Na nézzétek, mit művelt megint a vedlés az én szépséges kakaskámmal !
*
Tisztára Tüskeböki lett belőle, olyan a fejecskéje, mint egy sünié.
*
Nézni is rossz volt tegnapelőtt,
mit szenvedett szegénykém a mindenhol viszkető alkatrészeitől :
eszét vesztve vakarózott vagy egy órán keresztül, de persze hiába.
*
*
Bár azért az érdekes (és még szerencse),
hogy ezek a vakarózós rohamok ahogy jönnek, úgy el is múlnak nála.
Tegnapelőtt már másodszor esett meg,
hogy pont vacsoraidőben jött rá az őrület szegénykémre :
ilyenkor se lát, se hall, nem eszik, nem iszik, csak dörgöli magát mindenhez.
Márpedig hogy Csuvika ne kérje a vacsorát, ahhoz tényleg nagyon szenvednie kell.
Csivike meg nem segít neki, nem kurkássza a fejecskéjét,
pedig fordított esetben Csuvika ezt mindig hűségesen megteszi.
De majd csak túl leszünk ezen is... ma már talán nem annyira szörnyű a helyzet.
*
Csivi Pipi sincs formában, már hosszabb ideje :
rajta nem látom, hogy vedlene, viszont a farkincája mégse stimmel.
*
Figyelem napok óta, de mindig ugyanígy áll : ha ez vedlés lenne,
már rég le kellett volna pottyannia annak a csálé tollacskának.
De nem pottyan le, így csak arra tudok tippelni,
hogy Csuvika lelkén szárad a dolog, ő ronthatta el Csivike farkát.
Bár akkor sem értem, hogy ha kitépte azt a tollat, hogyan maradt mégis ott,
ha meg nem tépte ki, miért nem tudja helyére fésülni napok óta Csivike.
*
Annak a szegény farkincának nemigen tesz jót Csuvika erőszakos imádata :
bevett szokása a Lánglelkű Lovagnak, hogy azt rángatja tiszta erőből,
mikor a farkinca tulajdonosa fölmenekül valamilyen magaslatra előle.
Vagy ha nem is menekül, csak éppen máshol van dolga... Csuvika azt se szereti.
Egyszerre nevetek és bosszankodom minden közös evés után,
mert a vége mindig ugyanaz : Csivike fölmászik a kakasülőre, ha már jóllakott,
és ott nyalogatja a fölötte lévő kis ágról a vízcsöppeket,
amiket én szervírozok a bal kezemmel, miközben a jobb még bent van a kalitkában,
tartja valamelyik etetőt és rajta Csuvikát, aki ilyenkor még tömi kicsit a bendőjét.
Közben csitítgatom Csivikét, aki rázogatja a rácsos labdát, hogy arra is kér vizet :
mondogatom neki, hogy mindjárt, csak hadd fejezze be Csuvika is a táplálkozást,
mert harmadik kezem nincs, de ha lenne, se férne be a másik mellett az ajtón.
Mikor Csuvika végre kiugrik az etető tálkából, azonnal fogom helyette az itatót -
ám többnyire hiába, mert mire fölnyújtanám Csivikének, ő már visít és menekül,
mert addigra a farkincája Csuvika csőrében van, mégpedig rángatva rendesen.
Mert Csuvika nem szeret egyedül lenni, és így gondolja lecsalogatni Csivikét.
Úgyhogy inkább sérülhetett az a farkinca a nagy rajongástól, mint valami ütéstől,
mert hiszen Csivike nem szokott lepottyanni, másképp meg hogy ütné meg magát.
*
Szegény kis tündérkémet nagyon megviseli ez az átkozott meleg,
bár nincs kizárva, hogy csak rajtam keresztül, mivel ő nagyon rám van hangolva.
Hosszabb ideje alig röpköd, csak punnyad és unatkozik a kalitkában.
Tegnap viszont bennem mutatkozott némi élet, átkapcsoltam háziasszony-üzemmódba,
és ezt Csivi valahogy már délelőtt megérezte (noha én csak délután tüsténkedtem),
és úgy ücsörgött, magyarázott a mászókán, mintha sose lett volna bágyatag.
Mára viszont megint elhervadt szegénykém, velem együtt.
Napokig aggódtam, hogy talán beteg, de nem hiszem, mert ha bujkálna benne valami,
annak már rég ki kellett volna törnie, egy madárnál gyorsan megy az ilyesmi.
Továbbá mindig azonnal föléled a boldogtalan, ha odaállok neki a kalitka elé.
Úgy látszik, Csuvikát nem találja eléggé szórakoztató társaságnak,
én viszont már elkezdtem a karácsonyi készülődést, ki se látszom a munkából.
Mármint itt, a gép mellett... Mert a többi munka valahogy folyton elmarad.
*
Hogy ne érezze magát elhanyagolva szegény kis boszorkányom,
elkezdtem őt a napokban “beszélni tanítani”.
