Itt van egy kis ráadás a tegnapelőtti meséhez :
a filmecskék még ugyanaz nap estéjén készültek.
*
*
Elsőként nézzétek Csivi Mester végtelenített tüsténkedését :
épp azon munkálkodik, hogy meggyilkolja Csuvika kedvenc trónusát,
amin órákig képes elücsörögni szegény gyerek,
továbbá hazamenni is úgy szokott,
hogy erről a botocskáról ügyesen lebukfencezik a legbelső lépcsőre.
Fönt és lent a képeken láthatjátok, melyik botról van szó.
Meg vagyok lőve, ha egyszer tönkremegy,
mert ilyen jó kis görbe ágat végképp nem fogok többé találni helyette.
*
*
Ám Csivike úgy van vele, hogy ez nem az ő gondja :
neki csak annyi a dolga, hogy elpusztítson minden pusztítható ágacskát.
Pláne, ha én visítva tiltakozom !
Akkor tudja a kis drágám, hogy biztosan jó úton jár.
*
*
A filmecskére egyébként ráment a tegnapi napom (a franc a makacs fejemet !),
mert tudom én saját magamat is rabosítani, nem kellenek hozzá a madárkák.
Először a VIDEÁ-n próbálkoztam, mert ott egyszerűbb a filmek feltöltése,
szívesebben használom, mint az INDÁ-t.
Végteleníteni viszont inkább az utóbbin szoktam, mert az meg ott megy jobban.
A VIDEÁ-n nem sikerült most sem.
Sebaj : gyerünk az INDÁ-ra ! Ott még sose volt gondom a végtelenítéssel.
Hát most lett.
Hiába pakoltam föl oda is az eredeti filmecskét,
sehogy se sikerült korrigálnom egy hibát – amiről csak én gondoltam, hogy hiba.
Azt hittem, én adtam meg első körben egy rossz hosszúságot,
és azt nem lehet javítani, ragaszkodik a rendszer az első parancshoz.
Hosszas küszködés után már kitöröltem,
átneveztem és újra feltöltöttem az eredeti filmet, de hiába :
más címmel is csak ugyanoda jutottam,
hogy tizenöt másodpercnél megállt a tudomány.
Én pedig egy húsz-huszonegy másodperces darabkát szerettem volna végteleníteni.
Az egész filmecske csak huszonhét másodperc
(pont azért akartam végteleníteni, mert túl rövid),
és annak a végén se csinál már Csivike semmit, mert észrevette, hogy filmezem.
Sajnáltam azt az öt-hat másodpercet,
nem akartam beletörődni a rövidebb változatba.
Az meg nem tűnt fel (én marha !),
hogy az INDA ragaszkodik a tizenöt másodperchez, a VIDEA meg a tizenkettőhöz.
Ugráltam ide-oda a két portál között, közeledve a biztos gutaütéshez,
de hiába próbálkoztam újra és újra, az eredmény mindig csak ugyanaz lett.
Vagyis semmi.
Már levelet is írtam az INDA segítőinek
(válasz azóta se jött, mert az INDÁ-s csapat nem a sebességéről híres),
mire végre rájöttem a hatalmas eszemmel,
hogy a végteleníthető filmdarabkák hosszúsága alighanem limitálva van,
és hiába csinálok bármit, akkor se fognak nekem húsz másodpercet végteleníteni.
Amint ez eszembe jutott, biztos voltam benne, hogy ez a válasz a kérdéseimre -
csakhogy addigra délután három óra körül jártunk,
még nem volt beágyazva, nem raktam rendet a kalitkában, és nem reggeliztem.
Vagyis a vásárlásnak lőttek – a semmiért, a saját hülyeségem miatt.
Bár azért a videós portálok se teljesen ártatlanok...
Az INDA simán hagyott kínlódni,
egy szóval se mondta, hogy valamit rosszul csinálok ;
a VIDEA legalább jelezte, hogy a végponttal van baj,
de azt ők sem írták ki, hogy túl hosszú részletet akarok végteleníteni.
Hát így jártam...
Tanultam valamit, de ráment az egész napom.
Így aztán nem csoda, hogy állandó időzavarban élek.
*
*
A többi filmecske szintén tegnapelőtt este készült,
de nem fogom mindet beágyazni ide, hátha sok lesz Blogocskának.
A fönt látható csak egy hangulat : ilyen a kalitka esténként.
ha éppen nem dúl benne semmi harc.
Csivike dolgozik, Csuvika szónokol – mennyei béke és nyugalom.
(Egészen addig, míg Csuvika észre nem veszi, hogy filmezem.)
*
A következő filmecskének megint csak az vet véget,
hogy észre lett véve a kamera : Csuvikát nem zavarná, ő nagyon fel van ajzva,
de Csivi Őnagysága nem hajlandó a fényképezőgép előtt enyelegni.
*
*
Ez pedig a legédesebb – és lehetne hosszabb is, ha nincs megint pechem :
ezúttal nem a madárkák vetettek véget a filmecskének,
hanem az, hogy megtelt a fényképezőgép memóriája.
Vagyis a trehányságom... mert nem szedtem ki időben a korábbi filmeket.
*
*
Lehet, hogy vásárolni megint nem jutok el,
de remélem, ezzel a Csicsu-mozival sikerült egy kis örömet szereznem nektek.
*
*
*
(2018)
*
>
Új kommentek