Idén nagyon bejött nekünk a Mikulás, pedig későn érkezett.
Csak el ne kiabáljam ! Egyelőre maradjunk annyiban, hogy az eleje jól sikerült.
*
*
Keddre esett a Mikulás-este,
ám a hétfőt elvitte az egérvadászat meg a vele járó izgalmak :
a nagy kavarodásban nem maradt időm vásárolni, a csavargás elhalasztódott.
Sejtettem, hogy egy vásárlós napon nemigen jön össze az esti mikuláskodás,
és ebben sajnos igazam is lett, elkapkodni meg nem akartam az ünnepet.
Annyi baj legyen : jöhet a Mikulás hatodikán reggel is
(sőt elvileg akkor van az ideje),
hát most majd nálunk is úgy jön, és kárpótlásul csupa Mikulás lesz az egész nap.
*
*
Így is lett.
Még csak az első felvonáson vagyunk túl, de az pompásra sikeredett.
A kalitka reggeli takarításánál felkötöttem egy tojásos rudat a szokott helyére,
ahol egy ideje már nem lógott semmi,
az előző (tollváltó) rudacska pedig nem kellett a madárkáknak.
Aggódtam, hogy majd ez se kell,
mert a legutóbbi tojásos rúd szintén nem fogyott,
mert a legutóbbi tojásos rúd szintén nem fogyott,
noha régebben imádták, ez volt minden ünnep legfontosabb tartozéka.
*
*
Magát a beszerelést némi rémület és méltatlankodás kísérte :
Csivike fölmenekült a tükrös virág levelére, Csuvika meg a bal hátsó sarokbotra.
Le akartam fényképezni őket a fedezékben, mert annyira édesek voltak -
ám mire bekapcsoltam a fényképezőgépet, Hős Vitézem már a rudacskát rágta.
Fél perccel a belógatás után !
Ekkora megtiszteltetés ritkán ér nálunk bármilyen ajándékot.
*
*
Féltem, hogy a vakuval majd elriasztom,
de nagyon akartam, hogy legalább egy kép legyen a rudacska fogadtatásáról,
így megkockáztattam a fényképezést, bár némi lelkifurdalással.
Csuvika azonban fütyült a vakura !
Bánta is ő, hogy fényképezem : se látott, se hallott, csak zabálta az ajándékát.
*
*
Ezt persze már Csivike se nézhette tétlenül :
csatlakozott ő is, nehogy véletlenül kimaradjon valamiből.
Ő sajnos zokon vette a vakuzást, többször el is menekült a gép elől -
viszont a rudacska annyira ízlett neki, hogy szinte azonnal vissza is jött mindig.
Én meg voltam annyira tapintatos, hogy pár kép után békén hagytam szegénykét.
*
*
Most itt tartunk : a tojásos rudat meghozta már a Mikulás,
hátra van még az imádott almás tojás, mint szokásos ünnepi vacsora.
Ha sikerül arról is képeket csinálnom, majd utólag beteszem ide.
*
*
*
*
Addig nézegessetek fénykép helyett egy tündéri kis videót,
ami az igazi Mikulás-estén készült, vagyis tegnap.
Sajnos csak addig tart, míg Csuvika észre nem vette, hogy filmezem.
Tizenkilenc másodperc az egész, úgyhogy alighanem végteleníteni fogom.
*
*
Van egy tündéri történetem, Mikulástól függetlenül,
még tegnapelőtt estéről, amit muszáj elmesélnem, bár igazában elmesélhetetlen.
Szerintem el se fogjátok hinni, mert nem hittem én sem, amit látok.
Képzeljétek : Csuvi Lovag megvédett engem !
Szembeszállt Csivikével az érdekemben !
*
*
Azt már tudjátok, hogy ha Banyácskámnak rossz napja van,
én is kikapok tőle esténként, nem csak Csuvika.
Az már eddig is feltűnt párszor, hogy amikor Csivike a kisujjamat gyilkolja,
szegény Csuvi úgy sír, mintha neki fájna.
Sőt ! Néha már előre sír, mert jobban érzékeli Csivi aktuális hangulatát, mint én.
Ez történt tegnapelőtt is : Csuvika nyüszített, mintegy figyelmeztetésül,
Csivi meg nekiesett szegény ártatlan kisujjamnak, mint valami fúria.
És most jött az, amit el sem akartam hinni :
keservesen sírva, de Csuvika viszont Csivinek esett neki.
Gyepálni kezdte a kis fejét meg a csőrét, hogy hagyja békén az ujjamat.
Banyácskám pedig – csodák csodája – azonnal szót is fogadott,
sőt Csuvikán se próbálta leverni, hogy képes volt az én pártomra állni.
Tudom, hogy mindez hihetetlen - pedig igaz, szóról szóra.
Csuvika egy angyal. Vagy nem is tudom... erre már nincs is szó. Egy igazi lovag.
*
*
Egy kicsit még kanyarodjunk vissza a Mikuláshoz,
mert azt elfelejtettem mondani, hogy azért volt ajándék már tegnap este is,
csak nem olyan, aminek a madárkák örülnek, hiába az övék.
Mivel Cincike (az egerünk) tegnapelőtt fölfedezte a madárkák tálaló dobozát
a konyhai sarokasztal egyik polcán, és igen élénk érdeklődést mutatott iránta,
sürgősen be kellett szereznem egy olyan dobozt,
amiben nem csak elférnek a neszkávés üvegek az eleségekkel,
hanem a tetejét is rá lehet tenni, sőt biztonságosan le is lehet zárni.
A régi doboznak is van teteje, csak sajnos alacsony, túllógnak rajta az üvegek.
Magukhoz az eleségekhez nem tudott hozzáférni Cincike,
viszont az itt-ott kiszóródott magocskákhoz igen.
Hát most már nem tud – bár közben el is tűnt szegényke, ha igaz.
A horror áron (csekély ezernégyszáz forintért) vásárolt doboz bombabiztos :
még én is alig tudom fölnyitni a lezárható tetejét, nemhogy Cincike.
Tegnap este már ebből a dobozból szervíroztam a madárkáknak a vacsorát.
*
*
Hát így telt - illetve még telik – az idei Mikulás.
Talán azt hozta nekünk ajándékba, hogy elvitte Cincikét.
Még nem merem elhinni, mert máskor is volt már olyan az elmúlt néhány hétben,
Még nem merem elhinni, mert máskor is volt már olyan az elmúlt néhány hétben,
hogy egy-két napig nem mutatkozott, aztán előkerült újra.
Sajnálom is szegénykét, ha valahol kiszenvedett, mert annyira édes a képeken -
de azért örülni sem örülnék az újabb felbukkanásának.
Nem lehet a kedvemre tenni, hiába.
*
*
*
*
(2017)
*
*
Új kommentek