Na nézzétek,
mit művelt tegnap az a sztahanovista szerelőbrigád,
mit művelt tegnap az a sztahanovista szerelőbrigád,
ami be van építve Csivikébe !
Legjobb úton haladt afelé, hogy agyoncsapja Csuvikát :
isteni szerencse, hogy pont jelen voltam és észrevettem.
*
Látni sajnos nem látok el rendesen a kalitka hátsó faláig,
de az ujjammal naponta ellenőrizni szoktam, hogy hol tart a spárga,
amivel a valaha kagyló formájú kis csőrkoptató rögzítve van -
amivel a valaha kagyló formájú kis csőrkoptató rögzítve van -
annál is inkább, mert az azért feltűnt, hogy túl sok rajta a fehér por,
meg ugye volt is már ilyen eset,
amikor tényleg csak a Papagáj-Gondviselés mentette meg a madárkákat.
Azóta nem kettő, hanem négy szál spárga tartja a meszecskét :
gondoltam, mire mind a négyet elrágná szorgalmatos Banyácskám,
csak észreveszem, hogy mire készül már megint.
Hát tényleg észrevettem – de nem lettem tőle boldogabb.
Mármint attól igen, hogy nem történt baleset (sőt inkább halál),
az ujjammal pedig úgy éreztem, hogy nem annyira vészes még a helyzet -
az viszont világos volt, hogy cselekednem kell, mégpedig lehetőleg azonnal.
Hogy hány szál spárga nem adta még fel, azt nem tudtam pontosan,
ellenben azt láttam, hogy Csivikém számára megszűnt a világ :
nyakig merült a munkálkodásba, fülig ért a csőröcskéje,
kétségem se lehetett afelől, hogy ő ezt a projektet most nem ereszti,
míg siker nem koronázza áldásos működését.
*
Csuvika meg ott sertepertélt alatta,
hogy azért ő se maradjon ki teljesen az eseményekből.
hogy azért ő se maradjon ki teljesen az eseményekből.
Nem is maradt volna, szegénykém, ha Csivike bevégzi, amit elkezdett -
ugyanis ő lett volna az áldozat, ha lepottyan a csőrkoptató és agyonüti.
A dologban az volt a gyönyörű, hogy oda lettem szögezve a kalitka mellé.
Csivike nemhogy kirepülni, de a munkája mellől ellépni se volt hajlandó,
én meg el se bírtam képzelni,
hogyan fogom leszerelni a veszélyessé vált kagylócskát úgy,
hogy közben a kalitkában bent vannak a madárkák.
Hiszen ha én dobom le, az pont ugyanolyan veszélyes, mint ha Csivike tenné -
ahhoz meg rövid a karom és túl nagy a kalitka,
hogy egyik kezemmel fogjam hátulról a csőrkoptató elvágott madzagját,
másikkal meg benyúljak elöl az ajtón, és levegyem szépen a hátsó falról.
És akkor arról még szó sem esett,
mekkora riadalmat okoznék ebben a pózban a madárkáknak.
*
Választásom viszont nem volt : valamit lépnem kellett,
ha nem akartam a hezitálásommal elősegíteni Csuvika biztos halálát.
Kicsit elmozdítottam a faltól a kalitkát, hogy hozzáférjek a hátához,
és próbáltam abba a kis résbe betuszakolni mindkét kezemet, egyikben az ollóval.
Igencsak féltem a végkifejlettől, de jobb ötletem nem akadt :
bal kezecském két ujjával tartottam a csőrkoptatót, átnyúlva a rácson,
jobb kezecském pedig a hatalmas, jó erős és hegyes konyhai ollóval bénázott,
hogy valahogyan elnyisszantsam a millió csomóra kötött, négyszálas spárgát.
Mindezt úgy, hogy igazában se hozzá nem fértem, se nem láttam, hogy mit csinálok.
(A kalitka asztalában nem bízom annyira,
hogy kalitkástul mozdítani merjem, valószínűleg nem is bírnám –
ahhoz meg keskeny, hogy kellő mértékben elfordítsam rajta a kalitkát.)
hogy kalitkástul mozdítani merjem, valószínűleg nem is bírnám –
ahhoz meg keskeny, hogy kellő mértékben elfordítsam rajta a kalitkát.)
Ehhez képest egész gyorsan sikerült a madzagokat elnyiszálni.
Ott maradtam, bal kezem két ujjában a kiszabadított csőrkoptatóval -
és hazudnék, ha azt mondanám, hogy volt elképzelésem a továbbiakról.
