Túl hosszúra sikeredett a Mikulás krónikája, ketté kellett vágnom a szöveget,
mert egészben nem nyelte volna be a BLOG.HU.
Ez a második rész, az elejét megtalálod ITT.
*
*
A kalitka előtti asztalra érkezett a Mikulás, hogy senki ne rémüljön meg tőle,
és “igazi”, piros csizmácskába pakolta az ajándékait. (Már ami belefért.)
Persze rögtön fel is bontottuk őket : a tojásos rúd a lifegő helyére került
(aminek az eltűnését Csuvika részéről keserves tiltakozás kísérte),
a fénymag tetejére pedig bőven szórtam a kedvenc nasiból,
amit aztán Csivike legalább félórán keresztül ropogtatott, megállás nélkül.
*
A tojásos rúd most nem lett akkora siker, mint amekkorára számítottam,
és kavarogtak is bennem mindenféle rossz érzések ezzel kapcsolatban,
ugyanis akciós áron vettem (nem azért csaptam le rá, előre meg volt rendelve),
és a boltos nem tudott rá magyarázatot adni, hogy miért akciós.
Nem volt sokkal olcsóbb (szinte semmivel), de mégis...
Néztem mindjárt a szavatosságát, de az még jó hosszú.
Valahogy mégis gyanakodtam, hogy valami nem stimmel ezekkel a rudacskákkal,
és most, hogy a madárkák nem is lelkesedtek érte, a gyanúm csak fokozódott.
Pedig hát butaság, mert igazság szerint jó darabig rá se néztek,
nem akkor kezdték kerülni, amikor már megkóstolták.
De azért azt hiszem, karácsonyra szerzek nekik máshol, másikat.
Pedig már megvan a karácsonyi adag is, egyszerre vettem a kettőt.
(Hiába : nehéz bolondnak lenni – és néha költséges is.)
*
Nincs kizárva, hogy szegény Banyácskám már attól begorombult,
hogy csalódott : nyilván várta az almás tojást, hisz alighanem pontosan tudja,
hogy ahol tojásos rúd van, ott almás tojásnak is lennie kell,
mert mindkettő az ünnepeink tartozéka, és együtt szoktak megjelenni a kalitkában.
Almás tojást persze kapnak máskor is, de ritkán, és ünnepeken feltétlenül.
Lehet, hogy most is várta szegénykém, és leverte Csuvikán, hogy hiába.
*
Tegnap aztán meglett az imádott csemege, és meglettek az almacsizmácskák is,
hogy mégse teljen azok nélkül a Mikulás.
Csodálatosképpen most nem ijedt meg tőlük senki,
sőt megkóstolni is megkóstolták őket a boldog tulajdonosok,
csak fényképezni nem nagyon sikerült a lakmározást,
mert rossz helyen is voltak a csizmácskák, meg Csuvika el is menekült a vakutól.
*
Az almás tojással is nagy sikert arattam,
de a tegnapi napnak nem ez volt a fő attrakciója
hanem Csuvika külön ajándéka, amit már hamarabb meg kellett volna kapnia.
Tudtam én eddig is, mióta gondok vannak a lábával és az esti lefekvéssel,
hogy ki kell találnom valami megoldást az egy szál kölescsipesz helyére,
amire most nem tud fölkapaszkodni a túl rövid karmával -
viszont azt is tudtam, hogy oda, ahova kéne, létrácskát pont nem lehet betenni,
mert nem olyan a rács drótjainak elrendezése, meg a kakasülő is útban van.
Ám a tegnapelőtti cirkusz meg a sarokboton töltött éjszaka után már nem volt mese :
akár lehet, akár nem, mindenképp muszáj volt megoldanom ezt a problémát.
*
Jött is a megoldás, mint valami sugallat :
átkoztam magam, hogy eddig miért nem jutott eszembe.
Ki mondta, hogy egy létrát csak úgy lehet felfüggeszteni, ahogy “hivatalosan” kell ?
Ki mondta, hogy nem lehet fejjel lefelé, spárgával a rács drótjaihoz kötve ?
Hisz a létra attól még létra, hogy fordítva áll !
Borzasztóan örültem az ötletemnek, alig vártam, hogy megvalósíthassam.
