Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.
Jesszusom, te is jól lefogytál Ágikám, mióta nem láttalak! Direkt fogyóztál, vagy a galambgondok segítettek be? Azért ennél többet ne adj le légy szíves!
Ügyes trükköt vezettél be Csivikénél!
Mondom én, hogy lassacskán megtörik a jég Őnagyságánál!
Lassan itt az idő fölkészülnöd neked is az unokázásra. Úgy látszik, ez Csivikénél az átlagnál lassabban érkezik az anyaság gondolata, és lehet, hogy Csuvikának hosszabban kell udvarolnia, de nem fogod megúszni!
Erre mondják, Randikám, hogy ruha teszi az embert. :-))
Ebben a polár gatya-mellény összeállításban tényleg egész emberi formám van -
de azért annyira nem, mint ahogy itt a képen látszik.
Alighanem csak jól sikerült megvágnom.
Hosszú és keskeny a kép, ezért azt hiszed, hogy én is hosszú és keskeny vagyok. :-))
Pedig nem.
Ne is mondd a galamb-gondokat !
Mit gondolsz, mit találtam ma délelőtt a fészekben ?
Hát egy gyönyörű kis tojást !
Miközben a két itatóban be volt fagyva a víz, mert nem engedett még fel az éjszakai fagy...
Majd' megszakadt a szívem, hogy ki kell dobnom a tündéri tojáskát. :-((
Meg pláne attól, hogy ezek szerint tényleg nincs jó megoldás...
Hagyjam őket éhen pusztulni ? Az se jó...
De ha meg etetek, képesek tojni a mínusz ötben... az se jó.
Nincs kizárva, hogy igazad lesz Csivikét illetően -
de nem bánnám, ha nem úgy lenne.
Ha már eddig őrizte a szegény lányok egyetlen hozományát,
jobb volna, ha végérvényesen vénlány maradna.
Az ő korában már kockázatos az első tojás - bár amúgy tojhatna öregen is.
De hát ebbe nincs beleszólásunk...
Hogy mikor akar tojni, és akar-e egyáltalán, azt egyedül Csivike dönti el.
Sokszor írtam már, hogy le kéne szoknod az erkélyen való etetésről. Ne félj, nem halnak ők éhen, ha te nem is etetsz. Megtalálják maguknak az ennivalót a természetben is. Legfeljebb nem olyan kényelmes nekik. De ha gyenge egy madár, akkor jobb is, ha mesterségesen nem tartod életben, hogy a gyenge ne szaporodjon tovább, ne adja tovább a gyenge géneket. Ez a természet rendje. Mi emberek ebbe ne avatkozzunk bele.
Arany Randikám..... meséld már el, a hóban hol talál magának eleséget a szerencsétlen galamb,
ha mégoly életrevaló és talpraesett is ?
Te talán nem nyúlsz bele a "természet rendjébe" ?
Nem eteted a cinkéket és egyéb kistestű madarakat ?
Hát dehogynem ! Eteti őket minden jóérzésű ember.
Mennyivel jobb egy cinke, mint egy galamb ?
Hogy kisebbeket pottyant ?
Nevetséges. Ez is madár, meg az is. Egyformán szerencsétlen mind a kettő.
Pár évtizeddel ezelőtt a verébbel volt ugyanez a hisztéria, mint most a galambokkal.
Sikerólt is szinte teljesen kipusztítani a verébállományt.
Aztán tavalyelőtt (vagy azelőtt) az Év Madara lett...
Miután már kiirtották.
Hát köszi..... Ilyen bolond és kegyetlen az ember.
Az etetéssel egyébként le fogok állni, bár valószínűleg én halok bele, nem a galambok.
Életem végéig nem fogom bírni se pénzzel, sem erővel - egyszer muszáj abbahagyni.
Jó lenne végleg (ha sikerülne őket elszoktatni innen),
de ha úgy nem is megy, legalább a nyári hónapokra.
Áprilisban abbahagyom az etetést, és novemberig nem is kezdem újra.
Novemberben is csak akkor, ha muszáj lesz.
Ez nagyon is elképzelhető, mert sajnos a galamb makacs és hűséges,
nem hiszi el, hogy bedugult a jó kis eleség-forrása.
Amikor abbahagytam a közterületen való etetést,
még egy év után is akadt egy-egy elkeseredett kis szerencsétlen, aki várt a kapu előtt,
és repült utánam két-háromszáz méteren keresztül,
mert nem hitte el, hogy ilyen gonosz lettem hirtelen, és nem adok semmit.
Lelkileg ez iszonyatos teher - ezerszer rosszabb, mint a cipekedés.
De meg fogom próbálni, mert az állandó jelenlétük is rengeteg aggódás és izgalom.
Sokszor érzem azt, hogy ha galambok nem volnának, semmi bajunk se lenne.
(Ez persze nem igaz - de tény, hogy rengeteg baj van velük.)
De hát vannak szegénykéim - és ha nem lesznek, úgy se lesz jó,
mert igazában sose fogom megbocsájtani magamnak, hogy MÉG ÉN IS elfordultam tőlük.
