*
*
Szegény kicsikémnek nem sok örömet hozott advent harmadik vasárnapja :
délelőtt levelet írtam, délután meg előszobát takarítottam,
és Csuvikának egyik elfoglaltságom se tetszett.
Délután már biztos azt kívánta volna, hogy inkább írjak még egy levelet -
de hát mese nincs, valamikor a kinti helyiségeket is ki kell glancolni.
Utálja, ha egyedül hagyom idebent - és én nem kevésbé utálom itt hagyni őt.
Pláne ebben az elbaltázott, melegedő télben, amikor megmozdulni sincs kedvem, minden kiesik a kezemből, és egy beteg csiga is rakéta hozzám képest.
Nem is tudom, hogy lesz így karácsonyunk...
Elkészülni se fogok semmivel, de kedvem sincs hozzá.
Ki a fene akar fát díszíteni napsütésben és tizen-akárhány fokban ???
Miért nem tud mínuszban lenni az a tizen-akárhány ?
Akkor bezzeg fölélednék és menne minden, mint a karikacsapás !
Átkozott, nyomorult időjárás !
Évközben is mennyit bosszantott, és most még az ünnepet is tönkreteszi a mocsok.
Remek karácsony elébe nézünk, ha közben majd végig ütöget a guta,
és emberevő hangulatban várom a Jézuskát, az átok napsütés miatt.
Csuvika annyira nem utálja a tavaszias hangulatot, mint én,
de azért őt is megviseli az időváltozás, potyog szegénykém minden áldott nap.
Valamelyik este (talán tegnapelőtt) már a takarók alatt zuhant egy nagyot :
nem volt még egészen kész a barlangja, és ahogy terítettem rá az egyik pokrócot,
hozzákoccant a biztosítótű a kalitka alatti műanyag tálcához.
El tudjátok képzelni, micsoda HATALMAS zajt csap egy biztosítótű a műanyagon...
Na - hát ez a kis koccanás elég volt ahhoz,
hogy hős vitézem a mélybe vesse magát rémületében.
Nem lett aztán semmi baj a dologból,
ki se kellett csomagolnom a kalitkát ahhoz, hogy visszamásszon a helyére -
de ő megsértődött, hogy miért ijesztgetem,
én meg elkeseredtem, hogy miért ilyen gyáva nyúl.
Az adventi sarkunk gazdagodott egy képeslappal, még hozzá IGAZIVAL,
olyannal, amit a postás hozott.
Évek óta nem fordult elő, hogy valaki postán küldjön nekünk bármilyen üdvözletet,
így rém boldog voltam ezzel a régmúltból jött gesztussal.
Örülök én a virtuális lapoknak is (de mennyire !!!), és én is csak olyanokat küldök -
de azért egy ilyen kézbe fogható lapocska mégiscsak más...
A képen nemigen látszik belőle semmi, de annyi azért igen, hogy ott van.
Egyszerű kis képeslap, de eggyel több öröm a karácsonyhoz.
19.12.15.
Új kommentek