Ilyen se volt még : ezt a bejegyzést két részletben olvashatjátok.
Annyira hosszú lett a szöveg, hogy a képeket már nem nyelte be hozzá a BLOG.HU.
Ez itt az első fejezet, a végét a következő bejegyzésben találjátok.
*
-
Egész héten eleség-ügyekben rémüldöztem és hadakoztam.
Elmesélni nincs időm (napok óta megszállottan takarítok),
de azt sem szeretném, ha nem maradna nyoma a saját hülyeségemnek
meg a mások felelőtlen nemtörődömségének.
Előbbit nem menti az utóbbi : amit műveltem, arra nincs se mentség, se magyarázat.
Idemásolom a héten született leveleket :
itt-ott majd többször is elolvassátok ugyanazt, de végül összeáll a történet.
*
(A sok szöveg közé színfoltnak megkapjátok az IGAZI Csuvikát :
vaku nélkül fényképezve, a nagyjából valódi színével.
Ugyanis nem türkizkék az istenadta,
csak a vaku csinál belőle olyan csiricsáré, húdekék madarat.
Vaku nélkül viszont elég ócskák a képek.)
*
Az első levelet a SUGÁR ZOO üzletvezetőjének küldtem, még vasárnap, 13-án :
Kedves R.!
Pár héttel ezelőtt panaszolta nekem,
amikor dicsértem a PANZI gyönyörű fürtös kölesét,
hogy bizony, gyönyörű, mégis akad, aki panaszkodik rá,
hogy penészes, pedig ez nem igaz.
Azóta lelkesen szaglászom a kölesfürtöket,
mielőtt betenném őket a kalitkába, és idáig szerencsém volt :
akadt egy-két zacskó, amelynek enyhén dohos volt a szaga, de másnapra ez elmúlt,
én pedig megetettem a picinyeimmel a gyanús fürtöket is, noha ez hazárdjáték.
De amikor már nem éreztem semmi szagot, gondoltam, talán nem ártok vele.
(Lehet, hogy rosszul gondoltam.)
Pénteken (ma vasárnap van) megint vettem Önöknél négy csomaggal
az akkor érkezett, igazán szép kölesfürtökből, ám ezzel az adaggal már pechem volt :
este fölbontottam az egyik zacskót, és valami olyan szörnyű bűz áradt belőle,
hogy szóba sem jöhetett a madárkáknak való szervírozás.
Azóta is “szellőzik” a zacskó tartalma egy tálcán, jó meleg helyen,
de még mindig ugyanolyan büdös, a felhasználás szóba sem jöhet.
Szagolgattam az előbb a másik három zacskót, de sajnos hiába :
a celofán nem engedi át a szagot, csak a nejlon.
(Az ÁRKÁD-ban adtam már le a pénztárban dohos fénymagot,
mert a nejlonzacskón átjön a szag.)
Úgyhogy itt állok meglőve :
azt hittem, bőségesen el vannak látva a picinyeim gyönyörű kölesfürtökkel,
és kiderült, hogy mégsem.
Ez a nagyobb baj, de az sem egy öröm,
hogy karácsony előtt dobálom ki a százasokat az ablakon.
A madárkákra mindig kell legyen pénz, de azért fölösleges egyáltalán nincs.
A legnagyobb baj pedig az,
hogy a madárkáim esetleg bele is pusztulnak a hülyeségembe.
Most néztem alaposabban utána
(bár eddig is tudtam, hogy a szóban forgó betegség
nagyon veszélyes, legtöbbször halálos) :
a dohos köles madaraknál aspergillozist okozhat,
ami egy gombás fertőzés, és többnyire gyógyíthatatlan.
Elpusztul tőle a madár, mégpedig fuldokolva, iszonyú kínok között.
Meg vagyok rémülve,
hogy talán nem lett volna szabad azokat a fürtöket se betenni a kalitkába,
amelyek csak enyhén voltak büdösek, de másnapra elvesztették a szagukat.
Írok majd a PANZI-nak is, Önöket pedig arra kérem,
hogy NE áruljanak PANZI kölest addig,
míg a cég nem tesz valamit a köles-állomány jobb ellenőrzése és szelektálása végett.