Valahogy ügyesen meg kellett oldani, hogy a meszecske ne magától pottyanjon le,
és ne oda, ahova neki tetszik, hanem én sétáltassam biztonságos helyre,
ahol már el merem engedni, mert közel van az alatta lévő etetőhöz.
*
Így is lett.
Madárkáim eddigre réges-rég fedezékbe vonultak,
és a kalitka legtávolabbi csücskéből figyelték döbbenten, hogy mit művelek.
Ott, ahol ültek, nem fenyegette őket semmilyen veszély,
de mikor a csőrkoptató végre belehuppant a zöld etetőbe,
azért ők rémült ordítással nyugtázták, hogy sajnálatosan megőrült a Mami.
azért ők rémült ordítással nyugtázták, hogy sajnálatosan megőrült a Mami.
Reszkettek előre, hogy vajon mi jön még ezután.
De nem jött semmi – mivel egész nap nem voltak hajlandók kirepülni a házukból.
Csak késő délután keltek útra,
akkor meg már nem volt kedvem átrámolni az asztalra a kalitkát,
hogy visszaszereljem a pórul járt csőrkoptatót.
Természetesen azonnal ellenőriztem, mikor végre a kezemben volt :
még két szál spárga tartotta, nem volt nagyon vészes a helyzet.
De ki tudja, meddig tart két szál spárga, ha Csivikém formába lendül ?
A visszaszerelés így mára maradt,
de találékony madárkám addig se volt elkeseredve,
míg nélkülöznie kellett a legújabb kedvenc játékát.
míg nélkülöznie kellett a legújabb kedvenc játékát.
Reggel ugyanolyan kaján kis pofával,
vigyorogva rágta a bal hátsó sarokbot rögzítő madzagját,
mint tegnap a csőrkoptatóét. Mindegy az, csak spárga legyen !
*
Közben kitaláltam, hogy kap a csőrkoptató egy biztonsági madzagot is
(azaz kettőt, mert az egy szál spárga kutyafülit sem ér) :
ha nem is sokat, valamicskét biztos számít,
hogy a középső madzagok szétcincálása után nem pottyan le a meszecske,
mert még föl is van lógatva a rácsra, a biztonság kedvéért.
Középre pedig nem is négy, hanem öt szál spárgát fűztem be.
Többet sajnos nem lehetett : így is elég sokat játszadoztam,
mire a lyukak benyelték az összesen hét szál madzagot.
Öt plusz két szál spárgát csak nem rág el Csivikém két-három óra alatt,
míg én mondjuk vásárolni megyek, bármennyire is a munka hőse.
*
Leginkább attól estem kétségbe tegnap, hogy fogalmam sincs,
mit csináljak a madárkákkal, ha immáron a kalitkában sincsenek biztonságban.
Csuvika állapota miatt most nem hagyhatom kint őket, ha elmegyek itthonról –
na de mi van, ha a kalitka még nagyobb veszély rá nézve, mint a röpködés ?
na de mi van, ha a kalitka még nagyobb veszély rá nézve, mint a röpködés ?
Hol hagyjam a boldogtalant, hogy biztonságban legyen ?
Csivi folyton fúr-farag
(hol a létrákat akarja leszedni a helyükről, hol a csőrkoptatókat) -
de hát neki is csinálnia kell valamit, nem gubbaszthat tétlenül a kalitkában !
Csuvika meg mindig ott sündörög körülötte,
így ha Csivi netán sikerrel jár, a baleset Csuvikát fogja érni.
Igazában akkor sincsenek biztonságban, ha itthon vagyok,
hisz huszonnégy órában nem állhatok a kalitka mellett.
Hitem szerint jól ki van találva és sokszorosan be van biztosítva minden,
de sajnos Csivikém rendre bebizonyítja, hogy én azt csak képzelem,
mert az ő számára nincs lehetetlen, ha rájön a rombolhatnék.
Mikor Csuvika beteg lett, igazában fel se fogtam,
el se tudtam képzelni, mit jelent ez nekünk,
és mennyire ellehetetleníti az életünket az az új szabály,
hogy ő most nem röpködhet egész nap szabadon.
*
Ennyi lenne a mai mese, de van egy adósságom :
azt még nem mondtam el, miért is került végül más helyre a másik,
ünnepi csőrkoptató, amit Csivike kapott az 1500. napjára.
Az ugyan keményen tartotta magát a sarokban, ahova fölszereltem,
mégis okozott egy kis balesetet, és annak is Csuvika lett az áldozata.
