Akkor most elmesélem nektek,
micsoda megtiszteltetésben volt részem,
immáron három, egymást követő estén, vagy inkább éjszakán.
Meg azt is, mekkora szégyen, milyen pótolhatatlan veszteség,
hogy hamarabb nem részesültem hasonlóban.
Tényleg nagyon sajnálom.
Tényleg nagyon sajnálom.
*
A mesét megint Ádám és Évától kell indítanom, hogy érthető legyen.
Ott kezdődik, hogy Csuvika sose volt egy bújós, hízelgős, barátkozós madárka.
Pici korában hisztis, nyafogós, öntörvényű kis nebáncsvirágnak tűnt,
aki Csivikéhez többé-kevésbé ragaszkodott ugyan,
de velem az égvilágon semmi kapcsolatra nem törekedett.
Engem csak használt, mint a többi berendezési tárgyat maga körül :
szolgálataimat elfogadta, de haverkodni nem haverkodott, inkább félt tőlem.
Vagy ha félni talán nem is félt, következetesen tartott egy bizonyos távolságot.
Igazság szerint (hiába is tagadnám) ezt a helyzetet simán elfogadtam,
nem is nagyon igyekeztem változtatni rajta : ott volt nekem a hízelgős Csivike,
aki amúgy is féltékenyen ügyelt rá, hogy lehetőleg körülötte forogjon a világ,
és a Mami figyelméből, szeretetéből egy morzsányi se jusson másnak, csak neki.
Csuvika meg kicsinek rakoncátlan, szófogadatlan, makrancos madárka volt :
habár ügyeltem rá, hogy igazságosan bánjak velük és egyformán szeressem őket,
azért nyilván mindketten pontosan érezték (velem együtt), hogy Csivike a libling.
*
Hogy mikor változott meg a kapcsolatunk, meg nem tudnám mondani.
Úgy kétéves kora körül kezdett komolyodni kajla kis kakaskám,
és lassacskán, nagyon félénken és nagyon apró lépésekben,
de valahogy mégiscsak megpróbált közelebb kerülni hozzám.
Most meg, hogy a nyár elején elfelejtett repülni szegénykém,
amúgy is őrá jut a kitüntetett figyelem, mert ugye ő van bajban -
és ettől kissé felbátorodott, négy év után fölfedezte magának a Mamit.
(Csivi meg belebetegedni látszik az új helyzetbe, de most nem ő a mese tárgya.)
Ekkora felvezetéshez képest maga a mondókám nyúlfarknyi lesz,
de még mindig kell hozzá egy kis előzetes magyarázat.
Az esti szertartásaink legutolsó felvonása, közvetlenül a villanyoltás előtt,
hogy jóéjt-puszit kapnak a madárkák, már a takaró alatt, a hálóhelyükön ülve.
A puszi nálunk úgy néz ki, hogy benyújtom nekik a kisujjamat a rácson,
ők pedig megnyalogatják a nyelvecskéjükkel : előbb Csivike, aztán Csuvika.
Csuvika ezt is csak valamikor az idei nyáron kezdte el :
korábban sose adott puszit – ki tudja, hogy nem mert vagy nem is akart.
Mióta viszont összeszedte hozzá a bátorságát, még egyszer se mulasztotta el.
Csivikétől puszi helyett hatalmas csípéseket kapok, ha éppen rossz kedve van
(ilyenkor drága kis Hercegem keservesen nyüszít, mintha őt csípné Csivike),
de Csuvika még sose csípett meg, és nem is bliccelte el az esedékes puszimat.
*
A “hivatalos” jóéjt-puszin kívül Csivikének szokott járni még egy,
már hajnal felé, amikor én is elmegyek végre aludni.
Mielőtt magamnál is eloltanám a kislámpát, odalépek még a kalitka elé,
ellenőrzöm, hogy helyükön vannak-e szépen a madárkák -
és ilyenkor Csivinek benyújtom még az ujjamat egy pót-puszira.
Csuvikának nem, mert ő fordítva alszik a kakasülőn, nekem háttal.
Sose jutott eszembe, hogy esetleg így is várhatja szegénykém az extra puszit...
Pedig várta... Ki tudja, mióta várta, hogy ő is kapjon hajnali puszit ?
Ki tudja, hányszor fájt a kis szíve, hogy neki ez nem jár, csak Csivikének ?
*
Három nappal ezelőtt Csivinek banyás kedve volt éjjel, nem kaptam tőle puszit.
Viszont egy hirtelen ötlettel odanyújtottam az ujjamat Csuvikának,
annak ellenére, hogy háttal ült nekem, és azt hittem, békésen alszik.
Hát nem aludt...
Rögtön hátracsapta a tündér kis fejecskéjét,
és olyan mohón kapott az ujjam után, olyan boldogan és olyan hosszan nyalogatta,
hogy majd’ a szívem szakadt meg az öröme láttán, amitől idáig megfosztottam.
El sem akartam hinni, hogy szegényke tényleg igényli ezeket a késői puszikat :
azt hittem, csak véletlen, hogy éppen fölébredt akkor éjjel,
és véletlen, hogy pont ilyen hízelgős kedvében találtam.
De nem.
Hajnali mutatványunkat megismételtük azóta tegnap is meg tegnapelőtt is :
semmi kétség, tévedés kizárva, Csuvika igenis kéri a ráadás-pusziját.
(Csivike viszont nem. Mióta Csuvikának is jár, Őnagyságának nem kell a puszi.
Törhetem a fejemet, hogy az ő féltékeny kis lelkét mivel békítsem meg.)
Hát így állunk...
Pont, mint a szárnyatlan testvérek.
Pont, mint a szárnyatlan testvérek.
Bizony, nem csak kétgyerekes anyának,
de kétmadaras gazdinak sem egyszerű lenni.
(2016)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
Ildi701 2016.10.16. 20:22:10
Nem tudhattad, hogy Csuvicsek is szeretne adni jóéjt pótpuszit, hiszen amikor Csivi pipi adott, Csuvika nem is figyelt oda soha, úgy látszott, hogy nem igazán érdekli.
Úgy tűnik, Csivike tényleg elég féltékeny, de idővel szerintem biztos kiengesztelődik.
Kirepülnek már a kis drágáid?
Jóéjszakát a Csicsu-családnak!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.10.16. 20:39:18
Épp két hete volt kint utoljára, és Csivike is egyre többet unatkozik a kalitkában.
Most inkább miatta aggódom, hogy talán beteg szegénykém.
Csütörtökön lesz tíz éve, hogy hazahoztam az első madárkáimat :
félek, hogy ezt a jeles évfordulót is a dokinál fogjuk ünnepelni,
mint Csuvika negyedik születésnapját júniusban.
(Bár a doktor bácsink csütörtökön pont nem rendel, ha jól tudom.)