Nem tudom, miféle titokzatos kapcsolata van Tamás Doktornak az új évekkel,
de tény, hogy az eddigi négy fordulóból, amit ezekkel a madárkákkal töltöttem,
kettőben ő is szerepelt : egyszer az év elején, egyszer meg a végén.
Három évvel ezelőtt az év első munkanapján látogattuk őt meg Csivikével
(akit érdekel, megtalálja a CSICSU CSALÁD-ban, ezen az oldalon),
idén meg úgy alakult, hogy az utolsón tettük tiszteletünket a Jász utcában.
*
Hogy így alakult, az kizárólag az én szégyenem :
tudtam nagyon jól karácsony előtt is, hogy illene meglátogatni Miklós Doktort,
ahogy minden évben szoktuk, advent idején –
már csak azért is, mert ugye Mikuláskor van a névnapja.
Valahogy azonban elcsúsztam az idővel (vagy nem is tudom, mi volt az igazi ok) :
bíztam benne, hogy kibírják még azok a karmocskák az új évig,
nem akartam belerondítani a karácsonyi készülődésbe az orvos-látogatással.
Pedig valójában beletartozik az adventünkbe ez a program,
bármennyire is rossz élmény mindhármunknak a befogás meg az utazás.
A karácsonyra feldíszített rendelő meg az ünnepi hangulat mindenért kárpótol.
Idén azonban kimaradt az életünkből az újbudai karácsony,
mert mire a hosszú, ünnepi hétvége után úgy döntöttem,
hogy mégse merem megvárni a jövő évet Csuvika karmainak nyisszantásával,
kiderült, hogy Miklósról már lemaradtunk : egész héten délelőtt rendel,
én meg délelőtt nem vagyok képes útnak eredni, még rövid távra sem, madarak nélkül.
*
*
Leghamarabb vasárnap este mehettünk volna Miklóshoz, január harmadikán -
és ez még borzasztó távoli időpontnak tűnt hétfő délelőtt,
amikor elkezdtem szervezni ezt a kis nyisszantós kirándulást.
Meg hát a vasárnapi ügyelet nem is arra való,
hogy akkor intézzek ilyen piszlicsáré ügyeket, mint a karomvágás.
Hívtam a Jász utcát : ott is csak szerdára (tegnapra) kaptunk időpontot, de kaptunk.
Igazában jobb is volt így, hisz a Jász utca közelebb van és könnyebben elérhető -
csak a karácsonyi hangulatot sajnáltam nagyon, hogy abból most kimaradtunk Újbudán.
De ezért csak magamnak tehetek szemrehányást,
hisz mehettünk volna karácsony előtt, mint máskor.
hisz mehettünk volna karácsony előtt, mint máskor.
Nem tudom, miért képzeltem idén, hogy megvárhatjuk az új évet,
hisz háromhavonta szoktunk karmot vágatni,
és a három hónap bizony most telt le, tegnapelőtt.
Talán azt hittem, pár nap már nem számít ide vagy oda –
de bizony számít, hisz maga a három hónap is egyre nehezebben tartható.
Rövidíteni sem igen akarnám, hisz minél gyakrabban vágatom Csuvika karmait,
annál gyorsabban nőnek – de úgy látszik, hosszabbítani se lehet.
*
Különben is mindig így járok :
egy darabig nézegetem azokat a szegény karmocskákat,
hogy áááá, még nem is olyan nagyok –
aztán meg szinte egyik napról a másikra találom úgy, hogy de igen, már ijesztőek.
Bevallom, szégyenszemre most is úgy esett,
hogy a legutóbbi bejegyzésnél már a szerint (is) válogattam Csuvika képei között,
hogy melyiken nem túl feltűnőek a félelmetesen túlnőtt karmai.
Pedig hát szegény madár akkor is szenved tőlük, ha én nem mutogatom őket.