Csivikét még meg is szidtam valamelyik este,
mikor szegény Csuvi lepottyant a kakasülőről a kalitka fenekébe,
mert biztos voltam benne, hogy ő lökte le, ahogy máskor is szokta.
Gyanús volt ugyan, hogy megrágalmazott Banyácskám nem olyan képet vág,
mint a hasonló esetekben – de akkor ez a gondolat éppen csak átszaladt rajtam.
Másnap reggel jöttem rá, hogy nem ő lehetett a bűnös,
amikor láttam Csuvikát tétovázni az új csőrkoptató fölött.
Az ugyebár ott volt a bal első sarokbot sarkában,
Csuvika meg arrafelé szokott lemászni a kakasülőről : ráugrik a sarokbotra.
*
*
Most viszont ott volt a Félelmetes Valami,
és Hős Vitézem biztosra vette, hogy annak a közelébe kerülni maga a halál.
Tündéri édesen és teljesen tanácstalanul tétovázott :
nagyon szeretett volna leugrani (valamiért más utat nem ismer),
viszont nagyon nem akart az új csőrkoptató közelébe kerülni.
viszont nagyon nem akart az új csőrkoptató közelébe kerülni.
Nekilendült vagy hatszor, de az utolsó pillanatban mindig meggondolta,
csak nézett lefelé nagy bánatosan, és inkább maradt a kakasülőn.
Ekkor jutott eszembe, hogy az előző esti lepottyanása is így történhetett :
valószínűleg későn vette észre a rettegett csőrkoptatót,
és inkább a leesést választotta, mint hogy rálépjen az imádott sarokbotjára.
*
Persze, hogy azonnal megadtam magam, és új helyet kerestem a csőrkoptatónak.
Ahol most van, ott eddig is egy szépia díszelgett, vagyis megszokták a madárkák,
hogy ott valami rágnivaló van, remélhettem, hogy majd ezt is megkóstolják.
Csuvika meg is tette tegnap vagy tegnapelőtt, de nem talált fogást rajta,
én meg mindig elfelejtem megkapargatni helyettük, hogy legyen honnan indulniuk.
De Csuvi Gyerek így is egy hős, hogy legalább már hozzányúlt és nem fél tőle.
*
Jaj ! Van még valami, amit kifelejtettem a meséből.
Eléggé félelmetes – vagy én nem is tudom, hogy mit gondoljak.
Ahhoz, hogy a veszélyessé vált csőrkoptatót vissza tudjam szerelni,
a kalitkát természetesen át kellett tennem a nagy asztalra.
Nem tartott túl sokáig a beszerelés, talán tíz-tizenöt percig -
de persze Csuvikának pont akkor jutott eszébe, hogy haza kéne repülnie.
És ha már eszébe jutott, meg is tette ész nélkül, azonnal.
Hazarepült az istenadta – bele a nagy semmibe.
Pontosabban a kalitka tepsijébe, mert az asztalra csak magát a ketrecet tettem át.
Képes volt nekivágni a mászókáról úgy a megszokott útnak,
hogy nem is nézte, hova repül, csak ment, mint akit kötélen húznak.
Hogy a kalitka nem áll a helyén, hanem ott tornyosul az asztalon,
egy méterrel arrébb, az valahogy elkerülte a figyelmét.
Pedig elég méretes darab, nehéz lehetett nem észrevenni.
Mint ahogy az is érthetetlen, miért nem látta, hogy az üres sarok felé tart.
Csuvika picinek nagyon kis kajla volt – na de hogy ennyire ???
És most már nem is az, mert sokat komolyodott.
Hogy a látásával probléma lenne, azt eddig sose vettem észre.
De ha nem vak szegénykém, akkor mire magyarázzam ezt a mai esetet ?
*
(2016)
Ildi701 2016.07.04. 20:17:28
Nem lehetne a madzag helyett valami mást használni? Pl. egy darab drótot, azt biztos, hogy nem tudná elvágni a csőrével Csivike.
Szép napot Nektek!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.07.04. 20:24:03
Mert megpróbálná... még el is vághatná a kis nyelvét.
A spárga (természetes anyagból) nem okozhat semmi bajt.
Csak persze figyelni kell..... nagyon figyelni.
De hát végül is Csivikének is csinálnia kell valamit... Addig jó, míg aktív.
Imádja a spárgákat cincálni : hadd legyen meg az öröme !
Igaz, nem pont a csőrkoptatón kéne gyakorolnia - ám a kalitkában nincs nagy választék.
