Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.
Ne is mondd, Randikám !
Tényleg elképesztő vagyok : elképesztően hülye. :-))
A mesét elkezdtem írni mindjárt ébredés után tegnap, még bőven dél előtt.
Kész is lett valamikor délután, még viszonylag korán.
Viszont nem volt még újévi képeslapunk.
A Szilveszter az én szívemet nem dobogtatja meg, nálunk az nem igazán ünnep -
ráadásul az idén nem voltam formában, karácsonyra sem igen készültek lapok,
csak a mikulásiakkal voltam megelégedve.
Szóval nem volt képeslap, én meg nekiálltam kreálni "gyorsan" egyet,
hogy legyen mit betenni a bejegyzés végére.
Pedig eszembe jutott, hogy nem így kéne, hanem fordítva : berakosgatni a meséhez a képeket
(azok se voltak még a fényképezőből kiszedve),
láthatóvá tenni a bejegyzést, és odaírni a végére, hogy a képeslap majd jön, ha elkészül.
Sajnos nem ezt cselekedtem - ki tudja, miért ?
A képeslap az Istennek sem akart összeállni
(még némelyik alkatrészét is csak most vadásztam a neten, nem volt elég az, ami megvan),
az idő meg csak telt, sőt rohant.
Enni szinte egész nap nem ettem, mert tele hassal nem tudok itt ülni,
szünetet tartani meg nem volt idő ;
a szerencsétlen gépem használva volt vagy tizenkét órán keresztül, folyamatosan
(a vége felé már összeomlani készült, mert túl sok program volt nyitva egyszerre),
a finisben pedig, amikor már csak az átkozott tüzijátékot kellett volna rávarázsolnom
(nem vagyok hajlandó hosszú ű-vel írni a tüzijátékot, hiába jelez a helyesírás-ellenőrző),
szóval a finisben meghalt az ONLINE IMAGE EDITOR,
amivel a tüzijátékot kellett volna rátennem a meglévő képre.
Nyilván megártott neki, hogy akkor már órák óta használtam,
rengeteg törléssel és újrakezdéssel, mert a betűket is abban a programban csináltam,
de most még azok se sikerültek, rengeteget bénáztam velük.
Hiába kerestem (persze már KISSÉ spannoltan),
nem találtam hamarjában semmi más programot, ami ilyet tud,
hogy egyik képre rátegye a másikat, ami ráadásul GIF, vagyis mozog és átlátszó a háttere.
Eddigre már igencsak este volt, én még nem zabáltam,
a meséhez tartozó képek pedig nem voltak sehol.
Ráadásul kedvem se volt az egészhez, mert tudtam, hogy reménytelen,
és a szegény madárkák (akikre egész nap rá se néztem) megint éjfélre kerülnek ágyba.
A részletekre már nem is emlékszem pontosan : leszállt a lila köd,
nagyjából a gutaütés határán álltam
(az éhségtől már kissé szédelegve, félig elhalt lábakkal a sok üléstől),
és végül késő este (inkább már éjjel)
lett megjelentetve az a bejegyzés, ami már kora délután elkészült.
A madárkákat valamikor tíz körül kezdtem vacsoráztatni,
pedig szegénykéim jól nevelten hazarepültek már nyolckor, és folyamatosan sírtak.
A hülye tüzijátékról letettem : volt egy másik variációja a képnek, tüzijáték nélkül.
Majd csak jóval később, már éjfél után sikerült megcsinálnom a tüzijátékot,
mert közben elzártam a gépet, és kipihente magát az IMAGE EDITOR.
Hát így telt a Szilveszterünk...
Pont olyan volt, mint előtte az egész év. :-))
Én még mindig azt mondom hogy ha vastagabb ágakat is tennél a kalitkába,mászókára és a fenti ágakra is pl. kötöznél kb. vízszintesen akkor nem lenne a karmával semmi probléma. "Érdekes módon" Csuvika rövidebb lábujjain nem nőnek óriásira a karmok pont azért mert azok nagyjából kopnak a mostani vékonyabb ágakon is. A hátsó hosszabb lábujjain lévők is nagyjából kopnak mert nem középen van a lábuk az ágakon hanem kicsit elöl így azok is hozzáérnek az ághoz. Az elülső hosszabb lábujjain lévők viszont lelógnak a vékony ágakról ezért nőnek hatalmasra.
