Úgy látszik, tényleg igaz, hogy vak tyúk is talál szemet :
végre sikerült egy itatós képet lőnöm, amire már igen régen fájt a fogam,
de teljesen reménytelennek tűnt a dolog.
*
Most is csak azért járhattam sikerrel, mert egyáltalán nem ilyen képre vágytam :
Csuvika kínlódását akartam megörökíteni, hogy mit meg nem tesz Csivi kedvéért,
és micsoda kényelmetlen pózokba kényszeríti őt szívének kőszívű hölgye.
Csivike ugyanis újabban oda van ragadva a zöld kis kölescsipeszhez,
ami elvileg lépcsőként szolgál a számára, hogy föl tudjon mászni a kakasülőre.
Őnagysága azonban nem mászik, hanem megáll (illetve megül) félúton,
és képes órákig trónolni azon a vacak kis csipeszen,
aminél kényelmetlenebb ülőkét nehezen találhatna magának a kalitkában.
*
De Csivike alighanem mazochista, mert egyszerűen imádja.
Tőlem is elvárja, hogy oda emeljem föl neki esténként a különféle etető tálkákat,
Csuvikának pedig kutya kötelessége lábujjhegyre állva gebeszkedni,
és alulról fölfelé, ágaskodva etetni Csivikét -
mintha nem lenne az etetés szemből is, önmagában is épp elég fárasztó.
Ezt akartam tehát lefényképezni : Csuvi Lovag igyekezetét,
amint éppen szembe megy a fizika meg a hullámos létezés törvényeivel.
Csakhogy az én Hercegem nincs jóban a masinámmal :
pontosan tudta (mint mindig), hogy mire vágyom, és juszt sem azt mutatta.
Előbb méltatlankodva pillogott hátra, hogy miért zavarom,
*
aztán elmélyült tollászkodásba kezdett, mert tudja, hogy azt nem fényképezem,
*
végül pedig letámadta az itatót, hogy akkor inkább iszik egyet,
de Csivikét biztos nem eteti tovább, míg ott állok mögötte a fényképezővel.
Hát így lett végre egy egész jól sikerült, iszákos képem Csuvikáról :
fogalma se volt róla, hogy nagyobb örömet szerez vele, mint az udvarlással.
Ráadásul nagy pillanatot sikerült megörökítenem,
mert itt még a HEMA vitaminos koktélját itta Csuvika -
és ez volt az utolsó este, hogy megtehette.
Nem hinném, hogy fáj a szíve érte :
utána nem győzte a bothoz dörgölni a csőröcskéjét,
hogy hírmondója se maradjon az általa utált lötyinek.
*
Másnap este pedig, amikor először kapott újra tiszta vizet, közel egy hét után,
akkorát vedelt belőle szegénykém, hogy azt hittem, az itatót is megissza.
Iszonyatosan szomjas lehetett, hisz majdnem egy hétig alig ivott,
annyira utálta a Csivike szerint nagyon is finom csodalötyit.
De végül aztán csak meglett az udvarlós kép is, ha nem is éppen csúcsfotó.
*
Csivi Pipi Csuvikát csak esténként kínozza, nappal keményen dolgozik :
nem sokáig tartott a hitem szerint biztonságosan felfüggesztett csőrkoptató,
tegnap már nem mertem magukra hagyni vele a madárkákat, bezárva a kalitkába.
A sok madzag közül ugyan csak három vagy négy volt még elrágva,
viszont Csivi Boszi nagyon lelkesnek és tettre késznek tűnt,
nem tudhattam, mennyi idő alatt gyilkolja meg a többit.
Más munkát a kalitkában nemigen talál magának
(főleg, hogy most erre van rákattanva),
nekem viszont muszáj volt vásárolni mennem,
és arra az időre őt is be kellett zárnom.
*
Mit volt mit tenni : kénytelen voltam megint leszerelni a csőrkoptatót.
Igen ám – csakhogy Csuvika bent dekkolt a kalitkában,
és nagyon úgy tűnt, hogy nem is bírja rávenni magát szegénykém a kirepülésre.
Muszáj volt belevágnom a leszerelésbe úgy, hogy Csuvika jelen volt.
