A mai mese végül csak azért kapja ezt a címet, amit fölírtam ide a tetejére,
mert elterveztem még a késői reggeli közben, hogy majd így fogom nevezni.
Azóta már nem annyira igaz, mint a kitalálás pillanatában volt -
de mindenképpen tény és sokéves tapasztalat,
hogy nálunk mindig, minden fordítva történik.
Most éppen a röpködés...
*
A szívem szakadt meg tegnap és tegnapelőtt is szegény madárkáimért,
amiért kénytelen voltam némi erőszakkal hazazavarni őket a mászókáról (tegnap),
illetve szokatlanul korai időpontban rájuk zárni a kalitka ajtaját (tegnapelőtt),
hogy nyugodtan mehessek utamra, mert mindkét napon muszáj volt vásárolnom.
Borzasztóan el voltak keseredve, nagyon a szívükre vették a gonoszságomat :
nem győztem vigasztalni őket, hogy cserébe ma és holnap kint lehetnek reggeltől estig,
nem megyek sehova, annyit röpködhetnek egész nap, amennyit akarnak.
És erre mi történt ?
Nyilván tudjátok magatoktól is...
Pontosan az, amit gondoltok :
ma, amikor lehetett volna, rigolyás pincurkáim nem repültek ki egyáltalán.
Legalábbis délelőtt nem...
Csivike futott egy rövidke kört, de mivel Csuvika nem követte,
megsértődött, és a továbbiakban ő is csak a kalitkát őrizte.
Még a tornácra sem jöttek ki, bent búslakodtak a ketrec mélyén.
*
Talán nem akarták kitenni magukat a tegnapihoz hasonló csalódásnak,
mert bizony egy világ dőlt össze bennük,
amikor hazaparancsoltam őket a mászókájukról,
ahol akkor már órák óta ücsörögtek, és remekül érezték magukat.
Mire rászántam magam, hogy tönkretegyem a jókedvüket meg az idillt,
már vagy másfél órája csak azért ültem itt a gépnél (egyébként menetkészen),
hogy kivárjam szép türelmesen, míg ők maguktól szíveskednek hazarepülni.
Csakhogy a kis disznók ezt pontosan tudták (az ilyesmit mindig tudják),
épp ezért eszük ágában se volt megmozdulni.
Csak akkor röppentek vissza a kalitkájukra,
mikor finoman odébb húztam picit a mászókát, velük együtt,
mert tovább már nem lehetett várni, nem értem volna haza vacsoraidőre.
De akkor még mindig hol voltunk a hazavonulástól !
Ültek a kalitkájukon, ültek – csak épp az ajtón bemenni nem akartak sehogy sem.
Ezen pedig már nemigen tudok segíteni :
a rácsokról való betessékelésre nincs olyan egyezményes jelünk,
mint a mászókáról való hazazavarásnál a mászóka megmozgatása.
*
Hacsak nem a fényképezőgép...
Ez még az egyetlen, amiben bízni lehet : hogy a vaku villogásától megsértődnek,
és a lehető legsürgősebben fedezékbe vonulnak.
Aha.... csak nem akkor, amikor direkt erre számítok !
Ha TÉNYLEG fényképezni akarom őket a rácsokon,
mérget vehetek rá, hogy nem hagyják, hanem berohannak az ajtón azonnal.
Tegnap viszont villoghattam, amennyit akartam :
csináltam vagy ötven képet, teljesen fölöslegesen, és ők még mindig kint voltak.
(Alighanem ezek a képek lesznek majd az illusztrációk ehhez a meséhez.)
A lelkemet kibeszéltem-kikönyörögtem Csivinek,
mire végre megszánt és bevonult, mágnesként húzva maga után Csuvikát.
De hatalmas fekete pontot kaptam tőlük ezért a merényletért,
hogy volt lelkem tönkretenni az ő jó kis sziesztájukat,
amit épp a mászókán kívántak tegnap megejteni.
Tényleg olyan édesek voltak, és olyan elégedettek meg boldogok :
nekem is nagyon rosszulesett, hogy meg kell zavarnom a békés örömüket.
