A képeken a felirat mindig nagyon jól sikerül. Sokszor jókat mosolygok rajta. Szóval, megint valami új tárggyal riogatod szegény Madárkákat. Folyton csak ez a változtatás. Csuvika biztosan hamar rá fog jönni, hogy számára van odatéve. Most mi ütött Csivikébe, hogy lelökte szegény kis ártatlan Csuvikát. Csak úgy felvetődött bennem, hogy nincs-e köze mégis, a boszorkányi hangulatnak az éjszakai történésekhez. Nem is csodálom, hogy haragudtál rá egy kicsit. Persze Csivike nem vehette nagyon komolyan, ha reggel megismételte. Olvasni is fájdalmas, hogy így gonoszkodik a drága Csuvikával. A csúcsfotón viszont egy angyalkát látok, el sem lehet hinni Róla, hogy molesztálja szegény gyereket.

@druszika: Csivike sajnos rám hasonlít, csak fordítva működik,
mert én a napsütéstől kerülök emberevő hangulatba, ő meg az esőtől.

Nem csak Csuvikát bántja ilyenkor, én is megkapom a magamét az esti puszinál.
Néha akkorákat csíp a kisujjamba, hogy még másnap is érzem.
Neki jobban hiszek, mint az időjós portáloknak,
mert ha Csivike megzakkan, biztos lehetek benne, hogy jön az eső.
Aztán persze szokott gonoszkodni eső nélkül is, de eső előtt mindig.
Ki tudja, mi baja van olyankor szegénykémnek ?
Lehet, hogy fáj valamije, vagy más miatt érzi rosszul magát, és azt veri le rajtunk.
És hát tojó az istenadta.... A hullámos tojócskák mind ilyen banyák.
Épp most az orvosnál is beszéltük egy nyuszika nagyon kedves gazdájával,
hogy régebben neki is voltak hullámoskái, és az ő hímje is nagyon sokat szenvedett a tojótól.
Meg egy régi kolléganőmnél is ugyanez volt a helyzet.
Ott a hím özvegyen maradt, már idősen, de utána még elég sokáig élt :
egyáltalán nem akart belepusztulni az asszony elvesztésébe, mint az én drága Csupikám,
hanem szinte felszabadult és kivirult, élvezte, hogy most már senki se bántja.
Úgyhogy Csivike csak részben "felelős" a viselkedéséért, neki ilyen a természete.

Azt hiszem, féltékeny is szegénykém : még mindig nem bírt beletörődni,
hogy most már rég nem ő a mintamadár és bezzeggyerek, hanem Csuvika is konszolidált úriember.
Csuvi picinek igen nehéz természetű, erőszakos és szófogadatlan, durva madárka volt,
Csivi pedig (amellett, hogy sokat is szenvedett tőle),
megszokta, hogy Csuvi a rossz madár, ő meg a jó.
Minden kényeztetés is neki jutott, mert Csuvika évekig tudomást se vett rólam,
szóba sem állt velem, csak használt, mint a többi bútordarabot a szobában.
Nem olyan rég, talán két-három éve kezdett fokozatosan változni és lenyugodni.
Csivit nyilván bántja (többé-kevésbé minden papagáj féltékeny), hogy most már nem ő a libling,
hanem Csuvika is pont annyi tutujgatást és kedveskedést kap tőlem, mint ő.
Pedig Banyácskám azt szeretné, ha nekünk Csuvikával nem lenne egymáshoz semmi közünk,
csak őt imádnánk reggeltől estig mind a ketten.
Imádott Csipikém pontosan ugyanilyen volt, pedig ő nagyon szerette Csupikát.
Csak azt nem szerette, hogy én is szeretem, mert teljesen magának akart mindkettőnket.

Csuvikát meg azért olyan nagyon ne féltsd, mert ő is megéri a pénzét :
ő le ugyan nem löki, de az eleségek mellől rendszeresen elzavarja Csivikét.
Akkorákat csap a csőrével a kobakjára, hogy még én is feljajdulok.
Azért nem is örülök egyértelműen Csivike karcsúsodásának,
mert szegény madár mostanában szinte soha nem eszik rendesen.

Úgyhogy mind a kettőnek akad némi vaj a füle mögött,
én meg mindig azt sajnálom és azt pártolom, aki éppen az áldozat.

Érdekes, hogy a hullámos tojók ilyen egyformán viselkednek. Csivike tehát felmentést kap, mivel be van építve a banyaság a génjeibe. Biztos van valamilyen oka, hogy ilyen a lányok természete. És még féltékeny is!
Csuvikáról el sem tudom képzelni, hogy rossz, durva madár volt valaha. Nem féltem Csuvikát sem, már annyira megismertem, hogy tudjam, Ő sem mindig angyal. Az meg természetes, hogy azt sajnálod és pártolod, aki a szenvedő fél.