Csuvika az alábbi levelet küldte ma a tenyésztőjének,
akinél született :
*
Képzeld, Leander-Mami : tegnap volt a születésnapom !
Négy éves lettem – bizony, már négy !
Gondoltál rám vajon ezen a jeles napon ?
Én nagyon is gondoltam rád, csak nem volt időm írni, mert nehéz napom volt.
Tudod, mit kaptam ajándékba a jelenlegi Mamimtól ?
Elcipelt a doktor bácsihoz !
Pont a szülinapomon !
Hát kösz szépen... Milyen ünnep az ilyen ?
*
Pedig nem is csak szülinapom volt tegnap,
hanem ráadásul kereken 1400 napja jöttem el tőled az én Csivikémhez.
Így összejöttek a nevezetes dátumok...
A Mami szerint ilyen egy életben csak egyszer adódik, vagy inkább egyszer sem -
és mégis volt lelke tönkretenni az én dupla ünnepemet !
Azzal védekezik, hogy nem ő választotta az időpontot – na de akkor is !
Olyan ritkán van szülinapom.... nem lett volna szabad elrontani.
*
Amúgy is bánatosan diktálom ezt a levelet, Leander-Mami,
mert áprilisban hiába küldtem képeslapot a névnapodra, nem jött rá semmi válasz.
Emiatt annyit búslakodtam, hogy később a Mami írt neked valami SMS-t vagy mit,
hogy hátha megváltozott a címed, és meg se kaptad a lapomat.
De az SMS-re se jött válasz, így most már végképp nem tudom, mit gondoljak.
Aggódom érted, Leander-Mami... remélem, tévedek, és nincsen semmi baj.
*
Annyit én is adtam ajándékba a jelenlegi Mamimnak tegnap,
hogy nem menekültem sehova, amikor láttam, mire készül,
hanem simán hagytam magam megfogni.
Csak benyúlt értem a kalitkába, és kivett, mintha ez volna a természetes.
Gondoltam, hadd örüljön ő is – elvégre nem volt rossz ötlet,
hogy hazahozott tőled annak idején.
Biztos kerülhettem volna rosszabb helyre is...
bár talán jobbra is, ahol lehetne feleségem – mert Csivikém nem szeret engem.
De ha ezt nem számítom, nincs rossz dolgom – csak most beteg lettem.
Nem fogadnak szót a szárnyacskáim.
Elfelejtettem repülni – én, aki eddig a világot is körberepültem volna !
*
Hozott nekem a Mami valami csoda-gyógyszert, amit innom kéne,
hogy újra erős és ügyes madárka legyek - de hát ez nem olyan egyszerű.
Egyrészt nem is ízlik nekem ez az itóka (pedig Csivike szerint finom),
másrészt én csak suttyomban, lopva ihatok, amikor Csivike nem látja.
Mert ha látja, akkor sajnos fejbe csap.
Nem mindig, de este biztosan – pedig én akkor vagyok a legszomjasabb.
*
*
Ez onnan eredhet, hogy én nem vagyok egy iszákos fajta,
ritkán iszom és keveset – a Mami pedig meg szokott dicsérni,
ha véletlenül mégis sikerül alaposabban meghúznom az itatónkat.
Hát ez az, ami Csivikének sehogy se tetszik,
mert ő csak azt szereti, mikor őt dicsőíti a Mami.
Ha véletlenül engem, akkor méregbe gurul, és kikapok tőle.
Így most már nem is merek inni esténként az itatóból, hiába kínál a Mami.
Mert ilyenkor egymás mellett ülünk a kakasülőn, már alváshoz készülődve,
és ha én beledugom a csőrömet a vizes tálkába, Csivike lecsap rám azonnal.
*
Hát csoda, ha nem merek inni a gyógyszeres vízből sem ?!
Meg attól is zavarban vagyok, hogy a Mami NAGYON kínál, nem úgy, mint máskor.
Pedig a doktor bácsi azt mondta, hogy igyam ezt a csodavizet továbbra is.
Meg még egy szurit is adott a pocakomba – nem elég, hogy levágta a karmaimat.
Hiába kalimpáltam a másik lábammal, hogy tessék azonnal abbahagyni,
bizony, egyik lábamat se tudtam megmenteni,
mind a kettőről le lettek nyisszantva a szép hosszú karmocskáim.
De hogy utána még szurit is kapjak ???
