Igazában nem is “Irigykedős”, hanem “Féltékeny” akart volna lenni a cím,
de kiderült, hogy olyan mese már volt régebben.
Hát akkor legyen “Irigykedős”, hiszen az majdnem ugyanaz, és olyan még nem volt.
Akár irigy, akár féltékeny : annyira édes volt az én kis Tündérboszorkányom az este,
hogy azt nem is leszek képes elmesélni – látnotok kellett volna a jelenetet.
*
*
Készülődtünk a lefekvéshez : Csivi oldalára már fölkötöztem az éjszakai kölesfürtöt,
Csuvika pedig rögtön rohant a kakasülőre, hogy ellenőrizze, elég finom-e.
Meg lehetett vele elégedve, mert jóízűen szemezgette egy darabig,
de aztán eszébe jutott, hogy szomjas,
és elkezdte rázogatni a rácsos labdát, hogy arra kér egy kis vizet.
Emeltem az itatót, belemártottam a labdácskát, Csuvika pedig nyalogatta lelkesen.
Hogy a labda rácsairól elfogyott a vizecske, jelezte a kis csőrével,
hogy inna még a kakasülő fölötti kis bodzaágról is, tegyek oda is vízcsöppeket.
Ez is megvolt, de Csuvika még mindig ivott volna : nyalogatni kezdte a rácsot,
ami szintén vizes lett mindeközben, nyalogatni viszont csöppet sem egészséges.
Ez így nem lesz jó, Csuvika – mondtam én, és fölemeltem a csőre elé az itatót,
hátha abból is hajlandó kortyolgatni, ha egyszer ennyire szomjas.
Némi tétovázás után ez meg is történt : először csak tessék-lássék,
de aztán egyre nagyobb örömmel vedelte a vizecskét szomjas hercegem.
*
*
Na – ez már viszont Csivikének sok volt.
Az is csoda, hogy idáig kibírta : ült az itató melletti boton, Csuvika alatt,
és rosszallóan tekintgetett fölfelé, hogy szerinte már túl régen kényeztetem Csuvit.
Tartottam is tőle, hogy begorombul és fölugrik a helyére,
hogy leverje onnan a konkurenciát – ám csodálatosképpen nem ez történt,
hanem valami egészen más, amit el sem akartam hinni, annyira édes volt.
Ahogy tartottam Csuvinak az itatót a kakasülőhöz a magasba,
Csivikét nem láttam a kezem mögött, de tudtam, hogy ott van.
Csuvika iszogatott,
én pedig egyszer csak gyöngéd kis kaparászást éreztem az egyik ujjamon :
vigyázva és óvatosan, nehogy haragos csípésnek gondoljam,
de Banyácskám jelezte, hogy ő is itt van, ő is szomjas,
és egyáltalán : ő is szeretne a Mami kezéből kapni valamit.
Legszívesebben kimarkoltam volna tündér pici boszorkámat,
hogy össze-vissza pusziljam, amiért ilyen jól nevelten fejezte ki nemtetszését -
ám az én szeretetrohamomtól ő halálra rémült volna,
ezért csak a sárga tálat kaptam a kezembe, és azt tartottam a csőre elé,
hogy igazság tétessen, és ő is megkapja ugyanazt, amit addig Csuvika :
a Mami kezéből valamit (mindegy, hogy mit), egyedül és kizárólagosan.
Csivike ezzel a megoldással tökéletesen meg volt elégedve -
én pedig azóta is csak ámulok,
milyen szelíd kis tündér tud lenni az egyébként erőszakos kis hárpiám.
*
*
A karácsonyunkról is illene már szót ejteni, de hát mondtam a vendégkönyvben,
hogy sajnos elvitték az egerek, hiába nem mutatkoztak már magán az ünnepen.
Bizony,semmi sem úgy lett az idén, ahogy kellett volna : nem talált ránk az ünnep.
A madárkák ajándékai se lettek igazi ajándékok :
amit nagy örömmel vettem nekik még időben, arról kiderült, hogy semmire se jó,
a “fő” ajándék pedig már csak kényszerből született, utolsó pillanatban,
mivel nem tudtam mit kitalálni szegénykéimnek, hogy mégis kapjanak valamit.
