Jól gondoljátok : a repülés sem megy Csuvikának (illetve hol megy, hol nem),
de a cím most egészen másra utal : a fogadalmam megtartása nem megy -
legalábbis nem maradéktalanul, bár a lényegben állom a szavam.
*
Az alábbi levelet ma délelőtt küldtem a szomszéd srácnak,
aki március elején egyszer és mindenkorra eltiltott a galambkáim etetésétől.
(Akit érdekel és kimaradt belőle, keresse vissza az idevágó meséket,
a tavaszi bejegyzések között, az időrendes tartalomjegyzékben.)
A helyzet annál sokkal szörnyűbb, mint ahogy azt a levélben leírtam,
de a lényeg benne van – azt meg igazában úgysem lehet elmondani,
mit élt át ez a két szerencsétlen galamb (velem együtt),
mióta hajléktalanná tettem őket, mindjárt első rémületemben.
Itt van tehát a levél :
*
Szia, Andris !
Mint látod (vagy látja a lakód), két este kemény munkájával
visszaépítettem a kisszobám erkélyére a gyékény-kerítést.
Máris mondom, hogy miért.
visszaépítettem a kisszobám erkélyére a gyékény-kerítést.
Máris mondom, hogy miért.
Abban igazad lett, hogy a galambkák nélkülem se haltak éhen,
abban viszont nem, hogy majd máshova mennek fészkelni,
ha nálam megszűnik ez a lehetőség.
Ez sajnos nem így van : a tavalyi Goncikám szülei
(Virgonci-Gonci, mert én még kismadarat nem láttam ennyire örülni az életnek)
nem voltak képesek beletörődni,
hogy ezen az erkélyen már nem nevelhetnek több Kisgoncit.
abban viszont nem, hogy majd máshova mennek fészkelni,
ha nálam megszűnik ez a lehetőség.
Ez sajnos nem így van : a tavalyi Goncikám szülei
(Virgonci-Gonci, mert én még kismadarat nem láttam ennyire örülni az életnek)
nem voltak képesek beletörődni,
hogy ezen az erkélyen már nem nevelhetnek több Kisgoncit.
Pontosan ma van négy hónapja,
hogy utoljára enni kaptak a madárkák az erkélyemen :
másodikán voltál itt, március elsején etettem utoljára,
azóta egyetlen szem magocskát ki nem szórtam soha.
A csapatom el is tűnt szépen
(nagy esők vagy viharok előtt látok csak közülük néhányat,
akik ide húzódnak a biztonságosnak vélt erkélyemre) –
viszont a Gonci-szülők nem tágítanak.
Ez nekem is meglepetés : nem gondoltam,
hogy ennyire ragaszkodnak a tavaly bevált, jó kis fészkükhöz,
ami ugye már nincs is sehol. (A lomtalanításnál kidobtam.)
hogy utoljára enni kaptak a madárkák az erkélyemen :
másodikán voltál itt, március elsején etettem utoljára,
azóta egyetlen szem magocskát ki nem szórtam soha.
A csapatom el is tűnt szépen
(nagy esők vagy viharok előtt látok csak közülük néhányat,
akik ide húzódnak a biztonságosnak vélt erkélyemre) –
viszont a Gonci-szülők nem tágítanak.
Ez nekem is meglepetés : nem gondoltam,
hogy ennyire ragaszkodnak a tavaly bevált, jó kis fészkükhöz,
ami ugye már nincs is sehol. (A lomtalanításnál kidobtam.)
Hiába könyörögtem nekik, hiába mondogattam,
hogy menjenek máshova, itt már nem lehet fészkelni :
ez a két kis szerencsétlen nem hitte el.
Szegény Goncianyu tojt a nagy virágládába
(pedig azt úgy telepakoltam művirággal, hogy oda galamb elvileg be se férhet),
tojt a nagy láda mögé, tojt a kacatos láda tetejére,
tojt az erkély csupasz betonjára,
végül pedig a betonra összehordott, vékony kis ágak tetejébe.
hogy menjenek máshova, itt már nem lehet fészkelni :
ez a két kis szerencsétlen nem hitte el.
Szegény Goncianyu tojt a nagy virágládába
(pedig azt úgy telepakoltam művirággal, hogy oda galamb elvileg be se férhet),
tojt a nagy láda mögé, tojt a kacatos láda tetejére,
tojt az erkély csupasz betonjára,
végül pedig a betonra összehordott, vékony kis ágak tetejébe.