Ő is jobban szeret a mászókán spárgát gyilkolni -
de hát mit csináljunk, ha mostanában neki is raboskodnia kell ? :-((
Ildi701 2016.07.06. 12:11:51
Sajnos más ötletem nincs a madzag helyettesítésére. Egyben van még egyébként, amit utoljára raktál fel? Vagy Csivike olyan szorgalmas volt, hogy már az is elszakadt? Nem tudom, mit lehetne kitalálni, ami mindenféle szempontból teljesen biztonságos lenne.
Csuvika hogy repült mostanában? Remélem, egyre jobban.
Goncianyuékról van valami hír?
Szép napot Nektek!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.07.06. 13:23:57
ás mióta visszatettem a csőrkoptatót, még hozzá se nyúlt.
Igen érzékeny kis lélek a drágaságom. :-))
Csuvika tegnapelőtt egyáltalán nem repült ki, egész nap.
Ilyen esetre vele kapcsolatban nem is emlékszem, így nagyon el voltam keseredve.
Annyira, hogy muszáj volt valamit lépnem ez ügyben.
Mivel az eredeti blogom megoszthatóvá tételénél pont annál a résznél tartok,
amikor imádott Csipikémnél kezdődtek a hasonló problémák
(nem is nagyon haladok vele, mert rosszulesik olvasni),
fölfedeztem egy másik csoda-elixírt, amitől annak idején Csipi valósággal új életre kelt.
Sajnos úgy tűnik, ugyanez már nincs forgalomban, de találtam valami hasonlót,
amiért el is ballagtam tegnap a GALAMB HUNGÁRIÁ-ba.
Úgyhogy végül is rád hallgattam : ez a lötyi egy vitamin-koktél,
B-vitaminból van benne vagy ötféle.
Majd a legközelebbi mesében elmondom részletesen - ha lesz értelme.
Sajnos abban különbözik az elődjétől,
hogy a feljegyzéseim szerint azt a régit imádták a madárkák.
Lehet benne valami, mert Csivikém ezt is imádja :
némi csodálkozás után úgy döntött, hogy finom,
és még a helyét is boldogan nyalogatta egész este,
ahogy rakosgattam neki a kakasülő fölötti, vékony kis ágra a cseppeket.
"Rendesen" is ivott belőle többször, de cseppekben adagolva jobban élvezte.
Csuvika meg persze nem élvezte sehogy...
Még egyszer se láttam, hogy itta volna - ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem is tette.
De az biztos, hogy nem vedeli úgy, mint Csivike - pedig neki kéne.
Légy szíves drukkolj vagy imádkozz, hogy rácuppanjon ő is !
Ezzel együtt tegnap már nem volt olyan szomorú a helyzet, mint tegnapelőtt :
a soron kívüli csavargásom miatt szegénykéim pont akkor voltak bezárva,
amikor a leginkább kedvük lett volna kirepülni,
de utána övék volt az egész délután, mivel korán indultam, és déli egyre már hazaértem.
Egy ideig még hezitáltak (mivel ugye ez már nagyjából a szieszta ideje),
de aztán kirepültek szépen, és gyakorlatilag estig kint voltak, több részletben.
Csuvikának a repülés mérsékelten sikerült, de odafelé egyszer se pottyant a padlóra.
Visszafelé is csak azért, mert többször is gellert kapott szegénykém,
és visszarepült (volna) a mászókára, mint egy kis bumeráng.
Persze így már hosszú volt neki a (dupla) út, és nem érte el a mászókát, csak gyalog.
A visszautak pedig általában azért nem sikerülnek (ha jól látom),
mert Csivike mindig pont azon a rudacskán ül, a kalitka külső falán,
ahova Csuvika is érkezni szokott. (Szinte mindig Csivi repül haza elsőként.)
Csuvika pedig nem veszi észre, csak az utolsó pillanatban,
hogy rossz helyre tart, mert ott már ül valaki.
Ilyenkor vagy lepottyan szegénykém, vagy megfordul a levegőben, és visszarepül a mászókára.
Nagy ritkán az is előfordul, hogy időben korrigál és máshova érkezik -
de sajnos nem ez a jellemző.
Itt megint adódik a kérdés, hogy vajon rendben van-e Csuvika látása.
Én inkább arra tippelek, hogy hebrencs és figyelmetlen - bár persze ki tudja ?
Tény, hogy a kalitka sarka délután nagyon sötét -
főleg a fényben úszó mászókáról nézve, és onnan érkezve.