Kérem, hogy a problémát vegyék komolyan,
mert a gazdik életveszélybe sodorják a madaraikat, ha dohos kölest etetnek velük.
Bánatos üdvözlettel : Ági néni – úgy is, mint B. Á.
*
A második levél Tamás Doktornak ment, szintén vasárnap :
Kedves Doktor Úr, Kedves Tamás !
A felől szeretnék érdeklődni, van-e mód valamilyen vizsgálattal kimutatni,
hogy nem fertőztem-e meg szegény madárkáimat azzal a penészgombával (vagy mivel),
ami az aspergillozis nevezetű, szörnyű kórságot okozza.
Félek, hogy a hülyeségem áldozatai lesznek a picikéim –
amit sose bocsájtanék meg magamnak, de lehet, hogy már késő.
Egyelőre semmilyen tünetük nincs, csak én vagyok megrémülve.
Az történt, hogy egy vagy két alkalommal adtam nekik olyan fürtös kölest,
aminek előző nap még enyhén dohos szagát éreztem.
Mivel nem volt egyértelmű a dolog (hogy dohos vagy sem),
eltettem “szellőzni” a gyanús fürtöket,
és másnap, amikor már semmi szagukat nem éreztem, adtam belőlük a madárkáknak.
Most már nagyon bánom,
mert időközben utánanéztem, milyen bajokat okozhat a dohos eleség.
Utánanézni pedig azért jutott eszembe éppen most,
mert pénteken annyira büdös kölest vettem ugyanabban az üzletben
(PANZI köles, SUGÁR ZOO), amin már a szellőztetés sem segít,
illetve nem is etetném meg a madárkáimmal akkor sem, ha netán mégis eltűnne a szaga.
Viszont nagyon megijedtem, hogy ha ez a köles most már ennyire büdös
(sajnos, a zacskón keresztül nem lehet érezni),
akkor talán fertőzött a PANZI-nál az egész állomány.
Ezért néztem utána, hogy mekkora veszélyt jelent mindez a madárkáimra.
Hát nagyot....
Egyelőre nem látok rajtuk semmi különöset :
Csivikém talán kedvetlenebb és csöndesebb a szokásosnál,
de ezt idáig a vedlés számlájára írtam.
Mindketten vedlenek, és ez Csivikét mindig nagyon megviseli.
Mintha Csuvikám is kevesebbet szónokolna a szokottnál –
de azt meg a borús idővel magyaráztam,
míg el nem olvastam ma délelőtt,milyen tüneteket okozhat az aspergillozis.
Még bőven benne vagyunk a lappangási időben.
Ha van mód valamilyen vizsgálattal kimutatni, hogy megfertőztem-e őket,
úgy én azt a vizsgálatot mindenképp szeretném elvégeztetni, mindkét madárkámnál.
Hacsak nem jelent komoly kockázatot maga a vizsgálat is...
Tudom, hogy az ilyesmi nem olcsó, de nem számít :
a madárkákra mindig van tartalékom.
Ha lehet lépni valamit ez ügyben (és ha egyáltalán van remény a gyógyításra),
kedden vagy szerdán tudnánk menni délután,
úgy fél három körül, vagy annál kicsit később.
Sokkal később lehetőleg ne, mert elég rosszul látok, a sötétben nehezen közlekedem.
Ha nincs ideje a Doktor Úrnak válaszolni,
csak küldjön egy visszaigazolást, hogy megkapta és elolvasta a levelemet,
aztán pedig hagyjon üzenetet a recepción, majd jelentkezem telefonon a válaszért.
Vagy esetleg hagyhat üzenetet a vezetékes telefonom hangpostáján is.
Nálam a telefonok általában ki vannak kapcsolva,
mert a madárkák frászt kapnak a csörgés hangjától, engem meg nemigen keres senki.
Nagy izgalomban (és nagy szégyenben) várom a válaszát, akár szóban, akár írásban :
B. Á.
*
A harmadik levél megint a SUGÁR ZOO üzletvezetőjének ment :
Kedves R.!
A viszony köztünk természetesen nem romlik meg a dohos köles miatt,
pláne nem így, hogy vissza is fizetnék az árát, ha még volna mit visszavinnem.