Ez eddig nem volt szokásban !
Biztos ezt kaptam a doktor bácsitól születésnapomra.
*
A Mami szerint a szuri is azért kellett, hogy megint erős és ügyes madárka legyek.
Ebben lehet is valami, mert amikor hazajöttünk végre,
én minden baj nélkül elrepültem a mászókáig, nem pottyantam le útközben.
Pedig a Mami nem bízott bennem :
nem az asztalra tette le a szállító ketrecet, ahogy szokta,
hanem odatartotta egészen a kalitka ajtajához,
hogy biztosan haza tudjak menni baj nélkül.
Én mindjárt megértettem, hogy mit akar, és be is mentem szépen -
de utána rögtön kirepültünk Csivikémmel,
aztán meg vissza, meg megint ki és megint vissza –
és én bírtam, annyira örültem neki, hogy újra itthon vagyunk.
*
De aztán ma reggel jött megint a csalódás és elkeseredés :
azt hittem, ma is olyan ügyes leszek, mint tegnap voltam – de sajnos nem így lett.
Ma bizony lepottyantam újra, mindjárt a szoba közepén.
Azért persze nem adtam fel : igenis föltornáztam magam a mászóka tetejére,
és a visszarepüléssel már nem is volt semmi gondom -
de az az igazság, hogy félek újra próbálkozni.
Dél körül a Mami bezárt minket, mert vásárolni ment,
és mióta ilyen ügyetlenke lettem,
és mióta ilyen ügyetlenke lettem,
nem mer szabadon hagyni, amikor nincs itthon -
aztán meg már hiába nyitotta ki az ajtót, amint hazajött,
nem vágtam neki egyszer sem, hogy tegyek még egy próbát.
Csivikém párszor kirepült, de mindig visszajött hamar, hogy ne legyek egyedül.
Meg magában ő se szeret a mászókán ücsörögni, mert az csak együtt jó.
Úgyhogy ma őrizzük a kalitkát egész délután –
és ez bizony nem valami vidám program.
*
De azért a tegnapi nap jó volt, csak az eleje nem annyira.
Mire megjöttünk a doktor bácsitól,
a kalitkában már ott vártak a szülinapi ajándékaim :
egy új lifegő meg egy tojásos rúd.
A tojásos rúdnak neki is estem azonnal,
pedig nem is oda akasztotta föl a Mami, ahol én szeretem enni.
Ugyanis oda a lifegőmet akasztotta.
Jó kis lifegő, mutatós darab –
de azért azt még nem mertem közelebbről megvizsgálni.
*
*
*
Vacsoraosztásnál megérkezett a kedvenc ajándékom is,
az én imádott nasim, amit a Mami a fénymag tetejére szokott szórni nekünk,
mindig csak egy kicsit, hogy minél tovább tartson.
Mert hogy ez egy picike zacskó, de nagyon sokba kerül, és beszerezni se könnyű.
De azért mi meg szoktuk kapni, minden nagyobb ünnepre.
*
*
Borzasztóan örültem neki – annak meg még jobban,
hogy a Mami hagyott nyugodtan enni, nem akart mindjárt lefényképezni.
Később viszont nem úsztuk meg : estére megérkezett az ünnepi almás tojás,
és ahhoz bizony már a vaku is villogott egy párat.
De a csemegém olyan fincsi volt, hogy még a villogást se bántam !
*
Hát így telt idén a születésnapom, Leander-Mami.
Állítólag valami kalcium vagy micsoda hiányzik belőlem...
De még ez se biztos, sajnos : a doktor bácsi kilátásba helyezte,
hogy esetleg majd meg is fog röntgenezni,
mert az sincs kizárva (sőt a Mami szerint biztos), hogy kevés a levegőm.
Azt mondja, már egész pici koromban is folyton tárogattam a szárnyacskáimat,
és most is sokat lihegek, mert állandóan melegem van.
De hát nekem mindig is melegem volt,
mióta csak az eszemet tudom, mégis tudtam repülni.
Most meg nem tudok... illetve hol tudok, hol nem.
Mi lesz így velem, Leander-Mami ?
Milyen madár az, aki nem tud repülni ?
*
Sok-sok bánatos csőrpuszit küldök neked :
Csuvika
*
(2016)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.06.12. 19:45:58
az előzőnél meg már túlságosan is sok, sokat kell lefelé tekergetni. :-))
Pont arra gondoltam én is, amit te írtál :
hogy kivételesen talán hatékonyabb lenne a por alakú kalcium,
mert hiába jó a CC felszívódása, ha egyszer Csuvika nem hajlandó inni.