Összesen tizenhárom tojáskáját dobtam ki eddig –
de hát ez állatkínzás, ebbe előbb-utóbb belepusztul szegény madár.
És miért ?
Nincs a világon semmi más bűne, csak az, hogy galambnak született...
de hát ez állatkínzás, ebbe előbb-utóbb belepusztul szegény madár.
És miért ?
Nincs a világon semmi más bűne, csak az, hogy galambnak született...
Korábban is akartam már írni neked, hogy én ezt nem bírom tovább,
megszakad a szívem a két kis hajléktalanom bánatos képe láttán
(mert itt voltak minden áldott nap, és néztek rám könyörögve,
hiába látták, hogy én ölöm meg a tojáskáikat),
ám a végső lökést a cselekvéshez az adta meg, hogy miután belátták,
hogy egyik ládában, illetve láda tetején sem szabad fészkelniük,
az erkély betonját nevezték ki fészeknek,
és telehordták a fél erkélyt vékony kis ágakkal,
megszakad a szívem a két kis hajléktalanom bánatos képe láttán
(mert itt voltak minden áldott nap, és néztek rám könyörögve,
hiába látták, hogy én ölöm meg a tojáskáikat),
ám a végső lökést a cselekvéshez az adta meg, hogy miután belátták,
hogy egyik ládában, illetve láda tetején sem szabad fészkelniük,
az erkély betonját nevezték ki fészeknek,
és telehordták a fél erkélyt vékony kis ágakkal,
Goncianyu azokra tojta az utolsó két tojását.
Ne tudd meg, mi volt itt :
egy 30 literes szemetes zsákot szedtem tele a gallyacskáikkal.
Ne tudd meg, mi volt itt :
egy 30 literes szemetes zsákot szedtem tele a gallyacskáikkal.
Ekkor döntöttem úgy, hogy ez így nem mehet tovább.
Ha így is, úgy is itt van ez a két nyomorult kis árva,
és bármit csinálok vagy nem csinálok, nem hagyják elüldözni magukat,
akkor inkább fészkeljenek rendesen, kulturált körülmények között –
nem pedig úgy, hogy szeméttárolót csinálnak az erkélyemből.
Beszereztem egy újabb dobozt (amit majd vagy elfogadnak, vagy nem),
és kiraktam nekik tegnap este, hogy legyen új lakásuk.
A gyékény pedig azért kell, hogy ha netán lesznek kisgalambok
(ami távolról sem biztos, mert újabban sok itt a zajos szomszéd),
szóval, ha lesznek kisgalambok, ne pottyanjanak le az erkélyről,
meg lehetőleg a szarka se ölje meg őket.
Ha így is, úgy is itt van ez a két nyomorult kis árva,
és bármit csinálok vagy nem csinálok, nem hagyják elüldözni magukat,
akkor inkább fészkeljenek rendesen, kulturált körülmények között –
nem pedig úgy, hogy szeméttárolót csinálnak az erkélyemből.
Beszereztem egy újabb dobozt (amit majd vagy elfogadnak, vagy nem),
és kiraktam nekik tegnap este, hogy legyen új lakásuk.
A gyékény pedig azért kell, hogy ha netán lesznek kisgalambok
(ami távolról sem biztos, mert újabban sok itt a zajos szomszéd),
szóval, ha lesznek kisgalambok, ne pottyanjanak le az erkélyről,
meg lehetőleg a szarka se ölje meg őket.
Jól értsd meg, Andris :
attól, hogy kint van egy fészekdoboz az erkélyemen,
nem lesz itt több galamb, és nem lesz nagyobb forgalom, mint ami eddig is volt.
Mert ez a két kis szerencsétlen itt sírt nekem azóta is,
folyamatosan, mióta eltüntettem a lakásukat.
Ritka nap volt, hogy nem láttam őket.
Pedig ez most már négy hónap...
és én közben a világon semmivel nem biztattam, nem csalogattam őket,
sőt egymás után dobáltam ki a tojásaikat,
aminél nagyobb csapás madarat nem érhet.