De már nincs, mivel kidobtam az összes gyanús kölest
(kevésbé gyanúsakkal együtt), sőt a tároló dobozokat is.
Nem a pénz itt a legnagyobb baj (bár persze bosszantó, főleg így karácsony előtt),
hanem a PANZI hanyagsága és felelőtlensége.
Önök nem tehetnek semmiről, ez világos.
Beszéltem az állatorvosunkkal : ő azt mondja
(ellentétben egy másik madaras orvossal, akinek a cikkét olvastam,
mielőtt megírtam Önöknek a levelet),
hogy szerencsére a hullámosokra nem ANNYIRA veszélyes a dohos köles,
legalábbis a tüdőgombásodás szempontjából.
Mivel ők kistestű madarak, általában eleget tudnak röpködni,
ezáltal frissül és cserélődik a tüdejükben a levegő.
Azok a madarak vannak igazán veszélyben a dohos kölestől,
akik kénytelenek egész nap ketrecben sínylődni,
és nincs módjuk az elegendő repülésre.
Ám így is kikaptam azért, hogy odaadtam a madárkáimnak olyan kölest,
ami előző nap még enyhén dohos volt, de másnapra elvesztette a szagát.
Megmagyarázta a doktor úr, hogy hiába tűnt el a kellemetlen szag,
azért a méreganyag még benne van a kölesben, ha korábban dohosnak éreztem.
Ugyanis (bár aspergillózist nem feltétlenül okoz)
a májukat és veséjüket károsítja ez a penészgomba a hullámosoknak is.
Csak az nem jár gyors lefolyású, látványos betegséggel és halállal –
de hosszú távon ugyanoda vezet.
Lelkemre kötötte a doktor úr, hogy soha, semmiképpen ne kísértetezzek ilyesmivel :
ha csak a legenyhébb dohos szagát is érzem bármilyen magnak, azt azonnal dobjam ki.
Ő maga is madaras, százszámra vannak madárkái (ha jól tudom, főként pintyek) :
azt mondja, ezt bele kell kalkulálni a madártartásba,
hogy időnként érik az embert kellemetlen meglepetések és nagyobbacska veszteségek.
Ő is dobott már ki egyszerre sok-sok kiló fürtös kölest, mert dohos volt.
Mindezt csak azért mesélem ilyen részletesen,
hogy Önök kellőképpen tisztában legyenek a veszéllyel,
és ha a peches vevők jelzik a problémát, higgyenek nekik,
és vegyék vissza a legenyhébben dohos kölest is.
Legjobb volna talán helyben felbontatni a vevőkkel a zacskókat,
és ha kicsit is büdös a tartalmuk, eleve el sem adni,
hanem küldeni vissza a PANZI-nak.
Még nem jutottam hozzá, hogy írjak nekik, de feltétlenül meg fogom tenni.
Ehhez a morgolódós levélhez nem illene,
de majd még jelentkeznek a madárkáim a karácsonyi képeslapjukkal.
Üdvözlettel (minden harag vagy rossz érzés nélkül) : Ági néni
*
A negyedik levél a PANZI-nak íródott, csütörtökön.
Ebben már nincs semmi újdonság, csak a történeti hűség végett mutatom meg.
Kedves PANZI-PET Munkatársak !
Inkább szomorúan, mint mérgesen,
szeretném felhívni figyelmüket arra a távolról sem csekély problémára,
hogy az Önök által forgalmazott fürtös köles újabban dohos.
Ez pedig nagyon nagy baj, mert konkrét életveszélyt jelent a madárkák számára.
A dohos takarmánytól aspergillózist (gombás betegséget, tüdőgombásodást) kaphatnak,
ami legtöbbször nem gyógyítható, szörnyű kínok között, fuldokolva belehal a madár.
Nekem hullámos papagájaim vannak, akik egész nap szabadon röpködnek.
Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy adtam nekik az Önök olyan köleséből,
amit előző nap még enyhén dohosnak éreztem, de másnapra elmúlt a szaga.
Aztán meg vertem a fejem a falba, amikor utánanéztem jobban,
hogy milyen problémákat okozhat a dohos köles.
Ennek pedig azért néztem utána,
mert a következő zacskó, amit felbontottam, már annyira büdös volt,
hogy napok múlva se vesztette el a szagát,
semmiképp se lehetett odaadni a madárkáknak.
