Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.
Bizony, megint ünnepelünk : ma három éves az én édes pici gazfickóm, a Szépséges Kékséges.
*
Igazában már se nem pici, se nem gazfickó Ő Urasága : méreteire nézve eléggé elefánt a hullámos kategóriában, a hisztis és rakoncátlan, önfejű kismadárból pedig komoly és rendszerető, okos és fegyelmezett papagáj lett. Ki hitte volna, hogy ekkorát változik ?
Épp a napokban kápráztatott el (nem először) a hatalmas eszével, amikor a maga módján elmagyarázta nekem, melyik magkeverékből szeretne falatozni. Hasonlót már Csivikém is produkált egy alkalommal, de Csuvikától ilyet eddig még nem láttam. Az esti szertartásaink közben történt a dolog, amikor a madárkáim szinte kizárólag a kezemből esznek. Mármint a kezemben tartott edénykékből – mert úgy finomabb ám minden eleség. Csuvikával már a sokadik menetnél tartottunk : éppen a zabot kínáltam neki a barna tálból. Udvariasan evett is belőle pár falatot, de aztán abbahagyta a csipegetést, és csak nézett rám talányosan. Sőt ott is hagyott – ami ebben a helyzetben nem jellemző, mert még távolról sem evett annyit, amennyit szokott. Az meg végképp fura volt, hogy a markomban tartott etetőtől átpártolt egy másikhoz, hisz mindkét madárkám imád a kezemből falatozni, és nemigen enged szabadon egyhamar egyikük sem, ha egyszer már végre megkaparintott magának.
*
Mi van, Csuvikám ? – kérdeztem én. – Inkább PREMIUM-ot kérsz a zabocska helyett ? Csuvi szeme fölragyogott a PREMIUM szó hallatán, mert ekkor már látta, hogy a dolog nem reménytelen. Igazában mindez egy pillanat alatt játszódott le, és Csuvika talán nem is kapott be egy falatot sem a piros tálkából, ami fölött állt, csak nézett rám bizakodva, hogy értem-e végre, mit is szeretne. Értettem – vagy legalábbis reméltem, hogy értem. A zabos edényt visszatettem a helyére, éhező Hercegem pedig máris rohant az “etetős sarokba”, hogy fülig érő csőröcskével várja ott a másik tálkát, benne a PREMIUM-mal, amit imád. Vagyis csak azért szaladt oda egy pillanatra a kedvencéhez, hogy megmutassa nekem, melyik tálkát fogjam a kezembe. Szerintem egy pár dekás hullámostól nem rossz teljesítmény. Magasztaltam is végig, míg evett, hogy ő milyen hihetetlenül okos madárka.
Szegény kis géniuszom születésnapja (szokás szerint) kissé felemásra sikeredett, bár ő nemigen érzékelt ebből semmit, tökéletesen elégedett volt az ajándékaival, amiket tegnap este már megkapott. Én viszont nem voltam annyira elégedett, mert a “fő ajándék” nem jött össze időre. Tudom már, hogy ez az én formám, de azért mindig meglep újra és újra, hogy soha semmi nem sikerül úgy, ahogy kéne. Mivel a fűtési szezonnak vége, és a két ronda tepsi lekerült végre a konvektor tetejéről, borzasztóan megörültem, amikor találtam egy igen jópofa, madaras díszpárnát az IKEA honlapján : pont megfelelőt arra, hogy a konvektor tetején díszelegjen, amikor nincs fűtés, nehogy Csuvika megint beessen mögé véletlenül, mint ahogy egyszer már megtette. (Akit érdekel a történet, könnyen rátalál a KONVEKTOR című mesére az ABC-s tartalomjegyzékben.) Gondoltam, itt van a ragyogó alkalom : még ürügyem is akadt rá, hogy megvegyem a párnát, mert pont jó lesz Csuvika születésnapjára. Sajnos azonban nem így lett : még jó, hogy ellenőriztem a honlapjukon a készletet, és nem az áruházban ütött meg a guta : a kiszemelt párna éppen nem kapható. Az IKEÁ-ban ! Nem tudom, hány éve járok oda elég gyakran (hisz itt van a közelemben), de ilyen még SOHA nem fordult elő, hogy valamiből kifogyjanak, ami egyébként szerepel a honlapon. Talán azért, mert soha nem is akartam még onnan semmit ilyen nagy örömmel, mint most ezt a párnát... Majd huszadikán vagy huszonhetedikén lesz belőle ismét – csak hát akkor már nem lesz születésnap. Persze azért meg fogja kapni Csuvika, ha késve is.
