*
Jelentem : tegnapi nappal föl lett avatva a bodza-szívecske,
amit Csivi kapott hazajövetelének negyedik évfordulójára – de bár ne lett volna !
Nem így képzeltem el a fölavatását, hanem egészen másképp.
Ugyanis nem játékból és örömmel lett használatba véve,
hanem kényszerből és pánikban.
De mégiscsak jó, hogy kéznél (azaz lábnál) volt -
másképp szegény Csuvicsek még nehezebben jutott volna föl a mászóka tetejére.
Márpedig oda vágyott a boldogtalan – csak közben elfelejtett repülni.
*
Bizony, bizony... az én vagány és örökmozgó ördögfiókám elfelejtett repülni.
Borzasztóan szégyellem a dolgot, mert az én bűnöm, hogy idáig jutottunk :
igenis voltak jelek, már hetek óta, amiket sajnos nem vettem komolyan.
Azt hittem, csak véletlen, hogy időnként nem oda érkezik Csuvika, ahova indult.
Mentségemre szolgáljon, hogy ilyen azért előfordult már máskor is :
megtörtént idónként, hogy nagy igyekezetében a padlón kötött ki szegénykém,
mert elvétette az irányt vagy a távolságot.
Sose lett folytatásuk vagy következményük az ilyen kis baleseteknek.
Az viszont mindenképpen ellenem szól (és nincs rá mentség),
hogy mostanában gyakoribbá váltak ezek az ide-oda pottyanások,
én meg mégse gyanakodtam, hogy ennek már oka van, és azt illő volna megkeresni.
Bár úgy igazában csak most lett nyilvánvaló a probléma, ezen a hétvégén :
most jutott el odáig szegény kis rakétám,
hogy már nehéz lett volna nem észrevenni a baját.
hogy már nehéz lett volna nem észrevenni a baját.
*
Ugyanis a rakétából papír repülő lett – és még annak is elég silány.
A szívem szakadt meg és nem hittem a szememnek :
nem tudta végigrepülni Csuvikám azt a négy-ötméteres távot,
ami a kalitkát a mászókától elválasztja.
Hogy az ágakról (a szekrény tetején) már ne is beszéljünk !
Még a (közelebbi és alacsonyabb) mászókára sem jutott el szegény madár :
vagy lepottyant útközben a padlóra, vagy ha el is érte a mászókát,
valamelyik alsó szintjén kötött ki,
ahonnan aztán nemigen találta a fölfelé vezető utat.
(Dicséretére legyen mondva, hogy ma már profi módon mászik fölfelé,
mert tegnap kitapasztalta, hogy hogyan is tud önerőből segíteni magán.)
*
Különösebben betegnek nem látszik szegény feje
(ma már egyáltalán – tegnap megviselte a készülődő vihar),
viszont a szárnyacskái nem bírják el, ez vitathatatlan.
Egyszerűen nincs ereje repülni.
A diagnózist (sőt a terápiát is) fölállítottam már tegnap, saját hatáskörömben :
most jutott csak el az agyamig, így utólag,
hogy Csuvika újabban kitüntetett érdeklődést mutat a csőrkoptatók iránt,
ami régebben egyáltalán nem volt rá jellemző.
Még dicsérgettem is számtalanszor,
hogy végre fölfedezte Csipike valamikori kedvenc trónusát
(mely évek óta üresen búslakodik), és arról rágicsálja a legnagyobb szépiát,
ami eddig csak dísznek volt, mert rá se nézett senki madárfia.
Dicsérgettem, dicsérgettem – csak éppen az nem jutott eszembe,
hogy okát keressem ennek a hirtelen támadt szerelemnek a csőrkoptatók iránt.
Tegnap viszont (mikor egyszer se sikerült Csuvikának simán elérnie a mászókát,
pláne nem visszafelé a kalitkát), már végre összeállt a kép :
gyengélkedő Hercegemnek súlyos kalcium-hiánya lehet,
ami simán okozhat efféle röpképtelenséget.
Nyilván azért rágcsálta oly lelkesen a csőrkoptatókat mostanában,
mert ő pontosan érezte, amit én nem voltam képes észrevenni.
*
*
Ha helyes a teóriám, viszonylag könnyen orvosolható a baj (legalábbis remélem) :
Csipikéék idejében sokáig használtuk a CALCIUM COLUMBÁ-t,
ami egy galamboknak kitalált készítmény, de ihatják a papagájok is.
Finom kis szirup, amit vízben kell oldani, és nem muszáj hozzá betegnek lenni,
ihatja az egészséges madár is. Nem lesz tőle semmi baja, csak erősödik.
Jelenlegi madárkáim még sose kaptak ilyet (meg semmi egyéb csodaszert se),
de a régieknél bevált, és még szerették is, szívesen itták.
