*
Ez van ma a kalitkában, amit a fenti képen láttok, Kedveskéim :
Csivi ül a kedvenc trónusán és sír, Csuvika meg belülről kontrázik neki ordítva.
A totális tanácstalanság és elkeseredés abból adódik,
hogy tegnapelőtt gonoszul télire cseréltem a nyári függönyt.
Azóta szegény kis tündérem csak pillanatokra merészel kirepülni :
ha már nagyon odavan, halált megvető bátorsággal fut ugyan egy-egy kört,
de jön is vissza azonnal, nem repül rá a mászókára, mert nem stimmel a háttér.
Pedig nyilvánvalóan oda vágyik - de hát hogy is lehetne olyan vakmerő,
hogy csak úgy leparkol valahol, ahol most minden más színű, mint eddig volt.
Az ilyesmiben Csuvika szokott bátrabb lenni (ha jól emlékszem),
viszont ő már ritkán repül, nincs abban az állapotban, hogy úttörő legyen.
Szegény Boszikámnak egyedül kéne megküzdenie a problémával,
de másfél nap még nem volt elég arra, hogy beletörődjön a változtathatatlanba.
Aztán majd májusban előadjuk ugyanezt a műsort fordítva :
akkor meg a most utált, narancssárga függönyt fogják napokig siratni.
Szó se róla : más lett a szoba összképe, mások a színek és a fények -
de én örülök a kissé sötétebb árnyalatoknak,
mert a színes háttér előtt jobban fognak mutatni a madárkák a képeken.
Már feltéve, hogy odarepülnek... de egyszer majd csak megteszik.
*
*
De nem is ez a függöny a mai mese tárgya, hanem egy másik, sőt két másik.
Ellenben kiborulni csak ettől borultak ki a madárkák,
ami pedig sokkal közvetlenebbül érinti őket, ahhoz egy szavuk se volt.
Kiadós hisztit vártam, de nem történt a világon semmi.
*
Amint a vendégkönyvben már röviden elmeséltem, az a csapás ért minket,
hogy Csuvika "teliholdas" pánikrohama négy nap után ismétlődött,
hogy Csuvika "teliholdas" pánikrohama négy nap után ismétlődött,
alaposan föladva nekem a leckét, hogy akkor most mi akar ez lenni.
Hisz a már ismerős éjszakai cirkuszok ilyen sűrűn sose követték egymást,
évente egyszer-kétszer fordultak elő Csupikánál is, meg Csuvikánál is.
Most meg egymás után kétszer. Ilyen eddig sose volt.
Azt is furcsának találtam, hogy Csuvika most mindkét alkalommal rikácsolt,
és nekem úgy rémlik, hogy a régebbi rohamok hang nélkül zajlottak,
csak a szárnyacskák csapkodása adta a zajt, maga a madár hallgatott,
hisz nem is volt észnél, valami önkívületi állapotban vergődött.
Most viszont Csuvika nagyon is kiabált,
bár szintén nem volt egyértelmű, hogy mennyire van magánál.
Mindenesetre ezek a mostani rohamok jóval hamarabb véget értek
(főleg a második), mint ahogy azt a korábbiaknál tapasztaltam.
*
Törtem a fejem, hogy mi lehet ez, és arra jutottam,
hogy valószínűleg nincs itt semmiféle roham :
Csuvika egyszerűen megijed valamitől, és azért pottyan le a helyéről.
De mitől ?
Csivi alighanem ártatlan, mert ő is halálra van rémülve, míg Csuvi vergődik.
Akkor pedig nincs más megoldás, csak az, hogy valami berepül a kalitkába.
Egész Budapesten poloska-járvány van,
akadt már nálunk is (bár elég régen), féltek is tőle a madárkák, ha látták.
Viszont a poloskának nagyon is jellegzetes, berregő hangja van,
amit mostanában nem hallok egyáltalán, már hónapok óta.
Nem tudom, képes-e csöndben is repülni a poloska,
de hogy valami röpköd itt éjszakánként a szobában, azt már napok óta figyelem.