A meglévő ajándékai közül az egyiket egy hasonló helyzetnek köszönheti : a PRESTIGE SNACK nevű nasit (amit tényleg csak ünnepre lehet beszerezni, mert horrorisztikus ára van) kedvenc állatos boltom megrendelte már húsvét előtt a kedvemért. Igaz, nem sokkal húsvét előtt : szidtam is magam, hogy miért nem tértem hamarabb észhez, így a Nyuszika már biztos nem hozza meg a madárkáknak a legjobb nasijukat. Nem is hozta, de nem bánkódtam emiatt : úgy voltam vele, hogy az egyik jó lesz Csuvikának az ezredik itthon töltött napjára, a másik meg Csivike hároméves évfordulójára. Akkor még ezek a jeles napok nagyon messze voltak – a SNACK viszont nem érkezett meg egyikre sem. Bő másfél hónap (és jó néhány nógatás) után kapta csak meg a bolt – és akkor se két zacskót, amennyit rendeltünk, hanem csak egyet. Úgy látszik, az ajándékaim újabban kissé el vannak átkozva – de legalább most volt mit adni Csuvikának a szülinapjára. (Bár ezt a nasit Csivi imádja igazán. Csuvi is szereti, de Csivi odavan érte.)
A tojásos rúddal most előrelátóbb voltam, beszereztem még Csivike évfordulója előtt ehhez a születésnaphoz is az adagot – mert ugye azzal is úgy jártunk, hogy Csuvika ezredik napját tojásos rúd nélkül kellett ünnepelni (pedig úgy nem ünnep az ünnep), mert egyszerre fogyott ki az összes, általam ismert boltból, sehol se tudtam megvenni. A SUGÁR ZOO-ban azóta is kínálgatják mindig, ha bemegyek, hogy most már van, direkt nekem rendelték – de hát én nem kértem a rendelést, ünnep meg egyhamar nem lesz másik, majd csak augusztus elején.
Mindenesetre a szülinapos nagyon örült a tojásos rúdjainak. Beraktam neki egyszerre mind a kettőt, mert ilyen melegben nem merem tárolni a már felbontott példányt – és az én kis evőgépem föl is avatta mindkét rudacskát frissiben. Örültek mind a ketten a finom falatoknak – bár azért nem annyira, mint legutóbb, Csivi hazajövetelének harmadik évfordulóján. Akkor még jó hideg volt – én pedig úgy tapasztalom, hogy melegben nem olyan csábító a tojásos rúd, mint hidegben. Pedig idebent nagyjából azonos a hőmérséklet – és mégse. Nem csodálom, hisz nyáron én se kívánok enni, csak télen vagyok folyton éhes. Biztos így vannak vele a madárkák is, mert ma például még rá se igen néztek a tojásos rúdjaikra. ********** Bezzeg az almás tojást (minden ünnep egyes számú tartozékát) nem hiába készítettem az este ! Annyit falt belőle mindkét kis éhezőm, hogy a végén már tényleg nem is értettem, hol fér el ennyi alma két ilyen pici pocakban – de ők csak nyeltek és nyeltek, rendületlenül. Főleg az ünnepelt... szegényke, ő később még közvetlenül villanyoltás előtt is almás tojást kért volna, de már nem kaphatott, mert túl voltunk addigra az ülőbotok letakarításán és az etetők ellenőrzésén, nehogy véletlenül ott maradjon valahol egy eltévedt tojásdarabka. Ugyanis ami este finom kis nasi, az másnapra már méreggé válhat – pláne ilyen melegben. Pedig szegény Csuvicsek még lefekvés előtt is a tojásra vágyott. Ezt onnan lehet tudni, hogy ült az evős sarokban és várakozva nézegetett lefelé, hogy oda kér valamit, a csőre elé – azonban hiába kínáltam neki végig mind a hat eleséges tálkát, egyiket se kérte, csak nézett rám nagy búsan, hogy miért nem azt adom, amit kér, ha egyszer szülinapja van.
*
Úgyhogy ezt is megértük : három éves az én kis Kékséges Kakaskám ! Szegénykémnek hatalmas felhőszakadást küldtek ajándékba az Égiek (biztos azt hitték, hogy én vagyok az ünnepelt, mert Csuvika utálja) - de azért Isten éltesse nagyon sokáig a kis drágámat !
Új kommentek