Nem mondhatnám, hogy szétvet a mondanivaló
ezen az álmos, borongós, majdnem-téli délutánon –
de hogy mégis maradjon nyomuk a Mikulás és karácsony közötti napoknak,
elmesélek olyasmit, amit már rég megírhattam volna, de valahogy mindig elmaradt.*
Egyrészt szívmelengető, másrészt nem sok jót ígér a jövőre nézve,
hogy az én pedáns és rigolyás picinyeim egyszerűen éhen fognak halni,
ha engem egyszer elvisz az ördög, vagy más ok miatt eltűnök az életükből.
Ugyanis többször tapasztaltam mostanában, hogy nélkülem nem esznek,
hiába díszelegnek ott az orruk előtt a finomságokkal teli etetők.
Pedig éhesek : ezt abból látom, hogy mihelyst előkerülök,
azonnal rávetik magukat az eleségekre. De addig nem.
Az evéshez nekik az kell, hogy a kezemből kínáljam őket,
de legalábbis álljak ott a kalitka előtt, míg esznek.
A nagy karácsonyi készülődésben nem egyszer előfordult,
hogy a szokásosnál hosszabb időre hagytam magukra őket, vásárlás címén.
Három-négyórás csavargásaim után aztán nem akartam hinni a szememnek,
és komolyan nem is tudtam, hogy sírjak vagy nevessek :
alig mamafüggő picinyeim pontosan ugyanott,
pontosan ugyanúgy ültek a kalitkában,
ahol és ahogyan órákkal korábban hagytam őket.
*
*
Ilyen a világon nincs !
Ezek a kis bolondok meg se moccannak, ha nem vagyok itthon !
Tévedés kizárva : az alattuk keletkezett kupacok nagyságából lehet tudni,
hogy valóban egyhelyben ülnek, míg azzal foglalkoznak, hogy várnak engem.
Drága kicsi kincsecskéim !
Saját fontosságom tudatában nap mint nap megerősítve lenni
egyrészt megható és boldogító, másrészt viszont eléggé félelmetes,
mert nincs rá semmi garancia, hogy én temetem el őket, és nem ők engem.
Erre aztán igazán nem én neveltem őket, hogy nélkülem nem szabad enniük !
Régebben egyáltalán nem volt nekik fontos, hogy jelen legyek az étkezéseknél,
csak mostanában döntöttek úgy, hogy megvárnak a hamival, bármilyen éhesek.
Csuvi Gyerek ma délelőtt is keservesen ordított a kalitkában,
én meg el nem tudtam képzelni, mi baja van a lakosztályával,
mert többször is ellenőriztem, nem láttam semmi gyanúsat vagy rendelleneset.
Csivike békésen tollászkodott, nem bántotta senki Csuvikát.
Az etetők, itatók is rendben voltak, Csuvi meg csak kiabált, torkaszakadtából.
Végül odaálltam a kalitka elé, hogy megbeszéljem vele ezt a dolgot,
még mielőtt valamelyik szomszéd átjön, és kitekeri mindhármunk nyakát.
Csuvicsek azonban nem óhajtott velem semmit megbeszélni :
amint megbizonyosodott róla, hogy tartósabban leparkoltam a kalitka mellé,
rögtön abbahagyta a veszekedést, és szügyig merült a legközelebbi etetőbe.
De azért folyamatosan szemmel tartott, hogy ott vagyok-e még, vigyázok-e rá.
*
Az evéshez tehát újabban kellek –
de mi ez ahhoz képest, hogy a beszélgetéshez is ?!
Na nem a velem való beszélgetéshez, mert az természetes,
hanem ahhoz, hogy az én kis szövegládám egyáltalán megszólaljon.
Pedig hát nem nekem udvarol, hanem Csivikének...
De csak akkor, ha én is itt vagyok.
Ez aztán végképp újdonság,
hisz egy rendes hullámos uraságnak reggeltől estig be nem áll a szája.
Csuvikára is világéletében igaz volt ez a szabály :
ha ő hallgat, akkor vagy eszik, vagy alszik, vagy beteg.
Pár hete tűnt fel, hogy változott a műsor :
újabban Csuvika rögtön elhallgat, ha én kimegyek a szobából,
és nem is szólal meg addig, míg ismét elő nem kerülök.
Esetleg közben ordítva követel, ha úgy találja, hogy túl régen vagyok kint
(ilyenkor be kell nyitnom megmutatni magam,
és biztosítani őt, hogy mindjárt jövök, itt vagyok a fal túloldalán).
de jellemzően síri csend uralja a szobát, míg Csuvika nem lát engem.
A megszólalásához aztán nem is kell, hogy lásson :
annyira édes, ha meghallja, hogy nyitom-csukom a konyhaajtót,
máris elkezd csivitelni, mert tudja, hogy a következő pillanatban belépek.
Mikor pedig ez megtörtént, rögtön helyre is áll a világ rendje,
Csuvika szónokol szünet nélkül, egészen addig, míg ki nem megyek újra.
*
Pedig nem velem beszélget – sőt ! Ha itt ülök a gépnél,
Ő Urasága általában kiül a kalitka ajtajának a hozzám legközelebbi rúdjára,
és onnan hirdeti az igét, felém fordulva, mintha direkt nekem csiripelne.
Viszont ha fölemelem a fejem a klaviról és válaszolok neki, máris iszkol befelé.
Néha meg se kell szólalnom, elég, ha csak odanézek rá, attól is zavarba jön.
