.
**
Idén kegyes, sőt nagylelkű volt hozzánk a Mikulás : valahogy minden pont jól alakult.
Pedig nem történt semmi különös, csak megtalált minket az ünnepi hangulat,
nagyon szép és meghitt lett az esténk.
Olyan igazi, mesebeli Mikulás-este, amilyenről jó ideje már csak álmodozni szoktam.
Igaz, hogy napok óta nem esik a hó, de hideg van, így megmaradt fehérnek minden.
Mi mást kívánhatnék egy igazi Mikulás-estéhez, mint hideget és havacskát ?
A tökéletes díszletek közt tökéletesen boldog voltam, és ez Csuvikára is átragadt.
*
*
Szegény kicsikémnek nemigen tud már ajándékot hozni sem a Mikulás, se senki más,
hisz rég nem játszik semmivel, a beteg lábait nem tudja kézként használni,
az is öröm, ha lábként még működnek valamennyire, és megtartják őt a botokon.
Lifegőt se merek föltenni neki hónapok óta (pedig mennyire szerette !),
mert félek, hogy lepottyan, ha csak egy lába marad az ülőkén.
Így neki már csak ehető ajándékot hozhatott a Mikulás - de annak legalább örült.
*
*
Én meg annak örültem, hogy ő örült, mert erre sincs garancia :
előfordult már nem egyszer, hogy hiába pacsmagoltam az ünnepi menüvel,
Csuvika nem kérte az almás tojást, vagy éppen csak belekóstolt, aztán ott hagyta.
De most nem !
Meg se tudnám mondani, mikor láttam utoljára ilyen hosszan és lelkesen falatozni,
ahogy tegnap este az imádott csemegéjét fogadta.
*
*
Pedig tartottam tőle, hogy az almás tojásnak se lesz sikere,
ugyanis előbb csak az alma-csizmácskát hozta meg a Mikulás,
és arra bizony Csuvika rá se hederített.
Mintha nem is lett volna semmi a kedvenc botja fal felőli végén :
még a közelébe menni se volt hajlandó.
Talán félt tőle - ki tudja ?
Lehet, hogy túl nagynak találta -
bár mindig is hasonló méretűek voltak az ünnepi almafigurák.
Végül úgy vettem ki az esti takarításnál szegény csizmácskát,
hogy nem hiányzott belőle egyetlen falat sem.
*
*
*
Annyi baj legyen - annál nagyobb sikere volt az almás tojásnak !
Háromszor kínáltam vele Csuvikát, és mind a háromszor legalább negyedóráig falta.
A végén már kezdtem aggódni, hogy még majd meg is árt neki,
de nem lett semmi baj, csak volt egy jól sikerült estéje Csuvikának.
*
*
A tojásos rudat, ami szintén az ünnepek elengedhetetlen tartozéka,
csak ma reggel hozta meg a Mikulás, hogy a mai napnak is meglegyen a maga öröme.
Meg is lett.
Hiába imádja kis Pocakkirályom a tojásos rudat, annak sincs mindig egyforma sikere -
de most ez is bejött, a Kék Pocak ennek is hatalmasan örült.
Még fényképezni is hagyta magát, nem érdekelte a vaku,
csak pusztította a rudacskáját rendületlenül.
*
*
Aggódtam, hogy a hátsó kötél-ülőke miatt
majd nem tudom rendesen beakasztani a rudat a szokott helyére :
ebben igazam is lett, ám kiderült, hogy nem baj, sőt így sokkal jobb.
Ugyanis a kötél megtámasztja hátulról a rudat, Csuvika kényelmesebben tudja enni.
Legalább mégiscsak jó valamire az a szerencsétlen kötél,
amire szintén rá se néz a boldog tulajdonos.
*
*
*A tojásos rúdtól igen jó kedve kerekedett Csuvikának
(bár ő amúgy is mindig jókedvűen ébred, ritka kivételektől eltekintve),
és a vidámsága ki is tartott egészen addig, míg délután el nem mentem vásárolni.
Nem azon búsult el, hogy itt hagyom : jó hangulatban búcsúzkodtunk.
Viszont mire hazajöttem, a madárkám teljesen elhervadt.
Nem örült nekem, meg se szólalt - és nem a botján ült, hanem a kötelén.
Ez azért említésre méltó, mert szinte mindig az a benyomásom,
hogy hős vitézem meg se moccan, míg én nem vagyok itthon.
Ugyanazon az ülőkén, ugyanabban a pózban szoktam találni, amikor hazaérek.
Most meg átugrott a bodzáról a kötélre -
ám erős a gyanúm, hogy inkább lepottyant, és oda sikerült visszamásznia.
Talán csöngetett vagy kopogott valaki, mégpedig erőszakosan, és ő megijedt.
Vagy valami más történhetett valamelyik szomszédban, ami zajjal járt.
Bár persze tud ő potyogni, szegénykém, magától is...
És hát nem is biztos, hogy tényleg lepottyant - de ismerem már a rémületeit,
most olyan képpel fogadott, amilyet nagy bajok után szoktam látni rajta.
*
*
De most már ez is elmúlt, picinyke túlélő bajnokom rendezte sorait,
és órák óta nem látok rajta semmi riasztót.
Jár a kis csőre szünet nélkül - most már alighanem engem pirongat,
hogy legyek szíves végre fölállni innen, és menjünk szépen aludni.
*
*
Hát akkor menjünk !
Eltelt a mikulás - Csuvika életének nyolcadik mikulása.
Nem tudom, a karácsony mit tartogat számunkra,
de a mikulás idén gyönyörű lett - és ezt már nem veheti el tőlünk senki.
*
*
*
*
*
19.12.06.
Új kommentek