*
*
Bármennyire is féltem a befogástól, bármennyire is sajnáltam a madárkákat,
tegnap direkt örültem, hogy orvoshoz kell mennünk és elmenekülhetünk itthonról :
az alattam lévő, hónapok óta üresen álló lakást megvette valaki,
és volt olyan kedves tegnapelőtt, a két ünnep között megkezdeni a felújítást.
Hogy ez mivel jár, azt el se tudja képzelni, aki még nem próbálta.
Valahol már leírtam (talán a vendégkönyvben),
hogy tegnapelőtt ugrált a komódon a karácsonyfám,
tegnap meg hintáztak és zörögtek a konyha falán a szedőkanalak,
ahogy fúrtak és döngettek alattunk, reggel nyolctól úgy délután ötig, szünet nélkül.
Bíztam benne, hogy legalább ma, Szilveszter napján béke lesz és nyugalom,
de persze tévedtem : ma is ugyanúgy megy a furkálás és döngetés, mint tegnap.
Nem hinném, hogy ez az új fickó lesz a kedvenc szomszédom...
Annál, ami most folyik nálunk, tényleg jobb volt még az orvos-látogatás is.
Szegény kicsi kincsecskéim edzésben vannak : ha lesz este petárdázás,
az már föl se fog tűnni nekik azok után, amit harmadik napja hallgatniuk kell.
Nyilván eltart még hónapokig ez a móka – és nem lehet mindennap elmenekülni előle.
Úgyhogy egyelőre nem sok jót ígér a szép új évecske :
örülhetünk, ha nem dől fejünkre a ház, hisz öreg már az ilyen megpróbáltatásokhoz.
*
De azért a madárkák befogása se volt tegnap felhőtlen öröm...
Szegénykéim eleve ki voltak készülve az egész délelőtti raboskodástól
(meg nyilván az iszonyatos hangzavartól is, bár azt viszonylag jól tűrik),
úgyhogy mire a levadászásukra sor került, igen spannolt volt már mind a kettő.
Csivikét akartam elsőként megkaparintani, mondván, hogy ő az egyszerűbb eset :
hát most nem volt az. Menekült előlem ő is derekasan, nagyon nehezen adta meg magát.
Csuviról meg már ne is beszéljünk !
Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy szégyenszemre feladom :
lesz, ami lesz, de nem ér annyit a karomvágás,
hogy a cél érdekében infarktust kapjon a madaram,
és már ne is legyen kit manikűrözni.
De aztán valahogy mégiscsak befogtam őt is.
Szegény kicsikém... még este is menekült a kezem elől, amikor osztottam a vacsorát.
*
*
Jó hideg volt tegnap (bár annyira végül is nem, mint ahogyan ígérték az időjósok),
azt se tudtam, mit pakoljak a nagy szatyorba tegnapelőtt,
hogy meg ne fagyjanak útközben szegény pindurkáim.
Van ugyan egy tömlőnk (ajándékba kaptuk), amivel elvileg melegíthetném őket,
de hát a szatyor tömlő nélkül is annyira nehéz, hogy a használata szóba se jöhet.
Be kellett érniük négy polár takaróval, egy fürdőlepedővel,
egy hatalmas nejlon zacskóval, meg a karton dobozzal,
amibe pont befér a dög nehéz a szállító ketreckéjük.
Mindez részletesen le van írva és fényképezve a TÉLI SZATYOR című mesében
(onnan puskáztam én is, mit hova kell pakolni), akit érdekel, ott megnézheti.
Mindössze annyit változtattam, hogy az ötödik pokrócot nem tettem rájuk :
úgy találtam, hogy elég a fejük fölé az a rengeteg polár és frottír réteg,
ami egymásra hajlik az oldalsó takarókból.
Így is inkább attól tartottam, hogy megfulladnak szegénykéim,
de aztán Tamás Doktor is megerősített abban, hogy ez lehetetlen.