*
Ezt tehát én szépen kitaláltam – de azért saját szakállamra nem akartam dönteni.
Feltétlenül szerettem volna hallani Tamás Doktor véleményét,
hogy jól gondolom-e a röpképtelenség és a kalcium-hiány összefüggését.
Sejtettem persze (így is lett), hogy látatlanban semmit se mondhat felelősséggel -
ugyanakkor tisztában voltam vele, hogy ma vagy orvoshoz megyünk,
vagy beszerzem a vágyott szirupot a GALAMB HUNGÁRIÁ-ban.
Az az üzlet egész másfelé esik, mint a rendelő, és mind a kettő elég nagy út :
egy napon csak az egyik helyre tudok eljutni, mind a kettőre nem.
Továbbá attól is nagyon féltem (attól a legjobban),
hogy jelen állapotában megölöm Csuvikát a befogással,
pontosabban az azt megelőző kergetőzéssel, hisz megfogni nem engedi magát.
*
Jobban szerettem volna tehát, ha nem kell orvoshoz mennünk,
viszont beszélni mindenképpen akartam a doktor bácsinkkal.
(Hogy ők nem árulnak CALCIUM COLUMBÁ-t, azt sejtettem – és igaz is lett.)
Hívtam a rendelőt mindjárt délelőtt, de pechem volt, mert Tamás operált.
Valakinek (aki fölvette a telefont) részletesen elmondtam a bajunkat,
és azt az ígéretet kaptam, hogy Tamás majd visszahív, ha befejezte a műtétet.
Ehhez képest még jó két óra múlva is tűkön álltam és lestem a telefont :
végül én hívtam újra, és kiderült, hogy meg se kapta az üzenetet.
*
Tamás Doki kicsit se lelkesedett az ötletemért,
nem is igen volt hajlandó nyilatkozni arról,
hogy elvileg lehet-e helyes a teóriám -
viszont időpontot adni nem tudott volna mára, mert rengeteg a betege.
(Ez se volt meglepetés, mert a telefonjuk is állandóan foglalt.)
Így végül mégiscsak abban állapodtunk meg, hogy megpróbálom a csoda-elixírt,
és ha Csuvika állapota nem javul, pár nap múlva jelentkezem ismét.
*
A galambász férfiúnak aztán több ideje volt rám az üzletben
(ebben semmi gúny és semmi szemrehányás,
mert Tamás fantasztikusan jó orvos, tényleg rengeteg a betege és a dolga),
és biztosított róla, hogy teljesen jól gondolom :
a kalcium hiánya bizony okozhatja Csuvika tüneteit,
és a CALCIUM COLUMBA ezeket meg is fogja szüntetni.
Már feltéve, hogy issza majd a kis drágám a csoda-szirupot...
Sajnos ő nem egy iszákos madárka, nem vedel annyit, mint Csivike.
(Ráadásul a Banya sokszor el is üldözi az itató mellől – mint ahogy bárhonnan.)
*
Szegény kicsi drágáim ma bezárva maradtak itthon,
ami még sose fordult elő velük, egész pici koruk óta :
ilyen rozoga állapotban nem mertem Csuvikát szabadon hagyni,
Csivit pedig egyedül nem engedhetem ki,
mert akkor ő meg hazamenni nem tud, és ettől mind a ketten frászt kapnak.
Attól is lehetett tartani, hogy jön közben valami újabb vihar
(bőrig is áztam rendesen, tatyómban a dzsekivel, tatyó zsebében az esernyővel),
akkor pedig rögtön hazamenekülnek a madárkák a kalitkába, ha elered az eső.
Úgyhogy nem volt más megoldás : ébredéstől raboskodtak szegénykéim,
egészen addig, míg haza nem értem, úgy fél három körül délután.
Áldottam a sorsot, hogy nem tudott ma fogadni minket Tamás :
a nagyon erős szél és a szakadó eső nem lett volna nagy élmény a picikéimnek,
még ha védi is őket a szatyor, meg egy esernyőként funkcionáló nejlon zacskó.
*
Ahogy hazaértem, első dolgom volt kiengedni szegénykéket -
bár addigra elment már az igazi kedvük a repüléstől,
mert borús lett a reggel még napos idő, és nehéz, fülledt, tikkasztó a levegő.
De azért Csuvika így is simán eljutott a mászókára, lepottyanás nélkül.
Visszafelé viszont annál jobban megszenvedte az utat :
azóta se bírja megemészteni szegény az élményeit, pedig próbálja, már egy órája.
Borzasztóan el van keseredve, hogy ilyen csúfság esett meg vele :
hogy nem tud repülni, mikor ő mindig is a vagányság és ügyesség bajnoka volt.
Hogy fájna valamije, azt nem hiszem
(nem lóg a szárnya, nem lóg a farka, nem borzolt a tolla),
viszont a lelkét nagyon megviseli, hogy ilyen kis szerencsétlen lett.