Ehhez ugye kicsit kijjebb kellett húznom és el is kellett fordítanom a kalitkát,
másképp nem fértem volna hozzá a veszélyes csőrkoptatóhoz.
Csuvikának már ennyi is több volt az elviselhetőnél -
hát még, amikor elkezdtem gyilkolni hátul a csomókat, a nagy, konyhai ollóval !
Rögtön elfelejtette szegénykém,
hogy órák óta nem bírja rászánni magát a repülésre :
iszkolt föl a kalitka tetejére,
és amit nem mert megtenni az ismerős, megszokott helyről,
azt most megtette szokatlan szögből, elfordított kalitkáról, sikerrel.
Így két legyet ütöttem egy csapásra (bár Csuvikát borzasztóan sajnáltam) :
nem csak a csőrkoptatót szedtem le nyugodtan,
de lustálkodó (???) Hercegemet is sikerült kiüldöznöm a ketrecből.
(Nem gondoltam egyébként, hogy ennyire megrémül a tüsténkedésemtől,
hisz a kalitkában nem nyúlkáltam, csak a rácsokon kívül.)
*
A csőrkoptatót aztán nem is a helyére szereltem vissza délután,
hanem egészen máshova : olyan helyre, ahol biztos nem üti agyon Csuvikát,
ha szorgalmatos tündérem el találja rágni az összes madzagját.
Továbbá le- és fölszerelni is könnyebben tudom, szükség esetén,
mert simán elérem, a kalitka elmozdítása nélkül.
Látványnak ugyan ronda és szokatlan,
hogy a tükrös virág mellett üres most a helye, de hát nincs mit tenni :
a biztonság százezerszer fontosabb, mint az esztétika.
Hogy aztán Csivike valaha is fölfedezi-e a munkalehetőséget az új helyen,
és hajlandó lesz-e ráülni a sosem használt zöld rudacskára, az még nagy kérdés.
Teljesen nem reménytelen a dolog,
mert egyszer-kétszer láttam már őt játszani azzal a kis csengővel,
ami szintén e fölött a rudacska fölött lóg.
A csőrkoptató régi helyére meg majd ki kell találnom valami mást
(mondjuk vékony kis ágakat, sok spárgával), amit megint lehet cincálni,
de akkor sem lesz belőle baleset, ha rápottyan Csuvikára.
*
Szegény kicsikém ma megint kétségbe ejtett a délelőtti kirepülésével :
újra csak az volt a benyomásom, hogy (más egyéb mellett) a látásával is baj van.
Mint a múlt héten (vagy mikor), amikor hazarepült a nem létező kalitkára...
Ma sokáig hezitált, hogy neki merjen-e vágni,
végül sikerült eltrafálnia a legrosszabb pillanatot :
akkor kelt útra, amikor én ott álltam a szoba közepén,
a rekamié kihúzott fiókja előtt, mert épp elpakoltam az ágyneműt.
Csuvikának azonban nem tűnt fel sem a kihúzott fiók (az se kicsi),
sem az én méretes valóságom : vélhetően csak akkor vett észre,
amikor már késő volt, és nem tudott kikerülni.
Azaz kikerült, mert ütközni nem ütköztünk, de a padlón kötött ki szegénykém.
*
Ott toporgott a mászóka aljában (lefényképezni nem volt szívem),
és hiába tekintgetett erre meg arra, nem találta meg a fölfelé vezető utakat,
amiket máskor gond nélkül használ, hasonló esetben.
Végül a lehető legrosszabb megoldást választotta
(vagy legalábbis a legnehezebbet) :
lemondott a mászókáról, és visszarepült a kalitkára.
Mégpedig padlóról startolva, elég meredeken fölfelé.
(Pedig ugye fölfelé repülni nehezebb – ez az, ami nem szokott sikerülni.)
Baj nélkül landolt a kalitka ajtaján, pontosan ott, ahova vélhetően vágyott.
Ez megint ellentmond annak, hogy baj lenne a látásával.
Továbbá az is érthetetlen, miért sikeredett hibátlanra a visszaút,
alig pár perc pihegés után, ráadásul fölfelé -
ha egyszer a kirepülés meg kudarcos lett, sokkal egyszerűbb feltételek mellett.