Sajnos gondolatolvasó a kis drágám, pontosan érzi minden rezdülésemet -
én meg egy pánikos banya vagyok, görcsösen figyelem szegényt, hogy iszik-e.
Biztatni már nem biztatom, de mindegy : ő így is tudja, hogy az ivás most központi kérdés,
és ettől alighanem zavarban van, vagy megriadt, hogy mit is kéne csinálnia.
Készülök írni a dokinak (a telefon hozzájuk elég reménytelen),
mert ha lehet, nem szeretném megvárni a szerdát a konzultációval.
A mai kirepülés egy horror volt : odafelé kétszer is sikerült
(nem kellett a segítő lépcső, amit tegnap kreáltam a mászókára),
ám visszafelé volt két nagy lepottyanás a padlóra.
Nagy marha voltam, mert nem akartam megmarkolni Csuvikát (noha engedte volna) :
rábíztam a döntést, hogy felül-e magától, önként az ujjamra.
Hát persze nem ült... visszamenekült a mászókára szegénykém.
Később hiába húztam a mászókát a kalitka közelébe (ami idáig mindig bevált),
nem mert szárnyra kelni szegénykém,, csak sírtak vállvetve Csivikével,
hogy mi ez az új módi, mit keres a mászóka a szoba túlsó végén.
Szégyenszemre kénytelen voltam visszatolni a mászókát a helyére, madarastul,
és a sorsra bíztam, hogy mi lesz tovább.
Sokáig nem lett semmi, csak nagy, rémült hallgatás és búslakodás -
aztán egyszer csak úgy döntött bolond kis betegem,
hogy ő mégiscsak meglátogatná a szekrény tetején az ágakat, amiken vagy két hete nem járt.
Még ha legalább a mászókára szerelt, hosszú ág tetejéről próbálta volna !
De nem onnan indult, sőt még csak nem is arról az oldaláról a mászókának
hanem a szekrény felőli oldalról, ami talán fél méterre van a szekrénytől,
és nagyon hegyes szögben, meredeken kéne fölfelé repülni ahhoz,
hogy megérkezzen az ágak magasába.
Csuvika okos kismadár - nem is tudom, ezt most hogyan képzelte.
Naná, hogy hatalmas pottyanás lett a kísérlet vége. :-((
Ekkor viszont már nem tétováztam és nem néztem az önérzetét szegénykémnek,
hanem igenis fölmarkoltam a padlóról, és visszavittem a kalitkába.
Borzasztóan lihegett - nem tudom, hogy az izgalomtól vagy a megerőltetéstől.
Valószínűleg mind a kettőből túl sok volt neki.
Ez úgy két órával ezelőtt lehetett : azóta mind a kettő bent dekkol a kalitkában.
Most újra nyitva van az ajtó, mert Csivikét sajnálom, hogy ő is raboskodik,
de eddig még egyikük sem élt a felkínált lehetőséggel.
Elég csöndesek mind a ketten, noha ez nem jellemző, még most sem, hogy Csuvika beteg.
Nem sok jót várok a jövő héttől, mert ráadásul más, szintén fontos intézni valóim is lesznek,
nem csak Csuvikával kell (remélhetőleg) ismét orvoshoz mennem.
Ildi701 2016.06.12. 21:57:09
Megértelek, hogy nehezen viseled a történteket.
Szerintem kalciumot, D vitamint és B vitamint jó lenne az eleségbe keverni. De persze kérdezd meg az orvost is.
Mielőbbi gyógyulást kívánok Csuvikádnak! Jóéjt Nektek!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.06.13. 18:07:41
Még mindig nem írtam a dokinak, és nem is hívtam telefonon,
mert nem tudom, hogy mit mondhatnék neki. :-((
Azt akartam megvárni, hogy mit hoz a mai nap, hogyan sikerül a kirepülés Csuvikának.
És erre mi történt ? Nem sikerült sehogy.
Ugyanis eddig még meg se próbálta szegénykém.
Előbb nem volt rá módja, később meg (talán) kedve.
Muszáj volt vásárolni mennem, még hozzá több helyre :
nem mertem kockáztatni, hogy reggel kiengedem Csuvikát,
aztán esetleg nem repül vissza időben, és nem tudok elmenni itthonról.