Mégse hitték el, hogy mindezt komolyan gondolom...
attól, hogy kint van egy fészekdoboz az erkélyemen,
nem lesz itt több galamb, és nem lesz nagyobb forgalom, mint ami eddig is volt.
Mert ez a két kis szerencsétlen itt sírt nekem azóta is,
folyamatosan, mióta eltüntettem a lakásukat.
Ritka nap volt, hogy nem láttam őket.
Pedig ez most már négy hónap...
és én közben a világon semmivel nem biztattam, nem csalogattam őket,
sőt egymás után dobáltam ki a tojásaikat,
aminél nagyobb csapás madarat nem érhet.
Mégse hitték el, hogy mindezt komolyan gondolom...
Most tehát ez van : kint az újabb fészekdoboz.
Ha elfogadják (ma még nem láttam őket),
talán egy testvérpárt föl tudnak még nevelni a nyáron.
A megtojástól számítva bő két hónap, míg egy kisgalamb véglegesen kirepül.
Közben garantáltan csönd és nyugalom van végig,
csak az utolsó egy-két hétben élénkül meg az élet,
amikor a szülők repülni tanítják a kicsiket.
Nem hinném tehát, hogy az esetleges fészkelés jobban zavarná a szomszédokat,
mint engem a kosz és szemét, amit fészek híján az erkélyemre összehordtak.
Ha elfogadják (ma még nem láttam őket),
talán egy testvérpárt föl tudnak még nevelni a nyáron.
A megtojástól számítva bő két hónap, míg egy kisgalamb véglegesen kirepül.
Közben garantáltan csönd és nyugalom van végig,
csak az utolsó egy-két hétben élénkül meg az élet,
amikor a szülők repülni tanítják a kicsiket.
Nem hinném tehát, hogy az esetleges fészkelés jobban zavarná a szomszédokat,
mint engem a kosz és szemét, amit fészek híján az erkélyemre összehordtak.
Ha emiatt följelentesz, lelked rajta.
Én már sem a rendetlenséget,
sem a galambkák szenvedését nem bírtam nézni tovább.
sem a galambkák szenvedését nem bírtam nézni tovább.
Etetés továbbra sem lesz (még a szoptatós szülőknek sem),
ebben biztos lehetsz, hisz megígértem.
Vagyis a forgalom nem fog növekedni,
mert nincs miért idejönniük az idegen galamboknak.
ebben biztos lehetsz, hisz megígértem.
Vagyis a forgalom nem fog növekedni,
mert nincs miért idejönniük az idegen galamboknak.
Mindezt muszáj volt elmondanom neked, mert így tisztességes.
Megértésedben bízva, szép hétvégét kívánok szeretettel :
Ági
(Kérlek, ezt a levelet egy az egyben továbbítsd a lakódnak,
aki helyetted a szomszédom, hadd olvassa ő is.)
aki helyetted a szomszédom, hadd olvassa ő is.)
*
Az erkély tehát megszépült
(baromi munka volt, és nem két forintba került) -
(baromi munka volt, és nem két forintba került) -
azt viszont talán mondanom sem kell,
hogy a boldog tulajdonosokat ma még egyáltalán nem láttam.
Pedig hallani hallottam többször is, hogy folyik az udvarlás ezerrel -
a fészek meg mégis üres, és nyoma sincs annak, hogy valaki járt volna benne.
Talán félnek tőle kis butáim, hogy nem pont olyan, mint tavaly volt...
Esetleg azt hiszik, hogy ez valaki másnak a bérleménye...
Ez utóbbi eset végül is nincs kizárva
(hogy a jó kis kuckóból majd kiüldözi a Gonci-szülőket egy élelmesebb párocska),
de akkor aztán tényleg vége nálam a fészekrakásnak, végérvényesen.
Mert én most kifejezetten ennek a kitartó és hűséges,
minden tragédia ellenére is bizakodó párocskának akartam segíteni.
Ha őket elüldözik a többiek, akkor inkább soha többé ne fészkeljen itt senki.
*
(2016)
Ildi701 2016.07.02. 21:52:34
Én még régebben olvastam a galamb-meséidet, akkor, amikor ajánlottad egyszer nekem, hogy olvassam el, mi történt velük.
