Ez a blog csak tartaléknak indult, a FREEBLOG sűrű haldoklásainak idejére, ám most már úgy tűnik, hogy állandónak lehet tekinteni. Jobb híján WORD-ben az alábbi linken olvashatók a CSICSU CSALÁD meséi, mivel máshol már sajnos nem érhetők el. Jelenlegi blogom annak folytatása.
Előre megmondom, hogy a mai mese semmiről se fog szólni : épp csak egy pillanatkép óhajt lenni, hogy nyoma maradjon annak a sűrű letargiának, amiben pillanatnyilag leledzünk, majdnem mind a hárman. A kivételt Csuvika képezi : az ő kedélye töretlen, még a saját bajaival se foglalkozik különösebben (csak el ne kiabáljam !), nem hogy a máséval. Én is csak együttérzésből búslakodom : akinek igazi oka van a levertségre, az nem más, mint az én drága kis Tündérboszorkányom. Vedlik szegénykém – mégpedig úgy igazán először életében, bármilyen fura.
Elveszett a fele madaram : oda a szép hosszú farka szegény Banyácskámnak. Pár napja le is fényképeztem egy szépséges farktollát a kalitka fenekében : ha még megtalálom, majd megmutatom nektek is. De ha nem látjátok magát az elhullajtott ékességet, az akkor is nyilvánvaló a képeken, hogy Csivike majd' tíz centivel rövidebb a szokásosnál.
Ilyennek őt még sose láttam, pedig pár nap híján két és negyed éve van itthon. Csuvika 83 nappal később érkezett, de neki már két ilyen szörnyű vedlését is végignéztem – Csivike viszont soha nem kapkodta el, mindeddig elfelejtett vedleni. Illetve vedlett azért időnként ő is, csak nem ilyen látványosan. A kis feje többször volt már tüskés és pöttyös, ám a farktollait eddig sose hullatta el – vagy ha mégis, hát megvárta a ledobással, amíg kinőtt helyette az új tollacska. (Bár ez nem így szokott történni : valószínűbb, hogy Csivike egyszerűen nem cserélte idáig a farkincája tollait. Lehet, hogy a tojócskák ritkábban vedlenek ?)
Most viszont tetőtől talpig átöltözik Őnagysága – és nagyon odavan emiatt.
Az az édes kis feje telis-tele van tüskékkel – és bizony Csuvi Lovag nem vakarászhatja neki. Az csak azon a két napon volt megengedve (Csuvika hazajövetelének évfordulóján, meg annak az előestéjén), amiről láttatok is pár képet az előző mesében. Pedig biztos nagyon viszketnek azok a rusnya tüskék, de hiába : Csivike ritkán engedi meg Csuvikának, hogy kényeztesse őt. Mert hogy nem a Hős Lovag tettrekészségén múlik a dolog, arra mérget vennék. Tényleg olyan volt az a néhány nappal ezelőtti Nagy Összeborulás, mintha csak Csivi tudta volna, hogy Csuvikának ünnepe van, és illik őt valamivel megajándékozni. Most már viszont túl vagyunk az ünnepen, és Banyácskám sajnos megint távolságtartóbb lett az ő vérző szívű imádójával. Szegény Csuvi várhat, mert nagyon soká lesz legközelebb ünnep.
A vérző szívű imádó egyébként nem nagyon méltányolja Csivikéje rossz hangulatát : ugyanúgy udvarol, ugyanúgy erőszakoskodik és követelőzik, mintha minden a lehető legnagyobb rendben lenne, és Csivike is a csúcsformáját futná. Valamelyik este csúnyán meg is búbolta őt, mert úgy találta, hogy reménybeli asszonykája feje útban van neki a zabos edényben. Akkorát koppintott rá, hogy még nekem is fájt. Csivi föl is menekült azonnal a kakasülőre, Csuvika meg boldogan zabálta tovább a zabot, mint aki jól végezte dolgát. Úgyhogy a lángoló szerelem fogalma Csuvikánál elég sajátosan van értelmezve, sajnálatosan.
Persze aztán Csivi Boszi se maradt sokáig adósa : még ugyanaznap este, kicsit később, képes volt otthagyni a saját vacsoráját, amit épp a kezemből fogyasztott, csak azért, hogy odasétáljon a zöld kis etetőhöz, és leverje mellőle Csuvikát. Nehogy azt higgyétek, hogy ő akart abból a tálból enni ! Dehogy akart ! Jött rögtön vissza hozzám, miután Csuvit elzavarta : ő csak azt akarta, hogy Csuvika se egyen onnan, sőt lehetőleg sehonnan se. Úgyhogy vedlés ide, letargia oda : annyira azért nem halódik az én drága Tündérboszorkányom, hogy a banyaság is kiveszett volna belőle.
Igazában Csuvika is vedlik ám, csak nála még nem olyan feltűnő a dolog, mint Csivikémnél. De a kis pocakja már neki is kezd foltosodni, a szobánkban szerteszét pedig kék tollak is röpködnek, nem csak zöldek. Hogy mit művel egy szobával egyszerre két madár vedlése, azt ne is próbáljátok elképzelni, mert úgyse sikerül ! A takarítás teljesen reménytelen : porszívózás után néhány órával úgy néz ki ez a röpülde (ami valamikor emberi hajlék volt), mintha hetek óta nem takarított volna benne senki. Épp nemrég kérdezte a kislámpáinkat szerelő szomszéd, hogy újabban miért nincs nálam szőnyeg a szobában... Látná csak most a padlót : eszébe se jutna szőnyegek után érdeklődni, bokáig tapicskolva a tollacskákban.
Hát így vagyunk, kérem szépen.
Szegény Csivikém punnyadt és étvágytalan : esténként szinte már könyörögnöm kell, hogy hajlandó legyen eszegetni pár falatot. Nem győzöm cserélgetni a csőre előtt a tálkákat, hogy mégis melyikre támadna némi gusztusa. (Bezzeg Csuvicsek lakmározik helyette is !) Ráadásul itt van ez a szörnyű, fülledt meleg, a folyton készülődő, de kitörni általában nem tudó viharral : ezt még Csuvi is megszenvedi, nemhogy az egyébként is megviselt Csivilány. A vihartól Hős Vitézem is fél : annyira édes (és annyira sajnálom), amikor csöndesen sírdogál, egészen halkan nyüszög a takaró alatt, ha éjszaka pont dörömböl az erkély tetején az özönvíz. Bár már dörömbölne !!! Most épp meg lehet fulladni, hiába van kitárva az erkélyajtó - az eső meg újra csak hiteget minket.
*
Úgyhogy csak nézegessétek Csivike farkatlan képeit ! Róla ilyet még nemigen láttatok, mióta ő itt a ház úrnője... Utóiratnak pedig eszembe jutott, hogy alighanem én is vedlek : tegnap jól megkopasztottak a fodrásznál, tisztára PA-DÖ-DÖ-s lett az az okos fejem.
Új kommentek