Igazában nem is nagyon igyekezett kifelé :
Csivike futott egy kört, de Csuvi még tétovázott,
én meg rájuk csuktam az ajtót, amikor Csivike visszajött,
mert jobb a békesség, biztos, ami biztos.
Még jó ideig tötyögtem a konyhában meg a fürdőszobában, mielőtt elindultam,
és a szívem szakadt meg Csiviért a búcsúzásnál :
ott toporgott szegénykém az ajtó közvetlen közelében,
és szinte könyörgött, hogy engedjem ki.
De hát nem lehetett, hisz ki nem zárhatom a kalitkából,
Csuvika meg most nem röpködhet, ha nem vagyok jelen.
Pedig akkor már ő is nagyon jött volna kifelé.
Iszonyatosan sajnáltam szegénykéimet,
de csak azzal tudtam vigasztalni őket, hogy majd sietek haza.
Ez se lett igaz : legalább félórát (inkább többet) vesztettem azzal,
hogy az ÁRKÁD postája nem működik, mehettem a SUGÁR-ba,
ahol mindig hatalmas a tömeg, meg nem is olyan kedvesek a kisasszonyok.
Láttam már a két áruház közötti sétán, hogy vihar készül, nem is akármilyen -
de bíztam benne, hogy mire kitör, talán még haza is érek.
Nem így lett : mire mindent elintéztem és kibukkantam a föld alól,
már csurom víz volt minden a felszínen, de az eső addigra el is állt.
Vagyis szegény madárkákat sikerült magukra hagynom a zuhiban,
pedig félnek az esőtől, olyankor nem szeretnek egyedül lenni.
Azt hittem, lesz még egy menet, de nem lett - viszont az idő borús,
nincs, ami kifelé csalogassa szegény picikéimet a kalitkából.
Hiába nyitottam ki nekik az ajtót már vagy két órával ezelőtt,
nemhogy Csuvika, de Csivike sem óhajt kirepülni.
Pedig dél körül hogy vágyakozott kifelé szegénykém !
Csuvikát meg láttam végre két nagyot hörpinteni a kalciumos vízből :
nézett rám büszkén, mintha csak mondta volna, hogy inkább iszom, csak engedj ki.
Most meg mindjárt este van, és gyakorlatilag nem repült még egyikük sem.
Az a pár perc, amit Csivike kint töltött, nyugodtan feledhető.
Ez így nem normális, ebbe Csivi is bele fog betegedni.
A dokinak meg nem tudok mit mondani, hisz ma még nem láttam, hogy hol tart Csuvika.
Pedig ma akartam beszélni vele (noha szerdára szól a megállapodás),
mert jó lett volna minél hamarabb időpontot kapni,
ugyanis a hét vége felé már állítólag baromi meleg lesz.
Nekem meg így halt meg Csupikám, egy másik doki kezében :
hogy kánikulában cipeltem őt orvoshoz,
és a meleg meg a stressz együtt már sok volt a kis szívének.
Nem szeretnék Csuvikával is így járni -
viszont egy alaposabb vizsgálatra nyilván szüksége volna.
Változatlanul nem tűnik betegnek, élénk és jókedvű -
de hát milyen élet az egy madárnak, hogy nem tud repülni ?
(Igaz, Csipikém így élt évekig - de nem hinném, hogy boldog volt közben.)
Úgyhogy a mai sem a mi napunk.
Holnap is mennem kéne ügyeket intézni, jó messzire, vélhetően hosszú időre -
viszont akkor megint nem fognak kirepülni a madárkák.
Én is fogságban vagyok, nem csak Csuvika :
ha nem akarom mindkettőjüket teljesen tönkretenni,
saját magamat kell rabosítanom, és ki se mozdulni a szobából.
Közben pont most volnának olyan dolgaim, amelyeket szintén muszáj elintéznem.
Sose szoktak extra programjaim lenni -
mikor lennének, ha nem akkor, amikor nem tudok mozdulni semerre ?
Egyelőre tehát áll a játék, és nekem fogalmam sincs,
mi lesz holnap, meg a hét további részében.
Pedig nem vagyok egy rugalmas banya, utálom, ha nem tudom, mire készüljek.
A kalitkában meg teljes a csönd.
Szegény pindurkáim nem bírják megemészteni a felborult napirendet.