*
*
Ez a kényszeredett ajándék az éjszakai fény,
ami valóban szükséges lenne, a doki is javasolta már többször -
csak éppen mem pont ezt a macifejes példányt kellett volna megvenni.
Aranyosnak aranyos, de igazában nincs hova elhelyezni,
és félek is úgy aludni éjjel, hogy közben valami áram alatt van a szobában.
A megoldás ott volt az orrom előtt, de sajnos nem jutott eszembe -
azóta viszont sikeresen kitaláltam az összes következő karácsonyunk ajándékát.
Ceruzaelemmel működő, LED-es kis fényfüzér lesz a madárkák éjszakai lámpája,
így nálunk egész évben karácsony lesz, mert mindennap azt fogjuk látni.
Abszolút biztonságos, olcsó, nem lehet belőle semmi baj.
Kapnak majd vagy hármat minden karácsonyra – az vélhetően elég lesz egy évre.
Most ugyan nem ezt kapták, de annyi baj legyen :
van vagy húsz ilyen kis fényfüzérünk, azt fogjuk használni már most is.
Alighanem a kisszoba ajtajára lesz föllógatva, hogy ne világítson közvetlenül rájuk.
*
*
Amit nagy örömmel fedeztem föl és vettem meg nekik az ÁRKÁD állatos boltjában,
az egy újfajta jutalomrúd : a JR FARM terméke,
ami állítólag egy szuper jó és abszolút megbízható (igen drága) cég,
ám nekünk sajnos nincs vele szerencsénk, úgy tűnik.
Az ő alapeleségüket selejteztem ki pár hónappal ezelőtt,
mert életveszélyesnek ítéltem a benne található, tűhegyes kis ágdarabokat -
most pedig hiába csaptam le boldogan a jutalomrúdjukra is,
ez legalább annyira veszélyesnek tűnik, mint a kidobott alapeleség.
*
*
Nem farudacskára, hanem egy madzagra van van felfüggesztve a massza
(olyat választottam, ami hétféle kölesből áll – gondoltam, azzal nem tévedhetek),
és ennek következtében nincs tartása magának a rúdnak, ami egy jó súlyos hasáb.
Nyeklik ide-oda, mállik szét, morzsálódik az egész – és persze törik.
Én meg egy frászban vagyok, hogy ha elég szerencsétlenek a madárkák,
még majd agyonüti őket egy nagyobb darabka, ami letörik ebből a csodanasiból.
Olyan helyre tettem föl, ahol alulról is meg van támasztva,
továbbá két spárga is odafogja a rácshoz a masszát,
de nem érzem biztonságosnak így se.
Lehet, hogy le is veszem, mielőtt a célszemélyek megkóstolták volna,
mert komolyan félek, hogy baleset lesz belőle.
Pedig biztos finom – ráadásul 1100 Ft-ba került a két rudacska.
Annyira sajnálom ! Nem a pénzt, hanem a madárkák örömét.
Nem értem, miért nem jó a JR FARM-nak a stabil és biztonságos fapálcika,
miért kell egy megbízhatatlan madzagra önteni rá a finomságaikat.
De hát mindegy : ezzel is így jártunk - mint mostanában mindennel.
*
*
A karácsonyfától egyáltalán nem félnek a madárkák,
Csivike ugyanúgy röpköd, Csuvika ugyanúgy grasszál a kalitka oldalán.
mintha semmi se volna mellettük az asztalon, tőlük alig egy méterre.
De nem viszik túlzásba sem a röpködést, sem a rácsokon való sétafikálást :
sokat raboskodnak akkor is, ha nem lenne muszáj, és sokat veszekszenek -
nem egymással, hanem a világgal, vagy talán velem.
El nem tudom képzelni, mi a problémájuk – hacsak nem az időjárás.
Egeret nem látok és nem hallok napok óta, az összes eleségüket frissre cseréltem,
a gyakori szellőztetésre is próbálok ügyelni –. ők meg csak méltatlankodnak.
Nem tudom, mit látnak-hallanak vagy éreznek, amit én nem.