És hozzá még ez a levegőtlen, fülledt idő...
Tegnap délután (vagy inkább már este) nagyon meg voltam rémülve,
mert a valóságosnál jóval nagyobbnak látszott a baj (és persze vasárnap volt,
amikor a doki nem érhető el) – de aztán éjszaka leszakadt az ég,
és akkor már reméltem, hogy csak ennek az előjeleit láttam Csuvikán.
Így is lett : reggelre úgy ébredt szegénykém, mint akinek kutya baja.
Csak hát nem tudtuk ellenőrizni, mivel ugye nem jöhetett ki...
Most meg megint nagyon kis punnyadt, hogy csak nagy nehézségek árán,
többszöri nekifutásra sikerült hazarepülnie a kalitkába.
Tegnap egy alkalommal segítettem neki, amit ő okosan el is fogadott :
behúztam a mászókát a szoba közepére (Csuvikával együtt, óvatosan),
hogy közelebb legyen a kalitkához, könnyebb legyen hazarepülnie.
Ez akkor sikerült is, de ma nem vettem észre, mikor szeretne útnak eredni.
*
Hát most itt tartunk...
Megszakad a szívem vagány legénykémért.
Ma délután vagy ötször lepottyant különféle helyekre,
míg próbált a mászókáról hazajutni a kalitkába – de nem adta fel.
Pedig a végén már nagyon féltettem, annyira lihegett.
Szerintem hagyta volna magát simán megfogni – de valahogy nem vitt rá a lélek.
Úgy találtam, hogy ebben a helyzetben megaláznám azzal, ha marokra fognám.
(Ez persze lehet, hogy hülyeség...
mert míg én a lelkét óvom, a teste esetleg infarktust kap.)
Inkább rábíztam a döntést : akárhányszor lepottyant,
mindig felajánlottam neki az ujjamat, hogy lépjen rá és hazaviszem -
de nem kérte, köszönte szépen.
Erőszakkal meg nem akartam megmarkolni – bár menekülni se próbált, egyáltalán.
Annak idején Csipikém is sokat potyogott, mikor kezdett nőni a hasán a daganat,
de még tudott repülni : ő mindig önként lépett rá a felkínált ujjamra.
Csuvikával se szeretnék olyat csinálni, amit ő nem akar -
bár mondom : lehet, hogy ez buta és veszélyes álláspont.
Közben már szövegel a kis drágám lelkesen megint, épp úgy, mint máskor.
Csak (sajnos) nem a szekrény tetején, hanem a kalitkában.
De legalább már a hangja megjött...
Úgy látszik, sikerült valahogy megemésztenie a délutáni kudarcot.
És hogy a végére valami vidámság is jusson :
csodáljátok meg Csivi Pipit, amint éppen sellőt játszik a habokban !
*
(2016)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
R Andi 2016.05.31. 02:18:32
Szurkolok, hogy a calciumhiányon, meg a slyán kívül ne legyen más baja.
Egyébként Donika sincs túl jól mostanában. A kapott gyógyszere mellett is egyre többször köhög fuldokolva. Alig várom már, hogy lejárjon a hat hónapos kúra, és vissza lehessen vinni az orvoshoz.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.05.31. 02:50:20
Legutóbb (március végén) 41 grammnak mérte Tamás.
Nekem a kövér madár öt dekánál kezdődik. :-))
(Lehet, hogy a hivatalos álláspont más.)
Csupikám fölülről verte az öt dekát, mégse volt gondja soha a repüléssel.
Igaz, a meleggel annál inkább - és azt Csuvika is utálja.
Ugyanakkor Csivi se mondható soványnak, mégis szereti a meleget,
és nem liheg tőle, mint Csuvika.
Nagyon reménykedem, hogy a kalciumhiány lesz a nyerő -
csak éppen ma egész este nem láttam,
hogy akár egyetlen kortyot is ivott volna a célszemély.
Szerintem pontosan tudja, hogy ez most nekem még a szokásosnál is fontosabb,
következésképpen juszt sem iszik. :-))
Őt egyébként is nehéz rábírni az ivásra -
főleg, mióta a Banya rendszeresen fejbe csapja, ha bele mer hajolni az itatóba.
A hullámosokra általában is jellemző, hogy keveset isznak - de Csivi például vedel.
Ma persze nem ivott ő sem. Nyilván, mert nagyon akartam.
Pedig nem is kapacitáltam jobban, mint máskor -
de hát a madárkák nagy lélekbúvárok, nem lehet őket becsapni.
Csipike és Csupika szívesen itta a kalciumot, nem hinném, hogy rossz íze lenne.
