Azt hittem, hogy Csivike és Csuvika szánkózni ment ma. Délelőtt szép havas volt minden, sajnos már elolvadt. Eszembe jutott az a kép, amin Csuvika piros fülvédős sapkában, Csivike lobogó sállal szánkózik. De látom, hogy inkább a kalitkában töltik az időt, egymás trónusát elfoglalva. Nagyon bátor voltál hétfőn, hogy nekivágtál a kalcium beszerző útnak. Érdekes, hogy a csoda lötyiben oregano van. Az még nekem is túlzás lenne, csak igen kismértékben tudom elviselni, a szaga miatt. Elhiszem, hogy szegény Madárkák idegenkednek tőle. Jó nagy marhaság, madaraknak készült folyadékot ilyen erős fűszerrel ízesíteni. Egyébként sem tudom, hogy miért kell /az emberit is / gyógyszereket ízesíteni.
Csivike nagyon fondorlatosan állt a szépia ügyhöz. A kis ravasz először megkóstoltatta Csuvikával, és miután látta, hogy nem veszélyes dolog, csak akkor ment a közelébe. Nagyon jópofa lehetett.
Drága kis Csuvikának már a kalitkában is lépcső kell a biztonsághoz. Reménykedjünk, hogy ez a sokféle és nem olcsó étrend kiegészítő javít valamit az erőnlétén. Amíg tud a vakuveszéllyel és Csivike figyelmeztetésével foglalkozni, talán még nincs is olyan nagy baj vele.
Nagyon édesek, ahogy együtt ülnek az ajtóban fejecskéjüket a szárnyuk alá hajtva.
Csodálatos kicsi madárkák!

@druszika: Bizony, nem mentek szánkózni a madárkák, Druszika, hiába esett a hó :
még csak a kalitkából se jönnek ki, Csivike sem, már lassan két hete, pontosan nem tudom.

Az oreganót nem ízesítés végett teszik a csodalötyibe (akkor biztos finomabbat választanának),
hanem azért, mert állítólag elpusztítja a legtöbb kórokozót.
Én egyáltalán nem ismerem, így szagolni se szagoltam még soha.
De a B-vitaminnál nemigen lehet büdösebb, azt meg mégis boldogan itták, amíg volt.
De már határozottan kezdtek megbarátkozni a csodalötyivel,
csak most szünetet tartunk belőle, a kalciumos kúra miatt.
Bár azt írják a flakonon, hogy a kalcium adható együtt más AVIFORM készítményekkel,
én jobbnak láttam nem keverni a kettőt, biztos, ami biztos.
Igazság szerint szégyelltem már újabb telefonnal zavarni a galambász uraságot,
hogy megkérdezzem, önthetem-e ugyanabba a vízbe egyszerre a két elixírt. (Valószínűleg igen.)
Meg valahogy soknak is tűnik nekem, ennyi mindennel mérgezni párhuzamosan a madárkákat.

Most viszont rém bánatos vagyok, mert pillanatnyilag nem mérgezem őket semmivel :
a kalciumos löttynek én semmi feltűnő szagát nem érzem,
de annyira utálják mind a ketten, hogy szinte egyáltalán nem isszák.
Vagyok olyan gonosz, hogy most már nem vacsoraosztáskor cserélem tiszta vízre,
csak közvetlenül lefekvés előtt, már a takaró alatt, az utolsó itatásnál :
ennek következtében Csuvika az éjjel vedelt, mint a gödény, mert egész nap nem ivott.
Reggel, mikor nagyon szomjasak és alig várják a vizet (ami éjjel nincs bent a kalitkában),
boldogan rávetik magukat az itatóra – ám az első korty után csalódott képpel távoznak.
A szívem szakad meg értük – de hát kéne beléjük a kalcium, próbálok következetes maradni.
Viszont ha egész nap nem isznak, késő estig, az megint csak nem jó.
Nem tudom, miért nem tud az AVIFORM olyan lötyiket gyártani, amit a madár hajlandó is meginni.
A magyar HEMÁ-nak ez sikerül – csak hát az ő készítményeik nem olyan hatásosak.
De sokra megyünk a szuperlötyikkel, ha nem isszák meg a célszemélyek.