*
*
*
*
(2017)
*
*
druszika 2017.12.28. 20:53:21
Jó, hogy nincs több madarad, mert akkor további kezeket is kellene növesztened. Nagyon aranyos lehetett Csivike ahogy türelmesen várta, hátha Ő is kap a személyes gondoskodásból. Tényleg, mintha féltékenység lenne a türelmetlensége és ahogy jelezte, hogy most már neki is járna a kényeztetés. Ezzel a csoda nasival sincs szerencsétek. Nem is tudom hogy a gyártók hogyan képzelték a madzagról csipegetést, ha nem stabil a rúd. Nem lehet eszegetni róla mert elmozdul az egész, talán még lengedezik is. Ezzel nem is a Te Madárkáidra gondolok, hanem azokra akiknek nincs ilyen gondos, figyelmes gazdijuk.
Miért kell a Madárkáknak éjszakai fény? Hogy ne féljenek, vagy hogy lássanak éjjel is?
Nagyon jó, hogy nem félnek a karácsonyfától. Szerintem addig jó, amíg veszekednek, szónokolnak, ha nagyon csendesek akkor már baj van.
Drága Csivike és Csuvika biztos nem hiányolja az ajándékokat. Nekik nagyobb ajándék, amikor a Mamijuk velük van és kényezteti őket.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.12.29. 11:12:51
Ők mind meg vannak győződve róla, hogy egyetlenek és legcsodálatosabbak a világon. :-))
Hogy miért fontos az éjszakai fény, az nem egészen világos számomra sem,
ugyanis az a tapasztalatom, hogy nem sokat segít a csekély világítás :
ha baj van és valaki lepottyan a helyéről, teljes fényár kell ahhoz, hogy visszataláljon.
De azért esküdni nem mernék erre, csak így figyeltem meg a sajátjaimnál.
Kicsit aggódom is, hogy tudnak-e majd rendesen aludni, ha nem lesz teljesen sötét -
de igazság szerint ehhez hozzá vannak szokva, mert sokszor én még órákig ülök itt a gépnél,
miután őket lefektettem, és a kislámpám meg a monitor fényétől ők nyugodtan alszanak.
De azért mindig bánt a lelkiismeret, hogy hátha csak sötétben tudnak igazán pihenni.
Nálunk teljes a sötétség (hacsak nincs telihold), mert az udvarban semmilyen világítás nincs,
és a környező házak is messze vannak ahhoz, hogy az ablakaikból bevilágítson valami.
De nem is laknak errefelé éjszakázós népek : már éjfél körül is ritkán látok világos ablakot.
A JR FARM rudacskája tényleg egy horror : súlyosan balesetveszélyes.
Naná, hogy lengedezne azon az egy szál (bár vastag és erős) madzagon -
miközben dög nehéz, és a szélei is élesek.
De a legnagyobb baj az, hogy törik-porlik-mállik szét.
Ha ezt fölkötném a tojásos rudak megszokott helyére, és szegény Csuvika ráfogna a kis lábával,
ahogy a tojásos rudakra szokott, először is kicsúszna a kezéből az egész, mert kilengene,
Ő Urasága meg lepottyanna, egyensúlyát vesztve -
és még jó, ha nem zuhanna rá egy darab a masszából, hisz roppant törékeny az egész.
Simán agyonüthetné a madarat, ha egy nagyobb darab ráesne.
Azt hiszem, le is veszem még onnan is, ahova fölraktam, viszonylag biztonságosan -
annyira félek attól, hogy fejbe csapja őket egy letört darabka, a rögzítő spárgák ellenére.
Ilyen bután megoldani valamit ! Pedig amúgy milyen jó lehetne !
Én most csak a köleses változatot mertem megvenni, mert ismeretlen nasi,
gondoltam, a hétféle kölessel csak nem fogok mellé, majd csak megkívánják és ízleni fog -
de láttam mézes-osztrigahéjas-sárgarépás változatot is, amit majd később gondoltam megvenni,
amikor emennek már megszokták a színét és fazonját.
Hát nem fogják megszokni : kidobtam az árát megint az ablakon.
Pedig ha mindez a sok finomság fapálcikán lenne, micsoda örömet szereztem volna a madárkáknak !