Csivike pedig abszolút beleolvad a háttérbe a színeivel -
és ezt nem csak Csuvika meg én gondoljuk így, erre van egy fura bizonyítékom.
A két kis NIKON gépemen van "Háziállat" üzemmód, és annak az a különlegessége,
hogy (bár exponálhatok vele saját belátásom szerint is) akkor csinál jó képeket,
ha én hozzá se nyúlok, csak tartom a masinát a kezemben.
Irtó jópofa : "magától" követi az állat mozgását,
szaladgál a kijelzőn az a kis négyzet, amiben élesíteni lehet a képet.
(Az idevágó elnevezéseket nem tudom : ha te tudod, áruld el őket !)
Namármost.
Mindkét NIKON imádja Csuvikát :
azonnal kiszúrják a gyönyörű fejecskéjét, és egymás után lövik róla a képeket.
Szalad a kis négyzet össze-vissza, annak megfelelően, hogy hol látja Csuvika fejét.
Csivikéről viszont nemigen lehet jó képeket produkálni vaku nélkül,
mert őt egyszerűen NEM ÉRZÉKELI a "Háziállat" üzemmód.
Próbálhatom közelíteni, távolítani, teljesen mindegy :
Csivikét nem követi az automata, mert egyszerűen nem látja.
Így róla csak saját hatáskörömben tudok képeket csinálni ebben az üzemmódban is,
de azok meg általában nem sikerülnek, valami mindig bemozdul.
Ha tehát így nézzük, nem olyan nagy csoda (szerintem),
hogy Csuvika se veszi észre Csivikét a trónusán.
Én sokszor hosszú másodpercekig keresem őt, akár az ágakon, akár a kalitkában -
de mondjuk ez nem nagy csoda, mert én alig látok.
Viszont a fényképezőgépek szemén biztos nincs hályog, mégse látják Csivikét.
Azért ez vicces, nem ???
Míg mindezt elmeséltem, Csuvika szépen hazarepült. (Csivike már rég itthon volt.)
Elég sokáig kint voltak mind a ketten, lepottyanás nélkül.
Most nagy az elkeseredés, mert bezártam őket.
Szeretnék nyugodtan megreggelizni (idáig nem lehetett, mert őriztem Csuvikát),
utána meg porszívózni, amit most szintén nem lehet úgy, hogy ők kint vannak.
A galambkákról majd később, mert szorít az idő.
Tojás még nincs.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.07.06. 21:10:45
így valószínűleg (illetve biztosan) nem kaptál róla értesítést. :-((
Skandalum !
A magyarázat a következő :
Mivel a betűk itt nekem túl kicsik, írni meg jó sokat írtam,
a szöveg átnézését nem tudtam volna rendesen elvégezni ebben az ablakban,
ezért az egészet (a neveddel együtt) kimásoltam a levelezőmbe,
ott jól fölnagyítottam, és onnan másoltam vissza a javított változatot.
Csakhogy akkor már nem nyomtam meg a válaszgombot...
Hisz már úgyis ott van a neved a szövegem előtt - gondoltam én, a nagyokos fejemmel.
Aha..... csakhogy így neked nem lett belőle válasz-értesítő.
Minderre csak most jöttem rá, amikor észleltem,
hogy a válaszom előtt a neved nem barna, hanem zöld, mint a szöveg többi része.
Mea culpa.... pedig én időben válaszoltam !!!
Nem is reggeliztem addig, míg be nem fejeztem neked a kilométeres firkálmányomat.
Csak hát kissé hülye vagyok, sajnálatosan - és tartok tőle, hogy ez már csak rosszabb lesz.
A lényeg tehát az előző válaszomban van.
Szép hosszú . még két karakterem maradt az engedélyezett ötezerből. :-))
Ildi701 2016.07.07. 15:18:11
Tegnap délután már jártam itt, elolvastam a déli bejegyzésedet. De akkor válaszolsz a kommentemre, amikor akarsz, ha nincs rá időd napokig, akkor válaszolsz később.
Ilyet pedig ne tegyél többet, hogy azért nem reggelizel, hogy minél hamarabb megírd a választ. Vigyázz az egészségedre, a rendszeres étkezés fontos lenne. Tudod, már írtam: a szárnyasaid ellátásához a Te jó fizikai állapotod is szükséges. Már azt is megírtam, hogy nem csak emiatt tanácsolom, hogy egyél, pihenj eleget, de ezzel az érvvel tudok talán leginkább hatni Rád ez ügyben.