El vagyok keseredve, mert ezt a hónapot a kalcium szempontjából elvesztegettük.
Legközelebb majd csak március közepe felé kaphatják – de hát most nem kapnak belőle szinte semmit.
Pedig pont a kalcium lenne a legfontosabb, ha jól gondolom – abból lehet Csuvikának nagy hiánya.
Kénytelen leszek a 4 200 Ft-os CALCIFORM mellé beszerezni a CALCIUM COLUMBÁ-t is :
lehet, hogy az nem olyan hatásos, de legalább megisszák a madárkák.
Ha nem hajlandók lenyelni a CALCIFORM-ot, hiába hatásos, nem fog használni nekik.
Szerencsére az egyetlen itthon élő unokaöcsém épp tegnapelőtt ajánlotta fel levélben,
hogy legközelebb szívesen elmegy helyettem a Verseny utcába (meg akárhova), ha szükséges.
Olvasgatta a blogot meg a vendégkönyvet, és ez lett az eredménye. :-))
Nem szeretnék visszaélni a segítőkészségével, de most alighanem igénybe veszem majd.
Március elejéig még van idő, valamikor biztosan meg tudja oldani.
Úgyhogy a csodalötyik ügyében még mindig nem dőlhetek elégedetten hátra,
szó sincs arról, hogy meglenne mindenük a madárkáknak, hiába áldoztam rájuk egy vagyont.
Teljesen még nem adtam fel a reményt – de hát a CALCIFORM-hoz hozzászokni nincs idő,
mivel csak öt napig kaphatják : mire megszoknák egy kicsit, már el is tűnik majd előlük.
Pedig még nem is olyan hígításban adom nekik, mint ahogy kellene... és így is utálják.
Úgyhogy a csodalötyikkel nincs szerencsénk – mint ahogy mással se nagyon szokott lenni.

@druszika: Ez már a második fejezet :
piszkozatban írtam a kommentet, és túl hosszú lett. Előbb az előzőt olvasd !

A szépiával nem az volt Csivike problémája, hogy ehető vagy sem,
hanem az, hogy megjelent valami a sarokbot mellett, ami eddig nem volt ott.
Nálunk mindennek milliméterre ugyanott kell lennie mindig,
és Isten ments, hogy valami újdonság kerüljön a kalitkába (vagy akár csak egy régi dolog más helyre),
mert akkor vége a világnak, hős vitézeim még a környéket is elkerülik, akár napokon, heteken át.
Kész csoda, hogy ezt a kis szépiát most Csuvika már másnap elfogadta.
Ilyesmiben általában ő a vagányabb : aztán mikor Csivi látja, hogy az új valami nem jelent veszélyt,
természetesen azonnal kisajátítja magának, a Bátor Úttörőt pedig elzavarja onnan.

Tegnap nagy örömmel láttam, hogy Csuvika is megtalálta az utat a nagyobbik homokos edényhez,
mégpedig sokkal egyszerűbben, mint Csivi, aki lényegesen rosszabbul tájékozódik.
Csuvika nem komplikálta fölöslegesen a dolgot,
egyszerűen átröppent a homokhoz egy másik ülőbotról, ugyanazon az emeleten.
Szegény Banyácskám még mindig ragaszkodik hozzá, hogy ő föntről akar lemászni a célhoz.
Tettem is be neki külön csipesz-lépcsőket a jobb első sarokbot mögé, hogy ezt megtehesse :
föl is fogta rögtön, sőt ki is próbálta nagyon okosan és ügyesen – ám szűk a hely abban a sarokban,
megrémült szegénykém, hogy beszorult (pedig nem), és végül nem is örült, hogy leért a homokhoz.
Nem is evett belőle (pedig mennyit kínlódott érte), annyira meg volt ijedve.

Hogy Csuvika használja-e a zöld kis csipesz-lépcsőt, azt még nem volt alkalmam látni :
ma is tétovázott egy kicsit, hogy merre is jöjjön le a műanyag rudacskáról,
de végül simán leugrott, fütyülve a szép új lépcsőre. :-))

Amúgy semmi újság, totális a punnyadás.
Az eső egyikünket sem élesztette föl, mindhárman csak kókadozunk és tesszük a semmit.
Kivéve Csivikét, aki időnként dúl-fúl és verekszik.
Szegénykém.... ő az esőtől kerül olyan hangulatba, mint én az eső előtt. :-))

