Azt el se meséltem nektek, micsoda vész kerülgetett minket,
még valamikor húsvét tájékán, mikor egyébként is nehéz időket éltünk.
Legalábbis én úgy gondoltam (de nem vagyok jó fizikából),
hogy tragikus vége is lehetett volna a történetnek.
Lehet, hogy tévedek – mindenesetre eléggé meg voltam rémülve,
és nem győztem köszönni a sorsnak, hogy végül is nem lett semmi baj.
*
Először csak apró kis bosszúságnak látszott,
hogy kiégett a körte a madárkáim kislámpájában, a kalitka fölött.
Csodálkoztam ugyan, hogy LED-es mivoltához képest túl hamar kimúlt,
de bőven van tartalék égőnk, nem probléma a csere, csak bosszantó.
Sose láttam még LED-izzót kiégni (nem olyan rég használom őket),
így az is furcsa volt, hogy nem úgy múlt ki szegény, ahogy más rendes égők,
hanem továbbra is világított, de csak akkorka fénnyel, mint egy gyertya lángja.
Mindegy : eloltottam a kis haldoklót (madárkáim legnagyobb rémületére),
és hoztam az utódját, hogy kicseréljem.
Ekkor ért a következő meglepetés : a kimúlt égő iszonyatosan forró volt.
Persze fogalmam sincs, hogy mennyire szabad átmelegednie egy LED-izzónak
(nemigen fogdosom őket működés közben), de mindjárt az jutott eszembe,
hogy a karácsonyfára pont azért ajánlatos LED-es füzéreket aggatni,
mert azok nem melegszenek egyáltalán – igaz, hogy nagyon picikék.
Meleg volt maga a vacak kis lámpa is, de azért próbáltam beletekerni az új égőt.
És ekkor estem egy pillanat alatt pánikba : az égőt nem lehetett betekerni,
mert tekerhettem szegényt a végtelenségig, nem akadt meg sehol.
Hogy ez mekkora baj, arról igazában fogalmam sincs, de úgy találtam, hogy nagy.
Ki tudja, mitől menekültünk meg (például egy lakástűztől),
és ki tudja, mióta éltünk állandó veszélyben.
Nem szoktam a lámpákat ellenőrizni, de ha valaha is eszembe jut,
akkor se gondoltam volna pont ilyen bajra, hogy tönkrement az égő menete.
Megrémültem elég rendesen, pedig akkor már mindegy volt, mert nem lett baj.
De ha lett volna, nem tudom, kiderült volna-e valaha, hogy igazában mi okozta.
Szerencsére a kimúlt lámpának volt egy ikertestvére a kisszobában :
amíg még nem kacatos raktárként, hanem az én kuckómként működött az a helyiség,
egy ugyanilyen kislámpa díszelgett az íróasztalom sarkában.
Illetve díszelegni ott díszelgett most is, csak az íróasztal nem él már,
mert egy tartalék kalitka terpeszkedik rajta, sajnálatosan.
*
*
Nekiálltam régi képeket vadászni, hogy megmutathassam nektek :
nem túl biztató a fölfedezés, hogy 2004 karácsonyán már megvolt ez a lámpa.
A másikat (ami most kimúlt) később vettem, kifejezetten a madárkáknak,
mielőtt hazahoztam volna Csipikét és Csupikát.
Vagyis a kimúlt lámpa legalább két évvel fiatalabb volt, mint amire cseréltem.
Ez a jelenlegi tizenhárom vagy tizennégy éves – nem derült ki pontosan.
2002 karácsonyán még másik lámpa szolgált az íróasztal fölött,
2003-ból meg nem találtam hamarjában kisszobai képet.
Mindenesetre egyáltalán nem megnyugtató,
hogy egy ilyen őskori lelet világít most a madárkáknak -
de hát meg vagyok lőve, mert ugyanilyet nem árul már az IKEA,
és a honlapjukon úgy nézem, egyik se volna jó nekünk a jelenlegi választékból.
Sajnos csak az ajtófélfára tudom fölszerelni (falat fúrni macerás lenne),
vagyis olyan lámpa kéne nekünk, ami könnyű, fölakasztható és forgatható.
Nem elég, ha le-föl mozog, mert oldalra is el kell fordítanom szegényt.
Plusz még a vezetéke is inkább kétméteres legyen, mint másfél -
ez pedig már túl sok követelmény egy szerencsétlen lámpának.
Azért majd elmegyek személyesen is körülnézni,
de a honlapjuk alapján most nem várok csodát az IKEÁ-tól.
*
*
Lényeg a lényeg : nagy kínnal leszereltem a kisszobai lámpát,
és fölraktam ide, hogy mégse maradjanak sötétben a madárkáim.
Igen ám – csakhogy a madaras lámpa fehér volt, ez a kisszobai meg rózsaszín.
Pontosabban pink... szóval olyan püspöklila. Iszonyatos színe van.
A tiritarka íróasztalom fölött sose tűnt fel, hogy mennyire borzasztó,
mert ott valahogy beleillett az összképbe – itt viszont szörnyen néz ki.
De még ha csak rusnya volna !
Nagyobb baj az (ami szintén sose tűnt fel korábban,
pedig évekig irkáltam mindenfélét alatta), hogy rózsaszínben is világít.
Szegény madárkák napokig sírtak, ha fölgyújtottam nekik a villanyt,
mert nem bírtak megbarátkozni a kissé rózsaszínben játszó fénnyel.
Én is sokáig szenvedtem tőle, és igazában nem szoktam meg mai napig se.
Még a fényképeken is úgy látom (ha nem vakuval fényképezek),
hogy átjön ez a fura fény : főleg Csuvika fehér fejecskéje lesz kissé rózsaszín.
Nem tudom, sikerül-e majd olyan képeket találnom, ahol ez elég jól látható.
*
*
Szóval szenvedünk – már vagy három hete.
Pontosan nem emlékszem, mikor is halt meg a lámpa, de valamikor húsvét után.
Örültem, hogy azonnal tudom másikra cserélni :
igazában csak ma jutott el a tudatomig, amikor íróasztalos képeket keresgéltem,
hogy ez a rózsaszín fertelem egy tizenéves példány,
és mint ilyen, mindennek inkább nevezhető, mint biztonságosnak.
Ötleteket szívesen fogadok bárkitől, hogy milyen lámpa volna alkalmas helyette.
Mást most nem is mesélek (nincs is nagyon mit,
mert a bolondos időjárás nem tett jót a picinyeim röpködős kedvének),
viszont csütörtökön (18-án) gyertek feltétlenül Blogocskába,
mert akkor lesz öt éve, hogy hazahoztam az én kis Tündérboszorkányomat.
Szeretném, ha minél többen ünnepelnénk Őnagyságát.
*
(2017)
Új kommentek