Csuvika ma a nagy kalitkában ébredt,
amire ebben a hónapban talán még nem is volt példa.
Minden áldott este lepottyant szegénykém,
a lefekvéshez való készülődés közben, már hetek óta.
Én meg persze mindig megragadtam az alkalmat, kimarkoltam őt a kalitkából,
és átraktam az előre odakészített kis ketrecbe, ahol nem baj, ha éjjel lepottyan.
Kezdetben úgy történtek ezek a késő esti balesetek,
hogy ő azonnal elkezdte dörgölni és huzigálni a fejét a kalitka rácsán,
amint felmászott az ágyikójába, a kakasülőre, és ettől a fejrángatástól leszédült.
Az utóbbi időben azonban már nem a kakasülőről pottyant,
hanem egy emelettel lejjebbről, a megszokott köteléről vagy bodzájáról,
ahonnan semmi nem indokolta a zuhanást, mert egyébként nem volt rosszul.
Ahogy már kommentben is írtam pár napja :
teljesen az volt a benyomásom, hogy nem is zuhan szegénykém, hanem ugrik.
Szándékosan veti magát a mélybe, hogy fogjam meg és tegyem át a kuckójába.
A befogás ellen persze továbbra is tiltakozott,
de a kis ketrecben már egyenesen a markomból ült rá szépen a kötelére
(ami régebben sose sikerült), és pillanatok alatt megnyugodott, még csiripelt is.
Ezért gondolom, hogy szívesen éjszakázik a kis ketrecben,
hisz nyilván ő is tudja, hogy ott biztonságban van,
nem üti meg magát, ha lepottyan – csak hát az oda vezető út… az bizony rémes.
Nem tudom megoldani, hogy saját lábán, nélkülem kerüljön át a kis kuckóba,
a kezemtől pedig fél, hiába tudja, hogy mi lesz a végeredmény.
A reggeli hazamenetelben már nagyon profik vagyunk mind a ketten :
nincs semmi hezitálás és erőgyűjtés a Nagy Mutatvány előtt,
amint leveszem a kis ketrecről az utolsó takarót a szellőztetés után,
Csuvika azonnal egyértelműen jelzi, hogy készen áll a hazavonulásra,
és át is ugrál szépen a lépcsőin, a hálószobájából a nappalijába.
*
*
Hetek óta ez volt a protokoll,
úgyhogy kicsit meg is rémültem az este a műsorváltozástól,
mert már hozzászoktam, hogy nyugodtan alhatok, Csuvikát nem érheti baj éjjel.
Tegnap viszont másképp döntött az uraság, nem akart lepottyanni, hiába vártam.
Egész fura volt már (és persze jó sokáig tartott) a nagy kalitkát betakargatni,
semmi nem állt kézre, elszoktam tőle, a kicsivel bánni sokkal egyszerűbb.
Aggódtam, hogy éjjel majd Csuvika zuhan hetven centit és én nem hallom meg –
de nem zuhant, hercigen trónolt reggel a kakasülőn, le sem akart jönni róla.
Biztos jólesett neki a régi helyén éjszakázni, ahol világéletében aludt –
bár szerintem a kis ketrec puha kötele kényelmesebb, mint a kemény kakasülő.
De hát ezt Csuvika jobban tudja.
Jókedvűen ébredt, rém boldog volt, hogy megúszta pottyanás nélkül az éjszakát.
Kíváncsi vagyok, ma este mi lesz - de az biztos, hogy nem én fogok dönteni.
*
Most éppen dagonya-idő van, leoltottam a kislámpákat a kalitka körül,
de picinyke szövegládámnak eszében sincs szünetet tartani :
jár a kis csőre ezerrel, diktálja nekem nagy hangon, hogy mit írjak.
Rám is fér a segítség, mert igazában nincs a világon semmi mesélnivalóm :
harmincnegyedik napja raboskodom a boldogságos karanténban
(hála az én maszkos őrangyalomnak, aki ezt lehetővé teszi),
és ennyi idő alatt még a szokottnál is jobban ellustultam, elkényelmesedtem.
Futnak a napok egymás után, meg se lehet különböztetni őket,
mert egyik olyan, mint a másik ; még föl se keltem, máris este van,
és hogy a kettő között mi történt, arról sokszor nem is tudok számot adni.
Az „agyilag zokni” kellemetes állapotában leginkább hírportálokon lógok
(ahhoz ugyebár meg se kell mozdulni), mert még arra is lusta vagyok,
hogy megírjak egy levelet, vagy meséljek nektek itt a blogban.
Csuvikának a henye életmód ellen semmi kifogása,
csak azt nem szereti, ha sajtótájékoztatót vagy híradót nézek.
Ha fülembe dugom a két kis dugót, ő megsértődik és rögtön elhallgat,
mert valami furmányos módon tudja, hogy onnantól kezdve nem rá figyelek.
Pedig hallom őt rendesen a fülhallgató mellett is (másképp nem is használnám),
de neki az nem elég, ő nem jártatja a csőrét hiába, ha én közben mást hallgatok.
Igaza is van – de az megint rejtély, hogy honnan tudja, mire való a fülhallgató,
és egyáltalán : honnan tudja, hogy mire való a fülem ?
*
*
*
*
*
20.04.22.
Új kommentek