Na nézzétek, micsoda csapás érte ma szegény pincurkáimat !
*
Ha nem is hirtelen ötlettől, de mindenképpen hirtelen elhatározástól vezérelve,
többé-kevésbé a magam számára is váratlanul, délután fogtam a szállító ketrecet,
és belegyömöszöltem mit sem sejtő, jobb sorsra érdemes madárkáimat.
Ugyanis Csuvika vérképe épp úgy nem mutatott semmi bajt, mint ahogy a röntgen sem
(akit érdekelnek a részletek, nézze meg a vendégkönyv 653. számú kommentjét),
én meg úgy döntöttem, hogy ha semmi sem okozza szegény madár baját, ami okozhatná,
akkor kénytelen vagyok ott keresni a hibát, ahol a doki szerint nem lehet.
Vitathatatlan tény, hogy nyáron elég sötét ennek a lakásnak mindkét szobája
(nálunk ez is fordítva működik, mint minden : ősztől tavaszig van jó világos),
ugyanis hatalmas fák állnak az ablakaim előtt, ami kánikulában igazi áldás,
viszont a fényt nemigen engedik át – idén valahogy még annyira se, mint eddig.
*
Ráadásul a madárkáim ahhoz vannak szokva,
hogy kora délután hazavonulnak sziesztázni a kalitkába :
hogy kora délután hazavonulnak sziesztázni a kalitkába :
erre sose buzdítottam őket, maguktól alakították így a napirendjüket.
Ugyanis ilyenkor szoktam indulni, ha valahova mennem kell,
és Csuvika legtöbbször azonnal visszarepül a biztonságos ketrecbe,
ha egy cigarettányi időnél hosszabbra eltűnök a szeme elől.
Ha meg el is búcsúzom tőlük (mint indulás előtt mindig),
akkor pláne nem marad kint, hisz nagyon is érti, hogy elmegyek itthonról.
Csuvika nélkül persze Csivike se szeret a mászókán ücsörögni,
így megszokták, hogy a kora délután a szunyóka ideje, akár itt vagyok, akár nem.
Ez pedig azért baj,
mert pont akkor kezd egy kicsit világosabb lenni az ablak közelében,
amikor ők kötelességtudóan hazarepülnek, mert így írja elő a napirend.
A kalitkájuk pedig jó messze van az ablaktól, oda természetes fény sose jut.
(Máshova tenni nem lehet, mert az az egyetlen huzatmentes sarok.)
Ma is csak ámultam, hogy a szokásosnál korábban,
már egy óra körül hazavonultak, pedig ma nem mentem sehova,
kint lehettek volna akár egész nap, ha kedvük tartja.
De nem tartotta : mire kaptak volna kicsit több fényt az ablaknál,
szépen elmenekültek előle, haza, a jó kis sötét sarkukba.
*
Ez viszont már nekem is sok volt (noha nem vagyok jóban a napocskával) :
az mégse rendes dolog, hogy a picinyeim még annyi fényt se kapnak,
amennyit kaphatnának ebben az árnyékos szobában,
ha nem ragaszkodnának mereven a megszokott kis napirendjükhöz.
Délután legalább elvileg idesüt a nap, még ha lombokon át is -
csakhogy ők délután elvonulnak az ablak közeléből, mint ahogy ma is tették.
Hát így esett, hogy négy óra körül, amikor már nem olyan erős a napfény,
fogtam a szállító ketreckét, és rászántam magam a Nagy Merényletre.
*
Tíz-tizenöt percesre terveztem a napfürdőt a konyhaablak párkányán,
de talán mondanom sem kell, hogy az átkozott napocska (ami addig sütött ezerrel)
azonnal elbújt, mihelyst kipakoltam rémült kis áldozataimat a párkányra.
Talán nem is baj... de azért ütögetett a guta,
hogy ha már a frászt hoztam a madárkákra a befogással,
úgy volna ildomos, hogy értelme is legyen a szenvedésüknek.
Alighanem a napocska is belátta, hogy igazam van,
mert egy idő után mégiscsak előbújt, és onnantól kezdve hol sütött, hol nem.
De ez a majdnem-napsütés talán még kellemesebb is volt, mint ha tűzött volna.
Így végül harminc percet töltöttünk a szolinak kinevezett konyhában.
*
Csivikével a napozás csodát tett :
miután visszakerültek végre a kalitkába, ő azonnal kirepült,
kétszer is egymás után (közben hazaszaladt Csuvikáért, de hiába),
és láthatóan azt se tudta, hova legyen örömében,
hogy végre újra a mászókán randalírozhat.
Csuvika viszont nagyon a szívére vette,
és alighanem megszenvedte ezt a kis kalandot.
Igaza is van : így nem lehet bánni egy kismadárral.
Soha nem vettem még őt úgy ki a kalitkából,
hogy ne lett volna fölkészítve a kis lelke a várható megpróbáltatásokra –
de most igen, mert ezt az akciót nem terveztem el előre.
A magam számára is váratlan volt a döntés, hogy most vagy soha,
elvégre egyszer el kell kezdeni, ha rendszert akarok csinálni a napozásból.
(Még nem tudom, hogy akarok-e : majd meglátjuk, lesz-e értelme.)
*
Így mindenesetre nem csinálom többé, az biztos.
Szegény Csuvicsek nem repült ki azóta sem,
és szövegelni szövegel ugyan a kalitkában, de olyan keserűen és bánatosan,
hogy nem győzöm tőle a bocsánatot kérni, és nem győzöm magyarázni,
hogy a napozás TALÁN segíthet abban, hogy újra tudjon repülni.