Persze nem gondolom komolyan, hisz úgy olvastam annak idején,
hogy az ilyesmire csak gyerekkorban vevő egy hullámos :
ha nem szólal meg emberül kilenc hónapos koráig, később már nem is fog.
Mondjuk én tudok olyan madárkát, aki hatévesen mondta ki az első szót,
de nem ez a cél : nem hiszem (és nem is várom), hogy Csivike beszélni fog.
Pusztán csak véletlenül tűnt fel, hogy mennyire figyel és milyen okosan néz,
ha kifejezetten hozzá beszélek vagy mondok valamit, külön csak neki.
Hogy örüljön, elkezdtem a “továbbképzését “ : cupp-cupp, puszi-puszi.
Mindig ugyanúgy és mindig ugyanakkor, az esti takarítás közben :
két cuppantás és két puszi, közben meg a “Mondjad, Csivike”.
Persze nem mondja – de le nem veszi rólam a szemét, nagyon figyel,
és szerintem pontosan érti, hogy mit akarnék tőle, ha képes volna rá.
Még az sincs kizárva, hogy képes lesz, mert neki jó a hangutánzó készsége,
annak ellenére, hogy tojó, és beszélni állítólag inkább a hímek szoktak.
Csivi már számtalanszor becsapott, amikor Csuvi-hangon szólalt meg,
Csuvikát viszont még sose hallottam Csivi-hangon beszélni.
*
Ezek az esti leckék is teljesen hidegen hagyják kelekótya hercegemet :
ha sikerül is fölvenni vele a szemkontaktust, ő csak mondja a magáét,
el nem hallgat egy pillanatra sem, hiába cuppogok neki.
De nem is néz rám pár pillanatnál tovább : el van foglalva a maga szövegével.
Hogy közben mi jut el hozzá abból, amit én Csivikének mondogatok,
azt persze nem tudom : látszatra semmi, de ez lehet nagyon is csalóka.
Mindenesetre Boszikám élvezi ezeket a leckéket,
mert láthatóan igen fontos személyiségnek érzi magát közben.
Annyira édes.... meg kell zabálni, ahogy nagy komolyan figyel rám.
*
A hiper-szuper csodahamit időközben kiselejteztem,
és vettem helyette egy névtelen, teljesen egyszerű keveréket a zöld tálkába.
Ennél olcsóbb eleségük sose volt a madárkáimnak : szégyenkeznék is miatta,
ha nem tudnám és látnám nap mint nap, hogy imádják – főleg Csuvika.
Látnotok kellett volna azt a boldogságot,
mikor a JR FARM után először találták a zöld tálban ezt a keveréket.
Valósággal zabálták mind a ketten – pedig ebben aztán tényleg nincs semmi extra.
Ha jól látom, csak zab meg köles : végül is ez a két dolog a hullámos alapelesége.
Persze elsősorban a zabot vadásszák ki belőle, amiből nincs benne túl sok :
képesek összeveszni a zabszemeken, pedig azt ehetnek külön is, amennyit akarnak.
Viszont magam is úgy látom, hogy ebben az eleségben sokkal gusztább, szebb a zab,
mint amilyet én valaha is be tudtam szerezni nekik az állatos boltokban.
Most már a mindeddig imádott zabos tálka nem is olyan népszerű,
mióta rájöttek, hogy a zöld edényben finomabb a zabocska.
Úgyhogy ezek ilyen igénytelen madárkák,
hiába éltek világéletükben (és élnek most is) szinte kizárólag PRESTIGE eleségeken.
Sose hittem volna, hogy végül egy ötszáz forintos keverék lesz a kedvencük.
*
Tollváltó rudacskát is vettem nekik a múlt héten,
nem mintha hinnék abban, hogy segíti vagy megkönnyíti a vedlést,
hanem mert muszáj volt valamit fölakasztanom a lifegő helyére.
Azt nem szeretik, ha nem lóg ott semmi, viszont a lifegőt le kellett vennem,
mert valamilyen oknál fogva újabban útban volt Csuvikának.
Hogy mi ütött belé, el se tudom képzelni : imádta ezt a lifegőt,
használta (főleg ő) már legalább egy éve, sose volt vele semmi problémája.
Most meg azt kellett látnom, hogy szükség esetén nem mer elmenni mögötte,
illetve ha mégis megpróbálja, valahogyan beleakad és megrémül tőle.
Kétségtelen, hogy a lifegő csücske rálógott kicsit a mögötte lévő botra -
de hát azért lifegő, hogy lifegjen, nincs lebetonozva, odébb lehet lökni.
Csuvika viszont alighanem rálépett, aztán pont attól rémült meg,
hogy az nem stabil felület, kileng szépen a lábacskája alatt.
ő meg ott áll szétszakítva a bot és a lifegő között, egyik lába itt, a másik ott.
Miután vagy háromszor előadta ugyanezt a rémüldözős műsort,
sőt egyszer le is pottyant ijedtében, muszáj volt likvidálnom a lifegőt.
