Azt hittem, tündéri édes filmecskét mutatok ma nektek
(bár már nem friss, pár nappal ezelőtti),
ám sajnos tévedtem : szegény kis videónak nincs hangja.
El nem tudom képzelni, mit műveltem vele :
alighanem befogtam az ujjammal a fényképezőgép mikrofonját.
Határozottan fejlődöm (visszafelé), mert ilyet eddig még sose csináltam.
Pedig úgy fentem a fogam erre a filmecskére !
(Csak ma szedtem ki a gépből, nem tudtam, milyenre sikeredett.)
Még ha rácson keresztül is
(másképp sajnos nem lehet elég nagy területet befogni a képbe),
de legalább meg tudom mutatni végre, miért nem tud esténként jóllakni Csivike.
*
Mert ez megy minden áldott este, amit a filmen láttok !
És nem csak a kölesnasinál, hanem az etetőknél is,
akár a kezemben tartom őket, akár a helyükön vannak.
Csuvika az etetőkre is féltékeny (rám meg pláne, ha a kezemből eszik Csivike),
ugyanis ő akarja etetni szíve hölgyét, és hatalmasan el tud keseredni,
amikor az érintett éppen nem vevő a szolgálataira.
Szegény kis tündérem így sose tud tisztességesen jóllakni,
mert folyton felajzott lovagja egyszerűen nem engedi őt nyugodtan enni.
Sokszor mérges is vagyok rá emiatt (persze csak úgy finoman) -
de hát annyira édes, meg kell őt zabálni a hatalmas lelkesedésével !
Nézzétek azt a huncut kis képét, ahogy kapkod Csivike farka után !
Hát nem egy imádnivaló kis fickó ?! Egy ötdekás szerelemgombóc !
(Hát még, ha a hangját is hallanátok !
Annyira kár, hogy elpuskáztam !)
*
A filmecske mellé pedig itt van még egy apróság,
amit kár lenne veszni hagyni.
Szintén pár nappal ezelőtti, és szintén Csuvika a főszereplő.
Lefekvéshez készülődtünk, Csivike fönt bóbiskolt a kakasülőn,
a Csuvi nevű evőgép pedig az etetős sarokban ücsörgött, mint ilyenkor általában.
Mit ennél, Csuvikám ? – kérdeztem én, de már nyúltam is a kicsi zöld tálkáért,
mert a válasz felől nem voltak kétségeim : abban van Csuvika kedvenc nasija.
Éhező Hercegem máris boldogan toporgott a tündér pici lábával a boton,
amint észlelte, hogy melyik edény felé nyúlok :
alig várta, hogy megérkezzen a csőre elé a vágyott csemege.
Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor nem vetette magát a tálkára,
csak bámult rá szoborrá merevedve, és másodpercekig meg se mozdult.
Mikor meg mégis megmozdult, felém fordult kérdőn és vádlón,
hogy ezt mégis hogy képzelem, mit raktam az orra elé.
Rögtön sejtettem, hogy mi lehet a baj – és igazam is lett.
Kivettem a tálkát, hogy közelebbről megnézzem,
mert ilyen apróságot már arasznyi távolságból se látok a sasszememmel -
és bizony : az edényke peremén egy apró kis pottyantmány díszelgett.
Csuvika pedig pedáns férfiú, nem volt hajlandó piszkos tálból enni.
Azért hittem is meg nem is, hogy ez a problémája,
mindenesetre eltüntettem a kakit.
(Nem ért az eleséghez, mert nem volt egészen tele a tál.)
És bizony ez volt a baj !
Hogy eltűnt a csúfság az edényke széléről,
Csuvika azonnal rávetette magát,
mert most már meg volt vele elégedve.
mert most már meg volt vele elégedve.
*
(2017)
Új kommentek