A városban nincs nagy hó. Van lábuk, hogy kapirgálják a havat. A kistestű madarak mások. Nem bírják ki, ha 1-2 napig nincs táplálékuk. A nagy testű madár legfeljebb leadja a súlyának negyedét,felét, de túléli a telet.
Ezt nem tudom, Andi.
Fogalmam sincs, meddig bírná ki egy galamb eleség nélkül.
Inkább a hidegtől féltem őket : hogy ha még éhesek is, hamarabb belepusztulnak a mínuszokba.
De ez is csak saját elgondolás, nem tudom, hogyan működik a valóságban.
Annyira meg nem érdekel, hogy utánanézzek.
Ha az avataromra gondolsz : igen, jól látod.
Négy madár van ott, mert Csipike és Csupika is hozzánk tartozik.
Csak sajnos ilyen kicsiben semmi se látszik belőlük.
Kizárólag azért kezdtem vaku nélkül fényképezni, hogy Csuvikának lássátok a valódi színét.
Aztán meg fölfedeztem, hogy két gépemen is van "háziállat" üzemmód,
és az viszonylag elfogadható képeket csinál.
Nem használ vakut, de mégis ad valami kis plusz fényt a képekhez.
Nem tudom, hogy megy ez, mert nem értek a fotózáshoz meg a gépekhez.
De ugyanezt tudja az egyik SAMSUNG-om is, csak ő a videóval :
szintén ad plusz fényt a filmekhez, noha videó üzemmódban eleve nincs vaku.
Nem is szeretek a többi géppel filmet fölvenni, csak ezzel az eggyel.
A NIKON-ok se bírnak jó képeket produkálni vaku nélkül, csak ebben a direkt állatos módban.
De én még így se szeretem a vakutlan képeket, sőt utálom őket.
Nekem nem elég élesek.
Viszont ha már fölfedeztem végre ezt a "háziállat" üzemmódot,
nincs lelkem vakuval kínozni szegény madárkákat.
De nem valami gazdaságos módja a fényképezésnek,
mert tíz képből jó, ha kettőt-hármat használni tudok.
Vakuval pedig nem szoktam rontani, nemigen dobálok ki képeket.
Ez az állatos üzemmód viszont magától is kattogtat,
hiába választom az egy képes opciót, nem pedig a sorozatfelvételt.
Irtó jópofa, mert (ha hiszed, ha nem) a kijelzőn a kereső kis négyzet
(nem tudom, annak mi a becsületes neve)
megy a madárkák feje után, anélkül, hogy én mozgatnám a gépet.
Magától követi az állat mozgását, mégpedig úgy, hogy a fejére fókuszál.
Aztán azt is maga dönti el, hogy mikor kell exponálni.
De mondom : nagyjából harminc százalék a jó képek aránya.
Viszont amik jók, azok sokkal jobbak, mint amiket én lövök, saját kezemmel.
R Andi 2016.01.17. 18:14:06
Ügyes trükköt vezettél be Csivikénél!
Mondom én, hogy lassacskán megtörik a jég Őnagyságánál!
Lassan itt az idő fölkészülnöd neked is az unokázásra. Úgy látszik, ez Csivikénél az átlagnál lassabban érkezik az anyaság gondolata, és lehet, hogy Csuvikának hosszabban kell udvarolnia, de nem fogod megúszni!
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.01.17. 18:59:09
Ebben a polár gatya-mellény összeállításban tényleg egész emberi formám van -
de azért annyira nem, mint ahogy itt a képen látszik.
Alighanem csak jól sikerült megvágnom.
Hosszú és keskeny a kép, ezért azt hiszed, hogy én is hosszú és keskeny vagyok. :-))
Pedig nem.
Ne is mondd a galamb-gondokat !
Mit gondolsz, mit találtam ma délelőtt a fészekben ?
Hát egy gyönyörű kis tojást !
Miközben a két itatóban be volt fagyva a víz, mert nem engedett még fel az éjszakai fagy...
Majd' megszakadt a szívem, hogy ki kell dobnom a tündéri tojáskát. :-((
Meg pláne attól, hogy ezek szerint tényleg nincs jó megoldás...
Hagyjam őket éhen pusztulni ? Az se jó...
De ha meg etetek, képesek tojni a mínusz ötben... az se jó.
Nincs kizárva, hogy igazad lesz Csivikét illetően -
de nem bánnám, ha nem úgy lenne.
Ha már eddig őrizte a szegény lányok egyetlen hozományát,
jobb volna, ha végérvényesen vénlány maradna.
Az ő korában már kockázatos az első tojás - bár amúgy tojhatna öregen is.
De hát ebbe nincs beleszólásunk...
Hogy mikor akar tojni, és akar-e egyáltalán, azt egyedül Csivike dönti el.
R Andi 2016.01.18. 16:43:49
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.01.18. 17:12:37
ha mégoly életrevaló és talpraesett is ?
