Vagy rövidzárlat. Vagy téves kapcsolás. Vagy elmebáj.
Vagy nem tudom, micsoda.
Csak annyi bizonyos, hogy Csuvika szépséges fejecskéjében van a hiba.
Vagy az enyémben, hogy nem értem szegény madár jelzéseit.
Annyi bizonyos, hogy valahol porszem került a gépezetbe,
minek következtében csaptunk a madárkákkal egy görbe éjszakát.
Már a másodikat, közvetlenül egymás után.
Remélem, ma estére már nem talál ki újabb meglepetést Szépséges Hercegem -
a tegnapi randalírozását pedig idemásolom kommentekből és levelekből,
mert nem vagyok én ahhoz szokva, hogy naponta irkáljak a blogba.
Viszont azt sem szeretném, ha nem maradna nyoma a KISSÉ formabontó éjszakánknak.
*
Itt vannak tehát az éjjel és ma reggel született szövegek,
nagyjából változtatás nélkül :
Éjjel, fél egy körül :
Álmomban se jöjjön elő a tegnapi, Csuvikás éjszaka !
De azt hiszed, a mai jobb ???
Már tényleg kezdek aggódni, hogy megzavarodott a Szépséges Kékséges.
De azt hiszed, a mai jobb ???
Már tényleg kezdek aggódni, hogy megzavarodott a Szépséges Kékséges.
*
Nálunk negyed egy van, nálad már negyed kettő -
és Csuvika még mindig nem hajlandó aludni menni.
Igazság szerint egyszer már hazament, el is kezdtük a vacsorát -
ám egy óvatlan pillanatban kiszökött.
Sose szokott ilyet csinálni, nem is nagyon figyeltem rá, hogy ne tehesse.
Azóta meg nem hajlandó hazavonulni.
Sose szokott ilyet csinálni, nem is nagyon figyeltem rá, hogy ne tehesse.
Azóta meg nem hajlandó hazavonulni.
*
*
Már kérleltem, szidtam, fényképeztem
(a masinám elől Csuvi általában hazarepül – kivéve, ha direkt erre számítok),
de most semmi sem használt.
Közben elmentem zuhanyozni is (az nálam nem öt perc),
Közben elmentem zuhanyozni is (az nálam nem öt perc),
mert Csuvika eléggé fél a víz csobogásától,
gondoltam, majd ijedtében hazamegy - hát volt eszében !
Ül a kalitka elülső falán (bár most épp röpköd), de bemenni nem hajlandó.
Talán rémlik neki valami a tegnapi éjszakából, és fél, hogy megint úgy lesz.
Na de mi lesz így velünk ???
Szegény Csivi csak sírdogál, mert ő éhes meg álmos -
de Csuvika nélkül nem eszik, kár is próbálkozni.
Én meg alig aludtam az éjjel, nem állok a lábamon -
Én meg alig aludtam az éjjel, nem állok a lábamon -
de úgy látszik, a mai éjszaka még a tegnapinál is rosszabb lesz.
Már próbálkoztam többször a villanyok eloltásával is
Már próbálkoztam többször a villanyok eloltásával is
(az néha segít, hasonló esetben), de most az se jött be.
Ráadásul az előbb már kicsalta Csivikét is ez a kis bolond.
Most már ketten sivákolnak és jajveszékelnek idekint,
Ráadásul az előbb már kicsalta Csivikét is ez a kis bolond.
Most már ketten sivákolnak és jajveszékelnek idekint,
mintha miattam nem mehetnének aludni.
Hajlanék rá, hogy hagyok egy kislámpát égve, és lefekszem -
Hajlanék rá, hogy hagyok egy kislámpát égve, és lefekszem -
de azért tartok is ettől a megoldástól.
Viszont hány éjszakát lehet zsinórban átvirrasztani ?
Nem vagyok én ilyesmihez szokva !
Viszont hány éjszakát lehet zsinórban átvirrasztani ?
Nem vagyok én ilyesmihez szokva !
*
Lehet, hogy erőszakosabban kellett volna fellépnem már rég,
és megfogni a sötétben Csuvikát - de félek ilyennel próbálkozni,
mert ő amúgy is egy totál neurotikus, hisztis madárka,
még majd infarktust kapna nekem a rémülettől.
Meg hát látom is szegényen, hogy valamitől ki van borulva -
de hogy mitől, azt el nem tudom képzelni.
Egész nap nem vettem észre rajta semmi szokatlant,
csak estére zakkant meg hirtelen.