Szerintem egyszerűen megoldhatnád ezt a problémát az ágak egy részének vastagabbra cserélésével. Most már van honnan,kitől rendelned is. Egy próbát mindenképp megérne mert nincs mit veszíteni. Legfeljebb az orvoshoz járkálástól szabadultok meg mindhárman ami senkinek se lenne ellenére gondolom.
Már régóta vágatod a karmait pedig ez egyrészt természetellenes másrészt csak ront a helyzeten mert ettől a hirtelen nagymértékű "kopástól" csak még gyorsabban nő a karma hogy egyensúlyban legyen a kopás mértékével de ezt te is tudod. Harmadrészt senkinek se hiányzik az a stressz ami ezzel az egésszel jár.
Érdemes lenne még most kipróbálnod a vastagabb ágakat hátha meglepődsz és bejön mert később amikor már még gyakrabban kell vágatni, még gyorsabban nő a karma már nem biztos hogy képes lesz visszaállni a természetes egyensúly, nem biztos hogy eleget tudja koptatni az ágakon.
Látszólag igazad van, Badzsikám, de a valóság sajnos más.
Csivike karmaiból most se kellett vágni egyáltalán
(nem én döntöttem el, hanem a doki), mint ahogy legtöbbször nem kell.
Pedig ő is csak ugyanazokat az ágakat használja.
Hidd már el, hogy ez egy szarufejlődési rendellenesség,
megmondta mindkét orvosunk, mindkét hímecském esetében.
Egyszerűen genetikai adottság, amivel nincs mit kezdeni.
Csuvikának pechje van a karmaival, mint ahogy Csupikának is az volt.
Ráadásul Csuvinak legalább negyvenhatos lába van, baromi hosszúak az ujjacskái.
Hogy most már van honnan rendelnem az ágakat, az nem olyan egyértelmű.
Mivel ajándékba kaptam őket, a helyzet számomra elég kínos.
Nem állhatok elő kívánságokkal, ha egyszer szívességből kapom, amit kapok.
Ráadásul nem is csak akkor, amikor kérem...
Roppant kellemetlen helyzetbe kerültem, mert egy karácsony előtti éjjel jött az üzenet,
hogy menjek a múltkor megismert helyre két nap múlva,
de még délelőtt, mert később már nem lesz a portán senki.
Merthogy majd megint várnak ott engem az ágak, küldi vidékről a nejével...
Ez lett volna az utolsó péntek, karácsony előtt.
Én meg szépen visszaírtam, hogy hálásan köszönöm és nagyon örülnék az ágaknak,
de ne küldje őket, mert aznap nem tudok értük menni semmiképpen.
A visszaigazolást megkaptam arról, hogy célba ért az üzenetem,
de válasz nem jött, mint ahogy a karácsonyi képeslapunkra sem.
Úgyhogy ez a kapcsolat nem tűnik túlságosan gyümölcsözőnek - bár persze sose lehet tudni.
Azt meg már végképp nem tudom szabályozni,
hogy Csuvi Uraság mely ágakon kegyeskedik tartózkodni.
Az mondjuk téged igazol (de akkor se tudok tenni ellene), hogy csakis a vékonyakat kedveli.
Figyelgettem már nem egyszer a szekrények tetején is meg a kalitkában is :
van választék bőven, de ő mindig a legvékonyabb ülőkéket választja, azokon szeret ülni.
Ami a te Vidukád lábacskáját illeti :
én ekkora karmokkal már nem lennék rá büszke, hogy hónapok óta nem vág(at)tam.