Én nagyon szeretem a galambokat is, mint minden madarat, hozzánk is szoktak gerlék járni, a diófa a kedvenc helyük, ott turbékolnak. Télen pedig az etető körül gyakorta feltűnnek. Az egyik szomszédunk gyönyörű, hatalmasra nőtt hársfájára pedig minden évben örvös galambpár jár fészkelni. Ők jóval nagyobb termetűek, mint a házi galamb vagy a gerle.
Aki nem kertes házban lakik, ott azért nehezebb a helyzet a galambokkal kapcsolatban.
Az jutott az eszembe, hogy van egy állatotthon Budapesten, ahová én kétszer is vittem mentett cicákat még régebben. Én teljesen oda voltam, hogy milyen szeretettel bánnak az állatokkal, és milyen elhivatottsággal dolgoznak. Egyszer amikor ott voltam, pont hozott be valaki galambokat, de a részleteket nem tudtam. Egyébként időnként gondozásra szoruló madarakat is visznek be hozzájuk. Van még náluk ló, bárány, teknős, de elsősorban cicák és kutyák megsegítésével foglalkoznak. Szerintem ha beszélnél velük, biztos, hogy tudnának valami jó tanácsot adni Neked. Hivatkozz arra, hogy egy ismerősöd már járt náluk, látta azt a fantasztikus hozzáállást a jószágokhoz, amit ők tanúsítottak, és mondta, hogy galambot is vittek be, ezért ajánlotta, hogy tőlük érdemes lenne tanácsot kérni ez ügyben. Itt van a honlapjuk: www.herosz.hu/budapest_cicak?lang=hu
Itt csak a budapesti központi telefonszám látható, a XXII. kerületi állatotthoné ez a telefonszám: (1) 362 3278
Ez pedig az e-mail címük: budapestiallatotthon@gmail.com
A kék hercegnek mielőbbi javulást kívánok!
Szép estét Nektek!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.07.02. 21:56:39
Most jöttem be a konyhából (ettem), épp csak megnéztem, van-e kommentecske.
Addig is puszilunk mind a hárman.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.07.03. 01:45:40
Ám azt nem tudom, hogy nekem milyen tanácsot adhatnának -
sőt azt sem, hogy miről kéne kérdeznem a véleményüket.
Budapesten a galambok etetése közterületen tiltva van - ezen nincs mit ragozni.
Tudtommal a saját erkélyemen elvileg etethetném őket,
de persze csak úgy, hogy a szomszédokat ne zavarjam vele.
Márpedig én tényleg zavartam (igaz, hogy a sok közül csak egyet),
mert végül már én magam is félelmetesnek találtam a kosztosaim mennyiségét.
De ebből nem lett tragédia : igazuk volt azoknak, akik váltig állították,
hogy a galambkáim nélkülem se halnak éhen, csak kényelmesebb a terített asztalra jönniük.
A fészkeléssel kapcsolatban meg megint csak nincs gond :
a régi fészek remekül működött, az abban született fiókák közül nem halt meg egy sem.
Ez a mostani jóval kisebb (pedig iszonyatosan sok pénzt adtam érte),
de szerintem ugyanolyan jó, a célnak nagyon is megfelel.
Ahhoz képest, hogy a szerencsétlen galambok legtöbb helyen virágládában költenek,
ez igazán összkomfort, mert biztonságban vannak a kicsik is meg a szülők is.
Mármint hogy biztonságban lennének... ha kegyeskednének elfogadni.
Mert azt talán mondanom sem kell, hogy tartom a szokott formámat :
mióta kiraktam a fészket, egy fia galambot nem láttam még az erkélyemen.
Egyszerűen nem hiszem el.... de mégis igaz.
Félek, hogy elkéstem, és szegény Goncianyu tényleg belepusztult a sok eltüntetett tojásba.
Szerdán és csütörtökön este alakítottam biztonságossá az erkélyt :
előtte kedden és szerdán reggel olyan pózban találtam a Gonci-szülőket a kacatos láda tetején,
ami valahogy nem volt természetes, nem volt galambhoz illő.
Kedden meg is rémültem : azt hittem, csak egy madarat látok, mégpedig holtan.
De nem. Ketten voltak, szorosan egymáshoz bújva, elfeküdve a sarokban.
Szerdán ugyanígy és ugyanott vártak reggel, de a felbukkanásomra szépen fölrepültek a rácsra.
Csütörtök reggel már föl volt szerelve a két alsó gyékény :
Goncianyuék a rácson ülve vártak, és érdeklődve tekintgettek lefelé.