Te talán nem nyúlsz bele a "természet rendjébe" ?
Nem eteted a cinkéket és egyéb kistestű madarakat ?
Hát dehogynem ! Eteti őket minden jóérzésű ember.
Mennyivel jobb egy cinke, mint egy galamb ?
Hogy kisebbeket pottyant ?
Nevetséges. Ez is madár, meg az is. Egyformán szerencsétlen mind a kettő.
Pár évtizeddel ezelőtt a verébbel volt ugyanez a hisztéria, mint most a galambokkal.
Sikerólt is szinte teljesen kipusztítani a verébállományt.
Aztán tavalyelőtt (vagy azelőtt) az Év Madara lett...
Miután már kiirtották.
Hát köszi..... Ilyen bolond és kegyetlen az ember.
Az etetéssel egyébként le fogok állni, bár valószínűleg én halok bele, nem a galambok.
Életem végéig nem fogom bírni se pénzzel, sem erővel - egyszer muszáj abbahagyni.
Jó lenne végleg (ha sikerülne őket elszoktatni innen),
de ha úgy nem is megy, legalább a nyári hónapokra.
Áprilisban abbahagyom az etetést, és novemberig nem is kezdem újra.
Novemberben is csak akkor, ha muszáj lesz.
Ez nagyon is elképzelhető, mert sajnos a galamb makacs és hűséges,
nem hiszi el, hogy bedugult a jó kis eleség-forrása.
Amikor abbahagytam a közterületen való etetést,
még egy év után is akadt egy-egy elkeseredett kis szerencsétlen, aki várt a kapu előtt,
és repült utánam két-háromszáz méteren keresztül,
mert nem hitte el, hogy ilyen gonosz lettem hirtelen, és nem adok semmit.
Lelkileg ez iszonyatos teher - ezerszer rosszabb, mint a cipekedés.
De meg fogom próbálni, mert az állandó jelenlétük is rengeteg aggódás és izgalom.
Sokszor érzem azt, hogy ha galambok nem volnának, semmi bajunk se lenne.
(Ez persze nem igaz - de tény, hogy rengeteg baj van velük.)
De hát vannak szegénykéim - és ha nem lesznek, úgy se lesz jó,
mert igazában sose fogom megbocsájtani magamnak, hogy MÉG ÉN IS elfordultam tőlük.
R Andi 2016.01.21. 00:17:41
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.01.21. 00:25:06
Fogalmam sincs, meddig bírná ki egy galamb eleség nélkül.
Inkább a hidegtől féltem őket : hogy ha még éhesek is, hamarabb belepusztulnak a mínuszokba.
De ez is csak saját elgondolás, nem tudom, hogyan működik a valóságban.
Annyira meg nem érdekel, hogy utánanézzek.
R Andi 2016.01.21. 23:35:02
R Andi 2016.01.21. 23:35:08
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.01.21. 23:56:28
Négy madár van ott, mert Csipike és Csupika is hozzánk tartozik.
Csak sajnos ilyen kicsiben semmi se látszik belőlük.
Kizárólag azért kezdtem vaku nélkül fényképezni, hogy Csuvikának lássátok a valódi színét.
Aztán meg fölfedeztem, hogy két gépemen is van "háziállat" üzemmód,
és az viszonylag elfogadható képeket csinál.
Nem használ vakut, de mégis ad valami kis plusz fényt a képekhez.
Nem tudom, hogy megy ez, mert nem értek a fotózáshoz meg a gépekhez.
De ugyanezt tudja az egyik SAMSUNG-om is, csak ő a videóval :
szintén ad plusz fényt a filmekhez, noha videó üzemmódban eleve nincs vaku.
Nem is szeretek a többi géppel filmet fölvenni, csak ezzel az eggyel.
A NIKON-ok se bírnak jó képeket produkálni vaku nélkül, csak ebben a direkt állatos módban.
De én még így se szeretem a vakutlan képeket, sőt utálom őket.
Nekem nem elég élesek.
Viszont ha már fölfedeztem végre ezt a "háziállat" üzemmódot,
nincs lelkem vakuval kínozni szegény madárkákat.
De nem valami gazdaságos módja a fényképezésnek,
mert tíz képből jó, ha kettőt-hármat használni tudok.
Vakuval pedig nem szoktam rontani, nemigen dobálok ki képeket.
Ez az állatos üzemmód viszont magától is kattogtat,
hiába választom az egy képes opciót, nem pedig a sorozatfelvételt.
Irtó jópofa, mert (ha hiszed, ha nem) a kijelzőn a kereső kis négyzet
(nem tudom, annak mi a becsületes neve)
megy a madárkák feje után, anélkül, hogy én mozgatnám a gépet.
Magától követi az állat mozgását, mégpedig úgy, hogy a fejére fókuszál.
Aztán azt is maga dönti el, hogy mikor kell exponálni.
De mondom : nagyjából harminc százalék a jó képek aránya.
Viszont amik jók, azok sokkal jobbak, mint amiket én lövök, saját kezemmel.