Nem tudom, sikerül-e még ma elérhetővé tenni majd ezt a mesét,
mindenesetre szombat délután írom, és a tegnapi napról szól.
Abszolváltuk végre a doktor bácsinknál tett, soron lévő látogatást,
aminél nagyobb izgalom és rettegés semmilyen programot nem előz meg nálunk.
De végül nem lett semmi baj. Sose szokott lenni, mégis mindig félünk.
*
Szerencsénk volt : délután háromra kaptunk időpontot,
amikor nálunk még csak két óra van, mert nem használjuk a nyári időszámítást :
ez nekem se túlságosan korai, és a madárkáknak se túlságosan késő.
Valamivel fél egy után kellett elindulnunk, biztos, ami biztos :
addig azért kibírják szegénykéim a raboskodást a kalitkában, ha nem is szívesen.
Mert igaz ugyan, hogy néha napokig nem repülnek ki szinte egyáltalán -
viszont egész más érzés, ha nem önszántukból unatkoznak a ketrecben,
hanem mert rájuk van zárva az ajtó, és nem szabad kijönniük.
Ilyenkor mindjárt kívánatossá válik a máskor semmire se becsült szabadság.
Csivi Mester mindenesetre feltalálta magát a nagy bezártságban is :
a konyhából rohantam be Csuvika rémült ordítására, és el nem tudtam képzelni,
miféle bajba sodorhatták magukat, az elvileg biztonságos kalitkában.
Hát semmilyenbe : csak Csivike döntött úgy, hogy kicsit átrendezi a szobáját.
Szerinte rossz helyen van a bal oldali, kék létra, és át kéne tenni máshova.
Vagy legalább ledobni – hadd káráljon a Mami, ha volt lelke bezárni az ajtót.
*
A létra persze keményen tartja magát (még eddig) :
a bal kampóját én se nagyon tudom kiakasztani, remélem, Csivikének se sikerül.
Az is elképesztő csoda, hogy a másikat képes kiemelni a helyéből,
mert ezek a létrácskák nagyon szorosan kapaszkodnak a rácsba,
azért is szeretem őket, mert abszolút biztonságosak.
Vagy legalábbis annak tűnnek... de persze Csivi Mester számára nincs lehetetlen.
A létrácskát gondosan visszaraktam a helyére
(Csivike morcos és rosszalló tekintetétől kísérve),
hogy aztán Őnagysága perceken belül kiakassza ismét.
De valahogy csak-csak eljutottunk az indulásig anélkül,
hogy sztahanovista Banyácskám agyoncsapta volna Csuvikát a létrával.
Mert persze Csuvika (ha részt nem is vett az eseményekben)
végig ott sertepertélt Csivi körül, és torkaszakadtából ordított,
hogy jaj-jaj Csivike, nem szabad ilyet csinálni.
*
Délben aztán jött szépen a feketeleves : be kellett fognom a madárkákat.
A szállító ketreckéjük ott állt előttük az asztalon reggel óta,
hogy értsék szegénykéim, miért nem szabad kijönniük,
és ne érje őket váratlanul a merénylet, amit el kell követnem ellenük.
Bár persze felkészülni az ilyesmire nem lehet, hisz így is, úgy is rossz.
Viszonylag gyorsan (öt percbe se telt), de nagyon ügyetlenül fogtam be őket.
Harcolt mind a kettő derekasan : ezúttal Csivike jobban.
Pedig ő máskor simán hagyja megfogni magát, de most nem volt ínyére a dolog.
Szegény Csuvicsek aztán még vacsoraosztásnál is elugrált a kezem elől,
bár később már ő is teljes bizalommal eszegetett a tenyeremből.
Ilyenkor annyira sajnálom őket, hogy ennyire kiszolgáltatottak,
és kénytelenek megbocsájtani nekem az ellenük elkövetett gaztetteket,
hisz pontosan tudják, hogy teljes mértékben rám vannak utalva,
és ugyanabból a kézből jön minden jó is, amiből néha a rossz.