Láttam én, hogyne láttam volna, hogy madzag a felfüggesztése ennek a rudacskának -
de ki gondolta volna, hogy az egyben az egésznek a váza is ?
Jó stabil váz, mondhatom !
Pedig ANNYIRA örültem, hogy végre lesz garantáltan egészséges nasijuk a madárkáknak !
Hát nem lett... Ez a csodálatos JR FARM nekünk nem jön be sehogy sem.
Aprócska gazfickóim megint nincsenek megelégedve a világgal :
ordibálnak és méltatlankodnak, nyitott ajtó mellett.
Talán jön valami eső vagy hó, és azt érzik - mert más bajuk nemigen lehet.
druszika 2017.12.29. 20:51:13
Az éjszakai fényt jól kitaláltad. Halványan világít csak és nem a kalitkára. Szerintem nagyon ötletes /de ez Tőled már megszokott, hogy jókat kitalálsz/
Láttam a képen, hogy milyen erősen rögzítetted az új nasi rudat. Nem hiszem, hogy moccanni tud.
Gondoltam, hogy volt ünnepi almás tojás és persze nagy sikere volt.
Nagyon bátor Madárkák, zokszó nélkül elfogadták a közelükben a karácsonyfát. Mostanában a mászókára nem mennek?
Lehet, hogy ezt az átok nagy szelet érzik Ők is, azért veszekszenek.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2017.12.30. 10:52:36
Csuvika eleve nem repül ki, de Csivike is alig.
Ezerszer ellenőriztem a mászókát meg a szekrény tetejét : én nem látok rajtuk semmit.
Csivike meg mégis úgy viselkedik, mintha valami nem tetszene neki azon a környéken :
ha ki is repül (de ő is nagyon ritkán), már a levegőben visszafordul,
vagy esetleg lerepül egy pillanatra az ágaira a szekrény tetején, de nem marad ott,
hanem jön haza veszekedni, mintha valami megijesztené az ablak környékén.
Nem tudom, mit lát szegénykém, amit én nem vagyok képes észrevenni.
Vagy lehet, hogy ő se lát semmit, csak nincs kedve kint maradni - ki tudja ?
De a kalitkában meg úgy ordít, nyitott ajtó mellett, mint aki nagyon ki akarna repülni.
Az időjárással megint pechünk van, mint mindig : tegnap gyönyörűen sütött a nap,
de nem jöhettek ki a madárkák, mert nekem el kellett mennem,
mégpedig könyvtárba és trafikba (az utóbbi volt dátumhoz kötve), ami jó messze van.
Így tegnap legalább tudtam, miért ordítanak szegény pindurkáim -
bár addig se jöttek ki reggel, ameddig még lehetett volna.
Vigasztaltam őket, hogy sebaj, majd ma pótolják a mulasztást, kint lehetnek egész nap,
és reméltem, hogy így is lesz, mert mára is napsütést ígértek a hülye időjósok.
Hát erre naná, hogy napsütésnek híre-hamva sincs, pedig ma süthetne a disznó,
engem nem vakítana útközben, a madárkák meg örülnének neki.
De hát nem süt - nem is igyekszik kifelé a kalitkából senki.
Csivike se jött ki eddig még egy pillanatra sem.
A JR FARM rudacskáját illetően Dágival ugyanarra gondoltunk, egymástól függetlenül
(tegnap beszéltünk telefonon) : hogy le kéne morzsolni, és belerakni valami tálkába,
hátha onnan is kiennék a madárkák, és úgy nem lenne veszélyes.
Még emésztem ezt a lehetőséget, de valószínű, hogy előbb-utóbb kipróbálom.
druszika 2017.12.31. 20:21:09
Gondoltam rá én is, hogy a nasi rudat hogyan lehetne felhasználni. Vétek lenne kidobni, nem csak az ára miatt, hanem azért is, mert szívesen eszik a Madárkák.
A morzsolás nekem nem jutott eszembe, hanem hogy esetleg foghatnád a kezedben, úgyis szeretnek onnan lakmározni. Talán elcsipegetnék és közben élvezhetnék a társaságodat és a kényeztetést.
