HTML

CSIVICSUVI

Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.

FELBONTÁS
1024x768


Javasolt böngésző:
MOZILLA FIREFOX

Csivicsuvi rádió

Ha szeretnél
egy kis csiripelést
hallgatni a mesékhez,
kapcsold be a rádiót !

 

ENNYIEN
VAGYTOK ITT

 


free online users counter

A blog címkéit
legalul találjátok,
itt, a jobb oldali sávban.

Csivikével az idő
(és a számláló) megállt
2018. május 17-én

csivike_szamlaloja_k_18_05_17.jpg

 

ENNYI NAPJA
ÉLÜNK ITTHON

 

 

CSUVIKA EGYEDÜL ÉL

 


NAPJA
booked.net
+22
°
C
+25°
+19°
Budapest
Csütörtök, 12
Péntek
+25° +15°
Szombat
+26° +17°
Vasárnap
+24° +15°
Hétfő
+24° +16°
Kedd
+20° +17°
Szerda
+23° +15°
7 napos előrejelzés

Címkehasználat

Mielőtt egy címkére kattintanál,
feltétlenül olvasd el EZT !

Címkék

Ágak (9) Ajándék (53) Alma (5) Almafigurák (17) Almás tojás (16) Alvás (12) Amazon (4) Baj (55) Baleset (13) Bánat (8) Banyamadár (39) Barkács (15) Befogás (12) Biztonság (9) Blog (22) Bojtkirály (11) Bosszúság (3) Bünti (3) Cirkusz (6) Csipike és Csupika (12) Csiv-IQ (12) Csivibaj (8) Csiviségek (52) Csőr (6) Csőrkoptató (12) Csuv-IQ (12) Csuvibaj (37) Csuviláb (6) Csuviságok (48) Csuvitéz (10) Csuvi Lovag (28) Cuki (4) Doki (51) Durci (3) Eleség (10) Elixír (5) Enyelgős (13) Evés-ivás (48) Evőgép (3) Ezermester (23) Faxni (6) Felszerelés (42) Féltékeny (10) Frász (46) FREEBLOG (12) Furmány (9) Galamb (55) Galambfióka (32) Gondolatolvasó (1) Gyász (13) Hálószoba (4) Harc (3) Hinta (19) Hízelgős (7) Holdkór (2) Hőség (8) Időjárás (47) Irigy (3) Játék (20) Juszt se (5) Kalitka (19) Kapcsolat (46) Karantén (2) Karom (18) Képeslap (46) Köles (10) Kötélhágcsó (1) Kötél ülőke (4) Levél (17) Lifegő (13) Makranc (6) Mászóka (28) Más madárkák (7) Mindennapok (7) Mosolyszünet (7) Nyúlszív (17) Odú (12) Off (29) Öröm (15) Összenőve (2) Panasz (8) Pancsi (6) Pech (2) Potty (10) Punnyadt (2) Rágicsa (12) Rapli (3) Rejtély (15) Rigor (14) Roncsgazdi (6) Rontó-bontó (26) Röpp (16) Sirám (53) Szadi (6) Szállítás (24) Szkleró (14) Szökős (2) Szülinap (9) Takarítás (16) Takaró (6) Tojásos rúd (21) Ülőrúd (3) Ünnep (96) Vedlés (18) Vendég (1) Vészmadár (4) Videó (5) Vihar (7) Viselkedés (67) Zakkant (13) Zsandár (10) Címkefelhő
2020-05-01_002.JPG
*
Hosszú szünet után (amire nem tudok igazán magyarázatot adni)
azt hittem, ma végre vidám mesét írok nektek, tele jobbnál jobb hírekkel.
Csuvika megint a kis ketrecben aludt, de minden baj nélkül hazament reggel,
ücsörgött egy darabig az ajtóban, és boldogan szónokolt a világnak.
Később sikeresen fölmászott a szokott helyére, a második emeletre,
evett-ivott szépen, és ha éppen szabad volt a csőre, folyamatosan szóval tartott.
Én közben jöttem-mentem, intéztem a saját dolgaimat,
de Csuvika nem szűnt meg csicseregni, akkor is mondta a magáét, ha itt hagytam.
Aztán egyszer csak puff – lezuhant.
Meg még egyszer. Meg még egyszer. Összesen négyszer.
Hatalmasakat puffant, egyszer a hátára esett, nem is tudott magától átfordulni.
Hogy mi lelte hirtelen, az megint csak rejtély, mint legtöbbször.
Ott álltam tőle egy méterre, épp lepedőt cseréltem a kis ketrecben.
A legvidámabb csivitelés közben jött a pottyanás – hogy miért, sose fog kiderülni.
Azóta csönd van és totális letargia, pedig egyik se fordult elő, legalább egy hete.