Ebből arra következtettem, hogy nyilván fertőzött Önöknél az egész állomány,
és azt se lett volna szabad felkínálnom szegény szárnyasoknak,
ami csak egészen enyhén volt dohos, és másnapra még az a kicsi szaga is elmúlt.
Beszéltem az állatorvosunkkal, és ő megnyugtatott,
hogy egy-két alkalom után az én picikéim nincsenek veszélyben,
mert ők sokat röpködnek, kellőképpen cserélődik a levegő a kis tüdejükben.
Azokat a madarakat fenyegeti inkább az aspergillózis,
akik kalitkába zárva élnek, nem tudnak eleget mozogni.
Viszont így is kikaptam az enyhén dohos köles szervírozása miatt,
mert ha tüdőgombásodást nem is kapnak tőle az én mozgékony madárkáim,
azért a kis májuk és veséjük még károsodik –
csak az nem okoz akut betegséget és gyors halált.
Lelkemre kötötte a doktor úr (aki maga is nagy madaras),
hogy soha, semmilyen körülmények között ne etessek a madárkákkal olyan takarmányt,
ami csak a legcsekélyebb mértékben is dohos.
Ehhez képest Önök most olyan kölest árulnak, ami egyértelműen büdös,
és mint ilyen, szó szerint életveszélyt jelent a madárkák számára.
Nem én vagyok az egyetlen, aki így járt :
hallottam az általam látogatott üzletben, hogy más is panaszkodott.
Sajnos a celofán zacskón nem jön át a dohos köles bűze,
így nem lehet ellenőrizni, hogy megvehető-e az éppen kiválasztott csomag.
Mellékesen (bár nem is olyan mellékesen) jegyezném meg,
hogy az aspergillózis emberre is veszélyes,
mégpedig a penészgombák belélegzésével terjed.
Én meg napokig szagolgattam itt az Önök dohos köleseit,
mert nem tudtam még, hogy nem szabadna.
Pár nappal ezelőtt öt zacskó kölesüket dobtam a kukába,
sőt ennél még jóval többet is, tároló dobozokkal együtt.
Ugyanis ha bekerült (márpedig bekerült)
az enyhén dohos köles a többi (más márkájú) kölesünk közé,
akkor megfertőzhette azokat is, sőt a dobozt is.
Jó nagy érvágás volt így karácsony előtt, ami egyáltalán nem hiányzott.
De nem ez a fő baj,
hanem az, hogy Önök veszélyeztetik a madárkák életét a dohos kölesükkel.
Félreértés ne legyen : semmiféle vigaszdíjra vagy kártérítésre nem vágyom,
nem azért küldöm ezt a levelet.
“Mindössze” annyit szeretnék, hogy ilyesmi többé ne fordulhasson elő.
Nézzenek a beszállítóik körmére,
vagy gondolják át, megfelelő körülmények között tárolja-e a PANZI a kölest –
valami oka biztos van a dohosodásnak, és azt meg kell találni, meg kell szüntetni.
Mint állateledeleket forgalmazó cég, Önök nem engedhetik meg maguknak,
hogy halálos veszélybe sodorják azokat, akikből élnek.
Kérem, hogy a problémát vegyék nagyon komolyan,
és igyekezzenek valamiképpen orvosolni.
Bánatos üdvözlettel :
B. Á.,
nyugdíjas gyógypedagógus Zuglóból
*
Tamás Doktor és a SUGÁR ZOO válasza kiderül a már idézett levelekből,
a PANZI-nak pedig javára legyen mondva,
hogy szinte még el se küldtem a levelet, máris itt volt a válasz.
Ígéri a tulajdonos, hogy utánanéz a dolognak, és ha szükséges,
kivonja a forgalomból az egész köles-állományt.
Személy szerint nekem pedig fölajánlotta,
hogy ingyenes kiszállítással pótolja a veszteségemet,
csak mondjam meg, hány zacskó kölest veszítettem miattuk.
Természetesen nem fogadtam el, viszont a szándékot így is értékelem.
*
(A mese vége a következő bejegyzésben.)
