Kedves Ági néni!

Nagyon szép képeslapokat kaptunk, köszönjük szépen!:)
Írtad is előzőleg, hogy sokáig tartott elkészíteni, pedig Te már nagyon profi vagy a képszerkesztésben.

A picinyeid nevetnek a fotón, ők is örülnek a Mikulás-ünnepnek:)
Nagyon aranyosak vagytok a rénszarvasagancs-fejpánttal a fejecskéteken:)
Írtad nem olyan rég, hogy tüsi lett a hajad. Jól áll Neked ez a frizura, nagyon aranyos vagy a képen.:)
Milyen ötletes, hogy szaloncukor keretbe foglaltad a képeket. Látom, a csizmában Csivike és Csuvika kedvenc nasijai vannak. Ezt kapják a kis drágáid holnap?

Most eszembe jutott Weöres Sándor verse, a Száncsengő. Annak is olyan hangulata van, Weöres Sándornak nagy tehetsége volt az ilyenhez. Persze ezt mindenki ismeri, de azért bemásolom, a hangulat kedvéért:

Éj-mélyből fölzengő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.

Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring.

Hányszor mondtuk el ezt Mikuláskor gyerekkoromban! Szerettem a Télapó-dalokat is: Télapó itt van, Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom, most ez a kettő jutott eszembe.

Nektek is boldog Mikulás-ünnepet kívánok!
Ildi

@Ildi701: Ildikém, majd jövök valamikor délelőtt - ne haragudj !
Addig olvasd el a vendégkönyvben a 849-es számú kommentet !
Csivi Banya gondoskodott róla, hogy ma éjjel már se kedvem, se időm ne legyen semmihez.

Pedig nem is hozott neki virgácsot a Mikulás.... de szerintem kellett volna.

@Ildi701: Hiába vagyok "profi" a képszerkesztésben, azért az időbe telik,
míg elvégzem a megfelelő műveleteket egy-egy képpel.
Arról nem beszélve, hogy itt most sokáig tartott maga a fényképezkedés.

Először is : soron kívül hajat kellett mosni, hogy viszonylag szalonképes legyek a képen.
Utána nem találtam a karácsonyi mellénykémet, ami nem volt rajtam vagy tíz éve.
Pedig ott volt a helyén, csak első körben nem vettem észre.
(Ezt nem tudom, hogyan csináltam.)

Utána nem találtam a Mikulás-sapkámat. A szarvacska megvolt, de a sapkát hiába kerestem.
(Mert készültek sapkás képek is : sapkában csinosabbak lettek volna a madárkák.)
Ki kellett rámolnom teljesen a legnagyobb szekrény alját, ahol karácsonyi cuccok laknak
(tele lett a fél szoba padlója a kacatokkal), mire végre előjött a sapka,
ráadásul olyan helyről, amihez nem is kellett volna a lenti cuccokat kipakolni,
mert jóval följebb bujkált, sokkal könnyebben elérhető helyen.
Így járok mindig, ha valamit véletlenül új helyre teszek :
nálam alapvetően rend van, tudom a helyét mindennek, de meg vagyok lőve, ha valamit átrendezek,
mert újat tanulni már nem vagyok képes, a jelek szerint. :-))
A régi helyén meg ugye hiába keresem azt, amit máshová pakoltam.

A következő izgalom az volt, hogy beleférek-e még a mellénykémbe.
Hááááát.... éppen hogy csak, cipőkanállal. :-))
Nem is tudtam fölhasználni a legjobban sikerült, sapkás képemet,
mert a hordó hasamon épp kipattant az egyik gomb. :-))