Ildi701 2016.06.13. 20:16:49
Valóban a legjobb lenne egy alapos kivizsgálás.
Szerintem azt megkérdezhetnéd a dokitól, hogy szerinte lehet-e, hogy B vitamin hiánya van Csuvicseknek. Kisebb mértékű hiány esetén sem tud annyi izommunkát végezni a jószág, mint akkor, ha elegendő van a szervezetében. A másik meg amire rákérdezhetnél a D vitamin, mert az kell a kalcium felszívódásához.
Bízom benne, hogy a kis szárnyasod meg fog gyógyulni.
A legjobbakat Nektek!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.06.13. 20:41:21
tehát ezt biztosan jól gondolod, mert a doki is rögtön ezt adta.
A B-vitaminra majd rákérdezek.
Hagyd el.... most már végképp totálkáros vagyok.
Pillanatnyilag Csuvika tűnik egészségesnek, és Csivi betegnek.
Mikor hazajöttem fél háromkor, még semmi különöset nem láttam rajta
(ez nálunk egyébként is a szieszta ideje),
de mire megírtam neked az előző, szép hosszú kommentet,
azt kellett észlelnem, hogy Csivikém gubbaszt.
Vagyis a szárnya alá dugott fejjel szunyókál, illetve búslakodik.
Nagyjából azóta is ezt csinálja - noha napközben ilyesmi nemigen jellemző.
Közben kénytelen voltam megint kimenni a szobából, mert nagyon megéheztem -
és mire visszajöttem, Csivikém még mindig csak gubbasztott.
Nem tudom eldönteni, hogy valami baja van, vagy ennyire megsértődött.
Utóbbira vall, hogy ha ott állok a kalitka előtt és udvarolok neki,
vagy etetem a tenyeremből, akkor azért hajlandó föléledni.
(Míg ellenben ha Csuvikát etetem, Őnagysága szigorúan hátat fordít nekem,
vagy bedugja a fejecskéjét a szárnya alá.)
Lehetne még, hogy valami készülő vihart érez, de az IDŐKÉP-en nem látom,
hogy nagyobb eső jönne felénk.
Mindenesetre kirepülni nem hajlandó egyik sem.
Ma még egész nap nem repültek... ez borzasztó. Ilyen még talán nem is volt.
Az imént Csuvika már kijött a kalitka külső falára, és ott hirdette az igét -
én viszont elkövettem azt a hibát, hogy lelkendezve megdicsértem ezért.
Erre ő fogta magát és rögtön visszament a fogságba.
Ma valahogy NAGYON tizenharmadika van...
Remélem, nálatok nem, és a gyönyörű kacsukák jól vannak.
Ildi701 2016.06.14. 18:07:35
A kacsácskák köszönik szépen, nagyon jól vannak:)
Akkor holnap viszed Csuvikát a dokihoz?
Remélem, olyan lesz az idő, ami a legjobb a szárnyasodnak. Valamint hogy a doki megtalálja a probléma okát és gyógymódját.
Minden jót!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.06.14. 18:47:22
Holnap csak beszélek a dokival - ha sikerül.
Abban állapodtunk meg, hogy szerdán konzultálunk telefonon.
Én persze örülnék, ha mindjárt mehetnénk is -
de hát még a telefonhoz is nagy szerencse kell, akkora a forgalom.
Azért is szerettem volna már a hét elején beszélni vele -
de végül nem tettem, mert nem tudtam volna mit mondani.
Szegény kis drágáim tegnap nem repültek ki egyáltalán,
annyira a szívükre vették, hogy délelőtt nem engedtem ki őket.
Ma nyitva volt az ajtó mindjárt reggeltől,
de cseles Csuvikám így is kivárta, hogy ne lássam a kirepülését.
Tényleg csak akkor mentem ki a szobából, amikor már elkerülhetetlen volt
(konkrétan a legkisebb helyiségbe) - hát naná, hogy Ő Urasága pont akkor repült ki !
Mire beszaladtam (mert gyanús volt a hirtelen csönd) már a mászókán mászott fölfelé.
Így most megint nem tudom, hogy a padlóra érkezett, vagy valahova a földszintre.
Nincs kizárva, hogy a padlóra, mert eléggé lent volt még akkor is, amikor már láttam.
Sajnos visszafelé is a padlón landolt, a kalitka asztala és a fotel közötti lyukban.