Sürgősen küldj egy kis havacskát, légy szíves,
mert az nem igazság, hogy Győrben esik, itt meg semmi ! :-))
Arra hogy az orvos mondta a szarufejlődési rendellenességet nem emlékszem akármennyire is gondolkodom. Ezt így még nem írtad vagy csak én nem emlékszem?
De még így is azon gondolkodom hogy ha valóban szarufejlődési rendellenessége van akkor a rövidebb lábujjain miért nem nő hatalmasra a karma? Miért csak azon karmai nőnek túl amik nem kopnak az ágakon?
Csivikének mások a szokásai és kisebb a lába.
Nem hiszem hogy ez problémát okozott volna neki. Mármint ő írt váratlanul,kérés nélkül. Az ünnepek miatt de máskor se biztos hogy ráér a másik ember akkor amikor ők igen. Erre számítaniuk kellett. Tehát nem hiszem hogy negatív gondolatokat szült volna az hogy nem tudtál elmenni az ágakért.
Nem értem amit a Vidu karmaival kapcsolatban írsz. Egyáltalán nem nagy a karma. Csak hegyes de az nagyon, még a bőrömben is megkapaszkodnak függőlegesen.
Az egyébként teljesen normális hogy időnként egyik-másik karmuk kicsit túlnő de hamar lekoptatják tehát vészesen nagyra nem nőnek meg. A képen esetleg a kép közepén lévő lábán az elülső hosszabb lábujján van egy picit túlnőve a karma de egyáltalán nem vészes, nem nő nagyobbra.
Nem adok. :P Mi is szeretjük és annyira nincs sok. :D De remélem lesz nálatok is.
Látod, milyen vagy ??? Irigy kutya ! :-))
Most is látom, hogy nyugaton legalább borús az idő, ha nem is havazik (csak egészen délen),
de nálunk ma is süt reggel óta ez az átkozott nap.
Hidegnek hideg van (megszakad a szívem szegény galambkákért),
de hónak (vagy legalább felhőnek) nyoma sincs.
Szó szerint a szarufejlődési rendellenesség még Csupikánál hangzott el, Miklós szájából.
Nem emlékezhetsz rá, mert odáig még nem tettem láthatóvá a BABAGÁJ-BLOG-ot.
Úgy három- vagy négyéves koráig Csupikát nem is látta orvos, sose volt vele semmi baj,
csak később bolondultak meg a karmai és a csőre.
Ez mondjuk pont ellentmond a szarufejlődési rendellenességnek
(hiszen azt úgy szoktuk értelmezni, hogy születéstől fennáll),
inkább valami májbaj okozhatta a problémákat.
A májbajt meg alighanem én okoztam, ugyanis az előző madárkáimat teletömtem vitaminnal,
a HEMA (egyébként kiváló) készítményeivel.
Nem, véletlen, hogy ezek a madárkák már semmi csodaszert nem kapnak.
Csuvika karmai pici korától nőnek, mint a bolondgomba :
őrá mondta már mindkét doki, hogy ezzel nincs mit tenni, genetikai adottság.
Én bizony nagynak látom Vidukád karmait a képen.
Mikor Csuvikának ekkora, akkor én már kezdek izgulni, hogy jaj-jaj, ideje vágatni.
Én úgy szoktam ellenőrizni a karmukat hogy megnézem egyenes felületen normálisan állnak-e a lábujjaik. Ha túl nagy a karom egészen elfordul,kifordul a lábujjuk. Ha egyenes vagy csak picit fordul el a lábujjuk az a normális karomméret. Egy egészen friss kép: kepfeltoltes.hu/160104/P1140604_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Én a jobb lábacskáján kicsit hosszúnak találom a karmait Vidunak. Különösen a hátsót.
Az előző képen jobban látszik. Nem vészes persze, de már lehetne vágni belőle.
(Mondom én - aki ennél sokkal szörnyűbb karmokkal járatja néha szegény Csuvikát.)
Süsd meg.... ha én meg tudnám nézni sík felületen azokat a karmocskákat !