*
*
*
A közlekedéssel nagyjából szerencsénk volt,
oda-vissza elég hamar jött a harminckettes busz.
Odafelé még fűtés is volt benne (visszafelé, egy rozoga példányban, már nem),
akkor kicsit ki tudtam takarni a madárkákat, hogy kapjanak több levegőt.
A rendelőben pedig megint csak nem kellett várakoznunk,
szinte azonnal sorra kerültünk, még a saját időpontunk előtt.
Hihetetlenül hamar hazaértünk
(háromra voltunk berendelve, de már négy előtt itthon voltunk),
folyt még alattunk vígan a döngetés és furkálás, mire megjöttünk.
Tamás pillanatok alatt lenyisszantotta Csuvika karmait,
Csivikéről pedig úgy találta (ahogy én is), hogy rajta nincs mit vágni.
Így Pici Tündérem csak társaságnak jött -
meg persze főleg azért, hogy ne kelljen egyedül itthon maradnia.
Magára hagyni nemigen lehet egyiküket sem -
pláne nem ilyenkor, mikor verik szét alattunk a házat.
*
Így aztán mégis meglett a karomvágás szegény Csuvikámnak, még az óévben.
Akkora kő esett le rólam ezáltal,
hogy igazában most kezdődik számomra az ünnep, amikor már vége van.
Mondogattam is magamnak a hét elején (akkor még csönd volt),
hogy nálunk Szilveszterkor lesz az igazi karácsony,
mert akkor már egész biztos nem jön vendég, Csuvika karma is le lesz vágva,
senki és semmi nem rondíthat bele az ünnepi hangulatba.
Ebben sajnos tévedtem (mert az új szomszédnak sikerült belerondítania),
de azért a nehezén már mégiscsak túl vagyunk,
a Szépséges Kékséges pedig vadonatúj karmocskákkal vághat neki az új évnek.
Jövőre majd ezt is másképp csináljuk – mint annyi mást.
Feltéve, hogy megérjük a 2016-os adventet... de reménykedjünk, hogy igen.
*
Mindenkinek boldog új évet kívánunk :
minél kevesebb orvos-látogatással, minél több örömmel, békével és nyugalommal.
*
**
*
(2015)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
*
R Andi 2016.01.01. 10:29:48
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.01.01. 11:28:42
Tényleg elképesztő vagyok : elképesztően hülye. :-))
A mesét elkezdtem írni mindjárt ébredés után tegnap, még bőven dél előtt.
Kész is lett valamikor délután, még viszonylag korán.
Viszont nem volt még újévi képeslapunk.
A Szilveszter az én szívemet nem dobogtatja meg, nálunk az nem igazán ünnep -
ráadásul az idén nem voltam formában, karácsonyra sem igen készültek lapok,
csak a mikulásiakkal voltam megelégedve.
Szóval nem volt képeslap, én meg nekiálltam kreálni "gyorsan" egyet,
hogy legyen mit betenni a bejegyzés végére.
Pedig eszembe jutott, hogy nem így kéne, hanem fordítva : berakosgatni a meséhez a képeket
(azok se voltak még a fényképezőből kiszedve),
láthatóvá tenni a bejegyzést, és odaírni a végére, hogy a képeslap majd jön, ha elkészül.
Sajnos nem ezt cselekedtem - ki tudja, miért ?
A képeslap az Istennek sem akart összeállni
(még némelyik alkatrészét is csak most vadásztam a neten, nem volt elég az, ami megvan),
az idő meg csak telt, sőt rohant.
Enni szinte egész nap nem ettem, mert tele hassal nem tudok itt ülni,
szünetet tartani meg nem volt idő ;
a szerencsétlen gépem használva volt vagy tizenkét órán keresztül, folyamatosan
(a vége felé már összeomlani készült, mert túl sok program volt nyitva egyszerre),
a finisben pedig, amikor már csak az átkozott tüzijátékot kellett volna rávarázsolnom
(nem vagyok hajlandó hosszú ű-vel írni a tüzijátékot, hiába jelez a helyesírás-ellenőrző),
szóval a finisben meghalt az ONLINE IMAGE EDITOR,
amivel a tüzijátékot kellett volna rátennem a meglévő képre.
