HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

Csivicsuvi rádió

Ha szeretnél
egy kis csiripelést
hallgatni a mesékhez,
kapcsold be a rádiót !

 

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 


free online users counter

utolso_datum_kicsi_jav.jpg
Az idő megállt
2021 január hetedikén,
délután fél öt körül.

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

Új kommentek

  • csivicsuvi: @Bősze Nelli: A lényeget meg kifelejtettem, nagy örömömben. Igen: Csuvika gyönyörű madárka volt.... (2021.01.21. 21:50) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Bősze Nelli: Arany Nellike! Képes voltál regisztrálni a kedvemért?! :) Nem hiszem el! Ilyen a v... (2021.01.21. 21:23) 520. VÉGE
  • Bősze Nelli: GYÖNYÖRŰ a búcsú-videó... Szép a dal is, de a legcsodásabb a kismadarad. A "feleség" és szép volt,... (2021.01.21. 20:24) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Igád: Köszi, Ágika. Meglepődtem, mert már elfelejtettem, hogy "rendes" kommentet is tudsz írni,... (2021.01.18. 15:17) 520. VÉGE
  • Igád: Szép a búcsúztatód, az összefoglalód képekben. A zenét ismertem, de csak a dallamát. Jó választás.... (2021.01.18. 14:04) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @fogszobrász: Köszi, Gabóka. Téged szeretett Csuvika, mindig részt vett a társalgásban, ha telef... (2021.01.15. 22:21) 520. VÉGE
  • fogszobrász: Drága Csuvika, hát elment végleg!! Az a vigasz ilyenkor, hogy jobb ez már így neki, mert szerintem... (2021.01.15. 21:12) 520. VÉGE
  • csivicsuvi: @Igád: Minden hétre rendelek, Dágicska, csak a mostanira nem tettem, mert még időben kitaláltam,... (2020.06.02. 18:37) 518. SOVÁNY
  • Igád: Hát fogszobrász nem irigyellek ebben az öltözékben. Meg jobban is félnék - az eszem tudja, hogy ne... (2020.06.02. 15:34) 518. SOVÁNY
  • csivicsuvi: @fogszobrász: Gabóka, ne röhögtess : az általad küldött kép LE VAN KICSINYÍTVE, hisz teljes való... (2020.06.01. 21:19) 518. SOVÁNY
  • Utolsó 20

RÉGI VENDÉGKÖNYV



csivi_szamlalo.jpg

ENNYI NAPOT
ÉLTÜNK ITTHON

 csuvi_szamlalo.jpg

CSUVIKA EGYEDÜL ÉLT

csuvika_egyedul_kicsi.jpg

 

 NAPIG

booked.net
+22
°
C
+25°
+19°
Budapest
Csütörtök, 12
Péntek
+25° +15°
Szombat
+26° +17°
Vasárnap
+24° +15°
Hétfő
+24° +16°
Kedd
+20° +17°
Szerda
+23° +15°
7 napos előrejelzés

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (9) Ajándék (53) Alma (5) Almafigurák (17) Almás tojás (16) Alvás (12) Amazon (4) Baj (58) Baleset (14) Bánat (8) Banyamadár (39) Barkács (15) Befogás (13) Biztonság (10) Blog (22) Bojtkirály (11) Bosszúság (4) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (12) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (52) Csőr (6) Csőrkoptató (12) Csuv-IQ (12) Csuvibaj (37) Csuviláb (6) Csuviságok (49) Csuvitéz (10) Csuvi Lovag (28) Cuki (4) Doki (53) Durci (3) Eleség (10) Elixír (5) Enyelgős (13) Evés-ivás (48) Evőgép (3) Ezermester (23) Faxni (6) Felszerelés (42) Féltékeny (10) Frász (48) FREEBLOG (12) Furmány (9) Galamb (55) Galambfióka (32) Gondolatolvasó (1) Gyász (13) Hálószoba (4) Harc (3) Hinta (19) Hízelgős (7) Holdkór (2) Hőség (9) Időjárás (47) Irigy (3) Játék (20) Juszt se (5) Kalitka (19) Kapcsolat (46) Karantén (2) Karom (18) Képeslap (46) Köles (11) Kötélhágcsó (1) Kötél ülőke (4) Levél (17) Lifegő (13) Makranc (6) Mászóka (28) Más madárkák (7) Mindennapok (7) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (17) Odú (12) Off (29) Öröm (16) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (6) Pech (3) Potty (10) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (15) Rigor (14) Roncsgazdi (6) Rontó-bontó (27) Röpp (16) Sirám (55) Szadi (6) Szállítás (25) Szkleró (14) Szökős (2) Szülinap (9) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (21) Ülőrúd (3) Ünnep (96) Vedlés (18) Vendég (1) Vészmadár (4) Videó (5) Vihar (8) Viselkedés (68) Zakkant (13) Zsandár (10) Címkefelhő
Kommentben már leírtam valahol (vagy itt, vagy a vendégkönyvben),
hogy Csivikém ötödik születésnapja elég pechesen alakult :
előtte is jó napja volt, és reméltem, hogy utána is az lesz (lett is),
csak pont az ünnep nem olyanra sikeredett, amilyenre szerettem volna.
*
17_02_27_023.JPG
 