Csipikéék még csak-csak sétafikáltak néha a szekrény tetején (ők is nagyon ritkán),
de ezek a madárkák EGYÁLTALÁN nem.
Soha, sehova nem repülnek le, semmilyen sík terepre.
Pedig két asztal és egy komód is a rendelkezésükre állna, plusz a két szekrény teteje -
hát ne adj' Úristen !
Soha, még véletlenül sem.
Maximum Csuvika látogatja egy-egy pillanatra a kalitka fenekét, ha lelöki a Banya.
Nekem már az is nagy élmény, ha látom őket totyogni a kalitka (ívelt) tetején.
Mert amúgy soha, de soha nem használják közlekedésre a lábacskáikat.
Pedig meg kell őket zabálni, ahogy tündérien totyognak ! :-))
Mit nem adnék olyan madárkákért, akik lerepülnének az asztalra,
és ott lehetne játszani velük !
De ilyet még a madárunokáim se csináltak, pedig ők jóban voltak velem.
Igaz viszont, hogy jobb is így :
ha netán a padlóra repülnének, az nálunk életveszélyes lenne.
Nem vagyok hozzászokva, hogy figyelnem kell a lábam alá,
látni meg alig látok : simán agyontaposnám őket, ha utamba kerülnének.
De azért azt mégis nagyon sajnálom, hogy az asztalokon sem grasszálnak. :-((
Köszi a havacskát, igazán rendes vagy, hogy mégiscsak küldtél egy kicsit ! :-))
Tegnap gondoltam már van annyi hogy jut neked is. :-)
Én is imádom ahogy totyognak. A kalitka tetején plexi van hogy ne a rácsot, ülőrudakat,stb ürítsék le fentről. És mivel kicsit csúszik érdekes dolgokat hoznak össze időnként miközben össze-vissza rohangálnak. A Tökmagnak sikerült úgy megcsúsznia nemrég hogy a hátára került pár másodpercre és a Kiki fölémagasodott(a Kiki próbálja elkergetni őket amikor zavarja az udvarlásuk és pont menekülés közben csúszott meg). Ettől aztán szegény elkezdett úgy üvölteni mintha ölnék pedig a Kiki nem bántja.
Jaj, de édes ! Szinte látom magam előtt ! Nem is "szinte", hanem tökéletesen !
Még sok-sok ilyen életképet kérünk !
Máris vadul gondolkodom, láttam-e valahol olyan doboztetőt
(vagy bármi mást), ami recés plexiből készült.
Egyelőre nincs ötletem, de ha lesz, feltétlenül értesítelek. :-))
R Andi 2016.01.01. 10:29:48
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.01.01. 11:28:42
Tényleg elképesztő vagyok : elképesztően hülye. :-))
A mesét elkezdtem írni mindjárt ébredés után tegnap, még bőven dél előtt.
Kész is lett valamikor délután, még viszonylag korán.
Viszont nem volt még újévi képeslapunk.
A Szilveszter az én szívemet nem dobogtatja meg, nálunk az nem igazán ünnep -
ráadásul az idén nem voltam formában, karácsonyra sem igen készültek lapok,
csak a mikulásiakkal voltam megelégedve.
Szóval nem volt képeslap, én meg nekiálltam kreálni "gyorsan" egyet,
hogy legyen mit betenni a bejegyzés végére.
Pedig eszembe jutott, hogy nem így kéne, hanem fordítva : berakosgatni a meséhez a képeket
(azok se voltak még a fényképezőből kiszedve),
láthatóvá tenni a bejegyzést, és odaírni a végére, hogy a képeslap majd jön, ha elkészül.
Sajnos nem ezt cselekedtem - ki tudja, miért ?
A képeslap az Istennek sem akart összeállni
(még némelyik alkatrészét is csak most vadásztam a neten, nem volt elég az, ami megvan),
az idő meg csak telt, sőt rohant.
