*
Na nézzétek :
a Mikulás bácsi tojásos rúdját idén nem csak az a megtiszteltetés érte.
hogy szinte a megérkezése pillanatában föl lett fedezve és meg lett kóstolva,,
hanem az is, hogy elfogytak róla a magocskák majdnem az utolsó szemig.
Bizonyára el is fogytak volna tényleg, ha türelmesebb vagyok,
és nem szánom meg a madárkákat, hogy már a csupasz botot rágicsálják.
De megszántam – pedig Csuvika ugyanolyan élvezettel csipegette a maradékot,
mint pár nappal ezelőtt a tömött és kövér rudacskát.
mint pár nappal ezelőtt a tömött és kövér rudacskát.
Tényleg nem is emlékszem, mikor örültek utoljára ennyire a tojásos rúdnak.
*
*
Egy csomagban két rudacska van, volt mire cserélni a lekopasztott példányt.
Vacsoraosztás közben történt meg a dolog,
túl a zabevésen, de még innen a többi magocskán –
és persze a többi mag nem is igen kellett senkinek,
mert Csivike el volt foglalva a megújult rudacskával,
és persze a többi mag nem is igen kellett senkinek,
mert Csivike el volt foglalva a megújult rudacskával,
Csuvika meg a búslakodással, hogy Csivi milyen finomat eszik, ő meg csak nézi.
*
*
Hogy mi volt a problémája szegény fejének, azt egyszerűen nem értem :
a rudacska direkt két bot között lóg, hogy két oldalról lehessen egyszerre enni,
és Csuvika sikeresen át is ugrott a ritkán használt másik botra,
fülig érő csőröcskével rá is vetette magát az újabb csemegére -
ám mindez pontosan addig tartott, míg lőttem róla egyetlen képet.
*
*
A kép aranyos lett –
ám Hős Vitézem a következő pillanatban már le is ugrott a botról,
és attól fogva csak sértetten-vágyakozva bámulta Csivikét,
hogy neki milyen jó dolga van, eheti a tojásos rudat, ő meg nem.
*
*
Hogy mi ütött belé, el nem tudom képzelni,
hisz máskor is csipegetik egyszerre ketten a rudacskát,
és ha így van, szinte mindig Csuvikáé a hátsó bot, ami most nem felelt meg neki.
Leste csak bánatos képpel, hogy Csivike mikor hagyja abba a nassolást -
de azt aztán várhatta szegény kis éhezőm !
Csivinek eszében se volt átadni a helyét – pláne mert tudta, hogy Csuvi erre vár.
*
*
Közben én elszívtam egy cigit (túl hosszúra nyúlt a vacsoraosztás),
és mikor visszajöttem, kezdtem adagolni a tálkákba az eleségeket.
Első mindig a PRESTIGE PREMIUM, Csuvika régebbi kedvence.
Megkínáltam vele rögtön vigaszul -
annál is inkább, mert sejtettem, hogy mi fog következni.
Pontosan úgy lett, ahogy gondoltam :
tojásos rúd ide vagy oda, áldott lelkületű Banyácskám nem bírta elnézni,,
hogy Csuvika eszik valamit, amit ő nem, ráadásul az én kezemből.
Azonnal otthagyta a tojásos rudat, és csatlakozott Csuvikához.
Csuvinak meg volt annyi esze,
hogy rögtön elfoglalta Csivike helyét a tojásos rúd mellett.
Idáig fényesen bejött az elképzelésem -
csak abban tévedtünk súlyosan, Csuvika is meg én is, hogy Csivi ezt majd tűri.
Nem tűrte : amint észlelte, hogy furmányos összeesküvés áldozata lett,
máris otthagyta a kezemben lévő tálkát, hiába mondtam neki szépeket,
és rohant vissza a rudacskája mellé, hogy elzavarja Csuvikát.
*
*
Pedig épp ez a másik dolog, amit el akarok mesélni :
hogy szegény kis Tündérboszorkányom szét fog pukkadni a mamahiánytól.
Ebben az egeres-takarítós őrületben, amikor mindig mással vagyok elfoglalva,
szegény madár azt bírta kitalálni megoldásnak a hatalmas eszével,
hogy ha egyszer megkaparint magának (ez naponta háromszor biztos megtörténik),
egyszerűen nem enged el a kalitka mellől.
Erre pedig egyetlen módja van az én kis árvámnak :
hogy akármilyen szépen kérem, akármilyen degeszre tömte már magát,
semmi kincsért nem száll ki a kezemben tartott etetőből.
Képes végigenni teljes félórákat – aztán persze már csak nyammog,
turkálja a magocskákat ide-oda, elterül bennük, mint valami medencében :
lényeg az, hogy a Mami kezében van,
és a Mami nem tud odébb menni, még ha tűkön áll is a kalitka mellett.
Elvégre egy kismadárnak joga van a törődéshez,
akárhány Cincike futkároz a házban - és Csivike ki is harcolja, ami jár neki.
Annyira édes, mikor már nyilvánvalóan nem fér a bögyébe egy fél zabszem se,
de csak kapaszkodik a zabos tálka peremébe,
és néz rám legbájosabb képével, hogy “Mami, ne menj még !”
*
*
Igyekszem igazságosan elosztani magam a madárkák és a tennivalók között,
de hát ebben az ünnep előtti, ráadásul egeres felfordulásban kettő kéne belőlem.
Az egyik mindig a madárkákat ajnározná, a másik tenné a dolgát.
A harmadik meg vásárolna, hahaha !
Amíg viszont minderre csak egymagam vagyok, Csivike kénytelen nélkülözni.
Csuvikának mindegy : őt tökéletesen boldoggá teszi Csivikéje társasága,
nem látom rajta, hogy több kéne neki belőlem, pedig jóban vagyunk.
Csivike viszont más : ő hozzám sajnos jobban ragaszkodik, mint Csuvikához.
Mindebből csak az a lényeg, hogy tündéri édes,
amikor a maga módján próbál túljárni az eszemen, és odaláncolni a kalitkához.
Majd talán karácsonyra kap végre belőlem annyit, amennyit szeretne.
Reménykedjünk...
*
*
*
*
(2017)
*
*
Új kommentek