Szégyenletesen el vagyok maradva a beszámolókkal,
pedig Csivi Őnagyságáról már jó pár nappal ezelőtt is lett volna mit mesélnem.
Amit azonban most művelt, tegnapelőtt este, az már igazán billentyűkért kiált,
és nem tűr további halasztást a megörökítése.
Még majd elfelejtődik, micsoda kis géniusz az én imádott Tündérboszorkányom !
De azért csak haladjunk sorjában !
Az első jó hír, aminek a megörökítésével adós vagyok, ma már éppen egy hetes :
pont egy héttel ezelőtt láttam Csivikét először a szívecskés hintáján,
amit még a hazajövetelének negyedik évfordulójára kreáltam neki, májusban.
Akkor annyit cselekedett vele,
hogy mindjárt frissiben megvizsgálta az egyik felfüggesztő spárgáját,
de az is csak egyetlen alkalom volt, azután többé rá se nézett.
Csuvika használja nagyon ügyesen létrának ezt a szívecskét,
mióta gondjai vannak a repüléssel, de a boldog tulajdonost nem érdekli a művem.
Pedig szerintem remek kis szívecske, azt hittem, imádni fogja Csivike.
*
Végül is ez még mindig nincs kizárva –
mindenesetre a tüzetesebb vizsgálatát nem kapkodta el.
Nem voltam rest utánaszámolni :
három híján száz napra volt szüksége óvatos és igényes Banyácskámnak ahhoz,
hogy közelebbről is megtekintse a neki szánt ajándékot,
és rátegye végre fenséges lábacskáit meg a hatalmas fenekét.
Hiába.... az én madárkáim nem a sebességükről híresek – mint ahogy én sem.
Épp ezért feladni sose kell : előbb-utóbb mindennek eljön nálunk is az ideje.
*
A másik dolog, ami megér egy-két mondatot, még ennél is korábban volt,
pedig esküdni mertem volna rá, hogy később :
22-én történt, már több mint egy hete, hogy este kitört nálunk az áramszünet.
Ritkán fordul elő (hála Istennek), a madárkák ilyet még sose tapasztaltak.
Szerencsére csak pár percre ment el a villany,
de egymás után többször is, jó nagy szünetekkel.
Vagyis nem mertem örülni annak, hogy túl vagyunk rajta,
mert az első után legalább egy óra múlva jött a második.
Nem lehetett tudni, hogy mi lesz a dolog vége,
közben pedig már bőven benne jártunk a lefekvéshez való készülődésben.
El nem bírtam képzelni, mi lesz az esti szertartásainkból,
hogy mennek aludni a madárkák, ha hosszabb időre marad a sötétség.
Elemlámpákkal elég jól állok, és gyertyám is van millió,
de azokat nem szívesen használnám itt a szobában,
az elemlámpákkal meg nem sokra megyek, félnének is tőlük a madárkák.
Végül aztán nem lett semmi baj (megúsztuk három vagy négy, rövid kis sötéttel) ;
csupán azért említem itt meg az egészet, mert számomra hihetetlen volt,
mennyire NEM ijedtek meg a picinyeim a váratlan elsötétítésektől.
Föl voltam készülve ész nélküli károgásra és ide-oda röpködésre a kalitkában,
de nem történt a világon semmi.
Biztosan az én számlámra írták szegénykéim ezt az újabb megpróbáltatást,
de tűrték fegyelmezetten, ahogy jól nevelt szárnyasokhoz illik.
Nyomát se láttam rajtuk semmiféle izgalomnak,
pedig azért az tényleg nem mondható megszokott eseménynek,
hogy csak úgy ukk-mukk-fukk elsötétül a világ.
Úgyhogy megint nem sikerült eltalálnom, mitől félnek a madárkáim és mitől nem.
Mindenesetre rém büszke voltam rájuk, hogy ilyen vagány kis jószágok.
*
Ennél büszkébb már csak Csivikémre vagyok,
aki tegnapelőtt megint bebizonyította, hogy géniusz a hullámos kategóriában.