A fényképezéshez nem igazán tudok hozzászólni, Te biztos jobban értesz hozzá, mint én. De valószínűnek tartom én is, hogy a fényviszonyok miatt nem látja elég jól Csivi pipit Csuvicsek, azért veszi csak akkor észre, ha már nagyon közel repült a kalitkához.
A vitaminos vizet issza már a kék herceg?
Nem kell rögtön válaszolni, nyugodtan írj akár jóval később, ha akkor alkalmasabb Neked.
Szép napot Nektek!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.07.07. 16:01:09
De most nem tudom, mióta várakozott szegény kommented,
mert vásárolni voltam, talán félórája jöttem haza.
Szegény madárkáknak ez így a legrosszabb :
én büszke vagyok magamra, hogy milyen korán sikerült elindulnom,
csakhogy ők meg pont akkor vannak bezárva, mikor a leginkább röpködnének.
Kora délután meg hiába nyitom ki az ajtajukat, ahhoz vannak szokva,
hogy ilyenkor indulok, és ez számukra a szieszta ideje.
De hát nem rajtam múlt : elég sokáig vártam délelőtt, hogy hátha kirepülnek - de hiába.
Csivike futott egy kört, de Csuvika nem követte, így ő is hamar visszajött.
Valószínűleg túl korán volt nekik a csavargáshoz...
Hajnali fél nyolckor ébresztett valamelyik drága szomszéd :
valami vasakat dobáltak itt az ablakunk alatt, isteni volt hallgatni.
A madárkák is sírva ébredtek.
Így ma még nem láttam, hol tart Csuvika, mert eddig nem repült ki.
Pedig az este végre láttam őt inni a csodalötyiből.
Nem nagyon ízlik szegénykémnek : látnod kellett volna, milyen képet vágott hozzá !
Mint egy kis sommelier - de az igényesebb fajtából. :-))
Belekortyolt, szopogatta, csettintgetett a csőrével,
és elég tanácstalanul nézegetett az itatóba.
Megint belekortyolt, megint ízlelgette - még mindig nem volt megelégedve.
Végül mégiscsak beletörődött, hogy most ilyen a víz, és meghúzta elég rendesen.
De látszott a kis pofiján, hogy nincs elragadtatva a változástól.
Pedig nagyon ócska nem lehet, mert Csivike szívesen issza, sőt alighanem tetszik neki.
Tegnap volt annyi eszem, hogy inkább veszni hagytam egy fél almát
(én nemigen szeretem a gyümölcsöt), de nem adtam oda este a madárkáknak,
hogy Csuvika szomjasabb legyen.
Be is vált az ötletem, mert alma után nagyon ritkán iszik.
Kicsit sajnálom őket, nem de nem tudok más megoldást :
míg kapják ezt a vitaminos löttyöt (ezen a héten), addig almácska nem lesz.
Képzeld : az erkélyen megvan az első tojás !
Egyik szemem sír, a másik meg nevet -
mert nem jósolok neki nagy jövőt, az újabban hiperaktív szomszédok mellett.
Valaki mindig fúr-farag, flexel, fűrészel, csiszol, mit tudom én, mit csinál :
ilyen körülmények között nemigen fognak itt felnőni a kisgalambok.
És akkor a szarkáról még szót sem ejtettünk...
Most már csak azért drukkolj, hogy ha baj akar lenni
(mondjuk valaki újabb felújításba kezd),
akkor az most jöjjön, minél hamarabb, amíg a tojások csak tojások.
Mert azt végképp nem szeretném kipróbálni, mit kezdenék két árva galamb-csecsemővel,
ha a zajok elüldöznék róluk a szüleiket.
Akkor inkább pusztuljanak el még tojás korukban !
(Még ugyan csak egy van, de holnapra biztos meglesz a tesó is.)
Nem mintha a tojásért nem lenne kár, amikor már alakul benne az élet...
Ha szépet akarsz látni és hallani,
nézd meg itt oldalt, a "Madaras dolgok" között a NYITÁNY című kisfilmet !
Bizonyos Vadász János követte el, talán 1965-ben, és Cannes-ban nagydíjat kapott érte.
Ha jól emlékszem, kilenc perc. Vagy tizenkettő ?
Mindenesetre akkor állj neki, amikor biztos, hogy egyhuzamban
(és nyugodtan) végig tudod nézni.
Közben Csuvika gyönyörűen kirepült, még valamikor az előző bekezdés közben.
Csivike is követte - de ő már vissza is jött, mire ezt leírtam.
