Megint sikerült kitalálnom valamit,
hogy még véletlenül se legyen nyugalom körülöttünk.
Fejembe vettem, hogy szegény kis tündérem spárgadarabokat kakil,
hiába nem jellemző a hullámosra,
hogy gombóccá álljanak össze a begyében a spárga szöszei.
Reggelenként szorgosan fényképezem a pottyantmányokat
(mivel szabad szemmel nem látom őket)
és bizony a tegnapi képen egyértelműen úgy látszik,
hogy az egyik kis produktum nem csak fehér,
de valami spárga vagy fonal nő ki belőle.
*
Gondolhatjátok, hogy rögtön frászt kaptam tőle.
Jobban megvizsgálva a képet (és akkor már a tegnapelőttit is)
találtam további gyanús potyadékokat, valami kis nyúlványokkal,
amik nagyjából úgy néznek ki, mint a babszemen a csíra.
Rögtön arra tippeltem, hogy azok is valami spárgadarabok, csak egész vékonyak.
*
Ilyeneket sikerült fölfedeznem a mai produktumok között is,
de ma már volt annyi eszem (meg a hétvége is elmúlt),
hogy kivettem szép óvatosan a kakigyűjtő szalvétát a kalitkából,
és kivágtam belőle a megfelelő részt Csivike potyadékaival,
hogy ha lesz rá mód, esetleg meg tudjam mutatni a dokinak.
Tudom, hogy délelőtt mindig műtétek vannak,
ebédidőben hívtam a rendelőt kétségbeesve, hogy megint baj van.
Olyan szerencsém volt, hogy tudtam is beszélni Tamás doktorral.
Addigra már átküldtem a képeket, kértem, hogy nézze meg őket.
Így is lett – de persze képek alapján felelősséggel nem mondhatott semmit.
Fölajánlotta, hogy vigyem be a ma reggeli termést,
nagyon szívesen megnézi mikroszkóppal, hogy mi akar ez lenni.
Közben azt is elmondta, hogy spárgadarabok esetében a röntgen nem használható,
mert a spárga nem vet elég árnyékot, nem látszana a felvételen.
Ultrahang se jöhet szóba, mert az madárnál nem működik, a légzsákok miatt.
Egyedül a kontrasztanyaggal való feltöltés volna célravezető,
ami egy több órás procedúra, félóránként kéne ellenőrizni
(nyilván szintén röntgennel, erre nem emlékszem),
hogy hogyan halad Csivikében a táplálék a csőrétől a másik végéig,
és hol akad el esetleg útközben.
Biztos nem egy kellemes vizsgálat, talán nem is veszélytelen :
Tamás mindenképp jobbnak látta,
hogy előbb csak a végterméket nézze, Csivike nélkül.
*
Így aztán meglett a mai délutánnak is a programja.
Az eső zuhogott, de bántam is én : örültem, hogy mehetek.
Szegény pindurkáim szintén halálra voltak rémülve,
hogy szokatlan időben rájuk csuktam az ajtót,
meg még ráadásul a szállító ketreckéjüket is behoztam ebbe a szobába,
hogy melegedjen : mire odáig jutottam, hogy kezdtem hívogatni a rendelőt,
ők már ordítva tiltakoztak, hogy nem, nem, nem akarnak doktor bácsihoz menni.
Mert ha hiszitek, ha nem : pontosan tudták, hogy miben sántikálok,
sőt azt is, hogy a rendelőt hívom. (Igaz, mást nem is igen szoktam.)
Keservesen sírtak végig, míg Tamással beszéltem,
és talán csak akkor nyugodtak meg végleg, amikor látták, hogy egyedül távozom.
Annak sem örültek, hisz itt maradtak bezárva -
de szerintük sokkal jobb raboskodva unatkozni, mint doktor bácsit látogatni.
A rendelőben hihetetlenül hamar végeztem,
mert Tamás rögtön behívott, amikor megérkeztem.
Szétcincálta csipesszel Csivike pottyantmányait,
és nem talált bennük a világon semmit, ami nem oda való.
Beledobálta őket valami folyadékba is, amire azt mondta,
hogy abban nem bújhat el semmi – de ott se jöttek elő spárgadarabkák.
Biztosan állította, hogy semmi rostos nincs a potyadékokban.
Akkor pedig az úgy is van – hála Istennek.