*
*
*
*
(2015)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
budgieee 2015.12.23. 18:21:05
Én jobban szeretem a vaku nélküli képeket szóval örülök hogy most ilyen képek születtek.
Hullámosra tényleg nem annyira jellemző az aspergillosis de elővigyázatosnak lenni érdemes. Az viszont érdekes hogy az orvos azt írta hogy főleg csak a kalitkában sínylődő papagájokat érinti mert ez nem igaz. Mármint egy jákó méretű madár szinte pár szárnycsapással átrepül a szoba egyik feléből a másikba tehát ha nincs kalitkába zárva akkor se tud eleget repülni mert ők nem repkednek csak úgy nagy köröket a szobában mint a hullámosok. Ők egyik kiülőről a másikra, kiülőről emberre,stb repülnek de sokszor ha tehetik inkább másznak ellentétben a hullámosokkal. Tehát nekik jó nagy szoba,tér kell hogy a kiülők,mászófák között elegendő hely legyen ezáltal eleget repüljenek mert nem repkednek annyira gyakran. Vagy trainingezni kell velük napi szinten hogy legyen miért repülniük. Az aráknak pl. egyáltalán nem elég a lakás. Nekik csak akkor jó ha kinti hatalmas röpdében vannak tartva de egyesek szerint még az is kicsi nekik és nem mondom hogy tévednek...
A lakásban való repülés amúgy se a legjobb (persze a semminél sokkal jobb) de a szobában por van és gyakran száraz a levegő főleg fűtésszezonban ezért száraz,irritált a nyálkahártyájuk. Emiatt könnyebben fertőzi meg őket az aspergillus. A kinti röpdében tartott papagájoknak elméletileg a biztos fertőzött mag,kaja se árt. Szerencsére a hullámosok a sivatagban nem a magas páratartalomhoz vannak szokva így ez nem ANNYIRA probléma. Az is fontos hogyan áll a madár immunrendszere mert egy legyengült immunrendszerű madár szintén hamarabb,könnyebben kapja el.
Úgy tudom a véráramba kerülve a gomba bárhol képes kárt tenni nemcsak a májban,vesében hanem pl. az idegrendszerükben,stb. is.
Ezt csak azért írtam le hogy kerekebb legyen az aspergillosis történet mert sajnos nem annyira egyszerű hogy ha repül sose kapja el.
Nagyon remélem hogy nincs semmi baja Csiviéknek. Szorítok!
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2015.12.24. 00:56:03
Készséggel meghajtom fejemet nagyságod előtt,
de ne akarj már okosabb lenni az ország egyik legjobb madaras orvosánál !
Rég tudjuk, hogy te mindenkinél mindent jobban tudsz,
de azért legyen már egy határ, ahol megálljt parancsolsz a szépen fejlett egódnak !
Megáll az eszem, hogy mit meg nem engedsz magadnak, tizenvalahány évesen!
budgieee 2015.12.24. 13:27:20
Amit leírtam azt biztos hogy ő is tudja csak nem részletezi a dolgokat minden egyes embernek mivel nem az a dolga hogy megtanítsa az embereknek azt amit tud hanem az a dolga hogy ő használja,hasznosítsa amit tud.
Nyilván azért mondta azt hogy csak a kalitkában sínylődő alig repülő papagájokat érinti mert hullámosokról van szó(és nem minden papagájfajról) akiket sajnos divat kis kalitkában tartani de ha ki vannak engedve akkor a kis méretük,természetük miatt tudnak eleget repülni a szobában. Ő nyilván pontosan tudja hogy amit írt nem vonatkozik minden papagájfajra és nem feltétlenül igaz de az adott helyzet,szituáció megengedte hogy csak ennyit írjon tömören mert az aggodalmadra,leveledre választ,megnyugtatást adott. És ez volt a lényeg nem pedig az hogy részletezze a betegséget. Ha nem így lenne azon NAGYON csodálkoznék.
Nem egy papagájról tudok akik napi sok órát voltak kiengedve mégis x év után megbetegedtek. Volt aki belehalt, más szerencsésen megúszta, megint más túlélte de élete végéig kezelni kell rendszeresen hogy szinten tartsák. Az aspergillosis nem csak azon múlik hogy kalitkában sínylődik-e a madár vagy sem.