Szerintem pontosan tudták, hogy mi készül, és azt is, hogy nekik csinálom.
Biztattam őket, könyörögtem, hogy bírják még ki ezt az egyetlen napot, estére meglesz a fészek.
Akkor láttam őket utoljára.
Összeesküdtek ellenünk a szomszédok (akik vélhetően nem is tudnak a galambjaimról) :
úgy jött ki a lépés, hogy két szomszéd valami asztalos munkát végzett az udvaron,
csütörtökön is meg pénteken is, jó nagy zajjal, reggeltől estig, pont itt alattunk.
Kevésbé félénk galambkákat is elriasztottak volna,
ez a két kis szerencsétlen meg nem a bátorságáról híres.
Ma (szombaton) már nem dolgoztak, de ma meg az alattam lakó új szomszédokat élveztük egész nap.
Ők sajnos presszót csináltak az udvarból (amihez hasonlóra eddig még nem volt példa) :
kiraktak egy kerti asztalt székekkel a nagyszobám erkélye alá
(ami ugye egyúttal az ő ablakuk alatt is van), és gyakorlatilag ott élnek, ha jó az idő.
Nem csinálnak semmi rosszat szegénykéim, de baromi zavaró, mert minden szó fölhallatszik.
Nemhogy a galambok, de a saját madárkáim is megijednek néha,
főleg mikor a hölgyike éles hangon kiabál a kutyája után.
(Szegény kutyát viszont még egyetlen egyszer se hallottam ugatni.)
Úgyhogy most nem tudom, mit gondoljak - azon kívül, hogy ez az én formám.
Az ifjú szomszédok addig is hangoskodtak alattunk, míg idejártak a galambkáim,
és ez nem zavarta őket abban, hogy önerőből fészket építsenek és tojást tojjanak.
Most meg mégse haraptak rá a csinos kis palotájukra.
Nincs kizárva, hogy idegen galamb zavarta el őket - de akkor meg annak kéne itt lennie.
Márpedig az erkélyen nyomát se látom, hogy egyáltalán járt volna itt bármilyen galamb.
Ilyen nem fordult elő talán évek óta...
Úgy látszik, nekem ez van megírva, a fészkeket illetően.
Emlékszem, a régi fészket is konkrétan egy bizonyos párocskának építettem,
de ők is eltűntek, nem kérték, köszönték szépen.
Évekig üresen állt, míg aztán egyszer fölfedezte egy egészen más párocska.
Lehet, hogy ezzel a kicsivel is így lesz....
Pedig én nem ÁLTALÁBAN szeretnék fészkeltetni (kicsit se hiányzik a sok izgalom),
én kifejezetten csak Goncianyuékon akartam most segíteni.
De egyelőre úgy tűnik, nem sikerült. :-((
Ildi701 2016.07.03. 14:02:34
Biztos nagyon a szívedhez nőtt ez a kis galambpár. De szerintem Te ez ügyben többet tenni nem tudsz. Én azt hiszem, hogy ha Goncianyuék nem jönnek vissza, valószínűleg találtak másik fészkelőhelyet. Az biztos, hogy annál jobb helyet, mint amilyen Nálad van, nemigen találhat madár, nem meglepő, hogy olyan hosszú ideig próbálkoztak a fészekrakással az erkélyeden.
Meglátod, valahogy meg fog oldódni ez a probléma. A madarak azért fölalálják magukat, lehet, hogy Goncianyuéknak már megvan a másik fészkelőhelyük.
Szép napot Neked és a szárnyasoknak!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.07.03. 15:00:20
A jó az, hogy Goncianyuék reggel a fészekben vártak. :-))
A rossz az, hogy pár perc múlva itt rikácsolt az erkélyemen egy szarka. :-((
Mivel a fészek belseje felőlem nézve (ellenfényben) sötét, én meg gyakorlatilag vak vagyok,
nem vettem észre tündér kis albérlőimet, amikor nyitottam az erkélyajtót a reggeli szellőztetéshez.
Már elléptem az ablaktól, amikor valahonnan a jobb sarokból felröppent egy galamb,
aki lehetett akár Gonciapu is.
