Nem bírom ki, hogy meg ne mutassam nektek mindjárt frissiben a ma esti videókat,
pedig már éjfél van, és nekem még tenger a dolgom -
azon kívül, hogy most vagy két órát itt fogok kotlani, ha belekezdek a mesébe.
(Ugyanis a filmecskék még ki sincsenek szedve a gépekből,
és akkor hol van még a konvertálás, feltöltés, beillesztés.)
Szóval szép hosszú éjszaka elébe nézek (már megint),
de hogy mit művelt ma este őrült Hercegem, azt látnotok kell.
Eszét vette szegénykének a szerelem.
*
Ilyen még talán sose fordult elő, mióta madárkák vannak a háznál :
az esti szertartásaink úgy zajlottak, hogy nekem abban nem volt dolgom semmi.
Maximum a konzol szerepét volt szabad eljátszanom időnként,
mivel a kezemben tartott etetőről
kényelmesebben eléri Csivikéje csőrét a Lánglelkű Lovag.
kényelmesebben eléri Csivikéje csőrét a Lánglelkű Lovag.
Amúgy kínálgathattam én ma bármit a szárnyas ifjúságnak,
senki sem ért rá foglakozni velem, sőt a vacsorával sem :
gyengélkedő kis bikámban egekig ért a szerelem,
nem látott és nem hallott semmit, szíve hölgyén kívül.
*
De a Kisasszonyt is hiába kínálgattam ezzel-azzal,
amikor véletlenül hozzáfértem egy-egy pillanatra :
úgy meredt a semmibe, kitekert nyakkal, mozdulatlanul,
a leglehetetlenebb pózokban, mint aki nincs is magánál.
Láthatóan el se jutott a tudatáig, hogy én is ott vagyok, kezemben az etetővel :
ő csak Csuvikáját várta, neki tartotta a fejecskéjét, hogy vakargassa tovább.
*
És Csuvika vakargatta...
Kurkászta szorgosan vedlő arája viszkető tollacskáit,
közben pedig puszilgatta, etetgette, becézgette fáradhatatlanul.
A világ megszűnt, a madárkák egymáson kívül semmit se láttak belőle.
Még a vacsorát sem – pedig ez Csuvikától több mint szokatlan,
mert ő valóságos kis evőgép, amikor épp nem hősszerelmes.
Ez ment két órán keresztül, amit a filmecskéken láttok.
Sőt vélhetően tovább is, mert mire én bejöttem a konyhából,
hogy saját magam után a madárkákat is megetessem,
ők már legalább egy órája bent voltak a kalitkában, magukra hagyva.
Mikor előkerültem, teljesen egymásba gabalyodva találtam őket,
vagyis jó ideje mehetett már ugyanaz a műsor,
amit aztán én is élvezhettem, teljes két órán keresztül.
Rég voltam ennyire fölösleges,
és ennyire elefánt a porcelánboltban, mint ma este a kalitka előtt.
*
Végül már komolyan aggódtam Csubikámért, aki ugye állítólag gyengélkedik.
Ezt művelte szünet nélkül, órákon át, amit a filmeken láttok.
Hogy hogyan bírja szuflával (ő, akinek mindig kevés a levegője),
és hogy nem merül le benne soha az aksi, azt egyszerűen föl nem foghatom.
Fél kilenctől fél tizenegyig tébláboltam elveszetten a kalitka körül :
Csuvika még akkor is zokon vette, hogy zavarni merészelem,
de Csivikének addigra elege lett az enyelgésből,
és jelezte, hogy most már enne valami komolyabb hamit is,
nem csak azt, amit Csuvika tud nyújtani a csőréből.
Úgyhogy fél tizenegykor kezdtünk vacsorázni...
Sikerült rávennem sértett kis macsómat is némi táplálkozásra,
mert nézni is rossz volt, mit dolgozott egész este Csivikéje etetésével,
és ha így folytatja (hisz napok óta hasonló a műsor esténként),
még majd elfogy nekem a végén szegénykém, miközben Csivi lufivá gömbölyödik.
*
Hát ez volt ma Csuvicsek magánszáma : az órákig tartó etetés.
De azért azt is elmondom, hogy délután se lazsált :
igenis kirepült szépen a mászókára, szokatlan időpontban, már elég későn.
(Nincs kizárva, hogy oda is a szerelem vezérelte,
mert első dolga volt letámadni a “pamutnőjét” :
hosszú percekig lovagolta az egyik kötélhinta bojtját a boldogtalan.)
Jó sokáig kint voltak, Csivikével együtt,
és hazafelé se pottyant le Csuvika, mint ahogy odafelé is nagyon ügyes volt.
Tudom (hogyne tudnám), hogy nem stimmel szegénykém,
de most mondjátok meg : hát így néz ki egy beteg madár ???
*
(2016)
Ennyien néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
Új kommentek