A képes vendégkönyvben épp ma állapítottam meg,
hogy Ildi cicája és Csivike szépen harmonizálnak egymással gömbölyűségben -
hát akkor essen szó a picinyeim legújabb evési szokásairól,
mert ezeket már amúgy is meg akartam örökíteni az utókor számára.
*
Kezdjük mindjárt Csivikével és egy régebbi (közel kéthetes) képpel :
alig elkényeztetett Tündérboszorkányom újabban elvárja tőlem,
hogy ha nincs kedve alászállni kedvenc trónusa magasából
(ami egyébként elképesztően kényelmetlen hely lehet, de ő imádja,
képes akár félnapokat elücsörögni azon a nyomorult kis csipeszen),
szóval, ha nincs kedve lejjebb jönni onnan táplálkozás végett,
akkor nekem kutya kötelességem fölemelni az etetőt az ő nagyságos csőre elé,
sőt nem is csak egyet, hanem szép sorban mindegyiket,
míg sikerül eltalálnom végre, hogy Őcsivisége éppen melyikből óhajt enni.
Banyácskám mentségére legyen mondva, hogy azért mindebben Csuvika is ludas,
ugyanis őt meg majd’ szétveti hetek óta a szerelem, és ez többek közt azzal jár,
hogy Csivike sose tud két másodpercnél tovább nyugodtan falatozni,
mert rögtön jön a Lánglelkű Lovag, és inkább ő akarja etetni a csőréből.
Így aztán Csivike kénytelen olyan helyre menekülni, ahol Csuvika nem éri el -
csakhogy ilyen helyből nincs nagy választék a kalitkában.
Igazában a zöld csipeszen sincs biztonságban,
mert Csuvika vagy fölugrik az etető peremére a kalitka túlsó faláról
(ehhez azért mostanában nincs elég bátorsága, mióta nehezen repül),
vagy Csivike farkincáját ráncigálja az alatta lévő botról, hogy jöjjön lejjebb.
*
Szóval nem egyszerű – de azért Csivike mégiscsak egy elkényeztetett úriasszony.
Csuvikának is megvan a legújabb műsorszáma, én meg vagyok olyan rémüldözős,
hogy már háromszor is becsapott a napokban, ugyanazzal a produkcióval.
*
Szépséges Hercegem alapjáraton is egy evőgép, nemigen válogat a hamik között,
a méregdrága PRESTIGE SNACK-et pedig egyszerűen imádja, az a kedvenc csemegéje.
Hogy abból ne kérjen, ha kínálom, annak más okát nem tudom elképzelni,
mint hogy beteg szegénykém, vagy esetleg hangyák lepték el a finom kis nasit.
(A kalitkában még nem láttam hangyát, sőt a szobában sem [csak el ne kiabáljam],
de a konyhában már randalíroznak a disznók, mint minden nyáron, vagy húsz éve.
Tele velük az egész lépcsőház, sőt az egész ház, sőt az egész lakótelep.)
Vagyis a hangyaveszély hozzátartozik a nyár egyéb örömeihez,
így ilyenkor már egy frászban vagyok, hogy mikor jön az első támadás :
persze, hogy ez jut mindjárt eszembe, ha Csuvika nem kéri a kedvenc nasiját.
Ő meg még rá is játszik a rémületemre :
vágyakozva nézi az imádott magocskákat, de nem nyúl hozzájuk.
Én meg hiszem is, nem is a vaksi szememnek,
hogy nincs abban a tálkában semmi, ami nem oda való.
Pedig tényleg nincs – legalábbis még eddig.
Háromszor is becsapott a Szépséges Kékséges,
és mind a háromszor ugyanaz lett a nóta vége :
amikor sikerült Csivikét is rávennem, hogy egyen egy kicsit
(minden gömbölyűsége ellenére ő keveset eszik, és általában kéreti magát),
Csuvika is boldogan csatlakozott abban a pillanatban,
és nem talált a világon semmi kivetnivalót ugyanabban a tálkában,
amiből negyedórával korábban nem volt hajlandó enni.
Vagy Csivike társaságához ragaszkodik (ami igaz is, nem csak az evésre),
vagy csak nem bírja elviselni, hogy Csivikének jusson valami, amiből ő kimarad.
Nekem az első variáció jobban tetszik, de azért Csuvika is csak papagáj,
bármilyen áldott kis lélek, és egy rendes papagáj bizony irigy és féltékeny.
*
És még mindig nincs vége : harmadik mesém is van a csemegékről.