Csakhogy nem utólag, hanem előre kellett volna mindezt megbeszélni vele...
Bár lehet, hogy akkor se viselte volna jobban a szokatlan helyzetet.
Csivikének nem volt a világon semmi kifogása az ablakpárkány ellen,
simán beletörődött, hogy ez az ő új programja, és ha már ott volt, próbálta élvezni -
Csuvika viszont végiglihegte a teljes félórát (nem a meleg miatt, mert az nem volt),
és azóta se bír beletörődni, hogy vele ilyesmi megtörténhetett.
Hogy csak úgy kimarkolta őt a Mami a kalitkából,
amikor békésen dagonyázott, és nem számított semmi rosszra.
*
(2016)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
R Andi 2016.06.22. 10:19:44
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.06.22. 10:48:55
Hiszen ha kint vannak (a szobában),
az egész napjukat a kitárt erkélyajtóban töltik ! :-))
Itt van róla egy (ócska) képecske :
kepfeltoltes.hu/view/160622/16.06.19._016_xxx_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.06.22. 20:09:04
mert ide jobban illik, mint az előző meséhez.
Sajnos nincsenek jó híreim, és nem hinném, hogy a napozásból rendszert csinálok.
Csuvika állapotán nemhogy nem javított, de kifejezetten rontott a tegnapi kis kaland.
Biztos nem maga a napfény, hanem a stressz, hogy belepakoltam őt a szállító kalitkába.
Nem csak tegnap nem repült ki egészen lefekvésig a szolizás után,
de ma délelőtt is alig bírta rábeszélni Csivike, hogy legalább próbálja meg.
Legalább másfél órát hezitált, mire elszánta magát -
de sokkal rosszabbul sikerült a dolog, mint az utóbbi napokban bármikor.
A padlóra éppen nem pottyant, de legalul érte el a mászókát,
és visszafelé is csak a kalitka alatti tálcára sikerült érkeznie.
Ezek után délután végképp nem volt hajlandó szárnyra kelni.
Csivi ott viháncolt a fényárban úszó mászókán, amire gyönyörűen rásütött a nap,
de hiába hívogatta Csuvikát : ő, szegénykém, még hátat is fordított a szobának,
hogy ne is lássa sem a mászókát, se Csivikét,
és csak a kalitkából szórta ránk az átkokat,
hogy hagyjuk már békén, nem akar kirepülni és kész.
Később, amikor Csivike már visszajött hozzá, mégis nekivágott, egyedül :
irtó érdekes volt, mert a mászókát ugyan nem érte el,
de tett egy nagy kört a szobában : a levegőben fordult vissza,
és a kalitka melletti-alatti fotelra érkezett.
Onnan azonnal felröppent, önerőből, egyenesen a kalitka ajtajába -
pedig az elég meredek út, mert kicsi a távolság.
Hogy miért nem a mászókán landolt, nem értem.
Talán épp iderepült egy galamb az erkélyre, és megijesztette.
Én már annyira hozzá vagyok szokva a galambok hangjaihoz, hogy föl se tűnik.
Ez az utóbbi kirepülés tehát egyszerre volt sikeres (mert nem pottyant le)
és sikertelen, mert végül is nem érte el a mászókát, noha dupla távolságot repült.
Mióta ebből a próbálkozásból sikeresen hazajutott, nem jött ki újra -
és szerintem ma már nem is fog.
Szegény Csivi is bent unatkozik vele, mert egyedül ő se szeret kint lenni.
Összességében úgy tűnik nekem,
hogy Csuvika még mindig nem bírta megemészteni a tegnapi kis napozós kalandot.
Ő egy nagyon érzékeny kis lélek (ha úgy tetszik, hisztis, mindig is az volt) :
valószínűleg nem értette, hogy mire jó a szállító ketrecben ücsörögni,
ha egyszer nem megyünk a doktor bácsihoz, és ez alááshatta a biztonságérzetét.
Tegnap pedig végiglihegte a napozás teljes félóráját,
noha meleg túlságosan nem volt, az nem indokolta volna a lihegést.
Vagyis ez a napozós műsor neki akkora stressz volt,
hogy biztos többet ártott, mint amennyit a napfény használt.
És hát lehetne ő napfényben a mászókán is délután, ha akarna - de nem akar.
Nézd csak : ez itt egy mai kép, Csivikével :
kepfeltoltes.hu/view/160622/16.06.22._014_xxx_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
R Andi 2016.06.23. 16:42:33
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.06.23. 16:45:48
mert nem olyan rég még úgy volt. :-))
Amíg hideg van vagy hűvös, a másik szobából szellőztetek, valóban.
Ildi701 2016.06.24. 17:25:17
Azt olvastam, hogy napfürdőzésre a csak kora délelőtti órákat ajánlják. Kell olyan területet is biztosítani, ami árnyékos, hogy ha akar a jószág, oda mehessen: papagajcentrum.5mp.eu/web.php?a=papagajcentrum&o=HlZaIhsCq5
Szép napot Nektek!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.06.24. 17:33:13
Kora délelőtt pedig alszunk.
De ha nem aludnánk, akkor se vinném le őket a ház elé, hogy menjünk napozni.
Majd talán még folytatom, de most meg vagyok halva,
mert nemrég jöttem meg az állatos boltból, negyven fokban.