Amúgy se vágytam a mászkálásra és cipekedésre :
harminchat fokot mutatott a hőmérő a kisszoba erkélyén, árnyékban.
De hát muszáj volt menni : rendeltem egy csomó finomságot a madárkáknak,
amikről már rég tudom, hogy meg is érkeztek kedvenc állatos boltomba :
hőség ide, madárkák oda, nem tehetem meg, hogy becsapom a boltost.
*
Pedig ha tudtam volna....
Ha tudtam volna, hogy mi (nem) vár az üzletben,
nyugodtan maradhattak volna a picinyeim a mászókán,
én meg a rekamié sarkában, a jó hűvös szobában, kezemben egy könyvvel.
Ugyanis kedvenc boltosom otthon felejtette a direkt nekem beszerzett kincseket.
Hétvégén ment el értük Vecsésre, a PRESTIGE itthoni főhadiszállására,
úgy két héttel ezelőtt, és onnan nyilván nem a boltba vitte a pakkot,
mert ott úgyis nagyon szűk a hely, én meg ugye csak kéthetenként jövök.
Most viszont elfelejtette, hogy ez a péntek már az én péntekem...
Így nem lett PRESTIGE kölesünk, pedig napok óta ígérgettem a madárkáknak,
hogy Csivike ezerötszázadik napjára az is lesz,
nem kell a mindenféle szedett-vedett, névtelen kölesfürtökkel kínlódniuk.
De sajnos tévedtem. Maradnak a névtelen fürtöcskék.
Még szerencse, hogy az INTERSPAR (ebben az évben először)
elkezdett megint kölesfürtöket árulni – ezt is a héten fedeztem föl.
Nem azt mondom, hogy a kölesek gyöngye, amit ott tudok venni,
de egyelőre szebbnek látszik, mint az összes többi,
amit más boltokban kaphatnék.
*
Szegény Zsóka (a boltos) fölajánlotta,
hogy házhoz szállít nekem mindent a jövő héten,
amit most nem tudtam megvenni nála, de nem éltem a lehetőséggel.
Csivike ezerötszázadik napjára már semmiképp se lesz meg az ünnepi köles,
akkor meg mindegy, örülni fogunk neki két hét múlva is.
Kap majd helyette rengeteg vadonatúj csőrkoptatót meg szépiát,
bár azokat se tudom időre szervírozni neki (legföljebb egy-két darabot),
mert ahhoz, hogy az összeset fölkötözzem a rácsokra,
le kéne szedni a helyéről a kalitkát.
Amúgy is most volna a kalitka-zuhanyozás hétvégéje (öthetenként aktuális),
de hát meg vagyok lőve, mert amíg Csuvika nem tud rendesen repülni,
nem merek belefogni ilyen nagy, több órán át tartó munkába.
Bár ha így haladunk.... talán már nem is kell sokáig várni vele.
Csak el ne kiabáljam !!!
*
Szépséges Hercegem már harmadik napja nem pottyant a padlóra egyszer sem,
pedig kirepült mindennap legalább kétszer.
(Végül ma is – majd mindjárt mondom.)
Tegnapelőtt meg éppenséggel számolni se tudtam, hogy hányszor repült ki,
ugyanis estefelé ide-oda cikáztak a kalitka és a mászóka között, mint a villám.
Először azt hittem, csak Csivi röpköd egyedül, de nem :
szoros kötelékben, szinte eggyé válva, bizony, ketten repültek !
És az én kis betegem bírta ! Nem is akartam hinni a szememnek.
Ennél kevésbé már csak ma délután hittem el, amit látok.
Gyanakszom is, hogy álmodtam az egészet,
mert sajnos dokument nincs a Nagy Pillanatról.
De persze nem álmodtam – dokument pedig azért nincs,
mert nem akartam véletlenül visszaüldözni a kalitkába Csuvikát a vakuval,
mikor végre útra kelt, úgy délután kettő körül, reggel óta tartó hezitálás után.