Szegény Madárkák most ezzel az ivási mizériával küzdenek. Persze, igazán szívesen a tiszta vizet innák, de sajnos mindig van benne valami gyógykészítmény. Ezek szerint nem csak a kalitkába, vagy a közelébe, nem kerülhet új dolog, hanem az itatóba sem. Úgy látom Csivike még jobban a szokások rabja, mint Csuvika. Nem olyan nagy baj, hogy nem az új lépcsőt használta, hanem simán leugrott. Inkább ezt csinálja máskor is, jó dolog, ha nincs szüksége lépcsőre. Nagyon örülök, hogy a beszerzésben lett segítséged. Ez igazán jó hír, hogy nem kell mindig Neked útra kelni kellemetlen körülmények között is.
Csivike nem szeret punnyadni, biztos unatkozik, azért mérges és verekszik. Csak ne a kis Csuvikát bántalmazza nagy haragjában.

@druszika: Hát kit bántalmazzon, Drága Druszikám ? Engem ? Én sokkal nagyobb vagyok. :- ))
De azért ma este a kisujjam megkapta a magáét, Csuvika pedig békén lett hagyva.

Képzeld, mekkora öröm ért a lefekvéshez való készülődésnél :
Csuvika valósággal vedelte a kalciumos vizet !
Nagyon szomjas lehetett szegénykém, hogy jobb híján beérte ezzel is.
Megint egész nap nem láttam inni egyiküket sem
(ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy tényleg nem ittak – de azért eléggé valószínű),
úgyhogy estére már nagyon kívánhatták a vizet, bár a hullámos jól tűri a szomjazást.
Csak ámultam, hogy Csuvika igenis belekortyol a vizecskébe (ő amúgy is keveset iszik),
aztán kicsit fintorog, hezitál, de mégis beledugja a csőrét újra. Meg újra. Meg újra. El se hittem !
Jött mindjárt Csivike is : azt hitte, tisztára cseréltem a vizet.
Leírhatatlan volt a kis képén a döbbenet és a csalódás, mikor észlelte, hogy nem.
Csak bámult Csuvikára értetlenül, hogy megbolondult, vagy mi van, hogy ezt a fertelmet issza.
De Csuvika csak kortyolgatott tovább, így Csivike is megpróbálta újra.
Az undorodó kis pofiját látnod kellett volna, mert azt elmesélni nem lehet. :-))
Nagyon utálta szegénykém a lötyit, ám azt még jobban utálta volna, ha valamiből kimarad.
Vagy talán nem is így... ki tudja ?
Ők mindig utánozzák egymást, és feltétel nélkül elhiszik, hogy amit a másik csinál, az jó.
Ugyanígy fordítva is : ha az egyik nem kér valamit, az a másiknak se kell.
Vagy ha az egyik megijed, a másik is rögtön elhiszi, hogy itt a világ vége, menekülni kell.
Irtó jópofa, hogy így egy húron pendülnek – és persze ehhez jön még a féltékenység.
Tisztára, mint a testvérek : amivel az egyik játszik, pont az kell a másiknak is.
Mindenesetre a kalciumos víz esetében nagyon jól jött ma ez a tulajdonsága Csivikének.

Később a takaró alatt nem is kértek az addigra már tiszta vízből, egyetlen kortyot sem.
Vagy csak simán nem voltak szomjasak (bár Csivi akkor is szokott inni, ha kínálom),
vagy nagyon földhöz vágta őket a kalciumos élmény, és nem hitték el, hogy most már tiszta a víz.

Úgyhogy talán nem reménytelen...
Majd meglátjuk, mi lesz holnap és holnapután.

Végre, jó hírt kaptam a Madárkákról. Isszák a kalciumos vizet. Bízzunk benne, hogy isznak napközben is amikor nem látod. Nem akarják, hogy észrevedd és örömödben nagyon lelkendezz és elbízd magad, hogy ezután mindig így lesz. Nagyon aranyos lehetett Csivike ahogy undorodó képet vágott a víztől. Most tényleg nagyon jól jött, hogy utánozzák egymást. Hátha megszokják, hogy ezt kell inni.
Nem arra gondoltam, hogy Téged bántalmazzon az a kis amazon, hanem pl. spárga gyilkolásra. Lényeg, hogy Csuvika megmenekült!

@druszika: Ne féltsd annyira csuvikát, ő is megéri a pénzét !
Csak látnád, mekkorákat csap evés közben szegény Csivi fejére !