Inkább Csuvika szokott elkápráztatni azzal, hogy érti a szavaimat,
de most Boszikám produkálta ugyanezt, szerintem nagy sikerrel.
Tegnap este csináltam pár képet, ahol hasonló a felállás,
hogy jobban el tudjátok képzelni – de a történet tegnapelőtti.
Már a legutolsó felvonásnál tartottunk az esti műsorunkkal,
el volt oltva a kalitka fölötti kislámpa,
föl volt terítve a paravánként szolgáló lepedő :
csak arra vártam, hogy a madárkák másszanak föl a kakasülőre,
megitathassam őket, és olthassam a többi lámpájukat is.
Igen ám – csakhogy Csivike lent felejtette magát az egyik középső boton,
Csuvika pedig pont ott ücsörgött az etetős sarokban,
ahonnan Csivike föl tud mászni a kakasülőre.
Csuvika simán fölmegy a másik oldalon is, de Csivike nem, mert ő kisebb :
neki kölescsipesz-lépcsők vannak betűzködve a rácsba,
amik szépen fölvezetik őt az etetős botról a hálóhelyére.
Na de hogy menjen az etetős botjára, mikor azt Csuvika elfoglalta ?
Álmos volt már Banyácskám, nem érzett késztetést a harchoz,
csak nézett rám bűbájos képpel, tanácstalanul,
hogy most ő hogy jusson föl a helyére, ha egyszer nem éri el a lépcsőt.
*
“Nem baj, Csivike – mondtam neki –, lépjél most a másik fehér csipeszre !”
Mert két fehér csipesz díszeleg ott egymás mellett :
az egyik Csivike első lépcsőfoka, a másik meg csak arra szolgál,
hogy Csuvika rá tudjon támaszkodni a jobb lábacskájával,
amikor esténként Csivike ül a sarokban, és ő a szemben lévő botról eteti.
Végszükségben erről a másik csipeszről is rá lehet lépni a következő lépcsőfokra,
csak a szokásos menetiránynak háttal.
De bíztam benne, hogy Csivike képességeit nem haladja meg a feladat.
*
“Gyere, tündérem, próbáld meg !” – biztatgattam Csivikét.
“Ügyes madár vagy te, föl tudsz mászni onnan is !
Nézd csak : ide lépsz, aztán meg ide, és máris fönt vagy !”
*
Én magyaráztam és mutogattam, Csivike meg nézett rám figyelmesen,
le nem vette rólam azt az okos kis szemét.
Talán kétszer mondtam és mutogattam el neki, hogy mit kéne csinálnia,
harmadszor már nem kellett : pontosan azt cselekedte, amit javasoltam.
Olyan magabiztosan lépegetett fölfelé a másik botról és másik lépcsőről,
mintha nem először tenné, hanem minden este ugyanígy közlekedne.
Csuvika csak nézett nagy szemekkel, hogy így kicseleztük,
mert alighanem nagyon is jól tudta, hogy útban van,
és számított egy kis pörlekedésre, ami ezúttal elmaradt.
*
Csivike pedig bebizonyította, hogy igenis érti, amit mondok neki.
Ebben a műfajban Csuvika verhetetlen –
de azért ez se kutya, amit most Csivikém előadott.
*
(2016)
Ildi701 2016.08.31. 20:51:47
Nagyon okosak a kis drágáid:)
Most végre Csivi pipi is bizonyíthatta, mennyire képes megérteni, amit mondasz neki:)
Én egyébként nem csodálkozom ezen. Emlékszem, régebben pl. a kutyákról is azt gondolták, hogy csak a hangsúly, hanglejtés alapján képes megérteni, mit akar a gazdi. Most már tudják, hogy sok szó jelentését is képes megtanulni, és megérti, miről van szó, még a hangsúlytól, hanglejtéstől függetlenül is. Szóval sokkal okosabbak, mint azt az ember gondolta róluk. Szerintem simán lehet, hogy a kis szárnyasaidnak is van ilyen képessége:)
Szép estét, jóéjszakát Neked és a kis géniuszoknak!
Ildi