Jelentem : tegnapra virradóra mindkét madárkám megzakkant.
Nem tudom, miféle frontok grasszálnak fölöttünk,
vagy milyen egyéb körülmény vette el hirtelen az eszüket,
de tény, hogy mindkettőjükön kitört a szerelem.
Csak az a kicsi probléma, hogy nem egymásra vágyakoznak szegénykéim.
Csuvi Lovag Csivikéjét imádja ébredéstől elalvásig, ahogy kell :
számomra döbbenetes volt, amit tegnap művelt,
nem is értettem, hogy bírja szuflával az egésznapi udvarlást.
Mert bizony az ment reggeltől estig (de szó szerint, túlzás nélkül),
amit az alábbi videócskán láthattok.
*
A kalitkából nem repült ki egyikük sem, mert nem értek rá
(Csivi ugyan néha elszökött egy-egy pillanatra,
de ment is aztán vissza, szinte azonnal) :
lánglelkű lovagjának be nem állt a csőre reggeltől estig,
zengte az ódákat fáradhatatlanul az ő szíve hölgyének -
ha pedig mégis elhallgatott egy időre, az csak azért volt,
hogy megetesse Csivikéjét, vagy vakargassa egy kicsit a fejét.
*
Mindez nagyon szép lett volna, és tényleg nem győztem csodálni őket,
hogy milyen tündéri édesek, amikor éppen nem civakodnak -
viszont nagyon úgy tűnt, hogy Csivilánynak végül már sok volt a jóból,
azt se tudta szegénykém, hova meneküljön felajzott Csuvikája elől,
aki egész nap nem hagyta sem enni, sem inni, se szunyókálni.
Mint egy kis gép, amiben sose merül le az aksi, vagy mint egy őrült gumilabda.
Pattogott ide-oda Csivikéje után, fáradhatatlanul, reggeltől estig.
De szó szerint értsétek : nem volt még délutáni pihenő sem,
mert Csuvicsek a szieszta idejére se bírta kikapcsolni magában a hősszerelmest.
*
Ám ez még mindig rendjén van, végül is.
Egy macsó madárnak az a dolga, hogy imádja az ő reménybeli asszonykáját.
Ami nincs rendjén, az Csivike : őt is elkapták hasonló érzemények,
csak az a baj, hogy az ő imádatának tárgya nem szegény Csuvicsek.
De nem ám – hanem én, vagy legalábbis a kezem.
Csivike a tenyerembe szerelmes :
arra pazarolja mindazt a gyöngéd imádatot, ami Csuvikának járna.
*
Tiszta téboly – de nem tudok mit kezdeni a problémával.
Egyszer már volt ilyen korszaka pici tündéremnek :
pár napig vagy hétig nyalta-falta a kezemet, aztán leszokott róla.
Pontosan nem emlékszem, de ennek már van vagy két éve.
Azóta nem kereste Csivike az ilyen szoros kapcsolatot velem -
most meg megint rajta van a bolondóra.
Mert ez így biztos nem normális : hogy Csuvika neki udvarol, ő meg nekem.
*
Én igazán nem tettem semmit avégett, hogy magamhoz édesgessem
(vagy legalábbis semmi többet, mint ami szerepel a napi rutinban) :
zabocskát kínáltam neki a tenyeremből tegnap reggel,
hogy jól kezdődjön a napja, mert szeret a kezemből enni.
Ő meg zutty : belevetette magát a tenyerembe, abszolút váratlanul,
és vagy negyedórán keresztül hempergett benne, mint aki sose akar kijönni.
Azt se tudta, mit csináljon nagy boldogságában :
fúrta a kis fejét az ujjaim tövébe, végigpuszilgatta a másik végüket,
a lábacskáival szórta lefelé a zabot, mint egy kis motolla,
miközben a bársony pocakján a tenyeremben hasalt -
fülig ért a csőröcskéje, láthatóan a hetedik mennyországban érezte magát.
Csuvika meg ordítva zokogott mellettünk, hogy elraboltam tőle Csivikét.
*
Mindez megismétlődött még kétszer vagy háromszor a nap folyamán :
végül már oda se mertem állni a kalitka elé,
mert akárhányszor meglátott Banyácskám, máris faképnél hagyta Csuvikát,
és jött a középső botra vagy az etetős sarkába,
ahol aztán félreérthetetlenül böködött lefelé a kis fejével,
hogy oda kéri a kezemet, az orra elé, mert bele akar ugrani.
