Nagyon féltem a huszonegyedik heti huszonegyedikétől
ami ráadásul májusra esik (mitől nem félek én, hahaha),
ami ráadásul májusra esik (mitől nem félek én, hahaha),
hisz a május nálunk a halál hónapja,
a szerencseszámok meg inkább bajt szoktak hozni, mint örömet.
Most azonban nem így lett -
hogy mennyire nem, arról meséljen az EXO-PET-nek küldött, ma esti levél,
amit a madaras doktor uraknak és a recepciós hölgyeknek címeztem.
*
*
Szeretném megosztani a mai nap hihetetlen örömét
a madaras doktor urakkal és a recepciós hölgyekkel,
akik mindig nagy szeretettel fogadják az én rozoga kis Csuvikámat,
és ezért nem győzök eléggé hálás lenni.
Kérem, nézzék meg a mellékelt képeket,
a madaras doktor urakkal és a recepciós hölgyekkel,
akik mindig nagy szeretettel fogadják az én rozoga kis Csuvikámat,
és ezért nem győzök eléggé hálás lenni.
Kérem, nézzék meg a mellékelt képeket,
és ámuljanak-örvendezzenek velem együtt : az én kis hősöm,
aki pénteken még halni készült a csütörtöki csőrcsiszolás izgalmai után,
ma (kedden) délelőtt sikeresen feljutott az imádott mászókája tetejére,
amire az idén még nem volt példa.
Ha hinni lehet a CSUVINAPTÁR jelöléseinek,
utoljára december 23-án vállalkozott szegénykém ekkora kalandra.
Hogy hogyan jutott oda, azt persze nem tudom, sajnos :
Hogy hogyan jutott oda, azt persze nem tudom, sajnos :
épp kimentem pár percre a szobából,
és mire visszajöttem, nem találtam a kalitkában a madarat.
Nem ám, mert a mászóka tetején ücsörgött a kis csavargó -
mintha ma is ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, mint fénykorában.
Repülni nyilván nem repült
(az olyan szép lenne, hogy odáig már nem is terjed a fantáziám),
de az is hihetetlen csoda,
hogy pár perc alatt keresztültotyogta a szobát, és fölmászott a mászóka ágain,
ami egyáltalán nem csekély fáradság,
meg ennyi idő után az útvonalat is elfelejthette.
De akárhogy is : kétségtelenül oda jutott, ahova vágyott.
Odavitte az elképesztő élni akarása, lelkiereje és kikezdhetetlen optimizmusa,
amivel a sorsát és az állapotát viseli.
Úgy félórán keresztül hallgatott
Úgy félórán keresztül hallgatott
(nyilván nagyon kimerült a gyaloglásban és mászásban),
de aztán kezdett lassacskán csiporogni,
később pedig már be nem állt a kis csőre : boldogan feleselt a zuhogó esővel,
és hirdette a világnak, hogy ő milyen ügyes és bátor madárka.
Kint volt négy órát : délelőtt tizenegytől délután háromig.
Kettőtől amúgy a szieszta ideje van, olyankor szunyókál kicsit Csuvika :
Kettőtől amúgy a szieszta ideje van, olyankor szunyókál kicsit Csuvika :
most is elcsöndesedett a szokott idejében, és egy órácskát hallgatott.
Háromkor azonban fölélénkült, nagy hangon magyarázott valamit,
és én csak remélni mertem, hogy jól értem a szövegét :
alighanem menne már haza, hisz nyilván szomjas és éhes.
Semmiképp sem akartam kockáztatni,
hogy repülés címén lepottyanjon a mászóka magasából
(épp elég lehetett délelőtt a kalitkából landolnia),
hát fogtam a mászókát, és odacipeltem közvetlenül a kalitka mellé.
Nem tévedtem : Csuvika egy percig se kérette magát,
úgy ugrott át a mászóka egyik botjáról a kalitka megfelelő kis ülőrúdjára,
mint aki naponta jár ezen az útvonalon, nem pedig fél éve próbálta utoljára.
Nem tudom, melyikünk volt boldogabb a sikeres hazaérkezés után :
Nem tudom, melyikünk volt boldogabb a sikeres hazaérkezés után :
Csuvika rögtön letámadta az itatót, én pedig azóta is csak remélni merem
(fene a pánikos természetemet),
hogy ez a mai kis kaland nem a halál előtti, utolsó nagy nekibuzdulás volt,
hanem a közelgő nyár csalogatta ki az én kis túlélő bajnokomat a kalitkából.
Köszönöm Péter doktornak,
Köszönöm Péter doktornak,
hogy hajlandó lett volna fogadni minket péntek délután,
de volt bátorsága a tünetek alapján engem megnyugtatni,
Csuvikát pedig megmenteni az újabb tortúrától,
amit a befogás, utazás, orvos-látogatás jelent.
Estére már valamivel jobban lett szegénykém,
szombaton pedig magam is el mertem dönteni,
hogy nem kell visszamennünk Tamás doktorhoz,
mert a madárkám már teljesen jól van,
csak a pottyantmányai nem voltak még tökéletesek.
(De vasárnapra már igen.)
Külön köszönöm a pénteki és szombati recepciós hölgyek végtelen türelmét,
Külön köszönöm a pénteki és szombati recepciós hölgyek végtelen türelmét,
kedvességét, együttérzését : bizony, nagyon sokat számít ez vészhelyzetben,
mikor a halálra rémült gazdi képtelen eldönteni, hogy mi volna a helyes lépés,
mivel teszünk jót és mivel rosszat az imádott kis kedvencünknek.
Ilyenkor különösen jólesik a józan, de együttérző jó szó,
amiért tényleg nem tudok eléggé hálás lenni.
Tamás doktornak pedig köszönjük az új csőröcskét,
Tamás doktornak pedig köszönjük az új csőröcskét,
ami első perctől fogva működik : zabot is lehet enni vele,
ami annak a jele, hogy a mérete remekül el lett találva.
Mindenkinek köszönünk tehát mindent :
Mindenkinek köszönünk tehát mindent :
örüljenek velünk a mai nap sikerének, és drukkoljanak nagyon,
hogy ez a váratlan és megmagyarázhatatlan javulás ne a halál előhírnöke legyen.
(Sajnos volt már részem ilyen esetben.)
Sok szeretettel kívánunk minden szépet és jót
Sok szeretettel kívánunk minden szépet és jót
az EXO-PET valamennyi dolgozójának :
Csuvika és B.Á.
*
Csuvika és B.Á.
*
*
Ennyi öröm igazán elég is lett volna egy napra, ám este jött a ráadás :
közelebbről még nem ismert, ám nagyon kedves szomszédasszonyom
becsöngetett egy csokor bodza- és fűzfaággal, hogy hozta Csuvikának.
Ugyanis a múlt héten összefutottunk a lépcsőházban,
és én rákérdeztem, hogy tényleg van-e telkük, ahogy valakitől hallottam.
Hát van - és bár a hétvégén nem jutottak le oda,
valahonnan máshonnan hoztak nekünk ágakat -
azzal, hogy lesz majd még sokkal több is.
*
*
(A levélre nem jött válasz semmilyen formában - mondom ezt öt nappal később.
Talán túl sok volt a címzett,
és mindenki azt hitte, hogy majd a másik reagál.
Vagy meg sem érkezett szegény levél a rendelőbe - ki tudja ?)
19.05.21.
Új kommentek