*
Kicsit furcsa címe lett a Csuvika ünnepéről szóló mesének,
de hát foglalt már minden ide illő cím,
de hát foglalt már minden ide illő cím,
így kénytelen voltam beérni az egyik ajándékának a nevével - mégpeduig azzal,
ami a legnagyobb öröm és legnagyobb meglepetés lett mindnyájunknak,
ami a legnagyobb öröm és legnagyobb meglepetés lett mindnyájunknak,
nem csak a madárkáknak, hanem nekem is
Ez egy magkeverék, amit eszemben se volt megvenni, hisz azt se tudtam, hogy létezik.
A boltos asszonyság ajánlotta a közeli kis üzletben,
ahonnan egyéb dolgokat is rendeltem Csuvika kétezredik napjára.
Gondoltam, kipróbáljuk – legalább eggyel több lesz az ajándék.
Hogy végül is ennél sokkal többről volt szó, azt olvassátok el az alábbi levélrészletben :
*
*
Kedves Sz. !
Akkora örömet szerzett nekünk a TROPIFIT-es ötletével,
hogy azt el se tudom mondani, mert arra nincs is szó.
Sőt szinte el se hiszem, hogy ekkora szerencsénk lehetett.
*
*
Képzelje : ez a negyedkilós kis TROPIFIT eleség nagyon, de nagyon hasonlít
a hosszú hónapok óta hiába keresett PRESTIGE SNACK-re,
amit a madárkáim imádnak, de legalább egy éve nem tudom beszerezni.
Ennek a SNACK-nek nagyon sajátos, különleges illata van :
nem tudom, minek a szaga, de még az én számomra is gusztusos és csábító –
hát még a madárkáknak !
Fogalmam sincs, milyen illat, mert ehhez hasonlót máshol még nem éreztem soha.
hát még a madárkáknak !
Fogalmam sincs, milyen illat, mert ehhez hasonlót máshol még nem éreztem soha.
Mindenesetre nagyon jellegzetes – és most el sem akartam hinni,
amikor tegnap este felbontottam a kis TROPIFIT eleséget,
hogy ugyanez a finom illat csapott meg.
hogy ugyanez a finom illat csapott meg.
Egyszerűen nem hittem az orromnak, az örömöm és ámulatom pedig leírhatatlan volt.
*
*
Igényes és válogatós madárkáim ugyanúgy vélekedtek, ahogy én :
úgy vetették rá magukat a nassolós tálkájukra,
mint akik egy régen vágyott kincset találtak meg végre.
mint akik egy régen vágyott kincset találtak meg végre.
Ők - akik egyébként képesek hetekig gyanakodva kerülgetni az új dolgokat,
és százszor is meggondolják, mit vesznek a csőrükbe.
Ezt a TROPIFIT csodát viszont egyáltalán nem fogadták ismeretlenként :
nyilván ők is azt hitték, hogy az imádott SNACK-jüket eszik.
*
*
Így Csuvikám Öntől kapta a legkedvesebb ajándékot a kétezredik napjára, Kedves Sz. :
ennél nagyobb örömet nem lehetett volna szerezni semmivel az én kis haspókomnak.
Hogy én mennyire örülök, azt pedig el se tudom mondani.
*
*
A legnagyobb örömöt tehát azzal sikerült szereznem, amitől nem vártam semmit :
azt hittem, csak egy sima kis magkeverék a “futottak még” kategóriából.
És nem ! Mindkét madárkám imádja – Csivike talán még jobban is, mint az ünnepelt.
Neki (mármint Banyácskámnak) igen jó étvágya van az utóbbi napokban :
többet iszik a csodalötyiből, mint Csuvika – talán attól éhes folyton.
Pedig ő sincs elragadtatva a vitaminos vizecskétől :
véletlenül sikerült lefényképeznem, amint éppen belekortyol,
aztán meg azt is, milyen képet vág hozzá.
*
*
*
A csodás magkeveréken kívül is volt persze nasi tegnap ajándékba :
az elmaradhatatlan tojásos rúd és az almás tojás.
Óriási sikert arattam mindkettővel –
tegnap valahogy olyan napunk volt, hogy bevált minden ajándék.
tegnap valahogy olyan napunk volt, hogy bevált minden ajándék.
*
*
A tojásos rudat először az ünnepelt rohamozta meg,
de persze Csivike rögtön elzavarta szegénykét.
de persze Csivike rögtön elzavarta szegénykét.
Csuvika nem sokat búsult emiatt : gondolta, addig rágcsálja kicsit Csivike spárgáját.