Most elmondom, hogy hogy is volt ez pontosan –
szokás szerint Ádám és Évától kezdve, hogy minden világos legyen.
 
Pénteken voltunk karmot vágatni (ma szerda van),
és közel két hete következetesen raboskodó Csivikém kirepült még akkor este,
nagy örömében, hogy hazaértünk, és nem hagytam őt ott a doktor bácsinál.
Igazában nem is kettő, hanem három hétig sztrájkolt előtte szegénykém,
mert az utolsó kirepülése fél percig se tartott, csak egy kör volt a szobában,
és előtte se jött ki már a kalitkából, egy újabb héten keresztül.
Tehát körülbelül három hétig raboskodott, és én nem bírtam rájönni az okára,
csak keseregtem, hogy nem tudom és nem is értem, mi baja a madaramnak.
Azt helyesen éreztem,
hogy nagyjából a vérvétele és a máriatövis fogyasztása óta nem repül -
de hát ezek olyan dolgok, hogy kár lett volna összefüggést keresni,
hisz nyilvánvalóan nem tarthatja őt a kalitkában sem egyik, se másik.
Pedig abban alighanem igazam lett,
hogy volt összefüggés az orvos-látogatás meg a letargia között -
csak éppen egész máshol, mint ahol én esetleg kerestem volna.
*
17_02_27_003.JPG
 
Akárhogy is : a pénteki hazaérkezés után Csivike rögtön kirepült,
szombat reggel pedig még le se vettem róluk az éjszakai takarót,
ő már ott toporzékolt az ajtó fölötti ülőboton, hogy nyissam a zárat, de rögtön.
Kint volt egész délelőtt – de nem csak dagonyázott a mászókán,
hanem ide-oda cikázott a kalitka meg a mászóka és a szekrény teteje között,
mint aki sürgősen be akarja hozni háromhetes elmaradását a repülésben. 
Ugyanígy volt vasárnap is : Csivike röpködött egész délelőtt,
csak a délutáni szieszta idejére ment vissza a kalitkába.
Csuvika nem követte őt, de szintén házon kívül tartózkodott,
csak nem hagyta el a biztonságos zónát : maradt a kalitka külső falán.
*
17_02_23_027.JPG
*
Borzasztóan örültem Banyácskám föléledésének,
ám az okát épp úgy nem értettem, mint a hervadásáét sem.
Gondoltam az időjárásra, de nemigen stimmelt, hisz sütött a nap máskor is,
Csivikének mégse jutott eszébe semmi a verőfényről.
Gondoltam arra is (és ez valamivel valószínűbbnek tűnt),
hogy talán bennem érzi a hatalmas változást, és ettől derült jobb kedvre ő is :
annyira nyomasztott a karomvágástól való rettegés az utóbbi időben,
hogy nem is kövek, de valóságos sziklák gördültek le rólam,
mikor végre túl lettünk rajta, nagyobb bajok nélkül.
Hihetőnek tűnt, hogy Banyácskám is új életre kelt, velem együtt,
amikor már nem érezte bennem az állandó feszültséget, aminek nem tudta az okát.
De azért magam is sejtettem, hogy ez a lehetőség csak jobb híján elfogadható,
igazában fogalmam se volt, mitől függnek Csivikém rejtélyes színeváltozásai.
 