*
Számomra tényleg rejtély, hogy mi lehet szegény kicsikémmel.
Délután, elég durva hőségben, megint nekiveselkedett és kirepült :
olyan gyönyörűen érte el a mászóka tetejét, hogy azt hittem, Csivike repült ki.
Csak a hangja meg a formája volt gyanús, hogy mégis inkább Csuvi lehet.
Föl is álltam rögtön, és néztem a kalitkát : bizony, abban Csivike csücsült.
Vagyis Csuvikának volt ma egy érthetetlenül kudarcos meg egy hibátlan kirepülése.
*
Hogy a visszafelé út másodszor hogy sikerült, azt sajnos nem láttam :
bármennyire is sajnáltam, muszáj volt kimennem a szobából,
és előre tudtam, hogy ezzel véget vetek Csuvika sütkérezésének a mászókán.
Szépséges Hercegem sajnos kissé Mama-függő :
kirepülni szinte kizárólag a jelenlétemben hajlandó,
ha pedig eltűnök a látóteréből, azonnal hazarepül.
Csivike jelenlétében még esetleg előfordulhat, hogy nélkülem is kint marad,
de az meg olyan kis disznó, hogy csak addig vágyik Csuvika társaságára,
míg nagy nehezen ki nem csalogatja – aztán ha kicsalogatta, hamar ott is hagyja.
Ma már egyedül volt a mászókán Csuvika, mikor nekem ki kellett mennem,
Banyácskámnak meg hiába könyörögtem, hogy menjen egy kicsit vissza hozzá.
De nemigen lehetett baj a hazarepüléssel, mert nem voltam távol öt percig sem,
és amikor visszajöttem, nem láttam lihegni Csuvikát.
Beszélgettek a tornácon Csivikével, és úgy ültek ott, egymással szemben,
mintha már órák óta folyna a diskurzus, nem pedig csak egy-két perce.
*
(2016)
Ildi701 2016.07.13. 16:43:16
Ez igazán jó hír, hogy sikerült biztonságos helyet találni a csőrkoptatónak.
Csuvika azért átlagban nem repül rosszul szerintem. Nemrégiben még szinte minden kirepüléskor lepottyant a padlóra. Most, hogy kicsit lehűlt a levegő, talán még jobban fog menni a kék Hercegnek a repülés.
Szép napot Neked és a szárnyasoknak!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.07.13. 21:04:31
Délelőtt túl hosszan vacillált (szokás szerint), aztán meg rabosítottam őket,
mire (talán) rászánta volna magát egy kis csavargásra.
Muszáj volt porszívózni (előtte meg nyugodtan akartam reggelizni),
így olyan két órára bezártam szegény madárkákat a kalitkába.
Utána még bőven alkalmas lett volna az idő a röpködésre,
de szerintem nem történt meg.
Biztosat nem tudok, mert leültem olvasni, és sajnálatosan elaludtam. :-))
Nem hinném, hogy közben bármelyikük is kirepült.
Mikor fölébredtem, talán lett volna kedvük hozzá, de akkor meg eszembe jutott,
hogy elmegyek gyorsan zuhanyozni, nehogy akkor kelljen magukra hagynom őket,
amikor már jön a vihar. (Ami nem jött azóta sem - a disznó !)
Hogy kész lettem, elvileg kijöhettek volna,
ám akkor meg kimentem enni, és a távollétemben nem vágtak bele a kalandozásba.
Mire az is megvolt, már hozhattam is a vacsorát.
Utána megint olvastam (ideális körülmények a kirepüléshez),
de Csuvika sajnos nem élt az alkalommal.
Sőt Csivike sem. Ő se sokat volt ma kint - majdnem semennyit.
Nyilván érzik a közelgő vihart.... Bár már látnám !!!
Iszonyatosan fülledt és nehéz a levegő, meg lehet fulladni -
de amilyen pechünk van, az eső sose fog ideérni.
Mire leírtam, ideért.
Szegény galambkák ! És szegény többiek, akik az udvaron fészkelnek !
Remélem, legalább jég nem fog esni.... meg a szél se lesz túl erős.