Nyilván megártott neki, hogy akkor már órák óta használtam,
rengeteg törléssel és újrakezdéssel, mert a betűket is abban a programban csináltam,
de most még azok se sikerültek, rengeteget bénáztam velük.
Hiába kerestem (persze már KISSÉ spannoltan),
nem találtam hamarjában semmi más programot, ami ilyet tud,
hogy egyik képre rátegye a másikat, ami ráadásul GIF, vagyis mozog és átlátszó a háttere.
Eddigre már igencsak este volt, én még nem zabáltam,
a meséhez tartozó képek pedig nem voltak sehol.
Ráadásul kedvem se volt az egészhez, mert tudtam, hogy reménytelen,
és a szegény madárkák (akikre egész nap rá se néztem) megint éjfélre kerülnek ágyba.
A részletekre már nem is emlékszem pontosan : leszállt a lila köd,
nagyjából a gutaütés határán álltam
(az éhségtől már kissé szédelegve, félig elhalt lábakkal a sok üléstől),
és végül késő este (inkább már éjjel)
lett megjelentetve az a bejegyzés, ami már kora délután elkészült.
A madárkákat valamikor tíz körül kezdtem vacsoráztatni,
pedig szegénykéim jól nevelten hazarepültek már nyolckor, és folyamatosan sírtak.
A hülye tüzijátékról letettem : volt egy másik variációja a képnek, tüzijáték nélkül.
Majd csak jóval később, már éjfél után sikerült megcsinálnom a tüzijátékot,
mert közben elzártam a gépet, és kipihente magát az IMAGE EDITOR.
Hát így telt a Szilveszterünk...
Pont olyan volt, mint előtte az egész év. :-))
budgieee 2016.01.02. 18:10:46
Szerintem egyszerűen megoldhatnád ezt a problémát az ágak egy részének vastagabbra cserélésével. Most már van honnan,kitől rendelned is. Egy próbát mindenképp megérne mert nincs mit veszíteni. Legfeljebb az orvoshoz járkálástól szabadultok meg mindhárman ami senkinek se lenne ellenére gondolom.
Már régóta vágatod a karmait pedig ez egyrészt természetellenes másrészt csak ront a helyzeten mert ettől a hirtelen nagymértékű "kopástól" csak még gyorsabban nő a karma hogy egyensúlyban legyen a kopás mértékével de ezt te is tudod. Harmadrészt senkinek se hiányzik az a stressz ami ezzel az egésszel jár.
Érdemes lenne még most kipróbálnod a vastagabb ágakat hátha meglepődsz és bejön mert később amikor már még gyakrabban kell vágatni, még gyorsabban nő a karma már nem biztos hogy képes lesz visszaállni a természetes egyensúly, nem biztos hogy eleget tudja koptatni az ágakon.
budgieee 2016.01.02. 18:18:04
kepfeltoltes.hu/160102/P1140562_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.01.02. 18:57:39
Csivike karmaiból most se kellett vágni egyáltalán
(nem én döntöttem el, hanem a doki), mint ahogy legtöbbször nem kell.
Pedig ő is csak ugyanazokat az ágakat használja.
Hidd már el, hogy ez egy szarufejlődési rendellenesség,
megmondta mindkét orvosunk, mindkét hímecském esetében.
Egyszerűen genetikai adottság, amivel nincs mit kezdeni.
Csuvikának pechje van a karmaival, mint ahogy Csupikának is az volt.
Ráadásul Csuvinak legalább negyvenhatos lába van, baromi hosszúak az ujjacskái.