A megoldás ennél sokkal prózaibb volt, és úgy jött, mint egy sugallat :
nem tudom, honnan jutott eszembe, és ha most igen, akkor eddig miért nem.
Hirtelen biztos lettem benne, hogy megtaláltam a bűnöst,
mégpedig a hatalmas szállító szatyor személyében,
amit a legutóbbi kirándulásunk óta nem vittem be a jéghideg kisszobába,
mert tudtam, hogy nemsokára következik a karomvágás, és nem akartam,
hogy addigra nagyon áthűljön a szatyor meg a benne lévő doboz és a takarók.
Használat előtt pár nappal úgyis mindig kihozom, hogy melegedjen :
gondoltam, most be se viszem, legalább tényleg jól átmelegszik.
Ott díszelgett a komódon, ahol decemberben a karácsonyfa állt :
ott közel van a konvektor, hely is van bőven, és nincs útban senkinek.
Látványnak ugyan elég ronda, de vendég úgyse jön, nekünk meg mindegy.
*
13_12_10_032.jpg
 
Csakhogy Csivikém nem olyan igénytelen, mint én : neki nem volt mindegy.
Vagy maga a szatyor riaszthatta,
hisz pontosan tudja, hogy az a doktor bácsit jelenti,
vagy egyszerűen az zavarta, hogy más lett a szoba összképe, mint addig volt.
Pedig az egy sötét sarok, nem volt túl feltűnő a szatyor...
Továbbá a karácsonyfa jelenlétében is röpködött Csivike -
vagyis mégis inkább az lehetett a baj, hogy nyomasztotta őt maga a szatyor.
Hogy is ne, mikor kellemes élményei igazán nem kapcsolódnak hozzá, csak rosszak.
Én meg mehetek a sóhivatalba az empátiás készségemmel,
ha ennyi eszem nem volt, hogy rájöjjek, mitől fél szegény madaram.
 
Pedig biztos így volt : mikor hazaértünk az orvostól pénteken,
azonnal eltüntettem a szatyrot, hogy ne is lássuk
(igazában eléggé utáltam, mert nekem azért útban volt),
Csivike pedig rögtön szárnyra kelt, hogy nem látta a gyűlöletes akadályt.
De hogy ez lehetett a bánata, az csak másnap vagy harmadnap jutott eszembe.
Nem hinném, hogy tévedek, mert azóta is vidáman röpköd, időjárástól függetlenül,
mintha sose ítélte volna saját magát önkéntes raboskodásra.
*
17_02_27_041.JPG
 
Mivel a hétvége mindkét napján ide-oda cikázott a szobában,
és közben többször haza is látogatott Csuvikához,
aki egyszer se követte őt a röpködésben,
hétfőn is gyanútlanul nyitva hagytam az ajtajukat, hadd csavarogjon Csivike.
Tudtam, hogy muszáj vásárolni mennem (főleg a csekkek feladása végett),
de míg én menetkészre cihelődöm reggel, az többórás műsor,
minek szenvedjen addig szegény kis tündérem a kalitkában.
Gondoltam, majd résen leszek, és rabosítom, amikor éppen hazarepül.
 
Aha.... csak arra nem gondoltam,
hogy ezúttal Csuvika is kedvet kap a szárnyaláshoz.
Pedig így lett.
Hős hercegem összeszedte minden bátorságát, és nekivágott a Nagy Kalandnak.
A szoba közepéig jutott, hisz nagyon régen nem használta a szárnyait :
január 29-én repült ki utoljára, aminek bizony  majdnem egy hónapja volt hétfőn.
Hogy lepottyant, attól kicsit sem esett kétségbe : totyogott tovább a mászókához,
és mászott föl a megszokott útvonalán, mint akit kötélen húznak.
Diadalmas trillákkal ünnepelte saját magát, mikor fölért a legfelső emeletre,
és látszott rajta már ekkor, hogy hosszabb időre tervez,
eszében sincs hazarepülni, ha egyszer végre elérte a régen vágyott célját.
*
17_03_01_014.JPG
*
17_02_27_039.JPG
 