Sajnáltam megtagadni a kívánságát
(meg az elején még nem is igazán hittem, hogy jól értem),
de aztán később észhez tértem :
ma már csak azért kínáltam neki zabot reggel a kezemből,
hogy csináljak néhány képet, mert ez tegnap elmaradt.
A fényképezést Csivike zokon is vette :
a mai képeken már csak valami halvány utánzat látható,
nem az a boldog őrület, ami tegnap volt.
De nem is nagyon akarnám ismételni, mert ez így biztos nem normális.
*
Attól félek, a tenyerembe készül tojni szegénykém,
és annak nemigen lesz jó vége.
Lehet, hogy csak a rémülettől, de határozottan úgy is látom,
hogy pufi a kis feneke, mintha valami tojáska készülne kipottyanni belőle.
Bízom benne, hogy ez csak az elmebaj...
Más se hiányozna, mint egy tojás-elakadás, mondjuk az ünnepi hétvégére.
Az maga a biztos halál, mert huszadikán nem fogok orvost találni.
Sajnos hallottam már hasonlót :
személyesen is ismertem azt a tündér kis tojócskát,
aki szintén abnormálisan ragaszkodott a szárnyatlan mamijához,
és az ő pulóverének ujjába tojta a tojásait.
Mármint úgy, hogy a pulóver rajta volt a gazdin...
Végül bele is halt szegényke : alighanem nem volt kéznél a gazdi,
amikor neki megint tojnia kellett volna, máshova meg nem tojt.
Elakadt benne a tojás, és hiába került kórházba, onnan már nem jött ki élve.
*
Hát ezért nem bírok felhőtlenül örülni Csivike váratlan imádatának,
ami egyébként nagyon is boldogságos, bűbájos és szívmelengető dolog.
Csak éppen nem én vagyok az a személy, aki erre az imádatra jogosult.
*
Világszép Csuvitézem a lelkét kiteszi,
éjjel-nappal udvarol, hogy Csivikéje kedvében járjon -
hálátlan Banyácskám meg a kezemet ajnározza, Csuvikája helyett.
Hogy hova tette a szemét és mi ez az őrület, egyszerűen nem értem.
*
(2016)
Ildi701 2016.08.20. 13:41:22
Nagyon drága Csuvi Lovag, ahogy udvarol a szerelmének:)))
Valahol olvastam, hogy a hullámos papagájoknál a tenyérbe bújás ösztönzőleg hat a madárka szaporodási kedvére. Úgyhogy szerintem lehet, hogy nem kellene mostanában tenyérbe venni Csivi pipit.
De ez csak egy tipp, mert ha esetleg már késő, akkor én sem tudom,hogy nem a tenyeredet szeretné-e költőhelynek használni.
Az ismerősöd pulóverét gondolom, odúnak nézhette a hullámosa, azért rakta oda a tojásait. Azt nem tudom, hogy Csivike a tenyeredbe rakna-e, de azt olvastam, hogy odúra van szüksége a tojásrakáshoz.
Remélem, a hős vitéz nem repülése csak átmeneti, és hamarosan újabb szárnyalásáról fogsz tudni hírt adni.
Szép napot a Csicsu-családnak!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.08.20. 13:55:30
Azért meg pláne, hogy most se vagyok még itt igazán - ez csak a látszat. :-))
Nekiálltam kalitkát zuhanyozni, csak úgy éhgyomorra, soron kívül,
mert Csuvika végre kirepült, és nem lehetett az alkalmat elszalasztani.
Baromira igyekeztem (és nem is vagyok még kész teljesen),
de így is két órán keresztül tüsténkedtem, a madárkák ordításától kísérve.
Most már mindenki boldog : a gazfickók AZONNAL hazavonultak zabálni -
és én is alig várom, hogy végre sikerüljön megreggeliznem.
Ebből ma megint nem lesz napi ötszöri étkezés, reflux ide vagy oda... :-))
De hát a zuhanyozás fontosabb volt.
Most viszont MUSZÁJ harapnom végre valamit, mert éhen pusztulok.
Utána teli hassal nem ülök a géphez (de van is még bőven dolgom a kalitka körül) :
majd valamikor késő délután vagy estefelé jövök.
Lehet, hogy új mese is lesz - bár az sincs kizárva, hogy holnapra hagyom.
