HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

Csivicsuvi rádió

Ha szeretnél
egy kis csiripelést
hallgatni a mesékhez,
kapcsold be a rádiót !

 

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 


free online users counter

utolso_datum_kicsi_jav.jpg
Az idő megállt
2021 január hetedikén,
délután fél öt körül.

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

Új kommentek

  • csivicsuvi: @Bősze Nelli: A lényeget meg kifelejtettem, nagy örömömben. Igen: Csuvika gyönyörű madárka volt.... (2021.01.21. 21:50) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Bősze Nelli: Arany Nellike! Képes voltál regisztrálni a kedvemért?! :) Nem hiszem el! Ilyen a v... (2021.01.21. 21:23) 520. VÉGE
  • Bősze Nelli: GYÖNYÖRŰ a búcsú-videó... Szép a dal is, de a legcsodásabb a kismadarad. A "feleség" és szép volt,... (2021.01.21. 20:24) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Igád: Köszi, Ágika. Meglepődtem, mert már elfelejtettem, hogy "rendes" kommentet is tudsz írni,... (2021.01.18. 15:17) 520. VÉGE
  • Igád: Szép a búcsúztatód, az összefoglalód képekben. A zenét ismertem, de csak a dallamát. Jó választás.... (2021.01.18. 14:04) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @fogszobrász: Köszi, Gabóka. Téged szeretett Csuvika, mindig részt vett a társalgásban, ha telef... (2021.01.15. 22:21) 520. VÉGE
  • fogszobrász: Drága Csuvika, hát elment végleg!! Az a vigasz ilyenkor, hogy jobb ez már így neki, mert szerintem... (2021.01.15. 21:12) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Igád: Minden hétre rendelek, Dágicska, csak a mostanira nem tettem, mert még időben kitaláltam,... (2020.06.02. 18:37) 518. SOVÁNY
  • Igád: Hát fogszobrász nem irigyellek ebben az öltözékben. Meg jobban is félnék - az eszem tudja, hogy ne... (2020.06.02. 15:34) 518. SOVÁNY
  • csivicsuvi: @fogszobrász: Gabóka, ne röhögtess : az általad küldött kép LE VAN KICSINYÍTVE, hisz teljes való... (2020.06.01. 21:19) 518. SOVÁNY
  • Utolsó 20

RÉGI VENDÉGKÖNYV



csivi_szamlalo.jpg

ENNYI NAPOT
ÉLTÜNK ITTHON

 csuvi_szamlalo.jpg

CSUVIKA EGYEDÜL ÉLT

csuvika_egyedul_kicsi.jpg

 

 NAPIG

booked.net
+22
°
C
+25°
+19°
Budapest
Csütörtök, 12
Péntek
+25° +15°
Szombat
+26° +17°
Vasárnap
+24° +15°
Hétfő
+24° +16°
Kedd
+20° +17°
Szerda
+23° +15°
7 napos előrejelzés

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (9) Ajándék (53) Alma (5) Almafigurák (17) Almás tojás (16) Alvás (12) Amazon (4) Baj (58) Baleset (14) Bánat (8) Banyamadár (39) Barkács (15) Befogás (13) Biztonság (10) Blog (22) Bojtkirály (11) Bosszúság (4) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (12) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (52) Csőr (6) Csőrkoptató (12) Csuv-IQ (12) Csuvibaj (37) Csuviláb (6) Csuviságok (49) Csuvitéz (10) Csuvi Lovag (28) Cuki (4) Doki (53) Durci (3) Eleség (10) Elixír (5) Enyelgős (13) Evés-ivás (48) Evőgép (3) Ezermester (23) Faxni (6) Felszerelés (42) Féltékeny (10) Frász (48) FREEBLOG (12) Furmány (9) Galamb (55) Galambfióka (32) Gondolatolvasó (1) Gyász (13) Hálószoba (4) Harc (3) Hinta (19) Hízelgős (7) Holdkór (2) Hőség (9) Időjárás (47) Irigy (3) Játék (20) Juszt se (5) Kalitka (19) Kapcsolat (46) Karantén (2) Karom (18) Képeslap (46) Köles (11) Kötélhágcsó (1) Kötél ülőke (4) Levél (17) Lifegő (13) Makranc (6) Mászóka (28) Más madárkák (7) Mindennapok (7) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (17) Odú (12) Off (29) Öröm (16) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (6) Pech (3) Potty (10) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (15) Rigor (14) Roncsgazdi (6) Rontó-bontó (27) Röpp (16) Sirám (55) Szadi (6) Szállítás (25) Szkleró (14) Szökős (2) Szülinap (9) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (21) Ülőrúd (3) Ünnep (96) Vedlés (18) Vendég (1) Vészmadár (4) Videó (5) Vihar (8) Viselkedés (68) Zakkant (13) Zsandár (10) Címkefelhő