Ebben aztán igazam lett, fényesen :
bármennyire is tűkön ültem és mentem volna vásárolni,
Csuvi gyerek úgy találta, hogy az közel sincs olyan fontos, mint az ő szabadsága.
Csivike már rég hazavonult sziesztázni a kalitkába, de Csuvika nem mozdult :
neki a délutáni pihenéshez is nagyon megfelelt a mászóka.
Később Csivike is visszarepült hozzá, én pedig kénytelen voltam beletörődni,
hogy a csavargásnak lőttek : nem lesz ebből se posta, se bevásárlás.
Csuvika délután négykor döntött úgy, hogy most már hazalátogat az eleségeihez :
ha még akkor kezdek összecihelődni, nem értem volna haza vacsoraidőre,
meg a kedvenc zsömlém is rég elfogyott volna,
mire kiállom a soromat a postán. és odajutok az INTERSPAR-ba
 
Hát így esett, hogy Csivikém ötödik születésnapja el lett rontva rendesen :
a csekkek feladását nem lehetett tovább halogatni,
muszáj volt fogságra ítélnem a madárkákat, pont egy ilyen jeles napon.
Az eredmény az lett, amire föl voltam készülve :
keserű óbégatással telt a délelőtt, mire pedig hazaértem,
kitört a totális depresszió, nem akart már repülni senki sehova.
Pici tündérem szóba sem állt velem egész este,
mintha csak tudta volna, hogy neki születésnapja van, és azt én elrontottam.
Pedig hát nem tehetek róla : nálam jobban senki se várta,
hogy legyen három szabad és nyugalmas napunk egymás után,
amikor semmit se csinálunk, csak örülünk egymásnak, és Csivikét ünnepeljük.
De hát sajnos nem így lett.
Kedd helyett hétfőn köszöntött ránk a nagy öröm (Csuvika kirepülésével),
viszont ennek fejében föl kellett áldoznunk a keddet, pont Csivike születésnapját.
*
17_03_01_034.JPG
 
Tartottam tőle, hogy a bánatos tegnapi nap után majd ma is lesz nagy búslakodás
(annál is inkább, mert az idő esősre fordult), de szerencsére tévedtem :
reggel még föl se szereltem a kivezető lépcsőket a kalitka ajtajára,
Csuvi gyerek már a fejem fölött ujjongott, a ketrec tetején,
mert lépcsők nélkül is kitornázta magát egy pillanat alatt a szabadba.
Csivike azért megvárta, míg helyükre tűzködöm a lépcsőket,
de aztán repültek is rögtön a mászókára, mint két kis boldog rakéta.
 
Csuvika ma valamivel közelebb jutott szárnyakon a célhoz, mint tegnap,
de úgy fél méter még mindig hiányzott ahhoz, hogy a mászókán landoljon.
Hazarepülnie pedig sehogy se sikerül szegénykémnek : próbálta már kétszer is,
de mind a kétszer feladta, és visszatotyogott a mászókához.
Sajnos ha nem sikerül a kalitka alatti sarokba érkeznie,
a padló távolabbi részein nem tud tájékozódni, és nem találja meg a létráját.
 
Tegnap ez jobban sikerült, bár némi kerülővel : a fotelra érkezett szegénykém,
ám onnan nem talált utat semerre, és végül lepottyant,
mert megpróbált fölrepülni a kalitkához, ami persze nem sikerült.
*
17_02_27_047.JPG
*
17_02_27_050.JPG
Így került a megfelelő sarokba, ahol szépen meglelte a kötéllétráját,
és onnantól már tudta, hogy hogyan is kell hazaérkeznie. 
*
17_02_27_052.JPG
*
17_02_27_053.JPG
*
17_02_27_054.JPG
 
Mára kreáltam neki a fotelból is egy kivezető utat –
ma viszont nem sikerült a fotelt sem eltrafálnia.
Pedig kíváncsian várom, mit szól majd az újabb létrájához.
*
17_03_01_041.JPG
 
Próbáltam ma másképp segíteni szegénykémnek :
odahúztam a mászókát a kalitka mellé, hogy csak át kelljen rá röppennie.
*
17_03_01_029.JPG
*
Máskor ez már bevált (bár kétségtelenül nem mindig), de sajnos ma nem.
Pedig Csivike is többször odarepült a mászókára, és mutatta Csuvikának az utat,
de hiába : Csuvika ma nem tartott igényt az ilyen mértékű segítségre,
nem volt hajlandó elhagyni a mászókát, a kalitka közvetlen közelében sem.
*
17_03_01_030.JPG
*
17_03_01_025.JPG
*
Most már mindjárt öt óra, és ő urasága még mindig az ablaknál csivitel.
(Ugyanis közben visszacipeltem a mászókát, látva, hogy minden hiába.)
Én meg még nem is reggeliztem, mert nem merek hosszabb időre eltűnni...
*
17_03_01_037.JPG
 