*
*
Inkább lógjon köles a helyén vagy jutalomrúd :
egyik sem egészséges, de legalább nem okoz balesetet.
Elhízni nemigen fognak (még jobban) a tollváltó rudacskájuktól,
mert vedlés ide vagy oda, arra bizony leginkább rá se néz senki.
Amikor beakasztottam, megkóstolták ugyan mind a ketten,
de nem lehetnek elragadtatva tőle, mert azóta sem látogatják.
Képet se sikerült lőnöm róla, csak egyet vagy kettőt még az elején :
az is olyan, hogy Csivike falatozásába belelóg Csuvika farka.
*
Hogy Csuvikának meg miért lett útban a lifegő és miért pont most, azt nem tudom.
Régóta gyanakszom a látására, hogy talán azzal is probléma lehet,
de különleges esetektől eltekintve nem látom bizonyítva a feltevésemet.
(Bár az erősen romlott látás magyarázat lenne a repülési nehézségekre is.)
Mindenesetre furcsa, hogy hirtelen zavarni kezdte a mindeddig kedvelt játéka.
Egyik lifegőjük se volt fönt olyan sokáig, mint ez, és eddig nem okozott gondot.
De azért ne higgyétek, hogy folyton csak búslakodunk !
Happy end-nek beteszek ide egy tegnap esti filmecskét,
amin nem történik a világon semmi, csak Csuvika zabálja a kölest.
Csodálatosképpen hagyta magát filmezni, úgy tíz centis távolságból.
Szerintem nagyon édes – remélem, szerintetek is.
*
(Amikor visszanéztem az éjjel a frissen feltöltött filmet,
az a csapás ért, hogy a kellős közepébe vágott be reklámot a disznó VIDEA.
Kérek visszajelzést, hogy tapasztaltok-e ilyet,
mert ha igen, visszatérek a filmekkel az INDÁ-ra.
Amúgy a VIDEÁ-n gyorsabb és egyszerűbb a feltöltés.)
(2017)
druszika 2017.10.16. 20:36:36
Az egyik képen,mintha Ő is nagyon tollászkodna. Jó Neki,hogy Csuvika segít rajta ilyenkor, kár, hogy Csivike nem viszonozza. Könnyebb lenne mindkettőjüknek átvészelni ezt az időszakot. Hát, Szárnyatlan Tőled sem kis mutatvány,amit az etetés-itatáskor véghezviszel. Kellene még vagy két kéz hozzá. Nagyon kíváncsi vagyok a beszéd továbbképzés eredményére. Lehet, hogy egyszer csak Csuvika fog megszólalni? Nagyon aranyos lehet Csivike, ahogy figyel a beszédedre. Nahát, elhiszem,hogy Csuvika megharagudott a lifegőre, amikor "szétszakítva" állt miatta. Csuvika falatozó videója megint egy nagyon jól sikerült felvétel. Olyan jó nevettem rajta, hogy miközben Csuvika bőszen szedeget, eszeget, a háttérben a boton Csivike annyira unja a műveletet, hogy még el is szenderedik.
Reklám nálam csak a videó elején jelent meg, de nem zavart,hamar átugrottam.
Hálás köszönet ezért az új meséért is, nagyon élvezetesre sikeredett a gyönyörű képekkel és a videóval. Imádom nézni Őket.
Drusza
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.10.17. 18:21:21
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.10.17. 18:44:39
Bár nem tudom, hogy ha a hirdetéseket likvidálja egy program, akkor addig mi jelenik meg.
Csivike nem szunyókál a videón : akartam is írni, csak végül nem volt már hozzá erőm,
hogy figyeljétek meg, milyen kis elővigyázatos :
előbb csak egy-egy pillanatra, de végül teljesen becsukja a szemecskéjét,
mert biztos benne, hogy villanni fog a vaku, mivel látja a kezemben a fényképezőt.
Azt meg nem hiszi el (biztos, ami biztos), hogy filmezésnél nem villan.
Tollászkodni ők rendszeresen tollászkodnak, naponta többször is, ehhez nem kell vedleni.
De lehet, hogy szegény Banyácskám is erre készül tényleg, mert eléggé pöttyös a fejecskéje.
Az ő sárga tollain nem olyan feltűnőek a tüskék, mint Csuvika fehér kobakján.
De Csivike fején még nem látok tüskéket, csak pöttyöket.
Ma megint rossz napjuk volt szegénykéimnek : nézd meg a vendégkönyvben, most írtam le Dáginak.
Nemrég jöttem haza, arra már kevés lesz az idő, hogy neked is firkáljak oda valamit.
De majd később pótolom. Most viszont rohanok szervírozni a vacsorát.
Úgyis pedálozhatok Csivikénél jó darabig, míg (talán) megbocsájtja nekem az újabb raboskodást.
Csuvika viszont nem búslakodik, hanem karattyol ezerrel, és sok puszit küld neked. :-))
druszika 2017.10.18. 21:05:43
Gyönyörűséges és csodás Madárkák.