Én nem bánnám, de megszakad a szívem a madárkákért.
Nincs mindenkinek olyan jó kis fészke, mint Goncianyunak. :-((
Az is majd most vizsgázik... remélem, kitart és nem lesz semmi baj.
Csuvika egyfolytában szövegel, nincs megrémülve az esőtől,
csak Csivike nagyon töttyedt.
Ő mindig is utálta az esőt, pici korában végigzokogta, annyira félt tőle.
Most már félni talán nem fél, de nem is lelkesedik érte (velem ellentétben).
Az eső meg közben el is állt. Esett vagy három percig.
Hurrá - mi mindig így járunk.
Ha az egész országban szakad, nálunk akkor se.
Nekünk mindig csak a fullasztó hőség és az iszonyatos feszültség jut,
amit aztán nem old fel a soha meg nem érkező égszakadás.
Bár a madárkáknak (a kintieknek) talán így a jobb...
Inniuk már van mit, annyi eső azért biztos esett.
Ildi701 2016.07.14. 10:47:25
Nálunk tegnap este viharos széllel kezdődött az esőzés. Én is nagyon reméltem, hogy nem fújja le a szél a madárfészkeket. Sokat dörgött az ég, úgyhogy a kutyákat meg kellett nyugtatni. Főleg az egyik eléggé fél a dörgéstől.
Sokáig esett. A cicám hajnalban került elő, csuromvizes volt a háta. Nagy nyávogások közepette jött be, nagyon méltatlankodott, hogy csak akkor engedtük be.
Nagyon kellett a földnek ez a kiadós eső, jót tett a növényeknek:)
Szép napot Neked és a szárnyasoknak!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.07.14. 11:33:40
Már kérdeztem, de nem árultad el, hogy az országnak melyik csücskében laksz.
Titok ? :-))
Ne is mondd a dörgést meg az égszakadást !
Pár perccel azután, hogy elküldtem tegnap az utolsó kommentet
(mely szerint hozzánk mindig csak a fullasztó hőség jut el, de a megváltó eső soha),
lett itt olyan özönvíz és csinnadratta, hogy azt se tudtam, mit kezdjek az ablakokkal.
Ha becsuktam, meg lehetett fulladni, ha kinyitottam, dőlt be a hideg -
meg az eső és a dörgés hangja is olyan erős volt, hogy frászt kaptak a madárkák.
Én meg (egy szál ujjatlan ruhában) fáztam, de közben szakadt rólam a víz. :-))
A szél nem volt nagyon borzasztó, de azért aggódtam Goncianyu fészke miatt,
hogy vajon bírja-e a megpróbáltatást, elég jól tartja-e a spárga,
amivel ki van kötve a rácshoz.
Hisz ez most egy kicsi fészek, és tavaly sokkal nagyobbat is odébb lökött a vihar.
Sőt a gyékények miatt is izgultam, hogy nem tépi-e le őket a szél meg a felhőszakadás.
De úgy láttam reggel, hogy minden maradt a helyén.
Remélem, szegény kis albérlőim is túlélték...
Nem volt szívem fényképezőgéppel riogatni Goncianyut,
szabad szemmel meg nem látom, hogy él-e még (nyitva van-e a szeme).
Sőt azt se látom, hogy bent ül a fészekben - csak abból következtetek rá,
hogy nem világítanak a fehér tojások.
Mert azokat azért látnám, szabad szemmel is.
Nagyon el voltam (vagyok) keseredve a kinti madárkák miatt :
biztos tele van a hatalmas udvarunk apró kis halottakkal vagy haldoklókkal.
De hát én nem tudok segíteni rajtuk : nincs is kulcsom a hátsó kapuhoz,
de ha volna, se találnám meg őket a fűben, a vaksi szememmel.
Meg nem is tudnék velük mit kezdeni, ha találnék olyat, aki még életben van.
Az udvar meg olyan hatalmas, hogy átfésülni szinte lehetetlen.
Így aztán csak sirattam gondolatban mindenkit, akinek az éjjel tönkrement a fészke.
Saját pindurkáim csukott ablaknál éjszakáztak : a konyhából szellőztettem,
de nincs kizárva, hogy ez kevés volt nekik.