Jól számított, ha cseleskedni akart :
Csivi két másodpercig se tűrte, hogy más cincálja az ő játékát.
Csivi két másodpercig se tűrte, hogy más cincálja az ő játékát.
Inkább otthagyta a tojásos rudat, hogy megmentse a spárgát Csuvikától,
aki ily módon végre nyugodtan csipegethette a visszaszerzett csemegéjét.
*
*
Azt még a csoda-keveréknél kellett volna említenem, hogy bajos az elhelyezése,
ugyanis több etetőt sehova nem tudok már betenni a kalitkába,
ami meg bent van, abban lakik is valami.
ami meg bent van, abban lakik is valami.
Egyelőre a fénymag tetejére szórtam az új nassolnivalót,
de ez nem túl jó ötlet, mert a fénymagot is szeretik a madárkák.
de ez nem túl jó ötlet, mert a fénymagot is szeretik a madárkák.
Lenne még az alma meg a körte formájú kis etetőcske,
csakhogy azokat ezek a madárkák nemigen látogatják, pedig Csipikéék kedvelték.
Banyácskám azonban erre a problémára is szállította a megoldást,
még pár nappal ezelőtt, mielőtt a kérdés egyáltalán felmerült volna.
Ugyanis fölfedezte végre az odú helyére akasztott tálkában a homokot,
ami már hónapok óta ott díszeleg, de sose láttam, hogy megközelítette volna valaki.
Hát most Csivike végre megtette – mégpedig hogyan ?
Rükvercben mászott le a kis narancssárga létrán : a feje volt fölül,
úgy lépkedett hátra, lefelé, nagy óvatosan, meglehetősen rémült képpel.
*
*
El nem tudtam képzelni, mit akar : hát a homokot akarta,
amihez egyébként eljuthatott volna sokkal egyszerűbb úton is.
amihez egyébként eljuthatott volna sokkal egyszerűbb úton is.
Az “első emeleten” csak át kellett volna röppennie egyik botról a másikra,
hogy elérje kényelmesen a vágyott homokos edényt, ám ez sajnos nem jutott eszébe
Pedig azon az emeleten mindketten gyakran járnak,
hisz onnan ugrálnak le az ajtóba tűzködött lépcsőikre, ha ki akarnak jönni.
hisz onnan ugrálnak le az ajtóba tűzködött lépcsőikre, ha ki akarnak jönni.
*
*
*
A magkeverékkel pedig úgy függ össze mindez, hogy van másik homokos etetőnk is,
könnyebben megközelíthető helyen, a zabos tálka mellett.
A zabocska egyik oldalán van a fénymagos etető, másikon a homokos.
Most majd a homok helyére kerül az új nasi, a fénymag megmarad fénymagnak,
homokért pedig kénytelenek lesznek elvergődni a nagyobbik edényhez.
Ha Csivike le nem mászik oda pár napja,
eszembe se jutott volna ez a megoldás, nehogy homok nélkül maradjanak.
Most viszont már láttam, hogy képesek oda eljutni – hát majd gyakoroljuk.
Így meglesz az új eleségnek is a könnyen elérhető, saját helye,
a madárkák pedig immáron hatféle magból és keverékből válogathatnak.
a madárkák pedig immáron hatféle magból és keverékből válogathatnak.
*
*
Kapott persze Csuvika mást is, nem csak ennivalót -
viszont az egyéb ajándékait egyelőre nem tudja még használni.
Majd ha jön a tavasz, és talán kicsalogatja őt a kalitkából, biztosan örülni fog,
hogy számtalan új és kényelmes létrácska várja őt a mászókán.
Most még persze nem várja :
majd ha jobb kedvem lesz, nekidurálom magam egy mászóka-zuhanyozásnak,
majd ha jobb kedvem lesz, nekidurálom magam egy mászóka-zuhanyozásnak,
és átrendezem kissé az egészet, bár ezzel nem fogok nagy sikert aratni.
*
*
A létrákon kívül kapott még Csuvika tiplirudakat is :
azért lehet rájuk fogni, hogy ezek is neki szóló ajándékok,
azért lehet rájuk fogni, hogy ezek is neki szóló ajándékok,
mert ő ücsörög legtöbbet az ajtóban, leginkább azon a kis ágon,
ami valami létrának a rácsra szerelt összekötő elemébe van bedugva,
és amit sajnos rendszeresen kirágnak a madárkák a saját fenekük alól.
A leges-leges-legutolsó darabot használjuk,
több ilyen kis ágat nem tudok elővarázsolni sehonnan, ha ezt is megeszik.
több ilyen kis ágat nem tudok elővarázsolni sehonnan, ha ezt is megeszik.