felirat_3.jpg

Nagy csapás érte Tündérbanyácskámat itthonlétének 1500. napján :
ajándékot kapott szegény feje ebből az alkalomból.
Mégpedig olyan ajándékot, amilyet eddig sose látott.
Mert igaz ugyan, hogy csőrkoptató az a Félelmetes Valami -
na de olyan csőrkoptató, amilyennel Csivike még nem találkozott.
Akkor pedig honnan tudná a boldogtalan, hogy csőrkoptató a csőrkoptató ?
Pláne, hogy a buta Mami olyan helyre kötözte föl,
ahol eddig csőrkoptató sose lakott, legföljebb cincálni való ágacska.
*
16_06_27_011.JPG
 
Így aztán az öröm helyett lett nagy elkeseredés.
Az egyik legkedvesebb kuckójukat tettem tönkre szegény madárkáknak :
a bal első sarokbothoz szereltem föl az újfajta csőrkoptatót,
amit pénteken találtam kedvenc állatos boltomban.
(Amúgy nem új, de már évek óta nem láttam ilyet,
úgyhogy ezek a madárkák még szinte biztosan nem ismerik.)
 
Csak láttátok volna azokat az elkámpicsorodott kis pofácskákat,
amikor szembesültek vele szegény kis áldozataim,
hogy már megint randalíroztam a kalitkában, míg ők nem voltak otthon,
és most pont oda nem mászhatnak föl szunyókálni vagy csak úgy nézelődni,
ahol egyébként mindketten talán a legszívesebben tartózkodnak.
(Persze csak egyenként, mert ketten nem férnek oda.)
Csivike az utóbbi napokban különösen sokat időzött ezen a sarokboton,
ha éppen nem volt házon kívül : még örültem is előre,
hogy milyen jól csőrre esik majd ott neki az új csőrkoptató,
és milyen boldogan fogja gyilkolni, hisz mindene a rombolás.
*
16_06_27_013.JPG
 
Mintha nem ismerném a saját madárkáimat !
Biztos lesz majd úgy is, ahogy én azt szépen elképzeltem -
kérdés csupán, hogy még az idén, vagy valamikor jövőre.
Mert nálunk ugyebár senki se kapkodja el a dolgokat...
Úgyhogy egyelőre búslakodás van, öröm bizonytalan időre elhalasztva.
Mindenesetre lefényképeztem nektek a félelmetes csőrkoptatót,
még szemből is, noha ehhez el kellett húznom kicsit a faltól a kalitkát.
Legalább ti lássátok, ha már az állítólagos tulajdonosok rá se néznek !
 
Kapott még számtalan egyéb csőrkoptatót is Csivike,
ám azoknak a fölszerelésével meg kell várni a legközelebbi kalitkazuhanyozást.
A kalitkazuhanyozással meg azt, hogy Csuvika biztosan tudjon repülni.
Nem mutatja ám a kis disznó, hogy hol tart :
a tegnapelőtti nagy öröm óta (amiről az előző mesében írtam),
gondosan ügyel arra, hogy sose lássam őt közlekedni.
Se tegnap, se ma nem láttam repülni egyáltalán,
mert mindig akkor kél szárnyra, amikor én valamiért kimegyek a szobából.
Így most nem tudom, mennyire ügyes már - mindenesetre lihegni egyszer se láttam.
(Legalábbis a röpködések után.... de erről majd később.)
 
Csivilány ünnepéhez természetesen megérkezett az újabb tojásos rúd is,
Csuvika hatalmas örömére. Meg se fordult a fejében, hogy ez most nem az övé.
Veszekedés nem lett a dologból, mert ketten is kényelmesen hozzáférnek,
ráadásul Csivike pici szívét most nem dobogtatta meg különösebben a rudacska.
*
16_06_27_006.JPG
 
Annál inkább az almás tojás – ami nélkül ugyebár szintén nem létezhet ünnep.
Igaz, különlegesen finom (ráadásul meglepően olcsó) almát sikerült vennem,
amiről valahogy előre éreztem, hogy imádni fogják a madárkák.
Így is lett. Meleg is volt éppen : szinte nem is ettek semmi mást vacsorára.
Nem is emlékszem, mikor arattam ekkora sikert az almás tojással -
pedig az aztán mindig népszerű, talán a legkedvesebb csemegéjük.
*
16_06_25_028.JPG
 
Úgyhogy ezen is túl vagyunk : eltelt Csivikém ezerötszázadik napja itthon.
Azért ez már nem kevés idő... remélem, adatik legalább még egyszer ennyi.
 