Sajnos a kalciumos vizet megszokni nincs idejük, mert ma kapják utoljára.
Azt csak öt napig lehet adni, nehogy a D-vitaminból túladagolás legyen.
Továbbra sem szetettek bele : tegnap is csak késő este láttam inni Csuvikát.
Csivit meg még akkor sem (talán csak egy kortyot), annyira utálja.
Igaz, ő közben azért iszogatott egy-egy csöppet a kakasülő fölötti kis ágról.
Csuvi sajnos szinte soha nem ül napközben a kakasülőn, így őt ott nem tudom itatni.
Pedig onnan (érdekes módon) szívesen lenyalogatnak bármit.

Úgyhogy nem tudom, mi lesz itt a megoldás.
Lehet, hogy marad a jól bevált (de kevésbé hatásos) CALCIUM COLUMBA.

Holnap már jó napjuk lesz a Madárkáknak. Kortyolgathatnak egész nap tiszta vizet. Csuvika biztosan kihasználja a jó alkalmat.
Tényleg megéri a pénzét a kis kakas, ha bántja szegény Csivikét, de lakmározás közben ki jön rajta az agresszió.
Nálunk, vagyis a Húgom cicájánál adódott most egy gond. Szegény Mircóka nagyon köhög, tüsszög, folyik az orra, könny csordogál a szeméből. Alighanem el kell vinnünk orvoshoz, lehet, hogy antibiotikumot kell szednie. Amikor a Húgom hazavitte a parkolóból /hetekig az autók alatt bujkált/ megvizsgáltatta, és a vérteszt macskanáthára pozitív volt. De egy jó ideig nem volt semmi tünete,most kezd rosszabbul lenni. Egyelőre még csak házi gyógyítással próbálkozunk. A meleget nagyon szereti, kapott egy villany melegítőpárnát azon alszik éjjel-nappal, hátha segít egy kicsit a jó meleg. Lehet, hogy gyógyszer beadási tortúra következik.

@druszika: Jaj, szegény cicus ! És szegény gazdik !
Szerintem orvoshoz kéne vinni, minél hamarabb, nehogy nagyobb baj legyen.

Én két macskás dokit is tudok (bár a macskákhoz elvileg mindegyik ért),
csak sajnos mind a kettő iszonyú messze van Békástól.
Akit ezer százalékosan, jó szívvel mernék ajánlani, az egy macskabolond nőszemély,
házhoz is megy nagyon szívesen – na de honnan ???
Valahonnan Dél-Pestről ! Onnan Észak-Budára.... háááát... nem éri meg.
De változatlanul úgy gondolom (leszámítva ezt az egy macskás doktornőt),
hogy Varga doktornál jobb orvos nem kell, nagy szerencse, hogy ő közel van.

Az orvos házhoz hívásának egyébként se vagyok híve
(ezt a madárkáimra vonatkoztatva ezerszer végiggondoltam),
mert szerintem nem jó, ha elveszíti az állatka azt a hitét, hogy otthon biztonságban van.
Kösse csak a készülődéshez, az utazáshoz, a rendelőhöz a kellemetlenségeket !
Akkor legalább tudja, mindjárt a szállító ketrec láttán, hogy mire számíthat.
De ha otthon tör rá az “ellenség”, esetleg elveszíti a biztonságérzetét.
Bár nyilván személyhez köti a kellemetlenségeket, ha már ismeri a dokit -
mégis azt gondolom, hogy talán jobb őt vinni, mint az orvost házhoz hívni.

A madárkákat ma még nem láttam inni, pedig most már tiszta víz van az itatóban.
Sajnos nem sokáig : a mai napot megszavaztam nekik pihenőnek,
de holnap jön újra a csodalötyi, amit elvileg állandóan kéne kapniuk.
Na de életük végéig ??? Nekem ez olyan riasztó...
Majd még kitalálom, hogyan is legyen – de most a februárt megpróbáljuk végigcsinálni.
Meglátjuk, mi lesz az eredménye és lesz-e egyáltalán -
de ha Csivike továbbra is ész nélkül zabál tőle, máris nem kaphatják állandóan.
Így a tél vége felé mindenesetre biztos jól jön egy kis vitamin-feltöltés.
Kérdés, hogy majd a célszemélyek hogyan vélekednek erről. :-))

A cicusnak jobbulást kívánunk és millió gyógypuszit küldünk.