Rusnya banyája mindig ezt csinálja : ha nem repül vele Csuvika,
azt se tudja, hogyan csalogassa, mert egyedül nem szeret kint lenni -
aztán ha Csuvi végre kint van, Őnagysága perceken belül ott hagyja.
Ilyen egy állhatatlan nőszemély !
Ildi701 2016.07.07. 21:05:28
Most (is) jót derültem azon, amit írtál. Itt konkrétan a sommelier-es hasonlat a legviccesebb szerintem. Bevallom, nem ismertem ennek a szónak a jelentését, de a folytatásból nagy ésszel sikerült kikövetkeztetnem, miről is lehet szó. Aztán rá is kerestem a neten, rögtön kiadott egy sor képet borkostolókról:)
Nagyon szeretem a humorodat és a stílust, ahogy írsz.
Remélem, lesznek csendesebb napok is a házatokban és környékén.
A madarak is jobban szeretik, ha nincs nagy zaj. Nálunk kb. másfél hete repültek ki a kis szürke légykapó fiókák (nem poszáták voltak, pedig én évekig azt hittem, ők fészkelnek nálunk rendszeresen). Mindössze ketten voltak, régebben három szokott lenni a fészekaljban. Az egyik már reggel kirepült, a másik pedig csak délután. Ez egy etető, aminek a két hosszabb oldalán egy-egy korlát van. A fióka ott állt a korláton, és csak nem indult el. Aznap délelőtt a kert elején lenyírtuk a füvet, ezután észrevettem, hogy a kismadár visszahúzódott az etetőbe, ott feküdt, csak a feje látszott ki. Pedig az etető pont a kert túlsó felében van, és úgy nézett ki, hogy így is megriasztotta őt. De aztán egy idő múlva ismét láttam a korláton, készülődött a nagy útra. Délután pedig egyszer csak már nem volt az etetőben.
De azt nem hinném, hogy Goncianyuékat elüldözné a zaj. Nálunk is volt olyan, hogy hetente kétszer nyírtuk a füvet, és azon a területen is le kellett ugye vágni, ahol a fészek volt. Illetve a szomszédok is gyakran nyírták a füvet, akkor esett az a sok eső, úgyhogy itt is volt gépzaj.
Nagyon örülök, hogy Csuvika végre iszik a vízből és hogy szépen repült:)) Remélem, ez még csak jobb lesz! Lehetséges, hogy valami miatt most több B vitaminra van szüksége.
Szép napot Nektek!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.07.07. 21:38:33
mert a főnököm egyik lánya ennek tanult.
Szerintem akkor hallottam először - bár aztán később olvastam itt-ott, riportokban.
Mondjuk írhattam volna helyette borszakértőt, de úgy nem olyan vicces. :-))
Adja az Ég, hogy igazad legyen - de Goncianyuék nem nagy hősök, úgy tapasztaltam.
Úgy látszik, a galambnál ez nem fajta-, hanem inkább egyedfüggő.
Volt nekem egy drága kis Foltos Papám (életemben nem láttam olyan rusnyácska galambot) :
ő annyira bízott bennem, és annyira imádta a fiacskáit,
hogy egy alkalommal még azt is eltűrte, hogy porszívózzak mellette az erkélyen.
Nagyon félt pedig szegénykém, de ott nem hagyta volna a kicsiket, inkább meghal.
(Hogy miért kellett akkor feltétlenül porszívóznom, azt ne kérdezd, mert én sem értem.)
Az biztos, hogy Foltos Papa az élete árán is mentette volna a kicsiket, ha úgy adódik.
De a Gonci-szülőkből nem nézek ki ennyi önfeláldozást, ők nagyon félénkek.
Csuvika hazafelé is ügyesen repült, nem volt semmi baj -
azóta viszont nem jött ki egyikük sem, már jó két órája (vagy inkább több).
Elég csöndesek mind a ketten.... mintha már aludni akarnának.
Bizonyára nem olvasták a csodalötyi használati utasítását,
mert akkor tudnák, hogy ez egy vitalizáló készítmény, és nekik most pörögniük kéne ezerrel.
Mondjuk az tény, hogy a szokásosnál legalább másfél órával korábban ébresztett ma a szomszéd,
így voltaképpen jogos, hogy szegény madárkák már kissé töttyedtek.
(Sose felejtsd el, hogy nálunk egy órával korábbi az idő,
mert nem használjuk a nyári időszámítást.)
