Nézzétek meg az alábbi képeket, és ne higgyétek egy percig sem, hogy igaz mindaz, amit láttok ! Tisztára úgy tűnik, mintha Csivi Boszi az odújával ismerkedne végre – holott erről szó sincs, egészen mást csinált Őnagysága. Komolyabban belegondolva, szinte megrémültem és kicsit el is búsultam  attól, hogy íme : jól elkapott képekkel hitelt érdemlően be lehet bizonyítani olyasmit, ami nem is történt meg egyáltalán.

Csivike ugyanis fütyül a leendő fészkére, teljesen mással van elfoglalva.

Pár nappal ezelőtti még a történet : pici tündéremnek akkor este jutott eszébe az odúcska körül randalírozni, amikor én az előző mesét írtam. Nem akartam keverni az odúmustrát Andrea születésnapjával : gondoltam, majd megírom máskor. Így meg most az adventtel fog keveredni, de annyi baj legyen : már beletörődtem, hogy ezek a képek nem kaphatnak külön mesét, mert mindig van valami más is, amiről feltétlenül meg kell emlékezni. Csivike egész biztosan megbocsájtja nekem, hogy épp advent első vasárnapjára maradt a róla szóló beszámoló.

Mondom : írtam a csavargós mesét, bele voltam veszve a monitorba.

Csivi Őnagysága a kalitkában unatkozott : vagy azért, hogy mégis a közelemben lehessen, vagy azért, mert lusta volt kirepülni Csuvikájához az ágakra. Egy idő után mindenesetre rájött, hogy nem vagyok elég szórakoztató társaság a betűk kattogtatásával, és körülnézett a lakosztályában, hogy mégis mivel tudná elfoglalni magát egy kicsit. Ötletekért nemigen kell a szomszédba mennie, így egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki nagy elánnal veri szét a kalitkát. Hogy mi történik pontosan, azt innen a helyemről nem láttam jól.

Odalopóztam nagy óvatosan a ketrec oldalához, ám a lopakodásra nem volt semmi szükség : mire fölálltam, hogy odalépjek a kalitka mellé, Csivike úgy belemerült legújabb munkájába, hogy akár ágyút is sütögethettem volna a füle mellett, az se bírta volna megzavarni az ő szorgalmatos tüsténkedését.

Valahogy lemászott (végre !!!) az odúcska bejáratához (sajnos, azt nem láttam, hogy merről és hogyan), ott pedig nekiállt, hogy kemény munkával kiakassza helyükből az odú bejárata melletti kis létrákat. Nyilván le akarta dobni őket, mert a rombolásnál jobb játékot sehogy se bír elképzelni egy hullámos agyacska. Csakhogy a Maminak van már némi gyakorlata madárfejjel való gondolkodásban, így szegény Csivi elszánt akciója kudarcra volt ítélve, sajnálatosan : a létrácskákat kölescsipeszek szorítják le fölülről, hogy még véletlenül se lehessen őket kiakasztani. Így hiába adott bele apait és anyait szegény pici tündérem a küzdelembe, be kellett érnie félmegoldásokkal : mindkét létrának csak az egyik szárát tudta kiakasztani, a ledobáshoz viszont ez kevésnek bizonyult. Harcolt az én kis amazonom becsülettel, és csoda, hogy szét nem durrant mérgében, hisz nem értette szegény, hogy miért nem akad ki a létra kampója, amikor ő egészen biztosan azt csinálja vele, amit kell. Ám a csipeszek is tudták a dolgukat, nem adták oda a létrákat a dühöngő Csivikének. Igen sajnáltam szegénykét, hogy ennyi munkája és ekkora erőfeszítése kárba vész – viszont egy ilyen létrácska akár agyon is csaphatná, ha netán elég szerencsétlenül találja őt el.

A képek addig készültek, míg Csivike a létrákkal harcolt.

Nagyon drukkoltam, hogy legalább egyetlen képet engedélyezzen nekem pici tündérem az odúcskája közelében – aztán végül lőttem vagy húszat, mert Csivikét a legkevésbé sem érdekelte a vaku : olyan mérges volt szegénykém a szófogadatlan létrára, hogy talán még egy reflektort se vett volna észre, nemhogy egy vakut. Igazában videót kellett volna fölvenni az ő nagy megpróbáltatásáról, de hát ez teljesen reménytelen volt, sajnos : rossz helyen van az odú, oda végképp nemigen jut semmi fény, filmeket produkálni azon a környéken lehetetlen. (Az odú helyét nem én határozom meg : csak oda tudom tenni, ahol a másik ajtó van. Többet nem vennék ilyen formájú kalitkát, mert sok a baj vele – de ezen most már késő búsulni.)

Hát így születtek az odúnézegetős képek… Tisztára becsapás az egész, hiába valódi. Csivikét igazában kicsit sem érdekelte az odúja, bár egyszer-kétszer belepillantott, amikor éppen kifújta magát két létraroham között. Én meg persze pontosan az ilyen pillanatokra vadásztam – így most meg tudok mutatni nektek olyasmit, ami távolról sem igaz. Azért ez elég ijesztő… nem ? Hogy itt van a dokument, és mégsem igaz semmi abból, amit bizonyítani látszik. Mindenesetre Csivike nagyon kis tündér a képeken – ez az egy nem csalás, ennyi igaz belőlük.

Az adventi képecskénknek megint csak a fele igaz, de hát ez a képeslapok esetében nem meglepő : tényleg ilyen kis gagyi koszorúcskánk van az idén, és tényleg ott áll, ahol le van fényképezve : a konvektor melletti komódon. Idén valahogy nincs túl sok kedvem a készülődéshez, nagyon puritán lesz nálunk a karácsony : az az egy komód lett kinevezve ünnepi saroknak (az is csak módjával), a lakás többi része nem lesz kicsicsázva. Pedig a karácsonyi gicsóimból öt fát és három lakást biztos föl lehetne díszíteni, továbbá világéletemben arról voltam nevezetes, hogy (bocsánat) nálam a klotyóban is karácsony van. (Tényleg csak ott nem volt, meg még talán a spájzban.)

Csipi és Csupi mellett jobban mertem dekorálni : ők nagyon gyáva és fegyelmezett madarak voltak, a nyakamat tehettem rá, hogy az ágaikon kívül még véletlenül sem repülnek máshova. Csipikém ráadásul egyáltalán ki se jött már a kalitkából az utolsó éveiben : rájuk nemigen jelentett veszélyt a karácsonyfa meg a rengeteg dekoráció. Ezek a madárkák se valami hős vitézek, de azért sokkal elevenebbek, mint Nagy Elődeik : a biztonságuk ezerszer fontosabb, mint az ünnep külsőségei. Így beérem kicsi karácsonyfával, ami bőven elfér a komód tetején – és ha elmegyek vásárolni, még azt is kicipelem a konyhába, biztos, ami biztos.

Azért lett az adventi koszorúnk is ilyen kis egyszerű ebben az évben (igazában nem is koszorú) : vannak a szekrényekben sokkal szebbek is, de jelképesen ez a kicsi is megfelel. Az a lényeg, hogy baj ne legyen belőle. Még a mécsesekről is lemondtam (gyertya eleve szóba sem jöhet – bár korábban mindig az volt) : vettem elemes kis mécseseket, azokat használjuk, mert belőlük biztos nem lesz lakástűz, és mérgező anyagok se szálldosnak a madárkák orrába a füsttel. Úgyhogy idén játék adventünk van, és a karácsony is játék lesz, picike fával. De a jó kívánságaink teljesen igaziak.

 (2013)

Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :