kéne írnom mert ha csak gondolom akkor te sose fogod megtudni. Csak sajnos nem szokásom ezt leírni de igyekszek. Amikor megemlíted mindig eszembe jut hogy TÉNYLEG már megint nem írtam le amit gondoltam...
Nem "igyekszek", hanem "igyekszem".
A te dolgod, hogy jót "nem szokásod leírni",
de akkor ne csodálkozz, ha vissza is csak annyi kedvességet kapsz, amennyit adni tudsz.
budgieee 2015.12.13. 21:00:14
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2015.12.13. 23:51:07
A szeretetedet valami módon ki kell mutatnod az emberek felé, másképp nem érzik.
Figyelni valóban figyelsz a madárkáimra, de nem szeretettel, mint a druszád, hanem árgus szemekkel.
Legalábbis a szövegeidből számomra legtöbbször ez jön le.
Nem kell mindig véresen komolynak, meg okosnak és szakszerűnek lenni !
Szilvi egy csupa szív, ismeretlenül is nagyon kedves barátunk - te meg egy hajcsár vagy fölöttünk,
aki folyton csak azt lesi, hogy hol hibázunk.
Ott volt a vekkeres mese : két hétig nem írt hozzá senki egy sort sem,
pedig láttam a statisztikában, hogy közben jártál nálunk nem egyszer.
Ha nincs mibe belekötnöd, inkább hallgatsz,
de le nem írnád a világért sem, hogy nahát ez a Csuvicsek, micsoda géniusz.
Tisztára, mintha te lennél a vénasszony, én meg a gyerek.
Próbálj már meg lazább és játékosabb lenni !
Honnan tudjam, hogy szeretsz minket, ha soha semmi jelét nem adod ?
(Leszámítva a hűségedet, amit ugyan nem is nagyon értek, de értékelek.)
budgieee 2015.12.14. 20:19:21
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2015.12.15. 11:06:56
A te dolgod, hogy jót "nem szokásod leírni",
de akkor ne csodálkozz, ha vissza is csak annyi kedvességet kapsz, amennyit adni tudsz.