Drága kis Csuvicsek, Ő nem szeretné egy kicsit tépkedni azt a spárgát? Úgy látom, - ahogy helyben lépked a boton - mintha azon tétovázna, hogy összeszedi a bátorságát és kipróbálja a spárga gyílkolászást. Vagy Csivike nem engedné oda? Olyan drága, ahogy halkan méltatlankodik, vagy panaszkodik. Hihetetlen ahogy Csivike tépi, szinte marcangolja és teljesen szétcincálja azt a spárgát, mintha kiadná minden mérgét, gondját-baját.
Úgy vélem, hogy a Madárkák lelkivilágának jót tett a Cincikés őrület. Bátrabbak, vakmerőbbek lettek. Ezt mutatja, hogy a karácsonyfától sem féltek, lazán tudomásul vették, és a jelenlétedet is jobban értékelik mint régebben. Szegénykéim azt hitték, hogy most már csak raboskodással teli, Mami nélküli napok lesznek.
Most örülnek, hogy visszatértek a régi szép esték. Reméljük, sokáig így is marad,nem fog változtatni rajta semmi.

@druszika: A drága Csuvicsek nem a spárga után vágyakozik,
csak meg van sértve, hogy Csivike a spárgával foglalkozik, és nem vele.

Tegnapelőtt ő is rágcsálta pár pillanatig (nagy ritkán szokta), de persze Csivie elzavarta.
Képes volt otthagyni a tojásos rudat, amiből éppen falatozott, hogy megóvja a spárgáját Csuvikától. :-))
De Csuvika nem nagyon búsult ezen, sőt egyáltalán nem :
szerintem csak azért próbálta ki a spárgagyilkolást, mert látta és hallotta,
hogy Csivikét meg szoktam dicsérni a szorgalmáért, és jókat beszélgetek vele, míg dolgozik.
Ezt irigyelhette meg szegény Csuvicsek, így gondolta, megpróbálja ő is.
De láthatóan nem érette, miközben cincálta a madzagot, hogy ebben mi a jó és miért kell csinálni.

A hímek nem rombolnak (legalábbis nálam Csupika se csinálta), csak a tojók.
Nem tudom, mire szolgál bennük ez a rágási ösztön, nem is igazán érdekel -
de talán az odút próbálják tágasabbá varázsolni a természetben.
Csipikém éjjel-nappal az odú fenekét rágta, valahányszor fészkelt.
Szabályos kis folyosót vájt az odúcska feneke meg oldala közé, miközben ült a tojásokon.
A hímek ezt nem csinálják - pedig nem ártana, mert csőrkoptatásnak nagyon megfelel.
Szegény Csupikámmal az élete vége felé már háromhetenként jártunk Miklóshoz csőrt vágatni,
mégse használta a csőrkoptatókat, hiába volt belőlük millió, és az ágakat se rágta.
Csuvika csőrét is elég nagynak látom (szerencsére a doki még nem) -
Isten ments, hogy az is túlnőjön és vágatni kelljen, mert az aztán egy igazi sorscsapás.
Minél gyakrabban vágjuk, annál gyorsabban nő (egyébként a karom is),
viszont vágatni muszáj, ha úgy adódik, mert a túlnőtt csőrrel a madár nem tud enni.
Remélem, ezt legalább megússzuk Csuvikával - hisz e nélkül is van elég baja szegénynek.
Mindebből csak annyi a lényeg, hogy Csuvikát nemigen vonzza a spárga.

Hogy jót tett volna a madárkáknak az egeres őrület ?
Hát nem tudom.... én nem hiszem.
Az pláne nem áll, hogy bátrabbak lettek tőle - sajnos épp ellenkezőleg.
Csuvika nem volt kint a mászókán hetek óta, de sajnos Csivike sem.
Ha ki is repül szegénykém, csak megy és jön, nem parkol le odakint sehol.
Én éppen azt látom, hogy valamitől még mindig fél.
Talán láthatta valahol az egeret annak idején, és azóta nem érzi magát biztonságban.
Vagy most is lát valamit - netán egy döglött Cincikét.
Ezerszer ellenőriztem mindent, de hát tényleg majdnem vak vagyok, nagyon romlik a látásom.
Attól, hogy én nem veszem észre, még akármi is lehet a mászókán vagy a környékén.

Raboskodás továbbra is lesz, Drága Drusza
(bár majd igyekszem délutánra időzíteni, amikor a madárkák amúgy is sziesztáznak),
mert az nagyon szép és nagyon kellemes, hogy én éjjel-nappal itt ülök a gépnél, Csuvika örömére,
csakhogy attól a lakás állapota marad a régiben, és ellepik a kisszobát az egerek,
míg én itt pötyögök és fütyülök a világra, főleg a tennivalókra.
Baromi sok minden elmarad a madárkák miatt, aminek meg kéne történnie, pont azért,
mert sajnálom itt hagyni vagy pláne bezárni őket - de hát így nem lehet élni.
Illetve lehetni lehet, csak nem tanácsos, mert végül megesz a kosz.
Igazában nálunk csak a nagyszoba van úgy rendben tartva, ahogy illik,
a többi csak úgy tessék-lássék, mert Csuvika sír, ha eltűnök a látóteréből.
De ha mindig az ő kedvére teszek, magammal tolok ki,
mert előbb-utóbb úgyis el kell végezni minden munkát,
és láttuk, hova vezet, ha túl sok mindent akarok megcsinálni egyszerre.
Úgyhogy nem egyszerű.... valahogy meg kell találni egy újfajta egyensúlyt.
Vagy takarítónőt kell fogadni, hahaha, hogy Csuvika sose legyen magára hagyva. :-))