Előfordult az is, hogy kifejezetten a kalitka sarkából hallottam a neszezést,
és nem tudtam beazonosítani a hangot,
hogy esetleg a madárkák matatnak valamit a kakasülőn, alvás helyett.
A sarkukba meg mégse világíthattam be elemlámpával az éjszaka közepén,
noha magát a szobát többször is pásztáztam, minden eredmény nélkül.
De akár sikerült meglátnom, akár nem :
hallani hallottam, hogy valaki jelen van még a szobában, rajtunk kívül.
Talán valami lepke (bár azt se láttam nagyon régen), vagy néma poloska.
Vagy valami rágcsáló - bár azt végképp nehezen tudom elképzelni,
hogyan kerülhetne egér vagy még rosszabb egy első emeleti lakásba.
De a neszezést napok óta hallom, és mindig csak késő éjjel.
Ezért gondoltam, hogy a társbérlőnk, akit én éjszakánként motoszkálni hallok,
később esetleg berepülhet a kalitkába, halálra rémítve a madárkákat.
*
*
A második ilyen cirkusz pont Csivike kétezredik napját tette tönkre,
mert az előtte lévő éjszakán esett meg.
Tudtam, hogy ez így nem mehet tovább, muszáj kitalálnom valami megoldást.
Nevezetesen : biztosítanom kell, hogy a kalitkába éjjel ne juthasson be senki.
Reméltem, hogy van még itthon géz anyagom úgy negyven évvel ezelőttről,
amiből annak idején szoknyákat varrtam magamnak meg a barátnőimnek -
és bármennyire is nem fűlött hozzá a fogam Csivike ünnepén,
bizony muszáj volt nekiállnom a talán már kidobott anyag felkutatásának.
Két (esetleg három) doboz volt esélyes, mint lelőhely,
de megúsztam eggyel, mert találtam a géznél sokkal jobbat :
egy valamikori csipkefüggöny asztalterítőnek kiszabott,
de be nem szegett darabjait, amik ezerszer alkalmasabbak, mint a géz,
mert nem olyan vékonyak és puhák, nem is tapadnak, könnyebb velük bánni.
*
*
Csak abban nem voltam biztos, átereszti-e kellőképpen a levegőt ez a nááájlon.
Nem tudtam eldönteni,
hogy az apró kis lukjai tényleg lyukak, vagy csak úgy néznek ki.
Először tűvel próbálkoztam : nem éreztem ellenállást,
de nem hittem magamnak, mert ha tévedek, abba belehalhatnak a madárkák.
Fogtam a jó kis CALCI-LUX port (legalább azt is használjuk valamire,
mert amúgy a madárkák utálják, nem isszák meg egyáltalán),
és rászórtam a kisebbik terítő egyik csücskére, hogy lássam, átmegy-e rajta.
és rászórtam a kisebbik terítő egyik csücskére, hogy lássam, átmegy-e rajta.
És átmegy !
Tökéletesen átszóródott mind, kipróbáltam több helyen is.
Csak a virágok szirmai nem engedik át a port,
de az nem baj, mert bőven van köztük a szabad hely.
(Túl nagyot nem tévedhettem, mert még nem fulladtak meg a madárkák.)
*
*
Hurrá !
Már aznap este (Csivike kétezredik napján) függöny mögött aludtak a picikék.
Föl voltam készülve nagy óbégatásra, sőt komolyabb rémületre is,
de nem lett semmi kalamajka, hála Istennek.
Igaz, ügyeltem arra, hogy mire a függönyt föltűzöm a kalitkára,
már csak az én icipici lámpám világítson,
vagyis a madárkák ne lássanak szinte semmit.
A kisebbik terítő szolgál a szellőztetéshez, a nagyobbik az alváshoz.
*
*
Bogár legyen a talpán, aki itt még berepül a madárkákhoz !
Bemászni éppenséggel be tudna, kerülőutakon, ha eléggé fifikás -
de annyi esze bogárnak nem lehet, és különben is nagyon macerás a dolog.
*
*
*
A mesének még nincs vége, csak túl hosszúra sikeredett,
nem nyelte be egészben a BLOG.HU.
A folytatást megtalálod a FIRHANG 2. című bejegyzésben.
*
*
(2017)
Új kommentek