Hogy most már van honnan rendelnem az ágakat, az nem olyan egyértelmű.
Mivel ajándékba kaptam őket, a helyzet számomra elég kínos.
Nem állhatok elő kívánságokkal, ha egyszer szívességből kapom, amit kapok.
Ráadásul nem is csak akkor, amikor kérem...
Roppant kellemetlen helyzetbe kerültem, mert egy karácsony előtti éjjel jött az üzenet,
hogy menjek a múltkor megismert helyre két nap múlva,
de még délelőtt, mert később már nem lesz a portán senki.
Merthogy majd megint várnak ott engem az ágak, küldi vidékről a nejével...
Ez lett volna az utolsó péntek, karácsony előtt.
Én meg szépen visszaírtam, hogy hálásan köszönöm és nagyon örülnék az ágaknak,
de ne küldje őket, mert aznap nem tudok értük menni semmiképpen.
A visszaigazolást megkaptam arról, hogy célba ért az üzenetem,
de válasz nem jött, mint ahogy a karácsonyi képeslapunkra sem.
Úgyhogy ez a kapcsolat nem tűnik túlságosan gyümölcsözőnek - bár persze sose lehet tudni.
Azt meg már végképp nem tudom szabályozni,
hogy Csuvi Uraság mely ágakon kegyeskedik tartózkodni.
Az mondjuk téged igazol (de akkor se tudok tenni ellene), hogy csakis a vékonyakat kedveli.
Figyelgettem már nem egyszer a szekrények tetején is meg a kalitkában is :
van választék bőven, de ő mindig a legvékonyabb ülőkéket választja, azokon szeret ülni.
Ami a te Vidukád lábacskáját illeti :
én ekkora karmokkal már nem lennék rá büszke, hogy hónapok óta nem vág(at)tam.
Sürgősen küldj egy kis havacskát, légy szíves,
mert az nem igazság, hogy Győrben esik, itt meg semmi ! :-))
budgieee 2016.01.03. 13:12:00
De még így is azon gondolkodom hogy ha valóban szarufejlődési rendellenessége van akkor a rövidebb lábujjain miért nem nő hatalmasra a karma? Miért csak azon karmai nőnek túl amik nem kopnak az ágakon?
Csivikének mások a szokásai és kisebb a lába.
Nem hiszem hogy ez problémát okozott volna neki. Mármint ő írt váratlanul,kérés nélkül. Az ünnepek miatt de máskor se biztos hogy ráér a másik ember akkor amikor ők igen. Erre számítaniuk kellett. Tehát nem hiszem hogy negatív gondolatokat szült volna az hogy nem tudtál elmenni az ágakért.
Nem értem amit a Vidu karmaival kapcsolatban írsz. Egyáltalán nem nagy a karma. Csak hegyes de az nagyon, még a bőrömben is megkapaszkodnak függőlegesen.
Az egyébként teljesen normális hogy időnként egyik-másik karmuk kicsit túlnő de hamar lekoptatják tehát vészesen nagyra nem nőnek meg. A képen esetleg a kép közepén lévő lábán az elülső hosszabb lábujján van egy picit túlnőve a karma de egyáltalán nem vészes, nem nő nagyobbra.
Nem adok. :P Mi is szeretjük és annyira nincs sok. :D De remélem lesz nálatok is.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.01.03. 13:33:51
Most is látom, hogy nyugaton legalább borús az idő, ha nem is havazik (csak egészen délen),
de nálunk ma is süt reggel óta ez az átkozott nap.
Hidegnek hideg van (megszakad a szívem szegény galambkákért),
de hónak (vagy legalább felhőnek) nyoma sincs.
Szó szerint a szarufejlődési rendellenesség még Csupikánál hangzott el, Miklós szájából.
Nem emlékezhetsz rá, mert odáig még nem tettem láthatóvá a BABAGÁJ-BLOG-ot.