Nem voltam benne biztos, mert ő pont olyan, mint az udvar legtöbb galambja,
és nem is úgy tűnt, hogy a fészekből repült ki, mintha inkább mellőle.
Nem láttam, mert addigra már indultam kifelé a szobából.
Viszont rögtön visszamentem az ablakhoz, mikor őt észrevettem,
és addigra már Goncianyu is érdeklődve tekintgetett kifelé a fészekből,
hogy most akkor menekülni kell vagy sem.
Erre persze rögtön magukra hagytam őket, ám az ablak nyitva maradt, mert szellőztetni muszáj.
Sajnos a konyhában aztán láttam, hogy elrepültek szegénykéim : megijedtek a nyitott erkélyajtótól.
Alig néhány perc múlva arra rohantam be, hogy egészen közel cserregett egy szarka.
Nem akartam hinni a szememnek, mert ott ült a disznó az erkély tetejének tartó vasán,
és egyértelműen a fészket bámulta, miközben nagy hangon kiabált.
Sajnos nem sikerült lefényképezni, mert izgalmamban elbénáztam a dolgot,
pedig még csak azt se mondhatnám, hogy megijedt tőlem.
Ilyen eddig még sose volt, hogy a jelenlétemben randalírozzon az erkélyen a szarka.
Sajnos nélkülem előfordult már korábban is, mert nem egy kisgalambomat megölte.
A tojásokat meg pláne... Pedig meg sem eszi - csak feltöri, és röhögve elvonul.
(Tényleg olyan a hangja ilyenkor, mintha röhögne.)
Hogy volt-e már tojáska a fészekben, amit esetleg elvitt a szarka, azt nem tudom.
Amikor megnéztem, üres volt, az biztos.
Első körben meg nem láttam, mert nem vártam meg, míg Goncianyu is kimászik a dobozból :
bíztam benne, hogy ő bent marad, és Gonciapu is visszajön.
De sajnos nem így lett - most meg be se merek menni a kisszobába.
Már nem emlékszem, tavaly hogyan volt ez, hiszen szellőztetni muszáj,
hiába nem használom azt a szobát.
Reggel és este szoktam kinyitni ott is az erkélyajtót : reggel úgy negyedórára, este elég hosszan.
Most meg pláne kéne, mert épp tegnap délelőtt aggattam ki szellőzni a szekrényajtók fogóira
több száz méternyi karácsonyi gyöngyfüzért, amik istentelen büdösek a festéktől.
Ezt is már májusra terveztem (a füzérek szellőztetését), de nem lehetett addig,
míg nem volt olyan meleg az idő, hogy a nagyszobában éjjel-nappal nyitva lehessen az ablak.
Ugyanis a két szoba közötti ajtó is ócska, vidáman dől ki a bűz a réseken.
Eléggé karácsonymániás vagyok (bár már nem annyira, mint fénykoromban),
és roppant bánatos voltam amiatt, hogy ezeket a helyes kis füzéreket nem tudom használni,
mert pár éve a TESCO-ban olyanokat sikerült vennem (gyönyörű színekben),
amiknek a szaga egyszerűen elviselhetetlen.
Ráadásul elkövettem azt a hibát, hogy beöntöttem őket a többi közé,
így most már a régiek is büdösek, évek óta.
A kiszellőztetésükre is évek óta készülök, de valahogy mindig elmaradt.
Most végre eszembe jutott - erre most meg nem lehet szellőztetni.
Mondom én, hogy nálam mindig, minden fordítva történik, nem úgy, ahogy kéne. :-))
Mindegy _ úgy határoztam, hogy délelőtt nem nyitom ki a kisszobában az ablakot,
csak a két szoba közötti ajtót, és innen fog szellőzni az a szoba is.
Ott majd csak este szellőztetek, amikor már nincs szarka-veszély.
Meg talán megijedni is kevésbé ijednek meg a nyitott erkélyajtótól a galambocskák,
ha a sötétben nem látnak semmit a szobából.
Ennyit muszáj elviselniük, mert azt nem tudom vállalni, hogy két hónapig ne szellőztessek.
És be is kell majd mászkálnom néha, mert a rongyaim mind a kisszobai szekrényekben laknak.
De talán kibírják majd valahogy, hisz tavaly is megoldottuk.
Úgyhogy a fészek mégse hiába épült - de hát ez az öröm se felhőtlen,
mert a szarka ellen végképp nem tudok védekezni.