Drága Donikát miért nem lehet hamarabb visszavinni az orvoshoz,
mintsem letelne a hat hónap ? Hiszen az borzasztó hosszú idő !
Pláne, ha nem is hat úgy a gyógyszer, ahogy elvárható lenne...
Legalább hívd föl a dokit, vagy írj neki levelet !
Nincs arra semmi garancia, hogy eltalálta elsőre a megfelelő terápiát.
Ez még embernél is szerencse dolga, hát még egy kis állatnál !
Ildi701 2016.05.31. 10:39:18
Örülök, hogy nem volt olyan nagy a baj, mint amilyennek látszott. Itt is írnak a kalciumhiányról, nagy esélye lehet annak, hogy tényleg ez a probléma:
www.haziallat.hu/madar/gondozas/fontos-tanacs-madar-diszmadar-tartas/1686/
Remélem, Csuvika is fog inni a vízből.
Mielőbbi gyógyulást kívánok Csuvitéznek!
Szép napot!
Ildi
Ildi701 2016.05.31. 10:39:22
Itt írnak egy papagájbetegségről, ami szintén köhögéssel jár együtt:
www.facebook.com/permalink.php?id=166292443465024&story_fbid=397119310382335
Lehet, hogy erre kapja a gyógyszert. Ha ez volna a baja, itt egy lehetséges okról is szó van, szintén hiánybetegséggel hozzák összefüggésbe:
www.papagajmagazin.hu/index.php/hu/etetes/122-papagaj-etetese-palmazsirral.html
A Te kis tollasodnak is mielőbbi gyógyulást kívánok!
Szép napot!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.05.31. 10:46:07
de Andi "madara" négylábú és szőrös. :-))
Itt láthatod, a mese utolsó képén :
csivicsuvi.blog.hu/2013/11/28/70_csavargo_mami
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.05.31. 10:56:32
Viszont Csuvika nem is lenne Csuvika, ha engedné orvosolni.
Se tegnap este, se ma reggel nem ivott még egy kortyot sem.
Ilyen (hogy reggel ne ivott volna) talán még soha nem fordult elő. :-((
Ül szegénykém a kalitka külső falán és szövegel - elindulni már nem mer.
Én meg nem merek kimenni a szobából, amíg ő nincs a mászókán. :-((
Úgyhogy csak megvagyunk...
Hogy tetszik a pancsoló kislány ? :-))
Ildi701 2016.05.31. 11:23:18
Nagyon édes, ahogy fürdik. Látszik, hogy milyen boldogok Nálad a szárnyasok:)
Andi kiskutyája is nagyon aranyos. Remélem, meg fog ő is gyógyulni.
Szép napot!
Ildi
R Andi 2016.05.31. 13:21:07
A pacsi-pancsi nekem is nagyon tetszett.
R Andi 2016.05.31. 15:55:25
Tény, hogy még sosem láttam padlón, meg fotelben fényképezve egyik madaradat sem. Drukkolok, hogy tényleg csak kalciumhiány legyen a bajok forrása.
R Andi 2016.05.31. 15:55:28
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.05.31. 16:03:41
sokkal rosszabb a felszívódása.
Ennek a löttynek állítólag 90 %-a hasznosul.
Igazában nem tudom, hogy issza Csuvi vagy nem : én még nem láttam, az biztos. :-((
Napokig csak nem fog szomjazni.... bár ki tudja ?
Tény, hogy szaga van a víznek (nem túl kellemes), de Csipikéék itták vidáman.
Ha Csuvika nem issza, tényleg nem tudom, mi lesz a megoldás. :-((
Porban szoktak adni a dokik kalciumot, amit almára kell szórni,
de hát az bizonytalan, hogy mennyit esznek meg belőle,
meg a felszívódása is sokkal rosszabb, mint a löttyé.
Arról nem beszélve, hogy ilyen esős időben randalíroznak a hangyák,
és az almácskát bizony ők is nagyon szeretik. :-((
R Andi 2016.05.31. 22:12:52
A víznél sem lehetsz biztos abban, hogy mennyi jut be a szervezetébe belőle, pláne, ha nem látod, hogy mennyit ivott. Én mindenesetre kipróbálnám azt a port is. A hangyát meg úgy tudod kikerülni, hogy kézből eteted őket, ahogy máskor is teszed az almás tojásnál. Nálam is volt rengeteg hangya, de mióta Zoli vett falra, vagy ajtóra ragasztható hangyairtót, gyakorlatilag 1 héten belül eltűnt az összes. Sajnos a dobozát kidobtuk, de lehet, hogy ő még emlékszik rá. Holnap mindenesetre megkérdezem. 3 vagy 4 volt benne. Mindkét szobába, meg az előszobába ragasztotta Ica. Holnap fölhívom. Ma már késő van.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.05.31. 22:14:38
Most muszáj lefektetnem a madárkákat.