Úgy látszik, árt nekünk a blog :
az átok sors mindig gondoskodik róla, hogy ne lehessen vidám a krónika.
Eddig minden a legnagyobb rendben volt, csupa jót tudtam volna írni, ha írok –
és erre tessék : amint rávettem magam a firkálásra, el is romlott a napunk rögtön.
Így most megint csak a csöndet hallgatom, aminél rosszabb nincs.
Nem volt benne részem napok óta, Csuvikának be nem állt a kis csőre.
Most meg hallgat és búslakodik : biztos nagyon megütötte magát, és meg is ijedt.
Néztem gyorsan az időjós portálokat : eső nem jön, csak hirtelen felmelegedés.
Úgy látszik, az se jó az én kicsikémnek – de hát mit tehetünk ellene ?
Aztán meg jön majd a drasztikus lehűlés : azt még jobban meg fogja szenvedni.
Én meg csak nézem, és nem tudok segíteni rajta.
Állandóra mégse költöztethetem át a kis ketrecbe - milyen élet az egy madárnak ?
A nagyban meg potyog, és össze-vissza töri magát.
Jó megoldás nincs – vagy csak én nem tudok rátalálni.
*
2020-05-08_009.JPG
*
Idáig jutottam, amikor megszólalt a telefon.
Az NKM-től (?) hívott egy hölgy, de nem gáz-ügyben,
hanem baleset-biztosítást akart rám sózni,
egy számomra ismeretlen nevű biztosító képviseletében.
Egy darabig beszélgettünk, de végül nem álltam kötélnek, hisz van biztosításom.
Mégse volt haszontalan ez a kis csevely, mert Csuvi sem akart kimaradni belőle.
Hogy szerinte szükségünk van-e újabb biztosításra, azt nem értem kristálytisztán,
de hogy mondta a véleményét lelkesen, míg én beszéltem, az biztos.
Éljen tehát az NKM újfajta biztosítása meg a visszautasított hölgyike :
ha űj kuncsaftot nem is szerzett a cégének, de megszólaltatta nekem Csuvikát.
*
2020-05-08_010_a.JPG
*
És akkor lássuk (bár persze visszatekintve már nem ugyanaz, mint frissiben),
mi mindentől fosztott meg titeket a lustaságom az elmúlt bő két hétben.
Hogy a gépem megbolondult és halálra rémített, azt még elkezdtem mesélni,
csak aztán valamiért nem jutottam a végére, és félbemaradt a dolog.
Betegyem ide az akkori beszámolót ?
Beteszem – bár lehet, hogy túl sok lesz a szöveg, nem nyeli majd be a blog.
Ha igaz, április legvégén íródott az el nem készült mese :
bármilyen hihetetlen, a hülye OUTLOOK-ban a piszkozatokhoz nem tartozik dátum
(ez eddig nem tűnt fel), így csak a szövegből következtetem, hogy mikor is írtam.
RÉMGÉP lett volna a címe, de nem sikerült megszületnie szegénynek :
*
2020-04-28_007.JPG
*
Nézzétek, milyen békésen portáskodik Csuvika a kedvenc trónusán !
Mint a régi szép időkben, mikor még le tudott menni oda,
és egész napokat képes volt eltölteni a nyitott ajtóban ücsörögve.
Most már sajnos csak reggelenként ver tanyát itt néha,
útban hazafelé a kis ketrecből, mivel föntről lejönni az ajtóba már nem mer.
Talán érte valami pottyanásos baleset az utolsó próbálkozásnál,
és jobbnak látta örökre felhagyni a lefelé való kalandozással.
Így most már csak reggelenként nosztalgiázik egy kicsit,
ha szerencséje van, nyitott ajtó mellett.
De azt se bánja, ha rácsukom az ajtót, mint legtöbbször.
Ritka eset, hogy a magam dolgaival már kész vagyok, mire ő hazakerül reggel,
ha pedig nem vagyok kész, rá kell csuknom az ajtót, mert nem tudok itt lenni vele.
De Csuvika így is örül a trónusának, ma is eltöltött ott legalább fél órát,
gondosan tollászkodva, mert alighanem vedlik szegény, tele minden apró pihével.
*

