Képzeljétek, micsoda öröm ért tegnapelőtt (apróság, de mégis) :
beletörődve, hogy a picinyeim kedvenc nasiját végképp sehol se tudom beszerezni,
újabb kísérletet tettem a VITAKRAFT hasonló (???) termékével,
egy gyümölcsös magkeverékkel, amihez nem fűztem nagy reményeket,
mert idáig mindig csak pókhálós példányt fogtam ki belőle, dobhattam ki az egészet.
Viszont most a kalitkazuhanyozás után megint eszembe jutott,
hogy kéne valami elfogadható nasit szerezni a kicsi zöld etetőbe,
meg az almába és a körtébe, hogy azok se búslakodjanak üresen a rácson.
Szóltam az üzletben, hogy ha pókhálós lesz a keverék, ezúttal visszahozom,
félre is tettem gondosan a blokkot - de most az egyszer nem lett pókhálós.
Ez már önmagában fél siker - kérdés csupán, mit szólnak hozzá a célszemélyek.
*
*
A főpróba megvolt még aznap estefelé, a vacsoraosztásnál.
Csivike rémülten bámulta a kezemben a mára már szokatlanná vált kis etetőt :
látszott rajta, hogy azért érdekli is a dolog, szívesen jönne közelebb -
de végül győzött az óvatos és gyanakvó természete,
nem dugta a csőrét olyasmibe, amiről egyelőre nem tudta, hogy micsoda.
Elég sajátságos és valahogy túl erős, erőszakos illata van ennek a valaminek,
ami ugyan nem kellemetlen, de talán szintén riasztotta Csivikét.
Csak állt ott szegénykém tanácstalanul, öt centire a kezemben lévő tálkától,
és láthatóan kemény harcot vívott a kis lelkében a félelem meg a sóvárgás.
De végül sikerült következetesnek maradnia : nem kóstolta meg az új hamikát.
*
*
Csuvi Gyerek viszont talpig úriember (amellett, hogy haspók) :
nem akart megsérteni azzal, hogy bele se szagol az ismeretlen eleségbe,
amit oly lelkesen és jó szívvel kínálgatok.
Pár másodpercnyi tétovázás után udvariasan rávetette magát -
más kérdés, hogy két falat után ott is hagyta, nem tetszett neki.
Vagy csak Csivike tétovázása zavarta meg : hamarjában nem tudta eldönteni,
hogy ha Csivike nem kéri, ő vajon helyesen teszi-e, hogy mégis eszik belőle.
Mindenesetre kicsit később visszajött még egy menetre,
de úgy igazán neki sem ízlett az új nasi, ez nyilvánvaló volt.
*
*
Mit volt mit tenni : beletörődtem, hogy ezt is hiába vettem, nem kérik a madárkák.
Több is veszett Mohácsnál, nem olyan drága - legalább kipróbáltuk.
Ez volt vacsoraosztásnál.
Ehhez képest a késő esti vacsoránál meg úgy estek neki mind a ketten,
mintha a közbeeső órákat azzal töltötték volna, hogy az új hamiról ábrándozzanak.
(Nem mintha nem érhetnék el nélkülem is bármikor a kicsi zöld etetőt,
de hát lusták lemenni az első emeletre, inkább kivárják az estét,
amikor alkalmuk van a markomban tartott tálkából csipegetni.
Bár a többi etetőből sem igen esznek napközben :
minden eleséget jobban szeretnek a kezemből fogyasztani.)
*
Örültem persze hatalmasan, hogy akkor talán mégse vettem hiába az új nasit,
lesz mit tennem a "desszertes tálkába" folyamatosan,
mert ezt a gyümölcsös keveréket általában lehet kapni mindenhol -
és erre másnap délelőtt mi történt ?
Hát az, hogy megint nem kérte senki a FRUTTI-t (azóta sem), hiába kínáltam.
Úgyhogy most nem tudom, hányadán állunk,
de olybá veszem, hogy az új nasi el van fogadva, hisz egyszer már falták örömmel.