Enni szinte egész nap nem ettem, mert tele hassal nem tudok itt ülni,
szünetet tartani meg nem volt idő ;
a szerencsétlen gépem használva volt vagy tizenkét órán keresztül, folyamatosan
(a vége felé már összeomlani készült, mert túl sok program volt nyitva egyszerre),
a finisben pedig, amikor már csak az átkozott tüzijátékot kellett volna rávarázsolnom
(nem vagyok hajlandó hosszú ű-vel írni a tüzijátékot, hiába jelez a helyesírás-ellenőrző),
szóval a finisben meghalt az ONLINE IMAGE EDITOR,
amivel a tüzijátékot kellett volna rátennem a meglévő képre.
Nyilván megártott neki, hogy akkor már órák óta használtam,
rengeteg törléssel és újrakezdéssel, mert a betűket is abban a programban csináltam,
de most még azok se sikerültek, rengeteget bénáztam velük.
Hiába kerestem (persze már KISSÉ spannoltan),
nem találtam hamarjában semmi más programot, ami ilyet tud,
hogy egyik képre rátegye a másikat, ami ráadásul GIF, vagyis mozog és átlátszó a háttere.
Eddigre már igencsak este volt, én még nem zabáltam,
a meséhez tartozó képek pedig nem voltak sehol.
Ráadásul kedvem se volt az egészhez, mert tudtam, hogy reménytelen,
és a szegény madárkák (akikre egész nap rá se néztem) megint éjfélre kerülnek ágyba.
A részletekre már nem is emlékszem pontosan : leszállt a lila köd,
nagyjából a gutaütés határán álltam
(az éhségtől már kissé szédelegve, félig elhalt lábakkal a sok üléstől),
és végül késő este (inkább már éjjel)
lett megjelentetve az a bejegyzés, ami már kora délután elkészült.
A madárkákat valamikor tíz körül kezdtem vacsoráztatni,
pedig szegénykéim jól nevelten hazarepültek már nyolckor, és folyamatosan sírtak.
A hülye tüzijátékról letettem : volt egy másik variációja a képnek, tüzijáték nélkül.
Majd csak jóval később, már éjfél után sikerült megcsinálnom a tüzijátékot,
mert közben elzártam a gépet, és kipihente magát az IMAGE EDITOR.
Hát így telt a Szilveszterünk...
Pont olyan volt, mint előtte az egész év. :-))
budgieee 2016.01.02. 18:10:46
Szerintem egyszerűen megoldhatnád ezt a problémát az ágak egy részének vastagabbra cserélésével. Most már van honnan,kitől rendelned is. Egy próbát mindenképp megérne mert nincs mit veszíteni. Legfeljebb az orvoshoz járkálástól szabadultok meg mindhárman ami senkinek se lenne ellenére gondolom.
Már régóta vágatod a karmait pedig ez egyrészt természetellenes másrészt csak ront a helyzeten mert ettől a hirtelen nagymértékű "kopástól" csak még gyorsabban nő a karma hogy egyensúlyban legyen a kopás mértékével de ezt te is tudod. Harmadrészt senkinek se hiányzik az a stressz ami ezzel az egésszel jár.
Érdemes lenne még most kipróbálnod a vastagabb ágakat hátha meglepődsz és bejön mert később amikor már még gyakrabban kell vágatni, még gyorsabban nő a karma már nem biztos hogy képes lesz visszaállni a természetes egyensúly, nem biztos hogy eleget tudja koptatni az ágakon.
budgieee 2016.01.02. 18:18:04
kepfeltoltes.hu/160102/P1140562_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.01.02. 18:57:39
Csivike karmaiból most se kellett vágni egyáltalán
(nem én döntöttem el, hanem a doki), mint ahogy legtöbbször nem kell.
Pedig ő is csak ugyanazokat az ágakat használja.
Hidd már el, hogy ez egy szarufejlődési rendellenesség,
megmondta mindkét orvosunk, mindkét hímecském esetében.
Egyszerűen genetikai adottság, amivel nincs mit kezdeni.