Most is csak bukóra van nyitva az erkélyajtó, mert nagyon lehűlt a levegő :
kirepüléshez ez kevés, pláne, hogy sötét is van odakint.
Csuvikám mondja a magáét, elég bánatosan, de Csivike csak hallgat és gubbaszt.
Most is esik az eső, bár csak úgy meggyőződés nélkül.
Jó hideg van - nekem meg vásárolni kell (kéne) mennem.
Ez az én formám : lévén trehány disznó, még csak a múlt héten jutottam el odáig,
hogy kimostam végre a téli gatyámat meg az őszi dzsekit, hogy eltűnjenek a fogasról,
és betehessem őket a szekrénybe, ahol majd kivárják szépen az őszt.
Hát most majd vehetem újra elő - hacsak meg nem gondolja magát az idő még délutánig.
Eléggé utálok öltözni : a nyár egyetlen előnye számomra az,
hogy nem kell sok cuccot magamra aggatnom. :-))
De úgy tűnik, ma majd megint kell - illetve kellett már reggel,
hisz egy szál pamut ruhában megfagynék idebent is.
Vagyis nem lehet a kedvemre tenni : ha meleg van, az a baj, ha hideg, akkor meg az. :-))
Ildi701 2016.07.14. 21:07:13
Elég messze lakom, Zalában.
Sajnos a fészkelő madarak eléggé ki vannak szolgáltatva az időjárási viszontagságoknak.
A mi kertünkben pl. valamelyik év májusában az történt, hogy aznap egész délelőtt nagyon esett az eső, nem is mentünk hátra, ahol a rigó fészkelt. Késő délután voltam ott, de már sajnos későn. Pont aznap repülhettek ki a kis rigók, de az is lehet, hogy kiestek a fészekből, nem tudom. Kettőt már halva találtam, a harmadik pedig csuromvizes volt, és már csak hálni járt belé a lélek, de azért behoztam szegényt. Sajnos már csak egy fél óráig ha élt. Nagyon sajnáltam őket, azóta ha nálunk fészkel madár, főleg nagy esőzés, vihar után rögtön megnézem, mi a helyzet a fészekkel.
Azóta hála Istennek nem volt arra példa, hogy ilyen szomorúan végződjön egy fészekalj fióka élete.
Szép napot Nektek!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.07.14. 21:23:26
Az eredeti blogomnak volt egy nagyon kedves olvasója, Zalaegerszegről.
Hozzájuk került az egyik legjobban sikerült madárunokám, a tündér kis Prüntyi Baba.
Csodás dolog ez az internet - bármennyire is banális egy ilyen megjegyzés.
Én legalábbis nagyon élvezem, hogy nincsenek távolságok,
akármilyen messziről is úgy beszélgetünk, mintha szomszédok lennénk.
Másik kedvenc olvasóm, a vendégkönyvben írogató Szilvi, Szabolcsban lakik,
mégis olyan már nekem, mintha személyesen ismerném, és itt volna a közelemben.
Tudom, ezek csak virtuális kapcsolatok - de nekem olyan, mintha igaziak lennének.
(Valódi kapcsolatok fenntartásához már lusta vagyok - virtuálisan sokkal kényelmesebb. :-)))
Ildi701 2016.07.16. 16:40:34
Tegnapelőtt, a vihar utáni napon találtunk egy segítségre szoruló feketerigót. Az egyik lábára nem tudott teljesen ráállni, a talpát nem tudta lerakni, a 3 ujján lábujjhegyen állt, a hátulsóra pedig nem is támaszkodott egyáltalán. Járás közben ezért időnként a szárnyára is támaszkodott.
Tegnap reggelig itt volt a szobámban. Magától ivott, a kertben pedig kerestem neki gilisztát. Sajnos pont most alig volt. Több helyre is leástam, de így is csak elég keveset tudtam összeszedni. Van kinn néhány farönk, az alatt is megnéztem, mert ott mindig van. Ott most is találtam. Szóval annyi eleséggel nem valószínű, hogy jóllakott szegény. Azt olvastam, hogy lisztkukaccal kell etetni, de azt emberek nagy része nem tart otthon, nekünk sem volt. Főztem neki tojást, adtam kétféle macskakonzervet, de egyik sem nyerte el a tetszését.