Nagyon jó ötlet a takarítónő alkalmazása. Nem bánnám én sem, ha néha valaki kitakarítana helyettem. Na, de mire ez a nagy lelkesedésem. Nekem nem lenne jó - és ahogy megismertelek, Neked sem- ha egy idegen rendezkedne a holmijaimmal. Arról nem is beszélve, hogy, ismerve magamat, rövid időn belül a fejemre nőne, mert nem szeretnék rászólni, utasítani, stb. Nem sokára én takarítanék, ő meg nézné és még fizetnék is.
Azt hiszem, hogy Csivike és Csuvika sem értékelné egy idegen sertepertélését a lakásban és a közelükben. Most, még ha néha raboskodnak is, nem zavarja meg senki édes hármasotokat. Az egér beköltözése szerintem nem függ attól, hogy poros-e a padló, vagy éppen ragyog.Neki csak búvóhely kell. Lehet, hogy a Madárkák rossz emlékek miatt nem repülnek ki és azért nem ülnek a mászókán? Habár Csuvikának az elég nehéz ügy. Inkább nem próbálkozik, de Csivike sem?
Nekem már a karomvágás is rosszul hangzik, hát még a csőrvágás. Jól tenné Csuvika ha kicsit koptatgatná a csőrikéjét, nehogy ilyen durva beavatkozásra legyen szükség. Érdekes, hogy milyen eltérő természetű a két Madárka. Csivikét attól kell félteni nehogy letörjön a csőre a vad tépésben, Csuvika meg rá sem hederít a spárgára, sőt szerintem unja nézni is Csivike odaadó munkálkodását.
Jövő hét végére jön a hideg. Kíváncsi vagyok lesz-e egy kis hó. Tavaly ilyenkor ki sem lehetett lépni az utcára,annyira csúszott az út.
Vigyázzatok magatokra Csicsukáim, jó éjszakát Nektek.
Drusza

@druszika: Bizony, Druszika, igazad van : nekem se való a takarítónő.
Föld alá süllyednék szégyenemben, hogy ő dolgozik, én meg ülök a gépnél.
Hiába : úrnak születni kell, és nekünk ez valahogy nem jött össze. :-))

Csivike és Csuvika természete szerintem (főleg) attól eltérő, hogy az egyik tojó, a másik hím.
Meg persze a nemeken belül is vannak egyéni különbségek, nyilván.
Csuvika például kicsinek egész más volt, mint Csupika, még nyomokban se hasonlított rá.
Aztán ahogy öregszik, egyre jobban emlékeztet Nagy Elődjére – legnagyobb örömömre.
Csivikében is nagyon sok mindent visszakaptam Csipikéből, jót is, rosszat is.
Illetve mit is beszélek... hisz nincs a boszikban rossz, inkább mókás a gonoszkodásuk.
Csak talán nekem nincs mindig elég humorom ahhoz, hogy ezt így fogjam fel.

Remélem, hogy pár nap múlva tényleg jön egy kis igazi hideg – de lehet, hogy addigra megüt a guta.
Tegnap este már nagyon rajtam volt az őrület, hogy mennyire utálom ezt az átkozott tavaszt a télben.
A tavalyi tél volt az igazi – bár most is ott tartanánk !
Igaz, hóból tavaly se láttunk eleget, de legalább hideg volt.
Úúúútálom a januári melegrekordokat – és utálni fogom a júniusi hidegrekordokat is.
Mert így lesz, majd meglátod : amikor kéne, nem fog sütni a rohadék napocska,
és fűthetek majd még júniusban is, amikor már meleget szeretnék és nyitott ablakot.
Bár a nyitott ablaktól most nagyon félek – de ezen ráérek még lamentálni, elég a napnak a maga baja.
A mai speciel nem akar elkezdődni – de nem is várok magamtól csodákat ebben a hülye melegben.

Remélem, te fittebb vagy, mint mi itt hárman – a madárkák is csak ordítanak,
de nem csinálnak semmi mást, pedig nyitva a kalitka ajtaja, és én is itt ülök a helyemen.
Szegény Csivi valósággal búskomor, mert estére elfogyott a spárgája,
és majd csak pénteken kap helyette másikat, hadd pihenjen addig a csőre.
Ha nagyon akarna, találna magának más rágnivalót is, de hát ő pont ezt a helyet szereti,
mert itt esik neki legkényelmesebben csőrre a madzag.
Borzasztóan sajnálom szegénykémet, de amíg nem konzultálok erről a dokival,
addig így marad, hogy egy héten csak egyszer kap új spárgát.
Pedig a doki-látogatásig van még majdnem három hét...

Puszilunk szeretettel – a mérges madárkák meg a töttyedt öreganyjuk

Milyen sokat számít a nemek közötti különbség. Ugyanúgy mint az embereknél. Habár, bár egyáltalán nem értek a tollasokhoz, lehet, hogy Csivike természetének alakulásában az is közrejátszhatott, hogy nem tojt tojást és nem gondozott kicsiket. Igaz, hogy Csuvika meg a kakaskodását nem élhette ki. Ezekhez a kis lelkekhez már pszihológus kellene, hogy feltárja a fiatalkori traumákat.
Szegény Csivike, elhiszem, hogy szomorú, mert le lett tiltva a spárga rágásról. A doki látogatás olyan hamar itt lesz, hogy addig biztosan kibírja heti egy tépkedéssel. Csuvika meg egyszerűen utálja a mai napot és nincs kedve semmihez.
Jöhetne egy kis hó a ronda fekete karácsony után, habár csúszós utat nem kívánok. Vigyázzatok Magatokra és Egymásra, szép estét Nektek.