Mire leírtam, már nem is igaz : megsajnáltam Csuvikát is meg magamat is,
hogy éhen fogunk pusztulni, és ismét megragadtam a mászókát :
most már annyira közel toltam a kalitka mellé, Csuvikástul,
hogy hős vitézemnek röppennie se kellett,
simán át tudott lépni a kalitka egyik külső botjára onnan, ahol ült.
Így végre szíveskedett hazavonulni, és most boldogan zabálja a kölest.
Talán majd lassan fölfedezik a szülinapi tojásos rudat is,
ami reggel óta ott lifeg a kalitkában, de még nem vette észre senki.
Nekem pedig ideje lesz reggeliznem, mielőtt a madárkáknak szervírozom a vacsorát.
*
17_03_01_027.JPG
*
*
 
 
(2017)





4 komment



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN





BLOGFORGALOM





visszavarunk





Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ildi701 2017.03.01. 21:55:24

Kedves Ági néni!

Ez aztán a jó hír!:) Végre újra szárnyalnak a kis drágáid!:)
De jó, hogy eszedbe jutott, hogy összefüggés lehet a szatyor és a kirepülési kedv között. És már Csuvika is repked, nagyon örülök neki.:)
Csuvikának van, amikor jobban megy a repülés, van, amikor kevésbé, mitől függhet ez vajon?

Remélem, megmarad a repülési kedve a picinyeidnek.

Aranyosak a képek, jó, hogy feltetted őket.

Jóéjszakát a Csicsu-családnak!
Ildi

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.03.01. 22:00:09

@Ildi701: Arany Ildikém - majd jövök, itt is, meg a vendégkönyvben is,
de iszonyúan el vagyunk csúszva, még csak most kezdem lefektetni a madárkákat.
Idáig ebédeltem.... amúgy meg reggeltől itt ülök a gépnél, de még nem vagyok kész a képekkel.

Jó éjt neked is, ha netán még ébren vagy - nálam megint hajnalban lesz lefekvés. :-((

Ildi701 2017.03.02. 19:44:40

Kedves Ági néni!

Nagyon aranyosak a később feltett fotók is. Ahogy nemrégiben Drusza is írta, tényleg olyan szép színe van a kis drágáidnak.

Ma volt repülés?

Szép estét!
Ildi

csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.03.02. 20:27:39

@Ildi701: Ma nem volt repülés, csak Csivike röpködött - ő elég sokat.
Csuvikát, úgy látszik, megviselte a tegnapi problémás hazajutás, így ma nem mert kirepülni.
Vagy nem tudom, mi tartotta vissza - de alighanem ez.

Rajtam meg végképp kitört az elmebáj, azt hiszem. :-))
Az még csak hagyján, hogy az éjjel kettőig vacakoltam megint a bloggal
(körülbelül délelőtt tizenegytől, szinte föl sem álltam egész nap) -
na de az már mégiscsak túlzás, hogy ma is itt ülök reggel óta
(ismét sötétben reggeliztem, már bőven a madárkák vacsoraidejében),
pedig megfogadtam, hogy ma másképp lesz, rá se nézek a blogra.

Hát nem a fenét !
A hülye vendégkönyvvel szerencsétlenkedtem egész nap,
de teljesen reménytelen, nem jutottam vele semmire, csak a guta ütöget tőle.
Úgy igaz, ahogy már mondtam : van némi választék a neten képes vendégkönyvekből -
csak az a kicsi probléma, hogy ha ki szeretnéd próbálni őket,
sorban derül ki mindegyikről, hogy már nem működik, nem él az oldal.
Gondolom, a FACEBOOK ölhette meg őket, hisz állítólag már blogot is kevesen írnak,
nincs miért fenntartani a vendégkönyveket, mert csekély rajtuk a forgalom.

Pedig én borzasztóan szeretnék egy képes vendégkönyvet !
Hogy miért, azt ne kérdezd : egyszerűen a fejembe vettem,
és makacs vagyok, mint az öszvér.
Viszont közben már minden alkatrészem elhalt, a könyököm véresre kopott -
vagyis egészen biztos, hogy nem vagyok normális. :-))
Meglásd : innen fognak temetni, a számítógép alól !
süti beállítások módosítása