Úgy három- vagy négyéves koráig Csupikát nem is látta orvos, sose volt vele semmi baj,
csak később bolondultak meg a karmai és a csőre.
Ez mondjuk pont ellentmond a szarufejlődési rendellenességnek
(hiszen azt úgy szoktuk értelmezni, hogy születéstől fennáll),
inkább valami májbaj okozhatta a problémákat.
A májbajt meg alighanem én okoztam, ugyanis az előző madárkáimat teletömtem vitaminnal,
a HEMA (egyébként kiváló) készítményeivel.
Nem, véletlen, hogy ezek a madárkák már semmi csodaszert nem kapnak.
Csuvika karmai pici korától nőnek, mint a bolondgomba :
őrá mondta már mindkét doki, hogy ezzel nincs mit tenni, genetikai adottság.
Én bizony nagynak látom Vidukád karmait a képen.
Mikor Csuvikának ekkora, akkor én már kezdek izgulni, hogy jaj-jaj, ideje vágatni.
budgieee 2016.01.04. 18:32:35
kepfeltoltes.hu/160104/P1140604_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.01.04. 20:00:10
Az előző képen jobban látszik. Nem vészes persze, de már lehetne vágni belőle.
(Mondom én - aki ennél sokkal szörnyűbb karmokkal járatja néha szegény Csuvikát.)
Süsd meg.... ha én meg tudnám nézni sík felületen azokat a karmocskákat !
Csipikéék még csak-csak sétafikáltak néha a szekrény tetején (ők is nagyon ritkán),
de ezek a madárkák EGYÁLTALÁN nem.
Soha, sehova nem repülnek le, semmilyen sík terepre.
Pedig két asztal és egy komód is a rendelkezésükre állna, plusz a két szekrény teteje -
hát ne adj' Úristen !
Soha, még véletlenül sem.
Maximum Csuvika látogatja egy-egy pillanatra a kalitka fenekét, ha lelöki a Banya.
Nekem már az is nagy élmény, ha látom őket totyogni a kalitka (ívelt) tetején.
Mert amúgy soha, de soha nem használják közlekedésre a lábacskáikat.
Pedig meg kell őket zabálni, ahogy tündérien totyognak ! :-))
Mit nem adnék olyan madárkákért, akik lerepülnének az asztalra,
és ott lehetne játszani velük !
De ilyet még a madárunokáim se csináltak, pedig ők jóban voltak velem.
Igaz viszont, hogy jobb is így :
ha netán a padlóra repülnének, az nálunk életveszélyes lenne.
Nem vagyok hozzászokva, hogy figyelnem kell a lábam alá,
látni meg alig látok : simán agyontaposnám őket, ha utamba kerülnének.
De azért azt mégis nagyon sajnálom, hogy az asztalokon sem grasszálnak. :-((
Köszi a havacskát, igazán rendes vagy, hogy mégiscsak küldtél egy kicsit ! :-))
budgieee 2016.01.05. 11:45:40
Én is imádom ahogy totyognak. A kalitka tetején plexi van hogy ne a rácsot, ülőrudakat,stb ürítsék le fentről. És mivel kicsit csúszik érdekes dolgokat hoznak össze időnként miközben össze-vissza rohangálnak. A Tökmagnak sikerült úgy megcsúsznia nemrég hogy a hátára került pár másodpercre és a Kiki fölémagasodott(a Kiki próbálja elkergetni őket amikor zavarja az udvarlásuk és pont menekülés közben csúszott meg). Ettől aztán szegény elkezdett úgy üvölteni mintha ölnék pedig a Kiki nem bántja.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.01.05. 12:18:59
Még sok-sok ilyen életképet kérünk !
Máris vadul gondolkodom, láttam-e valahol olyan doboztetőt
(vagy bármi mást), ami recés plexiből készült.
Egyelőre nincs ötletem, de ha lesz, feltétlenül értesítelek. :-))