*
Lett persze nagy sírás-rívás, tiltakozás, fedezékbe vonulás -
de muszáj volt lakott kalitkában nyélbe ütnöm a szerelést,
hisz hetek óta nem repül ki egyik madárkám sem a házikójából.
A kiszemelt kis létra pont odaillett az elképzelt helyére,
így viszonylag hamar túlestünk a benyúlkálós műsoron,
és különben is csak addig szidtak a madárkák, míg fel nem fogták, hogy mi készül.
Mikor már biztosak voltak benne, hogy nem őket akarom kimarkolni,
inkább érdeklődve szemlélték a munkálkodásomat -
bár azt nem mondhatnám, hogy a végeredménnyel meg voltak elégedve.
*
Csivikét hidegen hagyta a dolog, de a célszemély nagyon is el volt keseredve,
ugyanis éppen ő az, aki napközben is sűrűn szemezget
a kakasülő mellé belógatott, hatalmas kölesfürtből.
Most viszont nem szemezgetett, mert nem merte megközelíteni.
Ott volt mellette a létra, amit jobbnak látott messzire elkerülni.
Többször is megindult délután szegénykém, halált megvető bátorsággal,
hogy na, majd most legyőzi a veszélyt, és igenis odamegy a köleshez, bármi áron -
de persze nem ment oda egyszer sem, mert utolsó pillanatban mindig visszahőkölt.
Csak láttátok volna a tanácstalan, elkeseredett kis képét !
Nála jobban már csak én voltam elkeseredve, hogy nem fog beválni az ötletem.
Pedig bevált.
Igenis bevált – mert Csuvika egy édes, drága kis géniusz !
Délután többször magyaráztam és mutogattam neki,
hogy mire jó ez a létra és mit kéne csinálnia vele : Csuvika figyelt is meg nem is,
nem lehettem biztos benne, hogy megértette, amit mondok.
Ugyanakkor tudtam azt is, hogy ő nagy létrás,
hisz a mászókán is létrákon szaladgál, mióta elfelejtett repülni :
nem akartam elhinni, hogy pont ezt a létrát nem lesz majd hajlandó használni.
Viszont láthatóan félt tőle, hát nem nagyon tudtam, mit gondoljak minderről.
Kételyek közt telt a délután, de nem volt mit tenni :
én már megcselekedtem, ami módomban állt, a többi Csuvikán múlik.
Előbb-utóbb majd csak rájön, mire jó a létrája, addig meg alszik a sarokboton.
Bármennyire is sajnálom, több ötletem nincs a megsegítésére.
*
De nem is kellett.
Túl voltunk már a vacsoraosztáson,
amikor Ő Urasága valamiért sürgősen föl akart jutni a kakasülőre,
és úgy szedte a tündér pici lábait fölfelé a rettegett létrán,
mintha világéletében azon közlekedett volna, soha semmi máson.
Édes kicsi kincsem, okos pici madaram !
Ekkora elismerésben talán még sose volt részem,
hisz köztudott, hogy a madárkáim nem lelkesednek az újdonságokért :
napokra, hetekre (néha hónapokra vagy évekre) van szükségük,
míg fölfedeznek és elfogadnak valamilyen új berendezési tárgyat vagy játékot.
Hogy pár órával a megjelenése után használatba kerüljön valami,
ilyen esetre hamarjában nem is emlékszem,
bár rémlik, hogy azért volt már hasonló élményem.
Győzelem !
Biztos örült Csuvika is a kényelmessé tett útvonalának,
de az öröme fele akkora se lehetett, mint az enyém.
Joggal reméltem, hogy ha egyszer már fölszaladt rajta,
a létrácska el van fogadva, és a továbbiakban is használva lesz, ahogy kell.
Így is lett.
Az első alkalomnál Csuvika még egy kicsit megtántorodott a létra tetején,
de este már gyakorlottan futott föl, simán átlépett a kakasülőre,
nem volt szükség a szárnyacskái támogatására.
Én meg borzasztóan vigyáztam arra, hogy visszafogottan dicsérjem és ne csak őt :
Banyácskám ugyan nem hajtott végre semmilyen hőstettet, de látszott rajta,
hogy dúl-fúl magában, amiért megint Csuvika kapja a dicshimnuszokat,
pedig nem is ő veszítette el a farkincáját, nem őt kéne sajnálni.