Csuvikának pechje van a karmaival, mint ahogy Csupikának is az volt.
Ráadásul Csuvinak legalább negyvenhatos lába van, baromi hosszúak az ujjacskái.
Hogy most már van honnan rendelnem az ágakat, az nem olyan egyértelmű.
Mivel ajándékba kaptam őket, a helyzet számomra elég kínos.
Nem állhatok elő kívánságokkal, ha egyszer szívességből kapom, amit kapok.
Ráadásul nem is csak akkor, amikor kérem...
Roppant kellemetlen helyzetbe kerültem, mert egy karácsony előtti éjjel jött az üzenet,
hogy menjek a múltkor megismert helyre két nap múlva,
de még délelőtt, mert később már nem lesz a portán senki.
Merthogy majd megint várnak ott engem az ágak, küldi vidékről a nejével...
Ez lett volna az utolsó péntek, karácsony előtt.
Én meg szépen visszaírtam, hogy hálásan köszönöm és nagyon örülnék az ágaknak,
de ne küldje őket, mert aznap nem tudok értük menni semmiképpen.
A visszaigazolást megkaptam arról, hogy célba ért az üzenetem,
de válasz nem jött, mint ahogy a karácsonyi képeslapunkra sem.
Úgyhogy ez a kapcsolat nem tűnik túlságosan gyümölcsözőnek - bár persze sose lehet tudni.
Azt meg már végképp nem tudom szabályozni,
hogy Csuvi Uraság mely ágakon kegyeskedik tartózkodni.
Az mondjuk téged igazol (de akkor se tudok tenni ellene), hogy csakis a vékonyakat kedveli.
Figyelgettem már nem egyszer a szekrények tetején is meg a kalitkában is :
van választék bőven, de ő mindig a legvékonyabb ülőkéket választja, azokon szeret ülni.
Ami a te Vidukád lábacskáját illeti :
én ekkora karmokkal már nem lennék rá büszke, hogy hónapok óta nem vág(at)tam.
Sürgősen küldj egy kis havacskát, légy szíves,
mert az nem igazság, hogy Győrben esik, itt meg semmi ! :-))
budgieee 2016.01.03. 13:12:00
De még így is azon gondolkodom hogy ha valóban szarufejlődési rendellenessége van akkor a rövidebb lábujjain miért nem nő hatalmasra a karma? Miért csak azon karmai nőnek túl amik nem kopnak az ágakon?
Csivikének mások a szokásai és kisebb a lába.
Nem hiszem hogy ez problémát okozott volna neki. Mármint ő írt váratlanul,kérés nélkül. Az ünnepek miatt de máskor se biztos hogy ráér a másik ember akkor amikor ők igen. Erre számítaniuk kellett. Tehát nem hiszem hogy negatív gondolatokat szült volna az hogy nem tudtál elmenni az ágakért.
Nem értem amit a Vidu karmaival kapcsolatban írsz. Egyáltalán nem nagy a karma. Csak hegyes de az nagyon, még a bőrömben is megkapaszkodnak függőlegesen.
Az egyébként teljesen normális hogy időnként egyik-másik karmuk kicsit túlnő de hamar lekoptatják tehát vészesen nagyra nem nőnek meg. A képen esetleg a kép közepén lévő lábán az elülső hosszabb lábujján van egy picit túlnőve a karma de egyáltalán nem vészes, nem nő nagyobbra.
Nem adok. :P Mi is szeretjük és annyira nincs sok. :D De remélem lesz nálatok is.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.01.03. 13:33:51
Most is látom, hogy nyugaton legalább borús az idő, ha nem is havazik (csak egészen délen),
de nálunk ma is süt reggel óta ez az átkozott nap.
Hidegnek hideg van (megszakad a szívem szegény galambkákért),
de hónak (vagy legalább felhőnek) nyoma sincs.
Szó szerint a szarufejlődési rendellenesség még Csupikánál hangzott el, Miklós szájából.