Áldott kicsi lelkek...
Annyira szégyellem magam mindig,
Annyira szégyellem magam mindig,
amikor este megpuszilgatják ugyanazt a kezet, ami délelőtt befogta őket.
*
A közlekedéssel hihetetlen szerencsénk volt oda-vissza :
azonnal jött a harminckettes, nem kellett várnunk egy percet sem.
Ráadásul odafelé süvített is végig, mint a veszedelem :
nem tudom, mikor érkeztünk pontosan, de hogy korábban a kelleténél, az biztos.
Ezzel is szerencsénk volt : a váróban nem ült senki, mehettünk be azonnal.
Csak a visszafelé úton néztem meg, hogy hány óra van :
hat perccel a megbeszélt időpontunk után már ismét a buszon zötyögtünk.
Ezek szerint jóval hamarabb odaértünk, de ezúttal jól tettük.
Tamás ismét megállapította, hogy az én picinyeim nemet cseréltek :
Csivike tűri békésen a megpróbáltatásokat, Csuvika meg csíp, mint egy tojó.
Mindenesetre mindketten megkapták a nekik járó manikűrt.
Csuvika le is lett mázsálva : 42 gramm, gyakorlatilag ugyanannyi, mint legutóbb.
Tamás szerint borzasztó kövér, és zsírdaganat éktelenkedik a pocakján.
Ezt nekem is meg kellett tapogatnom, bár nem esett jól, félve nyúltam hozzá.
Csivikét le se mérte Tamás : vele meg van elégedve, pedig én őt látom kövérnek.
Tojáskát nem tapintott a pocakjában, bár persze tudom, hogy ez semmit nem jelent,
hisz a tojás egyik napról a másikra képződik és nő tapinthatóvá.
*
Csuvika repülési problémájával kapcsolatban nem történt semmilyen vizsgálat :
az új teória az, hogy talán jódhiány és pajzsmirigy-megnagyobbodás lehet a gond.
Azt mondja Tamás, hogy a túl nagy pajzsmirigy nyomhatja a légcsövet,
és ez is okozhatja esetleg Csuvika állandó légszomját és lihegését.
Úgy legyen – de sajnos ez is csak feltételezés,
igazában nem tudjuk, hogy tényleg nagyobb-e a kelleténél az a pajzsmirigy.
Mindenesetre ma vettem a patikában egy külön BETADINE-t a madárkáknak :
nem akartam abból adni nekik, ami már régen megvan, saját felhasználásra.
Egy teljes hónapon keresztül BETADINE-os vizet kell inniuk a madárkáknak
(állítólag ártani nem árt), aztán majd meglátjuk, hogy javul-e tőle Csuvika állapota.
Nem csodálkoznék, ha nem így lenne, mert a jódos víz iszonyú büdös.
Kétlem, hogy hajlandó lesz belekortyolni az én faxnis vitézem.
Tamás úgy mondta, hogy két-három cseppet tegyek a másfél decis itatóba :
én kettőt tettem, de úgy rémlik, így is büdösebb, mint szokott lenni.
Sajnos már nem emlékszem a dozírozásra,
pedig Csipikéék rendszeresen itták a jódos vizet, hetente kétszer.
Úgy emlékszem, annak nem volt ilyen erős szaga – de lehet, hogy tévedek.
Mindenesetre kíváncsian várom, hogy Csuvika hajlandó lesz-e megkóstolni -
azt pedig egyelőre nem tudom eldönteni, léptünk-e valamit előre tegnap az ügyében.
A feltételezés logikusnak tűnik, mert a hullámos hajlamos a pajzsmirigy-problémákra,
az pedig tény, hogy ezek a madárkák eddig még sose kaptak jódot.
Lehet, hogy Csivike gyakori félrenyeléseinek is valami ilyesmi lehet a magyarázata.