Este még repült vagy másfél órát a szobámban. Fiatal rigó, ők még nem tudnak olyan jól repülni, mint az idősebbek. Nálam viszont gyakorolhatta, eleinte még nem tudott a falhoz érve visszakanyarodni, de egy idő után már nagyon jól ment neki.
Végül úgy döntöttünk, hogy elvisszük a madármentő állomásra. Másnap reggel oda is mentünk, egy nagyon kedves lány fogadott minket. Ráfújt néhányszor a rigó begyére, kicsit félresöpörte a tollazatát, és mondta, hogy meglehetősen sovány jószág. A egyik lába pedig születésétől fogva nem tökéletes. Viszont semmi komoly bajra utaló jelet nem látott rajta, úgyhogy ha megerősödött, szabadon lehet engedni.
Oda mentünk, ahol a mentett énekesmadarak voltak. Ő is egy kis ketrecbe lett betéve, majd kapott egy fiatalabb társat is. A gondozó kivett a ketrecből több madarat is, a legtöbb fióka korú volt, egész pici is volt közte, olyan, amelyik még pelyhes. Cinkék, rozsdafarkú, fecskék, rigó, voltak vagy tizenöten, őket mind akkortájt vitték be. Nagyon édesek voltak ezek a kismadarak.
A gondozó mondta, hogy mennyire szereti ezt a munkát. Az látszott is, olyan szeretettel bánt a kis szárnyasokkal. Mikor elbúcsúztunk, még ő köszönte meg, hogy bevittük a rigót, én pedig azt válaszoltam, hogy mi köszönjük.
Szép napot Nektek!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.07.16. 17:12:04
Következő életemben (ha lesz olyan) valamiféle állatmentő leszek. :-))
Bár gyógypedagógusként se voltam haszontalan - de mégis.
Milyen szép tőletek, hogy biztos helyre vittétek szegény madárkát !
Nekem sose volt autóm (nem is vágytam rá), de néha bizony hasznos lenne.
Hiába is próbálnék valami beteg madárkát menhelyre vinni, mondjuk egy vihar után,
számomra ez megoldhatatlan feladat.
Ezek a menhelyek és állatotthonok mind nagyon távoli, kihalt részeken vannak,
ahová tömegközlekedéssel nehezen lehet eljutni, vagy sehogy.
De irigylek és ámulva csodálok mindenkit,
aki képes egy szegény kis rigóval kocsiba ülni, hogy megmentse.
Aki ilyet megtesz, az biztosan igaz ember. :-))
Amúgy nagyon bánatos napunk van : esti sötétség, zuhogó eső, reggeltől fogva.
Nemhogy Csuvika nem repült ma ki, de Csivike is csak egyszer, alig néhány percre.
Gubbasztanak szegénykéim a kalitkában, és nem tudják, hogy most akkor nappal van vagy este.
Levegőnk sincs valami sok, mert iszonyú hideg van odakint,
nem lehet nyitva tartani az ablakot.
Egyetlen előnye a dolognak, hogy nem hangoskodik a szomszéd párocska az erkélyünk alatt -
de sokra megyünk vele, ha amúgy se lehet kinyitni az ablakot.
Látod : ez a mi formánk...
Most két napig nem megyek sehova, kint lehetnének szegény kicsikéim egész nap -
és erre itt az ősz meg az özönvíz, eszükben sincs kirepülni.
És állítólag holnapra is ugyanez várható.
Hétfőn meg majd jön a hirtelen felmelegedés (számomra maga a halál),
de az is hiába, mert vásárolnom kell, nem maradhatnak kint a madárkák hosszasan.
Sőt lesz a jövő héten egy plusz utam is, ami nem szokványos,
vagyis eggyel több napot lesznek rabosítva, vélhetően szép napsütésben.
Nem mintha az özönvízben szívesen csavarognék (pláne ismeretlen környéken),
de azért a picinyeimet jobban sajnálom, mint magamat : nekik úgy lenne jobb. :-((