Így aztán Csivike is agyon lett dicsérve, hogy milyen aranyos, jó kislány,
nem lökte le Csuvikát a kakasülőről, sőt nem is fogja, eszében sincs.
Banyácskám ebben távolról sem volt olyan biztos, de addig udvaroltam neki,
addig hagytam, hogy cincálja a csőrével a kisujjamat, míg szegénykém feladta,
és beletörődött, hogy kivételesen nem fogja gyilkolni Csuvikát,
mert már elszállt a hozzá való ihlete, kimagyarázta belőle a Mami.
Azért nagyon is félve mentem ki friss vízért a konyhába,
de nem lett semmi baj, Csivike tényleg nem bántotta Csuvikát.
*
Úgyhogy végül mégiscsak jól sült el a Mikulás :
Csuvika szebb ajándékot biztos nem kaphatott volna, mint ezt a kis létrát,
ami által megszűnt végre a mindenesti rettegése a kakasülőre való feljutástól.
Nem is fogom kivenni később sem, ha már rendben lesz a kis lába,
mert így sokkal kényelmesebben jut fel a hálóhelyére, mint a csipeszről.
Este már az újonnan betett kölesfürtöt is szemezgette,
közvetlenül a létra mellett, bár látszott rajta, hogy készen áll a menekülésre.
De nem volt miért menekülni, mert nem bántotta őt a létra.
Később meg majd nyilván azt is föl fogja fedezni,
hogy a létrára fölkapaszkodva milyen pompásan lehet kölest csipegetni,
ott is, ahol egyébként nem érné el - az lesz még csak a jó mulatság !
Nem bánnám, ha így lenne, mert elég sok kölesünk megy pocsékba,
mivel mindegyik fürtnek csak bizonyos részeit kopasztják a madárkák,
ahol éppen csőrre esik nekik. A többivel nem fáradnak.
Azt meg még nem is mondtam, hogy jártunk a PRESTIGE méregdrága csodakölesével.
Pedig jellemző – nem is az én madárkáim lennének a picinyeim, ha nem így lett volna.
Mit csináltak a kis drágáim tegnap délelőtt,
amikor még az éjszakai (PRESTIGE) kölesek is ott díszelegtek a rácson,
meg a legnagyobb fürt helyén is a vadonat új köleske lógott ?
Na mit ???
Boldogan letámadták a bal hátsó sarokbot mellett lifegő, névtelen kölesfürtöt,
az egyetlent a kalitkában, ami nem PRESTIGE és nem ajándék -
és ami hetek óta ott himbálózik az orruk előtt, de sose nyúlt hozzá egyikük sem.
Most meg úgy vetették rá magukat (ráadásul együtt, a legteljesebb egyetértésben),
mintha az a fürt lenne a régen vágyott ajándék, amiről mindig is ábrándoztak.
Mit lehet erre mondani ???
Ilyen a világon nincs – de úgy látszik, hogy mégiscsak van.
>
Végül is tehát nem lett rossz az idei Mikulás - ám azt megtanultam belőle,
hogy Mikulás-este napján nincs vásárlás, bármennyire is akkor lenne aktuális.
Nem akarok még egy ilyen kapkodós, zilált ünnepet – és nem akarnak a madárkák se.
(2016)
Ildi701 2016.12.08. 23:22:56
De jó, hogy eszedbe jutott ez a létrás megoldás:) Csuvika tényleg egy kis géniusz, hogy ilyen gyorsan megértette, mire szolgál.:) Akkor most már megint a jól megszokott kakasülőn tud alukálni a drága.:) Micsoda jó hír-:)
Lehet, hogy Csivi pipi féltékenységből banyáskodik Csuvicsekkel? Mert ugye most, hogy őt is annyit dicsérted (pedig nem is tett olyat, amiért dicséret járna), békén hagyta Csuvikát.
Csuvikának ma jó napja volt végre. Nagyon örülök én is, hogy végül is ilyen jól sikerült a Mikulás-ünnep.:)
Jóéjt a Csicsu-családnak!
Ildi
csivicsuvi · http://csivicsuvi.blog.hu 2016.12.08. 23:42:35
A hullámos tojócskák alighanem így vannak kitalálva, mert Csipikém is pont ilyen volt.
Sőt még ilyenebb - pedig az ő Csupikája igazán egy földre szállt angyal volt.