Mindenesetre ma már kétszer repült a mászókára Csuvika oda-vissza baj nélkül,
pedig előtte egész héten ki se dugta az orrát a kalitkából. :-))
Nektek is szép napot !
Olvastam, micsoda vihar volt Zalában (nálunk bezzeg semmi) :
nem lett belőle bajotok ?
Nagyon aggódtam.
Ildi701 2016.08.20. 18:50:24
Kedves Tőled, hogy aggódtál értünk. Hallottam, hogy Zalaegerszegen és környékén nagy vihar volt, még a nagytemplomba is belecsapott a villám. Illetve több kistelepülésen is keletkeztek károk, ráadásul pl. Teskándon pont nemrégiben történt meg számos épület felújítása.
Nálunk nem volt olyan vészes a helyzet hála Istennek, a pár nappal ezelőtti vihar pl. tovább tartott, igaz, akkor kevesebb eső esett. Akkor az azt követő napon kora estig nem is volt internet. Nálunk gyakori jelenség, hogy vihar után nincs net, ezért fogják bekötni hamarosan az üvegszálas kábelt, ezt a technológiát állítólag nem fogja befolyásolni az időjárás ennyire, mint a mostanit.
Azért meg kellene fogadni az orvos tanácsát, hogy rendszeresen egyél. Persze, fontos a kalitka takarítása, de a jó fizikai állapotra pl. az ilyenek miatt is szükséged van. Nehogy rosszabbodjon az egészségi állapotod, ki fogja akkor ellátni a picinyeidet? Már írtam, hogy persze ne csak ezért vigyázz magadra, de talán ezzel az érvvel lehet legjobban hatni Rád ez ügyben.
Örülök a jó hírnek, hogy Csuvicsek újra útra kelt:))
Szép napot Nektek!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.08.20. 20:09:13
így mindig irigykedem, ha valahol arrafelé szép nagy villámokat látok az IDŐKÉP-en.
Aztán ha túl nagy a vihar, akkor meg aggódom és sajnálkozom.
Ami Csivi Pipit illeti : én ezt nem tudtam, csak valahogy éreztem,
hogy összefüggésben van a tojási-párosodási kedvvel a tenyerembe bújás.
Csipikém ezt sose csinálta, pedig vele aztán tényleg imádtuk egymást.
Kicsi korában szeretett a tenyeremen randalírozni, de valahogy nem így, mint most Csivike.
Neki teljesen normálisan zajlott a házasélete :
első szülinapjára megkapta az odúját, amit szinte azonnal birtokba is vett, és használta rendeltetésszerűen, arra, amire való.
Csivikének meg hiába van odúja, egész fiatal kora óta,
egyszerűen nem vesz róla tudomást, rá se néz, felé se megy.
Mintha fogalma se volna róla, hogy az micsoda és mire jó.
Csipike rögtön tudta... :-((
Mindegy - azzal együtt, hogy nem ismertem ezt az összefüggést,
azért éreztem a magam esze szerint is, hogy ez nem rendes dolog, amit Csivi művel,
így tegnapelőtt este már nem a tenyeremből kínáltam neki a zabot, csak a tálkából.
Tudod, erre mit csinált ?
Kihajolt oldalt a tálka mögül, előbb egyik, majd másik irányba,
és mindkét oldalon puszilgatni kezdte az edényt tartó ujjaimat,
hogy ő mégis inkább a kezemből szeretne zabot enni.
Nem győztem olvadni a kalitka alá, és naná, hogy nem volt szívem megtagadni a kérését.
De aztán tegnapra már elővettem a jobbik eszemet, és eldöntöttem, hogy szigorú leszek.
Csivike ezt rögtön meg is érezte, és már nem követelte a tenyeremet,
csak futólag adott néhány puszit az ujjaimra, amiket elért.
De valahogy olyan szomorú lett a kis drágám... mint aki csalódott. :-((
Mindenesetre remélem, hogy középkorú banya létére nem áll neki papás-mamást játszani,
ha egyszer fiatalon nem csinálta...
Most már kockázatos lenne az első tojás,
Csuvika meg abszolút nem alkalmas apukának, jelen állapotában.
Meg egyébként se nagyon, a folyton túlnövő karmaival és a vélhetően gyönge szívével.
Nemigen kéne a különféle nyavalyáit továbbadnia a fiacskáinak...
Ma viszont egy szavam se lehet, mert kétszer is kirepült Ő Urasága.
Majd holnap talán elmesélem - de azért biztosra nem ígérek új mesét.