Feltűnt, hogy mostanában nem mennek a mászókára. Lehet, hogy Csivike egyedül unatkozik, és tudja, hogy Csuvikának milyen körülményes a feljutás, inkább Ő is elkerüli.
Kb. ezt írtam tegnap, de nem sikerült elküldeni.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2018.01.01. 13:40:34
Hogy ez nekem nem jutott eszembe !
Hogy szívesen eszik a madárkák vagy sem, az még nem tudható, mert eddig ilyet sose láttak -
de elvileg finomnak kell lennie, és garantáltan egészséges.
Valóban kár lenne kidobni, és a morzsolással kapcsolatban is vannak kételyeim.
Annyira picire ugyanis vélhetően nem tudom összemorzsolni, mint amekkorák a magocskák,
meg hát az állaga is más az egésznek - és attól félek, a torkukra megy a morzsalék,
ha ugyanúgy csipegetik, mint a többi magot szokták.
Mert más kaparni valamit, és más csak úgy simán benyelni.
Azért a kezemből való kóstolgatás se lesz azonnal egy sikertörténet :
alighanem halálra rémül tőle Csivike, Csuvi meg elhiszi neki, hogy ez most valami borzasztóság.
Igaz, hogy tálkából szeretnek úgy enni, hogy a tálka akezemben van,
sőt az is igaz, hogy a zabocskát kicsipegetik a tenyeremből is -
de a rudacska más, ilyet még sose láttak a kezemben.
Ráadásul nem is olyan a formája, mérete, színe, mint az általuk ismert VITAKRAFT rudaknak.
De majd megpróbáljuk, feltétlenül.
Halvány reménysugár, hogy Csivike újabban szokott kapkodni a nagy kölesfürt után,
amikor esténként készülök beakasztani nekik a frisset a lerágott helyére.
Valamelyik nap oda is tartottam a kis csőre elé, hogy hátha szemezgetni kezdi a kezemből :
vagy kettőt csippentett belőle, halált megvető bátorsággal,
de aztán mégis úgy döntött, hogy inkább megvárja, míg föllógatom a helyére.
Úgyhogy egy ismeretlen valamivel ez nem lesz könnyű menet - de talán előbb-utóbb sikerül.
Az ötlet mindenesetre pompás, és köszönjük szépen.
Később majd írok a vendégkönyvbe is, de most már nem merek,
mert az éjjel (hajnalban) rosszul lettem a sok ücsörgéstől, mire elkészült az újévi képeslap,
és borzasztóan megijedtem, azóta se múlt el rólam a pánik, hogy mi akart ez lenni.
Úgyhogy a drága jó 2017 még utoljára csavart rajtam egy nagyot.
Illetve már 2018 volt, bőven - de remélem, hogy még oda számítható a tegnap véget ért évhez,
hisz nálam akkor van vége a napnak (és az évnek), amikor elmegyek végre aludni.
2018-as puszikat küldönk szeretettel, mind a hárman. :-))
druszika 2018.01.01. 20:32:28
Köszöntelek Benneteket sok-sok szeretettel a 2018-as évben.
Gondolom, hogy a két kis félős Madárka nem fogja rögtön rávetni magát az új rúdra, de hátha próbálkoznának és végül megbarátkoznának azzal, hogy ez olyan nasi, amit a Mami kezéből szokás enni.
Vigyázz magadra Szárnyatlan, remélem, hogy ilyen hírt 2018-ban nem hallunk, a rosszullét távozott a múlt évvel együtt. Azt hiszem mindannyiunkra ráfér már, hogy vége legyen ennek az évnek, feltéve, hogy a következő nem lesz még rosszabb. Biztos megint nem kíméled magadat és nem pihentél eleget.
Erre az évre sok pihenést, semmittevést kívánok.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2018.01.02. 17:52:22
Így se jó - szerintem (főleg) a frontok szórakoznak velem.
A kézből evést talán majd gyakoroljuk előbb a kölesfürttel, mert az mégis egy ismerős valami.
Aztán ha már a szituáció ismerős lesz, akkor megpróbálkozunk az ismeretlen nasival.
Vagy mit tudom én... nem vagyok formában, gondolkozni sincs kedvem.
Jön megint a melegedés, meg vagyok halva, egész délután aludtam.