Így aztán a doktor bácsinál tett látogatást simán megúsztuk :
a karomnyisszantáson és mázsáláson kívül mást nem kellett elviselnie Csuvikának.
Azért én nem bántam volna, ha ennél több is történik szegénykémmel -
viszont ha igaza lesz Tamásnak, akkor meg nagyon jó, hogy nem kínozta fölöslegesen.
Búcsúzóul lőttem egy-két képet a rendelő asztalán a picinyeimről,
és máris indultunk haza, még mielőtt eljött volna a megbeszélt érkezési időnk.
*
Útközben (sőt már itthon is, még indulás előtt) tündérek voltak a picinyeim :
végig nem volt semmi hiszti, semmi tiltakozás és követelőzés, hogy engedjem ki őket.
Ültek a szállító ketrecke botjain szép nyugodtan,
a buszon pedig hasaltak egymással szemben,
összedugva a fejecskéjüket az elválasztó rács két oldalán.
Rólam szakadt a víz rendesen, de Csuvikát most nem viselte meg annyira a meleg.
A rendelőben is nagyon szépen viselkedtek, ültek a botjaikon illedelmesen.
Tamás kis kanárija nagyon örült nekik, ki is repült a kalitkájából,
mikor meghallotta Csuvika hangját, bár aztán közelebb nem jött a vendégekhez.
Itthon Csivike egyenesen fölrepült az ágaira a szállító kalitkából,
de Csuvika nem követte, ő a lakosztályukban sorolta a szenvedéseit.
Én meg leültem olvasni, miután elrendeztem őket,
de ebből az lett, hogy félórán belül elaludtam, mint akit fejbe csaptak.
Nem is tértem magamhoz a vacsoraosztás idejére, pedig hallottam,
hogy Csuvika nagy hangon követeli a jussát meg a megszokott napirendet.
Szegénykéim egy jó órával később kapták meg a vacsorájukat, mint máskor.
Később csináltam nekik almás tojást, kárpótlásul az egésznapi szenvedéseikért -
ám ezzel most nem arattam túl nagy sikert, alig ettek belőle.
Biztos ők is nagyon elfáradtak – mint ahogy én is.
*
Ma délelőtt viszont igenis kirepült Csuvika :
nem is pottyant le, bár eléggé alul érte el a mászókát.
De elérte – és ott is maradt aztán órákig, Csivikével együtt.
Visszafelé pedig hibátlanul repült,
épp csak a landolásnál ütközött Csivikével, de ebből se lett lepottyanás.
Tisztára úgy látom, hogy Csuvika akkor repül jobban, ha együtt indul Csivikével.
Ilyenkor mindig arra gyanakszom, hogy a szemével lehet valami probléma -
de amúgy meg (kalitkán belül) nem látom, hogy baj volna a látásával.
Ezen is túl vagyunk hát : ha segítene a jód a repülési gondokon,
idén már csak egyszer kéne menni a doktor bácsihoz, majd úgy november végén.
Adná a Jóistenke meg a Papagáj-Gondviselés, hogy így legyen !
*
(2016)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
Ildi701 2016.09.04. 21:15:44
Örülök, hogy ilyen jól sikerült az utazás és a dokilátogatás:))
Remélem, megtalálta a doki Csuvicsek repülési problémájának az okát, és hamarosan úgy fog szárnyalni Csuvi Lovag, mint ahogy az egyik mesédben leírtad, hogy még a szekrény tetejére is felszállt:))
Úgy veszem észre, Csivi pipi nagyon szereti átrendezni a berendezést. Nagyon kreatív a kis drágád:)) Egy lakberendező veszett el benne:))
Elárasztasz minket a jó hírekkel: másnap Csuvicsek több órán keresztül is kinn volt a mászókán, és repülés közben sem potyogott le:)) Hajrá Csuvika!