Akkor pedig vége a világnak, hisz nemhogy a kedvenc trónusukon ücsörögni,
de kijönni se tudnak a kalitkából, ha azon a ponton nem lesz ülőkéjük.
Ezért vettem az OBI-ban (óriási szerencsével) tiplirudakat (mindjárt öt métert),
hogy biztosan ne maradjunk ülőbotocska nélkül egy jó ideig.
*
*
*
Kapott még kagylós-meszes csőrkoptatókat meg egy gyümölcstartó tűt is Csuvika -
bár ez utóbbit nem tudom, hogy fogjuk-e használni valaha, csak úgy megtetszett.
A tű tetején egy lila szőlőfürt díszeleg, alá lehet felszurkálni a gyümölcsdarabokat,
a végét pedig (a tű hegyét) lezárni egy kis műanyag dugóval.
a végét pedig (a tű hegyét) lezárni egy kis műanyag dugóval.
Ha idáig megvagyunk, föl kell akasztani valahova egy karabinerrel.
Lehet, hogy halála rémülnének tőle a madárkák – de talán majd egyszer kipróbáljuk.
Ha más nem, a karabiner biztosan használható lesz belőle.
*
*
Hát így telt Csuvi Uraság kétezredik napja : felhőtlen örömben,
mert őhozzá a hasán keresztül vezet az út, azzal lehet boldoggá tenni, amit fölfalhat.
Remélem, lesz még háromezredik napunk is együtt – én már annyinak is nagyon örülnék.
*
*
*
*
*
*
(2018)
*
*
druszika 2018.02.01. 19:56:53
Csuvika ünnepi asztala is fantasztikus az ajándékokkal. A gyümölcstűtől biztos megijednének először, de hát Ők olyan okosak, hogy mindent megszoknak és használnak előbb-utóbb.
Nagyon örülök, hogy végre jól telt egy ünnepnapotok. Semmi nem zavarta a Madárkákat, és kívánok ilyen boldog háromezredik napot.
Változatlan imádat Csivikének és Csuvikának!
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2018.02.02. 13:11:16
hogy ők is szeretnek (sőt nagyon szeretnek) mindenkit, aki szereti őket.
A svédasztalos megoldástól agyvérzést kapnának a profi madarasok :
szidtak már éppen eleget azért, hogy túl jól vannak tartva a madárkáim, nem szabad hizlalni őket.
Pedig a szép nagy választék nem csábítja egyiket se fölösleges evésre :
hiába van szem előtt állandóan a terített asztal, unalmukban sose nassolnak.
Még akkor sem, ha egész nap ki se dugják az orrukat a kalitkából.
Ha épp semmit se csinálnak, Csuvika ül valahol és szónokol, Csivike meg szunyókál vagy bámul maga elé.
Enni inkább csak akkor esznek, ha én is felbukkanok a színen - vagyis amikor itt van az ideje.
Ahhoz pedig ragaszkodom, hogy igenis legyen választék, és ők dönthessék el, mit kívánnak éppen.
Én sokszor nemigen látok különbséget két keverék között, ők viszont annál inkább :
megvannak a kedvenceik, és azokhoz kitartóan ragaszkodnak.
Volt régebben a PRESTIGE-nek egy CLASSIC nevű, félkilós kis elesége (állítólag még létezik),
ami szerintem tisztára ugyanazokból a magokból állt, mint az egykilós alapeleség.
De csak szerintem – ugyanis következetesen tartották magukat ahhoz,
hogy Csuvikának a CLASSIC, Csivikének az alapeleség a kedvence.
Irtó édesek, mikor az etetések alkalmával odaszaladnak valamelyik tálkához,
és megmutatják, melyik etetőt vegyem a kezembe.
Ezt Csivike rendszeresen csinálja, de előfordult már Csuvikával is, ha épp egyedül evett.
(Tudja már szegénykém, hogy ha együtt esznek, úgyis az lesz, amit Csivike akar,
így olyankor nem is próbál rábeszélni, hogy másik edényt fogjak a kezembe :
inkább elvonul és eszik egyedül abból, amit éppen megkívánt.)
Örömmel jelentem, hogy a csodalötyihez is kezdenek hozzászokni :
igaz,még mindig messze vagyunk az előírt dózistól, de legalább így hígan már iszogatják.
A kívánatos mennyiséggel egyébként is bajban vagyok, mert amikor új volt ez a lötyi,
lemértem a saját, tíz milliliteres fecskendőjével, hogy pontosan mennyi víz fér az itatóba.
Eredménynek az jött ki, hogy két deci.