Vagyis a dolgom az, hogy jelen legyek, de tegyek úgy, mintha nem lennék.
Igazán mi sem egyszerűbb, mint eligazodni a hullámos lélek rejtelmeiben.
*
Hogy Banyácskámról is szó essen, ne csak mindig Csuviról :
büszkén üzeni minden rajongójának,
hogy átlagosan napi fél centis sebességgel nő a szép új farkincája.
Próbáltam lefényképezni, de a háta felől nem látszik rendesen, csak szemből.
Szemből viszont valószínűleg nem hagyná, túl közel lenne a gép, meg se kísérlem.
Pedig annyira édes az a kis farkinca-kezdemény !
*
Azt ugye mondanom se kell,
hogy Csuvika új létráján az egyetlen elérhető spárga nem volt hosszú életű ?
Mindjárt a felkötözés napján meglátta benne a feladatot sztahanovista tündérem,
és nem is nyugodott addig, míg szét nem cincálta teljesen.
Tegnap már le is kellett vennem, mert úgyse tartott semmit, csak lógott a létrán.
Nincs az a madzag, amit Csivike szét ne rágna -
szerintem tele van a bögyöcskéje szösszel, pedig biztos nem tesz jót neki.
Egyszerűen imádja a spárgát, semmi mást nem szeret annyira, mint madzagot rágni.
*
Amúgy meg ő a háziasszonyok gyöngye.
Képzeljétek : tegnapelőtt este úgy döntött, hogy segít nekem takarítani,
ne kelljen már annyit fáradnom a tiszta vízért való szaladgálással.
Ugyanis addigra már föl voltak kötözve,
sőt meg is lettek kóstolva az éjszakai köleskék,
így az alattuk lévő itató vízében igencsak elszaporodtak a lehullott kölesszemek.
Ez pedig nagyon nem tetszett pedáns kis tündéremnek, így nekiállt rendet rakni.
Ilyet eddig még sose csinált :
módszeresen, végtelen türelemmel, egyenként halászta ki a vízből a kölesszemeket.
Nagy büszkén el is ropogtatta őket,
de látszott, hogy nem ez a szorgos halászat célja, hanem a takarítás.
Elvégre hogy néz ki az itató kölessel csúfítva ?!
Csivike dolgozott vele vagy húsz percig,
de végül tényleg kiszedegette a vízből az összes kölest.
Szinte szégyelltem később kimenni friss vízért,
nehogy megsértsem szegény kis tündéremet, hogy nem becsülöm meg a munkáját,
nem elég jó nekem az a vizecske úgy, ahogy ő szépen kitakarította.
De nemigen hiszem, hogy megsértődött, mert tegnap este ismételte a produkciót.
Soha életében nem evett vízből semmilyen magot, de most borzasztóan tetszik neki.
*
Ráadásul tegnapelőtt este úgy vonultak fel a hálóhelyükre, meglepetésnek,
abban a pár másodpercben, amíg én rájuk terítem a takarót és nem látom őket,
hogy én észre se vettem : nem volt semmi veszekedés, senki se lökte le Csuvikát.
Nem győztem hálálkodni és dicshimnuszokat zengedezni,
tegnap pedig kértem szépen Csivikét, hogy legyen megint ilyen jó kislány.
Csodálatosképpen lett is, de aztán mégis úgy találta,
hogy ennyire nem szabad elkényeztetni sem a Mamit, se Csuvikát,
így szegény Hercegem mégiscsak visítva repült, és bizony nem önszántából.
De azért MAJDNEM sikerült Csivikének két nap egymás után jónak lenni.
*
(2016)
*
Ildi701 2016.12.16. 21:00:35
Nagyon kötődnek Hozzád a kis drágáid, hogy szerethetnek Téged! Hát igen, szerintem ennél jobb dolga hullámosnak nem is lehetne, mint amilyen Nálad van Csivikének és Csuvikának.
Vajon mitől függ, hogy Csivi pipi banyáskodik-e vagy sem? Én azért úgy látom, javít a helyzeten, ha nagyon sok dicséret kap, kevesebbet banyáskodik így.
Mennyi idő, amíg kinő az új farkincája?
Jóéjszakát Nektek!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.12.17. 01:38:51
Például, ha jobban besütne a napocska a szobába...
Én ugyan utálnám, de a madárkáknak jót tenne.
Csipikém is banya volt, nem csak Csivike az. :-))
A tojócskák alighanem így vannak kitalálva.
Most írtam le valahol nemrég
(talán a vendégkönyvben és talán Druszának, ha nem neked),
hogy ez a banyaság hogyan működik a tapasztalataim szerint.
Keresd vissza - vagy talán majd visszakeresem én, és megmondom, hol találod.
Mindenesetre Csipikét imádtam, ő volt a mindenem, és ezt tudta is pontosan -
mégis ugyanilyen nehéz élete volt mellette Csupikának,
mint most Csuvinak Csivike mellett, vagy még ennél is nehezebb.
Pedig Csipike agyon volt ajnározva és dicsőítve - vagyis a banyaság nem ezen múlik.
Az időjárás erősen befolyásolja Csivike hangulatát -
de hogy ezen kívül még micsoda, az az ő titka.
Meg persze hat rá az én aktuális állapotom is, ez vitathatatlan.
A szép új farkincához bizony idő kell, jó sok.
Pontosan nem emlékszem, de rémlik, hogy Csuvikánál legutóbb hetekbe telt, míg megnövesztette.