Nem emlékezhetsz rá, mert odáig még nem tettem láthatóvá a BABAGÁJ-BLOG-ot.
Úgy három- vagy négyéves koráig Csupikát nem is látta orvos, sose volt vele semmi baj,
csak később bolondultak meg a karmai és a csőre.
Ez mondjuk pont ellentmond a szarufejlődési rendellenességnek
(hiszen azt úgy szoktuk értelmezni, hogy születéstől fennáll),
inkább valami májbaj okozhatta a problémákat.
A májbajt meg alighanem én okoztam, ugyanis az előző madárkáimat teletömtem vitaminnal,
a HEMA (egyébként kiváló) készítményeivel.
Nem, véletlen, hogy ezek a madárkák már semmi csodaszert nem kapnak.
Csuvika karmai pici korától nőnek, mint a bolondgomba :
őrá mondta már mindkét doki, hogy ezzel nincs mit tenni, genetikai adottság.
Én bizony nagynak látom Vidukád karmait a képen.
Mikor Csuvikának ekkora, akkor én már kezdek izgulni, hogy jaj-jaj, ideje vágatni.
budgieee 2016.01.04. 18:32:35
kepfeltoltes.hu/160104/P1140604_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.01.04. 20:00:10
Az előző képen jobban látszik. Nem vészes persze, de már lehetne vágni belőle.
(Mondom én - aki ennél sokkal szörnyűbb karmokkal járatja néha szegény Csuvikát.)
Süsd meg.... ha én meg tudnám nézni sík felületen azokat a karmocskákat !
Csipikéék még csak-csak sétafikáltak néha a szekrény tetején (ők is nagyon ritkán),
de ezek a madárkák EGYÁLTALÁN nem.
Soha, sehova nem repülnek le, semmilyen sík terepre.
Pedig két asztal és egy komód is a rendelkezésükre állna, plusz a két szekrény teteje -
hát ne adj' Úristen !
Soha, még véletlenül sem.
Maximum Csuvika látogatja egy-egy pillanatra a kalitka fenekét, ha lelöki a Banya.
Nekem már az is nagy élmény, ha látom őket totyogni a kalitka (ívelt) tetején.
Mert amúgy soha, de soha nem használják közlekedésre a lábacskáikat.
Pedig meg kell őket zabálni, ahogy tündérien totyognak ! :-))
Mit nem adnék olyan madárkákért, akik lerepülnének az asztalra,
és ott lehetne játszani velük !
De ilyet még a madárunokáim se csináltak, pedig ők jóban voltak velem.
Igaz viszont, hogy jobb is így :
ha netán a padlóra repülnének, az nálunk életveszélyes lenne.
Nem vagyok hozzászokva, hogy figyelnem kell a lábam alá,
látni meg alig látok : simán agyontaposnám őket, ha utamba kerülnének.
De azért azt mégis nagyon sajnálom, hogy az asztalokon sem grasszálnak. :-((
Köszi a havacskát, igazán rendes vagy, hogy mégiscsak küldtél egy kicsit ! :-))
budgieee 2016.01.05. 11:45:40
Én is imádom ahogy totyognak. A kalitka tetején plexi van hogy ne a rácsot, ülőrudakat,stb ürítsék le fentről. És mivel kicsit csúszik érdekes dolgokat hoznak össze időnként miközben össze-vissza rohangálnak. A Tökmagnak sikerült úgy megcsúsznia nemrég hogy a hátára került pár másodpercre és a Kiki fölémagasodott(a Kiki próbálja elkergetni őket amikor zavarja az udvarlásuk és pont menekülés közben csúszott meg). Ettől aztán szegény elkezdett úgy üvölteni mintha ölnék pedig a Kiki nem bántja.
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.01.05. 12:18:59
Még sok-sok ilyen életképet kérünk !
Máris vadul gondolkodom, láttam-e valahol olyan doboztetőt
(vagy bármi mást), ami recés plexiből készült.
Egyelőre nincs ötletem, de ha lesz, feltétlenül értesítelek. :-))