Váratlan vendégünk jött estefelé tegnap :
egyik szomszédasszonyunk akarta bejelenteni a vezetékes telefonja hibáját,
és ezt a saját készülékéről nem tehette, mivel az ugye nem működött.
Jó sokáig itt ült szegényke,
mivel a TELEKOM virtuális asszisztense nem tudott mit kezdeni a problémával,
mindenáron az én vonalamban kereste a hibát, és ott persze nem találta.
Nekifutottam vagy négyszer, mire sikerült kicseleznem a mesterséges intelligenciát,
és úgy összezavarni, hogy végre hajlandó volt élő embert kapcsolni.
Csuvika nem bánta a dolgot : borzasztóan örült a vendégnek.
Első perctől úgy csiripelt neki, mintha naponta látott, kedves ismerőse lenne,
pedig nem is tudom, karácsony óta járt-e nálunk év közben is ez a szomszédasszony.
Megint elámultam a madárkám remekül működő antennáin :
tegnapi vendégünk afféle irgalmas szamaritánus, igazi áldott lélek,
öregek és betegek pátyolgatója, segítője - még most is, két évvel túl a nyolcvanon.
Csuvika örül a legtöbb vendégünknek, hisz ritkán jön ide valaki, ő meg sokat unatkozik -
de azért arról szó sincs, hogy mindenkit egyforma örömmel és lelkesedéssel fogadna.
Nem csak azt érzi pontosan, hogy hozzá hogyan viszonyul a vendég,
de valami titokzatos módon azt is, hogy milyen ember az illető.
Amit a tegnapi szomszédasszonnyal művelt, azt én csak bámultam :
úgy fogadta, mintha tavaly karácsony óta egyfolytában csak őt várta volna.
Ilyen boldog vendégfogadásra nem is emlékszem,
pedig szereti Csuvika az alattunk lakó srácot meg az unokaöcséimet is.
Úgyhogy megvolt az öröme szegény kicsikémnek a tegnapi napra :
rá is fért, mert a héten az időjárás sem igen kedvezett neki,
meg én is itt hagytam őt egymás után négy délutánon, annyi volt az intézni valóm.
Viszont a vidám estét sajnos nem követte nyugalmas éjszaka :
a szokásos puffanásra ébredtem reggel fél hatkor.
Utána csönd volt, semmi sírás vagy jajveszékelés :
nem is tudtam eldönteni, hogy tényleg puffant, vagy csak álmodtam.
Hogy biztos legyek a dolgomban, kimentem a klotyóba,
és a szokottnál nagyobb rést hagytam a szobaajtón, hogy bevilágítson kintről a villany.
Úgy lett, ahogy gondoltam : mihelyst kapott egy kis fényt, Csuvi máris lepottyant újra.
Nyilván próbált visszamászni a helyére valahonnan, de nem sikerült neki.
Mire viszont fölgyújtottam pár lámpát a kalitka körül,
már a jobb első sarokboton pihegett,
és pislogott rám rémülten, hogy most majd biztos jön a befogás meg a kis ketrec.
Nem jött - de nincs kizárva, hogy jobb lett volna jönnie.
Úgy találtam, hogy Csuvika stabilan ül a sarokban, szeret is ott ücsörögni újabban :
lelkére kötöttem, hogy ne akarjon fölmászni a kakasülőre,
és visszabújtam az ágyba azzal, hogy ha baj lesz, úgyis meghallom,
és akkor már nincs kegyelem, tényleg megyünk a rettegett kis ketrecbe.
Aludtam reggel nyolcig (Csuvika tovább is), nem hallottam, hogy közben baj lett volna.
Viszont reggel elképesztő mennyiségű magot söpörtem le a kalitka alatti kartonról,
mégpedig a sarokból, a fal felőli oldalon.
Mivel esténként is takarítok, biztosan tudom, hogy azok a magok éjszaka kerültek oda.
Hogy hogyan, azt nem is értem, hisz a fal felőli rácson nincsen eleség, csak homok.
A hátsó fal etetőiből ilyen messzire csak úgy lehet szórni ennyi rengeteg magot,
ha valaki belepottyan valamelyik edénykébe, és a becsapódás szétspricceli a hamit.
Ám ez megint érthetetlen,
hisz a jobb sarokba csak a szélső, piros etetőből juthatnak magok,
a piros etetőbe viszont csak a következetesen negligált, hátsó kötélről lehet pottyanni.
*
*
Hol mászkált az éjjel sutyiban ez a szegény madár ???
Hogy keveredett a görbe kötélre, amit nappal gondosan kerül ?
Ki tudja, mi történik itt éjszakánként, amiről én nem tudok ?
Egyszer majd arra ébredek reggel, hogy volt Csuvika, nincs Csuvika,
mert összetörte magát szegénykém, amíg én aludtam.
Megint csak oda lyukadunk ki, hogy a megoldás a kis ketrec, amiben nem éri baleset.
De hát abba meg nem tudom átrakni, mert a befogás akkora cirkusz,
hogy felér tíz éjszakai pottyanással, hisz Csuvika nem engedi magát megfogni.
Jó megoldás nincs : akár a kezemtől menekülve töri össze magát,
akár az éjszakai zuhanások közben, mind a kettő egyformán fáj és veszélyes.
19.11.16.
Új kommentek