Szép estét, jóéjszakát a Csicsu-családnak!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.09.04. 21:25:14
Most csak egy percre nyitottam ki a gépet - hát naná, hogy tele vagyok üzenetekkel.
Bezzeg napközben, amikor ráértem volna, nem írt senki semmit. :-))
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.09.05. 00:19:55
Régen rossz, hogy jó hírnek számít Csuvika mászókán való tartózkodása.
De hát sajnos így van - ám ez nagyon, de nagyon szomorú.
Csivi Pipi valóban egy szerelőbrigád és nagy rendezkedő.
Csipike is pont ilyen volt - illetve még sokkal ilyenebb.
És ott is ugyanez volt a felállás : hogy Csippentyű tele volt ötletekkel,
drága Csupikám meg mindig csak aggodalmaskodott körülötte,
hogy ilyet nem szabad csinálni, haragudni fog a Mami.
Ma különben a létrát nem gyötörte Csivike,
beérte egy szép nagy kölesfürt ízekre szedésével és szanaszét dobálásával. :-))
Ildi701 2016.09.05. 10:20:42
Csivi Mester rendezkedéséről nekem rögtön a mászókás labda jutott az eszembe, azon is mindig dolgozik, hogy leessen onnét:)
De azzal semmi bajt nem tud csinálni.
Remélem, a kalitkás rendezkedéseiből sem lesz soha komoly probléma. Remélhetőleg nem lesz, Te minden óvintézkedést megteszel ez ügyben.
A zsírdaganatról én úgy tudtam, hogy nem veszélyes elváltozás. Utánaolvastam, akkor okozhat problémát, ha nagyon feszül a zsírdaganat, ez zavarhatja a jószágot, vagy ha már nyomja a környékbeli inakat, idegeket. Ezek akkor jelentkezhetnek, ha már nagyobb az a lipoma. Nyilván Tamás doki meg tudja állapítani, hogy Csuvikánál mi a helyzet, remélem, később sem kell komolyabb beavatkozást végezni ezzel kapcsolatban.
Szép napot Nektek!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.09.05. 10:56:18
Drága Csipikém pocakján végül már akkorára nőtt, mint egy pingponglabda.
Szegénykém két madár volt egyben, utoljára 72 grammnak mértük.
Nála sem okozott más gondot a daganat, csak azt, hogy nem tudott repülni.
A boncolás után azt mondta Miklós, hogy a daganattól akármeddig élhetett volna.
Viszont én úgy tudtam, hogy a daganatnak nincs köze a kövérséghez.
Rólam is operáltak már le zsírdaganatot, talán kettőt is, a fejemről,
és most is van rajtam nem egy, a könyökömnél meg máshol is.
A barátnőmnek pedig a felső karjáról szedtek le egyet,
pedig ő aztán sovány, mint egy agár.
Tudtommal madárról is le lehet operálni
(éppen Tamást ajánlgatták nekem annak idején, hogy ő végez ilyen műtétet),
csak értelme nincs sok, mert egyrészt nagyon kockázatos,
a madárnak óriási szenvedés, másrészt esetleg visszanő, ha sikerül is a műtét.
Csuvika zsírgombóca Csipikééhez képest még nagyon picike,
de persze nincs kizárva, sőt valószínű, hogy nőni fog.
Nem hinném, hogy ezt befolyásolni lehetne az elfogyasztott magok mennyiségével.
Meg azt se gondolom, hogy ez akadályozná a repülésben,
hisz ő daganattal együtt is csak 42 gramm.
Csipike azért nem tudott repülni, mert nem bírták el a szárnyai.
De az öt dekánál sokszor nehezebb Csupikám vidáman röpködött, minden gond nélkül.
"Komolyabb beavatkozásra" biztos nem fog sor kerülni,
mert a műtét aránytalanul nagy szenvedés ahhoz képest, hogy a sikere bizonytalan.
Mármint olyan értelemben (is) bizonytalan, hogy a daganat hajlamos visszanőni.