Elhiszem, hogy a PRESTIGE SNACK finomabb (annak már az illata is csodás) -
de hát mit csináljak, ha égen-földön nem lehet beszerezni, semmi áron ?
Nem egy üzletben fölajánlottam, hogy ha rendelnek ilyet a kedvemért,
szükség esetén megveszem az egész kartont (ami kilenc zacskó),
sőt szívesen otthagyom előre az árát - nem vállalták úgy sem.
szükség esetén megveszem az egész kartont (ami kilenc zacskó),
sőt szívesen otthagyom előre az árát - nem vállalták úgy sem.
Szegény madárkák meg csak vágyakoznak a kedvencük után,
és talán azt hiszik, hogy az én hanyagságom miatt nem juthatnak hozzá.
Mindegy - itt nincs mit tenni. Talán majd beletörődnek a VITAKRAFT nasijába.
*
Amúgy a madárkák (velem együtt) gyönyörűen föléledtek
a végre hidegre és borongósra fordult időtől :
búval bélelt Csivikém rögtön elfelejtette minden bánatát,
szorgos röpködéssel tölti a délelőttöket, és félórákon át magyaráz a mászókán,
azon a tündér kicsi hangján, amit egyébként elég ritkán van alkalmam hallani.
Csuvikának meg pláne be nem áll a pici csőre :
nagyjából túljutott az aktuális vedlésen, gyönyörű lett a megújult fejecskéje,
és e feletti örömében igencsak felhorgadt benne megint a bikaság,
éjjel-nappal gyötri szegény Csivit, aki már azt se tudja, hova meneküljön előle.
Persze egérútnak ott van a mászóka - mert bármennyire is lelkes,
oda azért általában nem követi őt Lánglelkű Lovagja, mivel nehéz odáig eljutnia.
*
*
Tegnap el kellett mennem itthonról, és avégett, hogy ezt megtehessem,
szegény madárkák már ébredéstől be voltak zárva a kalitkába :
mire hazaértem délután, Csivikét a végletekig elgyötörve,
afféle "minden mindegy" állapotban találtam, és hiába nyitottam ki rögtön az ajtót,
nem is repült ki szegénykém már estig, pedig még csak három óra volt.
Féltem, hogy visszasüpped a múltheti depressziójába, és nem jön ki majd ma sem,
de tévedtem, hála Istennek : alig várta pici tündérem, hogy szárnyra kelhessen,
és megint boldog röpködéssel töltötte a délelőttöt, mint napok óta mindig.
Annyira édes : kora délután engedelmesen hazavonul a kalitkába sziesztázni,
hogy ha akarom, zárjam rá az ajtót és menjek a dolgomra -
de persze nem merek kockáztatni, amikor tényleg muszáj mennem valahova.
Már csak azért sem, mert ő azt megérzi, és olyankor juszt se jön haza.
Már csak azért sem, mert ő azt megérzi, és olyankor juszt se jön haza.
Pedig annyira sajnálom, mikor nem engedhetem ki reggel !
Meg persze Csuvikát is, mert ő is ragaszkodik a szabadsághoz, még ha nem is repül.
Imád a kalitka külső falán grasszálni vagy ücsörögni valamelyik boton,
legjobban pedig az ajtót szereti őrizni, fölötte ülve egy vékony kis ágon.
*
Leges-legjobban pedig Csivikét szereti etetni és kényeztetni.
Nem is értem, hogy hogy bírja szuflával egész nap, reggeltől estig.
Csivike meg nyafog és menekül, ahogy erényes asszonysághoz illik -
de azért láttam olyat is tegnap este, hogy nem Csuvika akadályozta őt az evésben,
hanem maga döntött úgy, hogy a zabocska helyett Csuvika csőrét kéri.
Úgy látszik, azért mégiscsak az a legfinomabb, amit Csuvika tud szervírozni neki.
-
(2017)
Új kommentek