Viszont most már megyek is, mert az IGAZI idő szerint is fél kilenc van, kezdeni kell a vacsorát.
Mire kész leszünk, te már biztos alszol majd, úgyhogy jó éjt neked. :-))
Ildi701 2016.07.09. 18:16:21
Csuvika hogy halad a repüléssel? Jó volna, ha tényleg használna az a csodalötyi, amit kapnak.
És Goncianyuékról mi hír?
Szép napot Neked és a két kis szárnyasnak!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.07.09. 18:55:53
Csodalötyi ide vagy oda : Csuvika nem repült ki egész nap, délután öt óra öt percig.
Direkt megnéztem az órát, mikor végre szárnyra kelt, hogy mennyi már az idő. :-((
Most viszont Csivike nem hajlandó elhagyni a kalitkát.
Pedig ebből az lesz, hogy Csuvi is haza fog jönni hamar,
mert egyedül nem szeret kint lenni.
Ráadásul mindjárt hozom a vacsorát, és addigra Csuvika mindig is hazarepült, világéletében.
Csivike délelőtt jó sokáig kint volt, de ő is csak egyedül.
Csuvit nem lehetett kicsalogatni, pedig minden feltétel adva volt.
Kivéve a hülye napocskát - ami mindig pont akkor nem süt, amikor kéne.
Nincs mit tenni, ez a mi formánk :
ha mennem kell valahova, tűz a nap ezerrel (pedig utálok a napon kutyagolni),
ha meg itthon ülök egész nap, akkor mindig olyan idő van, hogy szívesen csavarognék.
De nem is ez a lényeg, hanem a madárkák :
napsütésben szívesen kint lennének a mászókán -
hát naná, hogy mindig pont akkor kell bezárnom őket !
Amikor meg nem megyek sehova, és nyugodtan kint lehetnének reggeltől estig,
akkor juszt se süt a rohadék napocska, és Csuvikának nincs kedve kirepülni.
Az állapota sajnos nem javul : elérte baj nélkül a mászókát,
de csak úgy középtájon, ha nem még lejjebb.
Inni alig iszik - mitől is javulna ?
(Már feltéve, hogy tényleg vitaminhiánya van...)
Sajnos egyre kevésbé hiszem, hogy itt valami hiánybetegség okozza a problémát :
sokkal inkább gyanakszom (kezdettől fogva) a kis tüdejére vagy a légzsákjaira,
hogy ott valahol lehet a baj.
De hát a röntgen meg nem mutatott ki semmit. :-((
Egyébként tegnap (a változatosság kedvéért) Csivike is bepottyant a fotel alá -
csak hogy ne legyen olyan unalmas az életünk.
Egyszerre repültek haza szegénykéim, szoros kötelékben,
és alighanem ütközhettek, közvetlenül a cél előtt.
Csuvika ügyesen landolt a kalitka ajtajának egyik ülőrúd-lépcsőjén,
de Csivikét ellökhette véletlenül, így szegény Banyácskám bezuhant a fotel alá.
Eszembe se jutott, hogy ő az : biztos voltam benne, hogy Csuvika koppant megint.
De nem.
Csivike volt az áldozat, és ijedtében azonnal repült is vissza a mászóka tetejére,
egyenesen a fotel alól.
Mivel ez Csuvikától túl szép teljesítmény lett volna,
csak akkor néztem meg jobban, hogy végül is melyikük jutott haza.
Ma délelőtt nem látszott Csivikén, hogy megviselte volna a fotel alatt tett látogatás -
nem tudom, most miért nem hajlandó kirepülni.
Az erkélyen ma reggel már két tojáskát láttam, de egyiknek se jósolok nagy jövőt,
mert ha csak belépek a kisszobába (és még méterekre vagyok az erkélyajtótól)
Goncianyu máris iszkol kifelé a fészekből, sorsukra hagyva a tojásait.
A szarka meg folyton itt cserreg körülöttünk...
Nem is tudom, tavaly hogyan nevelték föl Goncikát, meg még két Kisgoncit is,
hisz nyilván akkor is bemászkáltam a kisszobába, mert a ruhás szekrényeim mind ott vannak.
Nem sok jót várok ettől a nyártól (se) - tele vagyok balsejtelmekkel.
Tavaly saját magamat hurcibáltam orvoshoz folyamatosan, májustól novemberig -
hát az idén majd Csuvikát fogom. (Csak tudnám, hogy hova... Kihez ?)
És akkor ráadásnak még ott az erkély, ha a benti izgalmak nem lennének elegendőek. :-((