Nyújtottam neki a kezemet : nem örült, de végül azért ráült a tenyeremre.
Megmarkolni megint nem akartam - pedig az lett volna okosabb.
Kezdtem szépen emelni fölfelé, de izgalmában nem értette meg, mire megy ki a játék,
és visszarepült a mászókára, mikor már majdnem a célnál (a kalitkánál) voltunk.
Ez tehát megint nem jött össze - kezdhettük elölről.
Idehúztam a mászókát a kalitkához, egészen a közelébe - de ebből se lett sikertörténet.
Értette szegény madár, hogy mit akarok,
de nagyon sokáig gyűjtötte az erőt vagy a bátorságot, hogy neki merjen vágni.
Olyan kis butuska (ezt már máskor is megfigyeltem) :
nem a kalitka tetejét veszi célba, mikor ilyen közelről készül hazamenni,
pedig az volna a biztonságos, és máskor is szokott oda érkezni.
De nem : ő az ajtót szeretné eltrafálni - ami viszont ilyen közelről nagyon meredek útvonal.
Le már nem pottyant csórikám, de a tálcára érkezett, annak is a fal felőli csücskére,
amitől megint eléggé megijedt és megzavarodott.
Azért mindenesetre megtalálta végül a hazafelé vezető utat.
Nagyon izgulhatott, mert nem a létrán mászott föl az ajtóig,
hanem valahogy felügyeskedte magát a tepsi sima műanyag oldalán.
Azóta meg nem mer kirepülni, hiába röpköd neki Csivike, hogy kedvet csináljon.
Kora délután megint bezártam őket, mert a saját dolgaimmal is haladni kell valamikor,
és így nem merek odakint csinálni semmit, ha Csuvika elvileg szabadon van.
Mindig azt hittem, hogy reggeltől estig a gépnél ülök -
most derül ki, hogy azért mégsem. :-))
Mondom, hogy én vagyok rabságban, nem is a madár, mióta szegénykém beteg.
Sem evésről, se semmilyen konyhai munkáról szó se lehet, ha Csuvika nincs bezárva.
Mire leírtam az utolsó két mondatot,
az én kis betegem szerencsésen megérkezett a mászókára.
Úgy a közepe táján kapta el, ami nem rossz eredmény.
Mire ezt is leírtam, már haza is jött - mégpedig gyönyörűen,
minden baj nélkül, pont az ajtó fölé érkezve.
Ahelyett, hogy örült volna, hogy végre kint van !!!
Nem volt kint két percig sem... :-((
Talán megijesztették a lepkék...
Hiába a méregdrága, hiper-szuper szúnyogháló, láttam délelőtt,
hogy több nagy lepke is grasszál az ablak körül.
Vagy eszébe jutott a drágámnak, hogy vacsoraidő van...
Megyek is, és hozom nekik a hamit.
Csivike az imént hatalmasat fürdött az itatóban.
Tegnap nem tudom, mi baja volt (vélhetően csak haragudott rám),
mert estére tökéletesen magához tért, és tündéri édesen fickándozott a tenyeremben.
Ildi701 2016.06.15. 10:18:14
Küldök egy kis vidámságot:)
video-bru2-1.xx.fbcdn.net/v/t42.1790-2/13429487_1689458357985211_988755494_n.mp4?efg=eyJybHIiOjQ2NiwicmxhIjo1MTIsInZlbmNvZGVfdGFnIjoidjNfNDI2X2NyZl8yM19tYWluXzMuMF9zZCJ9&rl=466&vabr=259&oh=66fe39ae7553504299e394b264610349&oe=57610BBE
Szép napot Neked és a szárnyasoknak!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.06.15. 10:36:37
Azt mondja a rendszer, hogy az URL aláírás lejárt. (???)
(URL signature expired)
Mindenesetre köszönjük, hogy mindig gondolsz ránk. :-))
Neked is legyen szép napod - bár az időjárás ebben ma nemigen fog segíteni.
Ildi701 2016.06.15. 11:44:12
www.youtube.com/watch?v=RYMZq_0N4bo
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.06.15. 11:53:17
Van egy hasonló kedvencem a VIDEÁ-n, szintén amazon.
Érdemes az összes Bébibogaras filmecskét megnézni !
videa.hu/videok/allatok/felnotas-bebibogar-beszel-boci-tarka-enekel-BH3Q8IRYbIUaysOV