Azt hittem, a Nagy Nap alkalmából végre mutathatok nektek egy poénos filmecskét,
nevezetesen azt, hogy az én kis ünnepeltem hogyan dobja le a mászókáról a labdáját.
Hát azt hiszitek, sikerült ? Szó sincs róla !
Majdnem egy hete (konkrétan hatodik napja) bolondját járatja velem Banyácskám :
pontosan tudja, hogy meg vagyok veszve egy ilyen labdaledobós videóért,
épp ezért kizárólag akkor vágja földhöz a labdácskát,
mikor én leteszem a fényképezőgépet a kezemből. De akkor azonnal.
Ezt játsszuk immáron hatodik napja (Csivike óriási gyönyörűségére) :
ha ő kirepül a mászókára, én máris fogom a masinámat,
és minden ékesszólásomat latba vetve könyörgök egy ledobós mutatványért.
Csivike meg néz rám értetlenül, mint akinek fogalma sincs, miről beszélek.
Egy darabig álldogálok és reménykedem, aztán persze feladom,
mert Csivi Boszi még a labda környékéről is elmegy, nemhogy ledobná.
Látod, milyen vagy, Csivike ? – mondom ilyenkor nagy bánatosan,
és hátat fordítok a mászókának, hogy visszaüljek a szokott helyemre.
Csivike csak ezt várja.
Ritka eset, hogy elérem a széket, pedig talán három lépés a távolság.
Még mielőtt letottyannék, már koppan is mögöttem a labda.
Csivike ABBAN A PILLANATBAN földhöz vágja, mihelyst hátat fordítok neki.
Ez megy hat napja – néha naponta többször is. És még nem tekertem ki a nyakát.
*
16_06_27_025.JPG
 
De azért ha poénos filmecske nincs is,
pár nappal ezelőttről van egy, ami majdnem sikerült.
Ha nem is jutunk el a végkifejletig, talán az látszik rajta,
hogy Banyamadár fantasztikusan ügyes, ahogy húzza az ágon végig a labdáját.
Még sose harapta el a madzagot, mindig csak húzza, csőrével megemelve a hurkot.
És ezt a mutatványt nem engedi filmezni rusnya boszorkánya !
(Amikor meg kivételesen engedte, akkor pont nem sikerült neki.
Biztos zavarban volt, hogy filmsztár lesz belőle.)
*

 
Ami Csuvikát illeti : újabb teóriám van arra vonatkozólag,
hogy mi lehet(ett) szegénykémnek a problémája, mitől felejtett el repülni.
Szinte biztos vagyok benne, hogy a bűnös az éjszakai takaró -
meg persze az én hülyeségem, hogy halálba óvom és féltem a picinyeimet.
Igazában nem új az ötlet, említettem már a dokinak is,
hogy Csuvikának a takaró alatt alighanem nincs elég levegője.
Viszont Tamás nem tartotta valószínűnek, hogy ez lehet a baj.
Azt mondta, egy madár pár perc alatt teleszívja magát levegővel,
még ha tényleg úgy volna is, hogy éjszaka nem kapott belőle eleget.
 
Én viszont egyre biztosabb vagyok benne,
hogy Csuvikának mégiscsak ez a problémája.
Szegénykém annyira utálja a meleget, hogy egyszerűen nem tűri magán a takarót.
Pedig csak egy vékony vászonlepedővel takartam le őket, mióta meleg van,
és azzal is csak a kalitka oldalát meg a tetejét, nem építettem barlangot belőle.
Lett aztán még melegebb (szerencsére, mert így ki tudott derülni a baj) :
mivel Csuvika takaró nélkül is tárogatta a szárnyacskáit egész este,
nem mertem őt letakarni egyáltalán,
hanem csak a kalitka mellé akasztottam föl a lepedőt,
hogy a monitor fényétől mégis védve legyenek valamennyire a madárkák.
Az első ilyen éjszaka után tapasztaltam döbbenten,
hogy reggel mennyivel jobb állapotban volt a kis betegem, mint addig.
*
16_06_25_040.JPG
 