Hogy hogyan szúrta ki a galambkákat a viszonylag jól zárt és rejtett fészekben ???
Ilyen eddig még sose volt !
A régebbi fiókákat még akkor ölte meg, amikor se gyékény, se fészek nem volt az erkélyen,
csak virágládákban meg színes műanyag vödrökben költöttek a galambkák.
Most meg itt van a disznó, fölfedezte a fészket -
így el vagyunk veszve, ha a Gonci-szülők nem lesznek eléggé körültekintőek. :-((
Ildi701 2016.07.03. 18:13:03
A szarkákkal kapcsolatban olvasd el ezt a cikket:
www.mme.hu/varosi-szarkak-szajkok-es-dolmanyos-varjak
A szerző nagyon szereti a madarakat, sok írását olvastam már. Amíg nem találkoztam ezzel a véleménnyel, én is úgy vélekedtem a dologról, mint Te. De sajnos most az állatvilág így működik.
Én is jobban örülnék, ha olyan lenne, mint valamikor nagyon régen volt. Elhiszed-e vagy sem, de a Biblia szerint a Paradicsomban még nem volt ragadozás. És Isten országában sem lesz:
"Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket.
A tehén a medvével legel, fiaik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha.
A kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek a mérgeskígyó fajzata felé nyújtja kezét.
Nem árt, és nem pusztít szent hegyemen senki, mert tele lesz a föld az ÚR ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja." (Ézsaiás 11.6-9.)
Az állatotthonban volt egy dolmányos varjú, akit sérülten vittek be. Mondta az egyik gondozó, hogy csúzlival meglőtték, és olyan súlyosan roncsolódott az egyik szárnya, hogy amputálni kellett. Ezért soha többé nem fog tudni repülni. Ott lakik náluk, de repülni nem tud. Olyan elszomorító volt ezt hallani.
Ők is ugyanolyan madarak, mint a többi, nem jobbak vagy gonoszabbak a többinél.
Szép napot Nektek!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.07.03. 19:40:43
Ami a cikket illeti : remélem, egy percig se gondoltad,
hogy valaha is képes lennék bántani a szarkát, vagy bármilyen más állatot.
De azért szeretnem hadd ne kelljen - érdemeinek elismerése mellett.
A szépségét például ámulva csodálom, és azt is tudom, hogy elég okos madár.
A varjak pedig egyenesen géniuszok.... azokból is van az udvarban rengeteg,
de nem a mi oldalunkon, az udvarnak nevezett dzsungel meg hatalmas, ők messze laknak tőlünk.
Az viszont nem igaz, sajnos, hogy a szarka nem pusztítja ki a kistestű madarakat.
Én legalábbis másképp tapasztaltam.
Már itt laktunk vagy negyven éve, mikor életemben először láttam szarkát.
Egyetlen egy példány keveredett ide az udvarra, anyám mutatta, hogy ő a szarka.
Lestük és csodáltuk, nagyon félénk volt, ritkán mutatkozott.
Ennek kábé húsz éve : azóta rengeteg van, és már szinte nem is félnek az embertől.
Az udvar madárkái viszont szép lassan eltűntek - mára szinte semmi se maradt.
Pedig rengeteg madarunk volt.
Én ugyan név szerint nem ismerem őket (mindig is rosszul láttam, a madár nekem túl pici),
de a csicsergésüket hallgattam az életem nagyobbik részében.
Most meg semmi.
Cinkék még akadnak, de már az se sok.
Verebet évek óta nem láttam, pedig velük Dunát lehetett volna rekeszteni, annyian voltak.
Rigónk is volt (sárga meg fekete), gerlénk is volt : mára ezek is eltűntek.
Most már csak varjú van, szarka meg galamb, és néhány kis cinke, mutatóban.
A többit vélhetően a szarkák pusztították ki.
Hogy a varjú is fészekrabló, azt én nem tudtam, mert őket sose láttam vadászgatni.
Ezzel együtt tudom, hogy nem születhet mindenki hófehér kiscicának :
szarkának is lennie kell, akár szeretjük, akár nem.
És ő se tehet róla, hogy pont szarkának született -
de azért rajongani nem fogok érte, hiába tudom ezt.
Viszont az élethez pont annyi joga van, mint a galambkáimnak vagy nekem - ez nem is kérdés.