Szóval így állunk... és most valahogy nincs humorom ehhez a görbe éjszakához.
Szóval így állunk... és most valahogy nincs humorom ehhez a görbe éjszakához.
*
Ma délelőtt :
Úgy lett, ahogy sejtettem, és ahogy te is mondtad :
renitens madárkáim kalitkán kívül töltötték az éjszakát.
Csuvika a mászókán, a kedvenc kötélhintáján,
Csivike meg a kalitka külső falán, szerintem kényelmetlenül.
Én meg vidáman aludtam egy kislámpa fényében,
mert iszonyúan álmos voltam, elaludtam volna már akárhogy.
Nem mertem sötétet csinálni, mert mégiscsak szokatlan helyeken éjszakáztak,
féltem, hogy összetörik magukat, ha éjjel fölébrednek,
és hamarjában nem tudják, hogy hol vannak.
Persze attól is féltem, hogy esetleg megfáznak
(főleg Csivike, aki szereti a meleget, és őrá pont húzott a hideg a kisszobából,
aminek az ajtaja hiába van becsukva, régen meg van vetemedve, nem jól zár) –
de hát nem tudtam mit tenni,
picinyke bolondjaim maguknak választották a kellemetlen éjszakát.
*
Nem lett aztán semmi baj :
kétszer is fölébredtem, mind a ketten csücsültek szépen az este választott helyükön.
Mikor már picit kezdett világosodni, a kislámpát is eloltottam,
hátha a fényben mégsem alszanak rendesen.
Aludtak vagy sem, az az ő titkuk –
de annyit tudok, hogy szinte meg se mozdult egyik sem, egész éjjel.
*
Ami viszont érdekes és teljesen érthetetlen :
hiába ébredtem föl legalább egy órája,
hiába kezdték meg ők is ugyanakkor “hivatalosan” a napot,
a kalitkába nem mentek be azóta sem.
Pedig vacsorázni se vacsoráztak, szinte semmit.
Nyilvánvalóan éhesek,
de csak azt az egy nyomorult kölesfürtöt szemezgeti mind a kettő,
amit kívülről is el tudnak érni.
Tisztára úgy néz ki, mintha a lakosztályukkal támadt volna valami problémájuk,
egyik pillanatról a másikra.
Pedig hát ez lehetetlen, hisz amíg Csuvika ki nem szökött tegnap este,
nem volt a világon semmi bajuk a kalitkával.
*
Hacsak nem a vaku...
Mert az este csináltam nekik almás tojást, hosszabb szünet után először,
és azt feltétlenül meg akartam örökíteni,
mert azt hittem, borzasztóan örülni fognak neki.
Nagyjából igaz is lett – csak éppen Csuvika közben kiszökött,
míg én valamit bénáztam a fényképezőgéppel.
Maximum a vaku miatt sértődhetett meg –
na de azt ismeri és tűri szegénykém, mióta csak velünk van !
Idáig sose bojkottálta a kalitkát némi kis villogás miatt.
*
Vagy berepült valami bogár a ketrecbe, amit én nem vettem észre...
A bogaraktól (katica vagy molylepke szokott előfordulni) általában megrémül Csuvika.
Na de ennyire ???
Szerintem ez is ki van zárva.
Marad az, hogy megzavarodott a madaram.
Illetve még egy tippem van
(ezért is nem erőszakoskodtam az éjjel a hazazavarással) :
szegény Csuvicsek vélhetően így adta tudtomra,
hogy túl soknak találja a takarót éjszakára,
és elege van a levegőtlen melegből.
Neki sajnos mindig melege van, ez tény – Csivike viszont nagyon fagyos,
és mindjárt prüszköl, ha hűvös van körülötte.
Úgyhogy semmiképp se tudok egyszerre mind a kettőnek a kedvére tenni.
De azért majd ügyelek arra,
hogy inkább hűvösebb legyen nekik éjszakára, és (főleg) legyen elég levegő.
Bár szerintem eddig is volt – de lehet, hogy Csuvika másképp gondolja.
*
Mindegy – lényeg az, hogy túléltük a renitens éjszakát.
Csak azért írtam le ilyen részletesen,
hogy a szöveg egyúttal jó legyen a blogba is.
Közben a madárkák már mégiscsak hazavonultak reggelizni.
Hát így jártunk...
Volt egymás után két eseménydús éjszakánk.
Nem bánnám, ha mára már semmit se találnának ki ötletgazdag szárnyaskáim.
*
*
*
*
(2015)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
*
Új kommentek