Igen ám – csak aztán jött a még nagyobb hőség.
Csivike ünnepének reggelén a frász tört rám mindjárt ébredéskor,
hogy ünneplés helyett talán inkább temetni fogunk -
ugyanis Csuvika lihegett, kapkodta a levegőt, nem evett, nem ivott,
meg se szólalt – noha máskor mindig nagy hanggal ébred, reggel a legélénkebb.
Totálisan el voltam keseredve, hogy nem tudok mit csinálni vele :
hideget nem varázsolhatok neki a hőség helyébe, itt fog meghalni az orrom előtt.
Annyit tudtam tenni, hogy (mivel az ő sarkuk garantáltan huzatmentes)
kinyitottam az összes létező ajtót és ablakot, és huzatot csináltam a lakásban.
Szerencsém volt : a huzat segített, Csuvika abbahagyta a lihegést.
De utána még órákig gyűjtötte az erőt és a bátorságot, mielőtt kirepült volna.
Ha pedig nincs melege éjjel, és kap elég levegőt, reggel azonnal kirepül.
 
Így aztán eljutottunk odáig,
hogy tegnap este már a kalitka mellett se lógott a lepedő.
Inkább a fénytől szenvedjenek egy kicsit, mint hogy Csuvika megfulladjon !
 
Hogy ma éjszakára mi lenne a helyes takarózás, azt megint nem tudom :
eléggé lehűlt a levegő (részemről éppen fázom),
de Csuvika fuldoklik a firhang mögött, neki semmilyen takaró nem kell,
sem a kalitkára, sem a kalitka mellé, sötétítőnek.
Ugyanakkor Csivikém meg fagyos : ő már kezd prüszkölni,
mióta Csuvika miatt ilyen sportosan alszanak.
*
16_06_27_020.JPG
 
Nem tudom, mennyire érthető a mondókám
(már félig kómában próbálok értelmesen írni, alighanem csekély sikerrel) :
a lényeg az, hogy minél több levegő éri éjszaka Csuvikát,
reggel annál hamarabb és ügyesebben repül.
Viszont ha éjjel nincs elég levegője, másnap órákba telik,
míg összeszedi magát szegénykém, és megpróbálkozik a kirepüléssel.
Márpedig neki csak akkor elég a levegő, ha sarkig tárva az erkélyajtó,
és még csak függöny sincs előtte, hanem szabadon áramlik az ájer, bele az orrába.
 
Ha igazam van és helyes a teóriám,
akkor talán a röpképességét helyre lehet hozni Csuvikának
(legföljebb mi Csivikével majd fagyoskodunk mellette) -
ám az még mindig kérdés marad, hogy mi van az ő kis tüdejével,
ha egyszer a röntgen nem mutatott ki semmit,
és mégis ilyen extra igényei vannak szegénykémnek, a levegő mennyiségét illetően.
Mert azért az mégse rendes dolog, hogy kitárt erkélyajtó mellett,
egy hatvan centi széles lepedő-függöny mögött Ő Urasága ne kapjon elég levegőt.
*
16_06_25_027.JPG
*
*
*
(2016)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*

*
*





2 komment



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN





BLOGFORGALOM





visszavarunk





Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ildi701 2016.06.29. 10:30:14

Kedves Ági néni!

Az egy megoldás lehetne arra, hogy tudd, Csuvika hogyan repül, hogy mielőtt kimész a szobából, elindítod a videó felvevőt. Csak előtte készíts próbafelvételt, hogy honnan, milyen távolságból, milyen szögből lesz a legjobban látható. Úgy kellene elhelyezni a gépet, hogy Csuvika egész röppályáját látni lehessen a felvételen. Mondjuk azt nem tudom, hogy a szobában ez kivitelezhető-e, hogy az egész repülési út látható legyen a videón, mert ehhez elég távolra kellene tenni a gépet.

Szép napot!
Ildi

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.06.29. 11:59:35

@Ildi701: Jó ötlet, Ildikém - de nálunk sajnos nem működik.
Nincs hova tenni a gépet. Pláne nem úgy, hogy biztonságosan álljon.
Van ugyan többféle háromlábam is a gépekhez, de magukra hagyni nem merném őket.

Amivel a filmeket csinálom, az egy kicsi kis fényképezőgép.
Mire elszívok egy cigit, be is telne a memóriája, meg az elem is lemerülne.
De a fő baj az, hogy nem tudom hova tenni.
A kalitka előtti asztalra esetleg - de ott nekirepülhetne Csuvika, és kész a baj.