*
Mi az, hogy útra kelt ???
Az most már nem is újság, hogy baj nélkül eléri a mászókát,
mégpedig a tetején, vagy majdnem a tetején.
Ez már így volt tegnap is meg tegnapelőtt is, hála Istennek.
Ma viszont tényleg nem hittem el, amit látok :
a mászókáról Csuvika felröppent a magasabb szekrény tetején lévő ágaira,
majd onnan máris húzott át a másik szekrény tetejére, az ottani ágakra.
Aztán pedig azonnal vissza a mászókára.
A többit már nem is tudom :
egy ideig még cikáztak Csivikével a mászóka és a kalitka között,
míg aztán megültek végre a nyitott ablak előtt, kicsit pihenni.
*
Késő délután újra kirepült Hős Vitézem (a nagy melegben otthon pihegtek),
de sajnos a szekrények tetejére most már nem repült föl.
Bizonyára tudja, hogy rögtön lefényképezném...
Ám korábban bizony ott volt, még ha nincsenek is róla képek.
Hogy mindezt mire magyarázzam, fogalmam sincs.
Nem adtam neki semmiféle újabb csodaszert, legföljebb gondolatban,
mert kétségtelenül méláztam azon, mit lehetne még kipróbálni,
ami annak idején Csipikémnél hatásosnak bizonyult.
Úgy látszik, a puszta gondolat is hatott :
Csuvicsek inkább összekapta magát, csak ne kínozzam gyógyszerekkel.
Csuvicsek inkább összekapta magát, csak ne kínozzam gyógyszerekkel.
Tegnap este hatalmasan teletömte magát almával, más egyéb nem történt.
Nem győztem könyörögni, hogy egyáltalán hajlandó legyen megkóstolni az almát
(Csivike nem is kérte, szinte egyáltalán) -
később meg úgy belejött, mint aki sosem akarja abbahagyni.
De nem hinném, hogy az alma tett csodát, hisz azt kapnak rendszeresen.
Valami baja lehetett Csuvikának, ami nem bírt kiderülni,
de (talán) meggyógyult magától. Illetve még korai a múlt idő :
túl szép lenne, ha tényleg megúsznánk ennyivel.
Továbbá abban is csak reménykedni lehet, hogy amit ma láttam,
az nem a végső összeomlás előtti, utolsó fellángolás.
Mert sajnos ilyen is van.... volt módom megtapasztalni ezt is.
Drukkoljatok nagyon, hogy igaz legyen Csuvika föléledése -
még ha nem is tudjuk egyáltalán, hogy mitől javult meg hirtelen az állapota.
Mint ahogy azt se tudjuk, mitől romlott el...
*
(2016)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
Ildi701 2016.06.27. 22:19:48
Ez aztán a jó hír:) A kis Csuvicsek még a szekrény tetejére is felrepült:) Szuper!!!
Olvastam, amit Szilvi írt a Vendégkönyvben a melegfrontról. Nekem is eszembe jutott, hogy lehet, hogy az időjárással függ össze a szárnyasod állapota.
Bárcsak úgy lenne, hogy nincs semmi komoly baja a gyönyörű kék Hercegnek!
Szép estét Mindnyájatoknak!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.06.27. 22:24:04
Majd később jövök, de most muszáj lefektetnem a madárkákat.
Picit már így is el vagyunk késve - bár nálunk még "csak"negyed tíz múlt.
Most csak azért nyitottam ki a gépet egy pillanatra,
hogy ha van új kommentecske, beengedjem. :-))
Ma valahogy reggel óta csúszom az idővel - nem tudom, milyen frontra fogjam. :-))
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.06.28. 00:18:31
Ahogy az órát elnézem..... ebből megint csak világos reggel lesz alvás.
De már így is el vagyok késve a beszámolóval Csivike ünnepéről.
Úgyhogy megpróbálom összekapni magam,
és úgy írni a mesét, mintha komment lenne.
Miért van az, hogy a kommentek pillanatok altt születnek, a mesék meg órákig tartanak ? :-))