Jaj, ne is említsd az állatorvos házhoz hívását. Azzal is megjártuk. Úgy hirdette magát, hogy nagy előnye a háznál vizsgálat. Nem sokat vizsgált a cicán, mert félt tőle. Ezt azzal magyarázta, hogy otthoni körülmények között sokkal bátrabb a cica, nem fél úgy mint a rendelőben és könnyebben támad. Na, ilyen állatorvosról hallottál-e már? Igaz, hogy Pirinyó kb. hét kilós, hosszú szőrű, kicsit buldog képű, teknőc tarka, és egyáltalán nem barátságos cica volt. Később beigazolódott, hogy támadni is tud. Egyszer Anyukám a sötétben nem vette észre és rálépett a farkára. Olyat harapott a lábába, hogy a sebészetre kellett mennie és Tetanuszt kapott, és kötözésre is járt. Na, de az állatorvos minek megy házhoz, ha tart az állatoktól, vagy a rendelőben olyan módszerrel nyugtatja le, amit a gazda előtt nem mer alkalmazni?
Szegény Madárkáknak csak egy szabadnapjuk van? Holnap újabb vitamin kúra kezdődik. Legalább legyen eredménye.
Köszönjük a gyógypuszikat, átadom Mircókának.

@druszika: Elképesztő !
Miért nem kérdezted meg tőle, hogy ha így van, miért vállal házhoz jövetelt ?

Bár ha a cicus egy harcművész volt, ezt hangsúlyozni kellett volna a telefonban.
Lehet, hogy akkor a doktornő eleve azt mondja, hogy hívjál inkább mást hozzá.
Ezért fontos, hogy az állatkának meglegyen a rokonszenves, jónak tűnő orvosa,
már akkor, amikor még nincs is semmi baj.
Mert vészhelyzetben orvost keresni, aztán az állatkát idegen kézbe adni mindig nagy rizikó,
és az ilyen helyzet nem jó az orvosnak se, a kis betegről nem is beszélve.

Mircókának további gyúgypuszikat küldünk, és várjuk a híreket róla.

A madárkák ma megint csodalötyis vizet kaptak :
nem örültek neki, de nem is voltak nagyon elkeseredve vagy meglapve.
Én mindenesetre sajnálom őket, hogy ha hallgatunk a dokira,
most már soha életükben nem is kapnak normális, tiszta vizet.
Illetve azért kapnak : késő este, az utolsü itatásnál.
Csak olyankor már nem mindig hiszik el, hogy az tiszta víz, és inkább nem kérik.
Most a februárt megpróbáljuk így végigcsinálni, aztán majd meglátom, érdemes-e kínozni őket.

Pirinyó nem az én cicám volt. A húgom akarta ezt az újítást bevezetni, hogy házhoz jöjjön az állatorvos. Nem is voltam ott, amikor az eset történt.
Sajnos változatlan Mircóka állapota, bár ma egy kicsit kevesebbet köhögött.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy lesz-e változás a Madárkáknál a sok csoda lötyi hatására.

@druszika: De hát mire vártok, Drusza ???
Jó, hogy egy macskánál nem olyan sürgős az orvos, mint egy madárnál - de hát ez jobb nem lesz.

Csodalötyi ide vagy oda : Csuvika az imént kétszer is lepottyant, közvetlenül egymás után.
Csak úgy, a kalitkában, minden érthető ok nélkül.
Az első lepottyanásban talán benne volt Csivike is (de nem szándékosan),
a másodikat viszont teljesen egyedül produkálta Csuvika.
Ügyesen fölvergődött a kalitka fenekéből, de közvetlenül a cél előtt újra lepottyant.

Egyelőre mást nem tehetek, mint hogy bízom a csodalötyi B-vitaminjában.
Nyilván kalcium kéne, mert abból szinte semmit sem ittak a kúra alatt,
de mivel ez bizonytalan, most egy hónapig nem adhatok nekik másikat,
nehogy mégis túladagolás legyen a D-vitaminból.
Én marha !
vettem volna inkább az olcsóbb (és talán ócskább) kalciumat, ha már ott voltam a boltban,
mert azt legalább megitták volna, még ha kevésbé hatásos is.
Így most elvesztegettünk egy hónapot - pont a kalciummal, ami a leginkább kellene.
De most már mindegy, így jártunk, nincs mit tenni.