*
De nem ezt akarom mesélni, hanem a tegnapi napot, ami egy rémálom volt.
Nem tudom, eljutok-e a mese végére, mert nagyon félek a gépnél ülni :
az is csoda, hogy egyáltalán működik, de csak rövid ideig lehet használni,
utána megbolondul, és a frászt hozza rám a félelmetes hangjaival.
Hogy mi lehet vele, nem tudom, hisz állítólag szuper gép, és alig pár hónapos.
Van rá egyéves garancia, de azzal a jelen helyzetben nem sokra megyek,
mert nem vágyom szerelőt fogadni, az önkéntes karantén kellős közepén.
Viszont gép nélkül nem tudnék létezni (fogságban pláne nem),
így mérhetetlen volt a kétségbeesésem, mikor haldokolni kezdett szegény.
*
Még tegnapelőtt este történt a dolog, illetve már éjjel :
egyszer csak olyan hangokat dübögött ki magából a drága,
amikről el se akartam hinni, hogy tényleg belőle jönnek, nem valahonnan kintről.
Viharos szél fújt egész nap, azt hittem, most fog leszakadni az erkély teteje,
vagy valami faágakat dobál az orkán, és a becsapódásuk zaját hallom –
mindent inkább elhittem volna, mint azt, hogy a gépem őrült meg.
De azért gyanakodtam : igazában csak azért kapcsoltam ki gyorsan,
hogy utána fellélegezhessek, ha tovább tart az iszonyú dübörgés.
De nem tartott tovább : halálra váltan tudomásul kellett vennem,
hogy a gépem a zajok forrása, és ha nem akarom, hogy nagyobb baj legyen,
jobban teszem, ha békén hagyom szegényt, mielőtt szétszáll nekem.
Szó se róla : be volt kapcsolva vagy tizenöt-tizenhat órája, talán sok volt neki.
Ráadásul ez olyan sztahanovista gép, hogy sose pihen :
az alvó állapotot nem veszi tudomásul,
engedelmesen kikapcsol ugyan, de aztán pár perc múlva önfejűen vissza.
Mondjuk így sem értem, miért sok neki az egésznapos üzemben tartás,
hisz az előző gépeimnél ez sose volt probléma – igaz, hogy azok közben aludtak.
*
2020-04-27_007.JPG
*
Eddig a be nem fejezett beszámoló.
Napokig féltem leülni a géphez, de azóta se bolondult meg újra.
Kapott új hosszabbítót, és Gabó monitorját is visszacseréltem a sajátomra.
(Az egy külön rémtörténet volt, álmomban se jöjjön elő,
mert félig vakon nem túl szerencsés vállalkozás kábeleket ide-oda dugdosni.
De valahogy megoldottam, túléltem, kihevertem – csak kissé sokáig tartott.)
*
2020-04-28_002.JPG
*
Csuvika valóban vedleni kezdett, mégpedig nem is akárhogy, szegénykém :
a képek tanúsága szerint huszonnyolcadika volt az a jeles nap,
amikor arra ébredtünk, hogy eltűnt a fele madaram, Csuvikát elhagyta a farka.
Édes kicsi kincsem… akkorka lett hirtelen, mint egy veréb.
Irtó aranyosnak és mókásnak találtam – ő viszont kevésbé, mert vedleni nehéz,
az nagyon megviseli a madarat, még fiatalon is, nemhogy nyolcévesen.
De ezt is állja hősiesen rozoga vitézem : növeszti már az új farkincát,
és a körülményekhez képest nem is nagyon nyűgös vagy elesett.
*
2020-05-08_005.JPG
*
Vicces, hogy húsvétra véletlenül pont olyan jutalomrudat kapott,
ami elvileg a tollváltást segíti
(tojásost nem sikerült szereznem, és ezt a tollváltót egyszer rég már elfogadta),
ám hiába jött meg a vedlés is a tollváltó nasihoz,
szegény rudat úgy vettem ki tegnap a kalitkából, hogy Csuvika hozzá se nyúlt.
Minden hiába : ha nem tojásos a rudacska, ínyenc madárkám rá se néz.
Bár lehet, hogy most a tojásos se lett volna nyerő,
mert inkább csak télen nassol az uraság, nyáron nem kívánja az ilyesmit.
Amúgy is negyedannyit eszik, mint fénykorában : megvénült az én kis evőgépem.
*
2020-05-08_003.JPG
*
Ha úgy vesszük, a mai egy különleges péntek : ötvenedik napja raboskodom.
Ötvenedik napja nem járok ki a lakásból, csak a szemetet viszem le hétfőnként.
Igazából mindig ilyen életre vágytam, de nem hinném, hogy nagyon egészséges.
Csuvika élvezi, hogy egész nap itt vagyok mellette :
már biztos furcsa lesz mindkettőnknek, ha egyszer véget ér ez a koronás őrület,
és újra elkezdhetek vásárolni járni, ahogy korábban tettem.
Bár lehet, hogy maradok a házhoz szállításnál, amit most készülök kipróbálni.
Az első rendelést már leadtam, de várni kell a soromra még pár napig.
Remélem, beválik, és akkor kicsit tehermentesíteni tudom az őrangyalaimat,
nekem pedig vesztegzár után is nagyon jól fog jönni a rendelés lehetősége.
*
2020-05-08_010.JPG
*
Mindez nagyon szép, csak az a kicsi probléma, hogy Csuvika közben potyog.
Legalább hatszor ugrottam föl, összekanalazni a kalitka fenekéről szegénykémet,
míg lepötyögtem az előző bekezdés néhány sorát.
Ugyanúgy, mint délelőtt : a legbékésebb csivitelés közben jött az első potty.
Aztán meg sorban a többi, meg se tudnám mondani, hogy hány volt egymás után.
Így most megint csönd van és búslakodás, ami egyáltalán nem csoda.
Az a csoda, hogy él még ez a szegény madár, annyiszor éri baleset.
Nincs mit tenni : az átok tavasz…
Az egyre melegedő idő nem nekünk való :
én csak utálom, de nincs kizárva, hogy Csuvika bele is hal.
*
*
*
*
*
20.05.08.





12 komment



INNEN LÁTOGATTATOK


Részletekért kattints a térképre!


ENNYISZER VOLTATOK ITT
AZ ELMÚLT 24 ÓRÁBAN





BLOGFORGALOM





visszavarunk