Ne máááá ! Én mindig másfél decisnek tudtam az edénykéinket.
Lemértem újra a saját mérőpoharammal : pontosan másfél deci, jól emlékeztem.
Akkor tehát a csodalötyi fecskendője mégse tíz milliliteres, hanem annál jóval kisebb,
ha egyszer két decinek méri a másfél deci vizet.
Viszont ha ezzel a fecskendővel mérve jár tíz milliliter az egy liter vízhez, akkor az valójában kevesebb,
vagyis a másfél decihez is kevesebb dukál, mint másfél milliliter.
Én boldog leszek, ha az egy milliliternyi mennyiségig sikerül elvergődnünk valahogy.
Most próbálom a fél milliliterről apránként emelni az adagot, de nincs vele túl nagy sikerem.
Azért iszogatják, jobb híján – főleg, ha az ujjamról adogatom nekik.
Egyébként a méréshez nem a lötyihez mellékelt, kövér fecskendőt használom,
mert az egy borzasztó ügyetlen darab, nem lehet vele pontosan mérni.
Pedig úgy volna a legegyszerűbb, ha azzal mérném ki a másfél millilitert, de hát nem lehet,
mert elnagyolt rajta a számozás, nem is jelöl fél millilitereket, nagyobb dózisokhoz van kitalálva.
Mi viszont igen jól állunk egy milliliteres fecskendőkből, mert száz darabot kellett megvennem,
még Csipikéék idejében, valahol Óbudán, a gyártótól.
Úgyhogy saját fecskendővel mérünk, de a madárkák azzal se szeretik ezt a lötyit.
Kissé bizonytalan is vagyok, hogy érdemes-e kínozni vele őket,
hisz amire szükségük van, azt simán el szokták fogadni, még ha büdös is (B-vitamin).
Viszont a galambász férfiún kívül Tamás doktor azt mondta, hogy ez egy nagyon jó kis lötyi,
itassam csak bátran, érdemes hozzászoktatni a madárkákat.
Áthidaló megoldásként most úgy van (mert sajnálom szegénykéimet).
hogy már a késő délutáni vacsoraosztásnál tiszta vízre cserélem a lötyit. nehogy szomjazzanak,
mert azért ebből a csodaszerből nem biztos, hogy eleget isznak napközben.
Más újság nincs. Megint nagyon ideragadtam, pedig ideje volna megkezdeni a napot.
Elég töttyedtek vagyunk mind a hárman, a kalitkában is nagy a csönd.
Nem akar jönni a jó kis hideg, hogy végre föléledjünk.
druszika 2018.02.02. 20:08:03
Az a mag kínálat, amiből szemezgethetnek, fantasztikus. Biztos, hogy csak annyit esznek amennyit kívánnak és nem fogják túltömni magukat. Minden állatkát fogyókúráztatnának az okosok.
A csoda lötyi népszerűsége nem az igazi még most sem. Úgy látszik, hogy a B vitamin jobban ízlik a Madárkáknak.
Micsoda felszereltséged van Neked. Nálad minden megtalálható? Mérő alkalmatosságok, fecskendők, stb. Ezért érdemes eltenni a dolgokat, bármikor szükség lehet valamire.
Kaptatok mára egy jó kis esőt, állítólag holnapra hó fog esni. Na, erre leszek nagyon kíváncsi.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2018.02.03. 12:44:16
csak aza kicsi probléma, hogy ennek fejében én magam már lassan nem férek el a lakásban. :-))
A filmezést és fényképezést mindkét madárkám utálja,
de Csivikém (mint igazi nő és féltékeny banya) néha önszántából kezd pózolni nekem,
ha véletlenül éppen Csuvikát fényképezem, és lelkendezem, hogy milyen aranyos.
Banyácskám ezt nem sokáig tűri : bármennyire is utálja a vakut, a dicsőséget szereti,
így, ha megelégelte Csuvi zengzetes dicséretét, elzavarja onnan, ahol éppen van, és ő áll a helyére.
Elképesztő egy nőszemély ! Imádom !
Magocskákból nálunk mindig ekkora kínálat volt, a kalitka berendezése nemigen változott évek óta.
Most csak annyi lesz az újdonság, hogy a kisebbik homokos tálba is eleség kerül.
Pedig Csipikéék idejében is megvolt a hatféle ennivaló,
csak ők látogatták az alma meg a körte formájú kis etetőt is, így azokban volt a nasi.
Sajnos ezek a madárkák nem szeretnek oda lemenni, pedig jártak már ott, de nem szoktak oda.
Itt most érd be ennyivel, a vendégkönyvben találsz hosszabb szövegeket.
Pusssssz !