De van ennél nagyobb baj is - ugyanis az uraság megint nem repül.
A tegnapi nap elég szörnyűre sikeredett : már ébredni is lihegve ébredt szegénykém.
Előző este (amikor a mesét írtam) nagyon lehűlt a levegő,
plusz világos reggelig itt kotlottam a gépnél :
odahúztam a kalitka mellé a lepedő-függönyt,
hogy mégis kicsit sötétebb legyen a madárkáknak,
mert úgy képzeltem, elég hideg van ahhoz, hogy ettől még Csuvika kapjon levegőt.
Amikor pedig végre lefeküdtem, be is csuktam itt a szobában az ablakot,
mert nagyon hideg volt, féltem, hogy megfázunk mind a hárman.
A konyhából szellőztettem, ahonnan a levegő egyenesen a kalitkára jön,
mert a szoba ajtaja pont szemben van vele.
Mégse volt elég levegője Csuvikának - plusz nyilván megviselte az is,
hogy én kora reggelig itt randalíroztam a gépnél.
(Bár ilyen - vagy ehhez hasonló - előfordult máskor is, és nem lett belőle semmi baj.)

Lényeg a lényeg : a tegnapi kirepülés gyenge közepesre sikeredett :
Csuvika úgy középtájt (de inkább lejjebb) érte el a mászókát.
Első körben nem maradt kint sokáig : Csivike hazarepült, ő meg követte.
Azaz követte VOLNA - ám csak a padlóra jutott, a fotel mellé.
Megint nem volt szívem erőszakkal megmarkolni (én marha !!!),
ő viszont nem fogadta el a kezemet : nem rémült meg tőle,
nem menekült pánikszerűen - de besétált szépen a fotel alá.
Ott jó sokáig gyűjtötte az erőt (én meg átkoztam magam, hogy miért nem fogtam meg),
végül visszarepült a mászókára, egész ügyesen, pedig a padlóról indult.

Többet aztán nem mert megpróbálkozni a hazarepüléssel, noha nyilván éhes volt.
Vagy négy-öt órát biztos kint töltött a mászókán,
pedig Csivi közben többször is otthagyta, és alighanem ő is jött volna szívesen.
Kétszer is próbáltam neki segíteni :
egész közel húztam a mászókát a kalitkához, de hiába.
Nem mert elindulni, még egy méternyi távolságról sem,
én meg húzhattam vissza a mászókát, vele együtt, a helyére.
Már bőven a délután vége felé jártunk, mikor Csivike szerencsésen hazahozta.
Többször aztán nem repült ki egyikük sem - ami ebben az esetben több mint érthető.

Este totálisan el voltam keseredve : hiába volt kitárva (egész nap) az erkélyajtó,
Csuvika nyugalmi helyzetben is lihegett,
pedig a kalitka hőmérője 27 fokot mutatott, a szobáé meg 26-ot.
Ennél volt már (és nyilván lesz is még) sokkal rosszabb is.
Hiába kínáltam almával (ami talán egy kicsit hűsít), szegény madár enni sem akart,
mert ahhoz se volt elég levegője, csak lihegett szorgalmasan.
Csináltam megint jó nagy huzatot a szobában (az ő sarkuk huzatmentes),
ettől aztán egy kicsit magához tért, és enni meg etetni kezdett.
Inni nem volt hajlandó egész este, hiába könyörögtem neki,
és azt is hiába látta, hogy Csivike valósággal vedelt, egymás után többször is.

Később nagyon ügyeltem arra, hogy korán elzárjam a gépet,
és le is feküdtem magam is, elképesztően hamar, már éjfél előtt, kitárt ablak mellett.
Az esti almától, a korai lefekvéstől és a kitárt ablaktól így együtt azt reméltem,
hogy szegény kis betegem reggel azonnal kirepül, mint a rakéta - de sajnos nem így lett.
Lihegni nem liheg, jár a kis csőre rendületlenül. de kicsalni nem tudta Csivike,
pedig próbálkozott már vagy másfél órán keresztül.

Most bezártam őket, hogy legalább tudjak haladni az egyéb dolgaimmal, ha Csuvi úgyse jön ki-
de nagyon el vagyok keseredve.
Mégiscsak beteg ez a madár - de ki fogja kideríteni, hogy mi baja a boldogtalannak ?
süti beállítások módosítása