Nem hiszitek el, mi lett mára az én kis haspókjaim egyes számú kedvence !
Ne is próbáljátok kitalálni, mert úgyse sikerül : hát a homok !
A legolcsóbb, legközönségesebb, ronda szürke PANZI homok,
amit pont azért vettem meg kínomban annak idején,
hogy ne a finom, gyönyörű és gusztusos, tengeri kagylós homokot egyék,
amit nagyon szerettek és mindig elég sokat fogyasztottak belőle,
hanem érjék be a nyilván kevésbé finommal, amit nem élvezetből esznek,
hanem tényleg csak annyit csipegetnek belőle, amennyire szükségük van.
Csivike el is volt tiltva a homoktól az abnormális pottyantmányai miatt
(bár biztos, hogy nem a homok volt a főbűnös, hanem a meszes csőrkoptató) :
Csuvikát próbáltam sutyiban homokhoz juttatni, mikor már nagyon odavolt,
és minden este sírt az etetésnél, hogy nem, nem, egyik magocskát se kéri,
adjak neki homokot, hisz tudhatom, hogy arra vágyik – de hát ez se ment simán,
mert bármennyire is el volt foglalva Csivike valami mással,
vagy bármennyire is szunyókált a kakasülőn, nem reagálva semmire ;
ha meghallotta (és azonnal meghallotta), hogy Csuvika homokot ropogtat,
jött ő is rögtön, mint a puskagolyó, mert neki is nagyon hiányzott a homok.
Így persze Csuvika is kénytelen volt lemondani az élvezetről,
mert pár másodperc után elvettem tőlük a homokot, hisz Csivike nem ehette.
*
Most azonban már vagy két hete rendben vannak Csivike pottyantmányai,
így megszüntettem a homokra vonatkozó korlátozásokat,
azzal a megszorítással, hogy én nem kínálom nekik, csak hetente kétszer.
Amúgy ott van a régi helyén, de még egyszer se láttam, hogy hozzányúltak volna.
Megszokták szegénykéim az utóbbi időben, hogy csak a kezemből ehetik és ritkán.
Így aztán a kedd és a péntek nagyobb ünnep, mint bármelyik jeles nap :
nincs az a méregdrága nasi, nincs az a tojásos rúd vagy almás tojás,
aminek jobban örülnének, mint az ócska kis homoknak, ha eljön az ideje.
Pedig mikor új volt nálunk ez a PANZI homok, meg se kóstolta Csuvika,
vagy ha mégis, ordítva követelte a megszokott finomat, ezt pedig otthagyta.
Most meg fülig szalad a csőröcskéje, ha meglátja a kezemben,
és úgy veti rá magát, mint valami különleges mennyei mannára.
Csivike nemkülönben : lehet akármilyen durcás, rosszkedvű vagy álmos,
ha leveszem a helyéről a homokos edénykét, azonnal magához tér,
rohan le a kakasülőről, és rögtön nincs semmi baja a világgal.
*
Az egyik doktor bácsink szerint vannak tenyésztők,
akik egyáltalán nem is adnak homokot a madaraiknak.
Hát nem tudom...
Én még úgy tanultam, hogy a homok feltétlenül szükséges az emésztéshez,
és lehet is benne valami, ha ENNYIRE odavannak érte a madárkáim.
Ugyanakkor a doki se mondott butaságot,
mert hiszen megvoltak és emésztettek homok nélkül is, hosszú hetekig.
Igaz, bőven lehetett a kis pocakjukban tartalék, ami még nem ürült ki onnan.
De mégiscsak fontos lehet a szervezetüknek,
ha ilyen boldogan eszik a legócskább, vacak kis homokot is.
*
Ahhoz képest, hogy vagyonokat költök a madárkáim kényeztetésére,
és tényleg igyekszem mindenből a legjobbat, legfinomabbat adni nekik,
elég vicces, hogy jelenleg a PANZI homokkal szerzem a legnagyobb örömet,
amiből kétszáz forint egy kiló, és az több hónapra elég.
Amúgy meg – hál’ Istennek – vége a márciusnak is.
Megint egy hónappal közelebb vagyunk a karácsonyhoz.
*
(2017)
Ildi701 2017.04.03. 14:05:55
Én nem értek hozzá, hogy kell-e a papagájoknak homok, de szerintem ha még ezt a kevésbé jó minőségűt is így falták, akkor hiányozhatott a szervezetüknek.
Kirepülés volt mostanság?
Szép napot a Csicsu-családnak!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.04.03. 14:07:40
Eszement napunk van, azt se tudom, hol áll a fejem.