Délután kétszer is beóvakodtam a kisszobába, de hiába : a fészek üresen áll.
Nem is csoda..... és nem (biztos, hogy) a szarka hibája.
Amit az új szomszéd párocska művel itt alattunk, az úgy nagyjából elviselhetetlen.
Egy másik szomszédasszony meg valami villanyfűrésszel (vagy mivel) játszadozott egy ideig,
szintén pont alattunk. Zengett tőle az egész udvar, szörnyű volt. Vasárnap délután...
Tisztára a feje tetejére állt a világ, mindenki megbolondult :
ez az udvar hatvan évig egy csöndes és nyugalmas hely volt,
most meg folyton történik valami, állandó a hangzavar.
Még eggyel több ok, hogy ne rajongjak a nyárért...
Sokkal jobb a tél, amikor mindenki bezárkózik és csöndben van.
Ildi701 2016.07.03. 21:19:26
Dehogy is gondoltam, hogy Bántanád a szarkát! Bocs, ha ilyen következtetésre lehet jutni a varjús történetből, eszem ágában sem volt ezt Veled összefüggésbe hozni. Tudom, hogy Te soha nem tennél ilyet, bármennyire is nem a kedvenceid közé tartozik.
Egy nagyon aranyos, csupaszív Szárnyatlant ismerhettem meg Benned, aki nagyon szereti az állatokat.
Csak azt akartam elmondani a varjús történettel, hogy vannak, akik azért, mert nem kedvelik, bántalmazzák is szerencsétlen állatot.
Egyébként persze, hogy vannak állatok, akiket én is jobban kedvelek, másokat meg kevésbé. Mondjuk én sem örültem múltkor, hogy egy szajkó a szürke légykapó fészke közelébe repült a kertünkben nemrég, és ott nézelődött. De azért nem fogom gyűlölni vagy bántani.
Más téma: nem lehetne beszélni az új szomszédokkal azzal kapcsolatban, hogy a lakókat zavarja a zaj? Esetleg más szomszédokkal együtt meg lehetne keresni őket, és kedvesen megbeszélni a dolgot. Vagy lehetne szólni a közös képviselőnek.
Lesznek jobb napok is hamarosan, meglátod!
Jóéjt Nektek!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.07.04. 04:21:48
Most lettem kész az új mesével.
Megint világosban megyek aludni.... :-((
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.07.04. 14:13:21
Nekem van abnormális igényem a csöndre.
Az új lakók semmi rosszat nem csinálnak, csak élnek.
Sajnos kicsit hangosan... :-((
Előttük egy kilencven-akárhány éves néni lakott alattam :
nála nem nehéz zajosabbnak lenni, mert már évek óta föl se tudott kelni az ágyból.
Fölöttem egy öregúr lakik, régebben kutyával, de már a kutya is meghalt :
ő is csöndesen él, nem okoz semmi problémát.
Ezek a kis fiatalok meg most úgy döntöttek, hogy övék az udvar, tisztára kint élnek.
Ilyesmi itt sose volt divatban - de ha meggondolom,
a mi gyerekkorunk ezerszer rosszabb lehetett azoknak,
akik nem voltak kisgyerekesek a lépcsőházban.
Ugyanis mi is ott nőttünk föl, az udvaron...
akkor még majdnem minden lakáshoz tartozott gyerek.
Cserélődtek is az idősebb szomszédok rendesen : gondolom, nem bírtak minket elviselni.
A jelenlegi helyzet is lesz még rosszabb, majd ha ennek az ifjú párnak is születik gyereke. :-))
De hát mese nincs : valahogy muszáj egymást elviselni.
Lehet, hogy így nyáron Csuvika ordibálása is zavar néha másokat.
Mindezt tudom - csak hát ettől nem idegesít kevésbé az állandó jelenlét.
Mert ami az ablak alatt elhangzik, az olyan, mintha itt mondanák, a szobában.
Nálam meg sose szól semmi, vendégek se járnak,
csak a madárkákkal beszélgetek, ha beszélgetek -
de hát erről a szegény új szomszédok nem tehetnek.
Ha én is kicsit zajosabban élnék, ők talán föl se tűnnének.
Majd csak elmúlik a nyár, és akkor megint csönd lesz.
Legalábbis remélem...