A kis nyúlványok egyszerűen csak attól lehetnek,
hogy így pottyant ki a végtermék Csivike fenekéből,
a tegnapi spárgás potyadék pedig talán csak fényképezési hiba.
(Ezt nem Tamás mondta, csak én gondolom.)
Akárhogy is : a mai pottyantmányokban biztosan nincsenek rostok.
Vagyis egy pánikkal megint kevesebb.
Legszívesebben nyakába borultam volna Tamás doktornak a jó hírekért.
Ráadásul nem kért a vizsgálatért egyetlen fillért sem -
én meg úgy éreztem, hogy mindjárt szétdurranok a hálától meg az örömtől.
Hazafelé sikerült vennem máriatövis magot is,
mert Legszakértőbb Szakértőm tanácsára inkább azt próbálom etetni a madárkákkal,
noha Péter doktor áldását adta a LIVER COLUMBÁ-ra egy tegnapi levélben.
(Bizony ! Vasárnap délután válaszolt a kérdéseimre !
Megint csak a mérhetetlen hála...
Hogy Legszakértőbb Szakértőmről már ne is beszéljünk,
mert őt napokig gyötörtem a leveleimmel, és válaszolt is mindegyikre.)
A vásárlások miatt lekéstem a vacsoraidőt
(nem volt egyszerű beszerezni a máriatövist) :
szegény madárkák elveszetten sírdogáltak,
mikor végre hallották a kulcsot zörögni a zárban.
Nem késtem túl sokat, csak egy negyedórát – de nekik az is sok volt.
Viszont aztán hamar megvigasztalódtak, hogy mégiscsak előkerültem.
*
Kipróbáltuk mindjárt a máriatövist :
rászórtam jó pár szem magocskát a PREMIUM eleségükre,
amiben amúgy is van máriatövis, csak kevés.
Nem nagyon hittem, hogy meg fogják enni,
mert bizony az előző madárkáim nem kérték, köszönték szépen.
De úgy tűnik, a mostaniak mások.
Végül már inkább amiatt aggódtam, nehogy túladagolás legyen a dologból,
mert persze azt elfelejtettem megkérdezni a doktor uraktól,
meg a mentoromtól is, hogy mennyit szabad enniük a máriatövisből.
Ha jól láttam a sasszememmel, úgy négy-öt szemet bekaptak mind a ketten.
Esküdni persze nem mernék rá, mert nem láttam rendesen.
Mindenesetre a dolog nem reménytelen : talán menni fog.
Úgyhogy megint volt egy mozgalmas napom,
és megint csak magamnak csináltam a fölösleges pánikot.
De nem bánom.
Inkább menjek százszor fölöslegesen szegény doktorainkhoz,
mint hogy egyszer elmulasszam, amikor kellene.
Így legalább megint nyugodt lehetek Csivike állapota felől.
A homok-elvonásra is rákérdeztem, mert aggódtam, hogy már túl sokáig tart,
de Tamás azt mondta, hogy erről szó sincs : hosszú hetek kellenek ahhoz,,
hogy Csivike szervezetéből kiürüljön a homok.
Amúgy pedig vannak olyan tenyésztők,
akik egyáltalán nem is adnak homokot a papagájaiknak.
Attól tehát nem kell tartanom, hogy homok nélkül nem működik az emésztésük.
*
Ezek szerint van még remény arra,
hogy Csivike pottyantmányai majd rendbe jönnek.
Úgy látom, a reggeli produktumai között is egyre kevesebb a fehér,
napközben pedig egész rendeseket potyogtat.
Az is kiderült közben, hogy a májbajnak ehhez nem sok köze lehet,
mert Legszakértőbb Szakértőm szerint
a májproblémákra éppen a “szurokszéklet” a jellemző.
Hát Csivikéé nem szurok, az biztos !
És talán nem is a homok a bűnös, hanem az a rengeteg mész (vagy mi),
amit Őnagysága egy ülésben lekapart az egyik csőrkoptatóról.
Olyan fajtát nem veszek többet, bár évekig nem volt vele semmi gond.
*
Úgyhogy ezen is túl vagyunk.
Most már talán tényleg jön végre egy kis nyugalom -
bár Csuvika karmocskái sajnos még hoznak majd egy kis színt az életünkbe,
mert hamarosan megint vágatni kell őket.
*
(2017)
*
*
*
Új kommentek