Maga a fényképezés se volt egy sikertörténet : kiderült, hogy a NIKON gépemnek,
ami talán a legjobb képeket csinálja,
egészen hülye helyen, az egyik végénél van a csavarmenete az állványhoz, nem a közepén.
Nekem meg van ugyan két háromlábam is, de mind a kettő kicsike, nem elég stabil :
a frász tört ki a gondolatra, hogy le fog zuhanni a legjobb fényképezőm,
mert csak az imádság tartotta, túl nehéz volt a háromlábnak, szinte oldalt felfüggesztve.
Ráadásul ez a kis NIKON nem is csinál sorozatfelvételt az önkioldóval,
hanem minden egyes képhez külön oda kell menni, újra beállítani a vakut meg a képmódot -
vagyis hozzá kell nyúlni a géphez, ami úgyis alig áll a rövidke lábain.
(Hogy az egyik háromlábam alighanem teleszkópos, és kihúzva nyilván stabilabb lett volna,
az sajnálatosan nem jutott eszembe, mert évek óta nem használtam egyiket se.)
Mikor elegem lett ebből az ide-oda futkosásból, áttértem az egyik SAMSUNG gépre,
mert annak középen van a felfüggesztése, ahogy illik,
plusz nem egy képet lő az önkioldóval, hanem kettőt, pár másodperc különbséggel.
Csakhogy annak meg elég gyönge a vakuja, alig produkált elfogadható képeket.

Csináltam huszon-valahány képet, hogy biztosan legyen közöttük használható :
rá is ment erre a kis fényképezkedős játékra szinte az egész péntek délutánom. :-))
Közben a madárkák kétségbeesetten ordítottak mögöttem,
mert ott fényképeztem magam a szobaajtó előtt, a kalitka előtti asztalon állt a gép,
oda rohangáltam folyton állítgatni, közvetlenül az ő orruk elé.
Mivel nem értették, hogy mi történik, nagyon meg voltak rémülve -
vagy csak nem tetszettem nekik szarvacskákkal meg Mikulás-sapkában. :-))

Aztán a keretezés se volt semmi - de előbb még gatyába kellett ráznom a kiválasztott képemet.
Nagyon hülyén nézett ki, hogy mindegyik képen látszott az ajtó kilincse,
ezért végül nem volt mese : el kellett tüntetnem magam mögül az ajtót.
Az ilyesmi pedig igen hosszadalmas türelemjáték,
még így is, hogy nagyjából egyszínű a háttér, amit el akarok tüntetni.

A "családi kép" itt látható kerete elkészült még péntek éjjel,
de nem voltam vele megelégedve.
Fejembe vettem, hogy biztos lehetne jobb is. (Nem lehetett.)
Ráment a szombat meg a vasárnap délelőttöm további két keretre -
végül mégis a legelső lett a nyerő, sajnáltam a többire pocsékolt időt.
Az egyiket aztán fölhasználtam a szöveg keretének - arra egész jó lett.
Azt viszont végül nem használtam semmire, amelyikkel a legtöbbet kínlódtam.
Azon apró szaloncukrok díszelegnek, párhuzamosan a kerettel, három sorban.

Úgyhogy a képecskénkre ráment három napomnak legalább a fele, plusz még a péntek éjszaka. :-))

A hajam már egyáltalán nem tüsi, réges-rég mennem kellett volna fodrászhoz,
csak sajnálom rá az időt. (Meg a madárkákat, hogy annyival is tovább vannak egyedül.)
Mert igaz ugyan, hogy az én kopasztásom megvan tíz perc alatt,
de sokszor egy órát is kell várni rá, bejelentkezni pedig nem lehet előre.
(Ami nálam nem is baj, mert ha időre kéne mennem, úgyis biztos közbejönne valami.)

Hát körülbelül ennyi a képecskénk története.
Nem is olyan egyszerű ám ilyen gicsós blogocskát szerkeszteni. :-)))

Kedves Ági néni!

Nagyon sok munkával járt, mire elkészítetted a képeket, még egyszer köszönjük, hogy ilyen szép ünnepi képekkel ajándékoztál meg minket.:)

Jóéjt Neked és a kis drágáidnak!
Ildi

@Ildi701: Hol van még az éjszaka, Ildikém ???
Még a madárkáknak is gyerek az idő, nemhogy nekem. :-))

Képzeld : szaladok a MS fórumába, mert három sorosra hízott a Tálcám
(fogalmam sincs, mit csináltam vele - szándékosan semmit),
és nem találok a Vezérlőpultban lehetőséget a visszaállítására.
Irtó hülyén néz ki, egészen el vagyok keseredve. :-((