Igazában nem is “Irigykedős”, hanem “Féltékeny” akart volna lenni a cím,
de kiderült, hogy olyan mese már volt régebben.
Hát akkor legyen “Irigykedős”, hiszen az majdnem ugyanaz, és olyan még nem volt.
Akár irigy, akár féltékeny : annyira édes volt az én kis Tündérboszorkányom az este,
hogy azt nem is leszek képes elmesélni – látnotok kellett volna a jelenetet.
*
*
Készülődtünk a lefekvéshez : Csivi oldalára már fölkötöztem az éjszakai kölesfürtöt,
Csuvika pedig rögtön rohant a kakasülőre, hogy ellenőrizze, elég finom-e.
Meg lehetett vele elégedve, mert jóízűen szemezgette egy darabig,
de aztán eszébe jutott, hogy szomjas,
és elkezdte rázogatni a rácsos labdát, hogy arra kér egy kis vizet.
Emeltem az itatót, belemártottam a labdácskát, Csuvika pedig nyalogatta lelkesen.
Hogy a labda rácsairól elfogyott a vizecske, jelezte a kis csőrével,
hogy inna még a kakasülő fölötti kis bodzaágról is, tegyek oda is vízcsöppeket.
Ez is megvolt, de Csuvika még mindig ivott volna : nyalogatni kezdte a rácsot,
ami szintén vizes lett mindeközben, nyalogatni viszont csöppet sem egészséges.
Ez így nem lesz jó, Csuvika – mondtam én, és fölemeltem a csőre elé az itatót,
hátha abból is hajlandó kortyolgatni, ha egyszer ennyire szomjas.
Némi tétovázás után ez meg is történt : először csak tessék-lássék,
de aztán egyre nagyobb örömmel vedelte a vizecskét szomjas hercegem.
*
*
Na – ez már viszont Csivikének sok volt.
Az is csoda, hogy idáig kibírta : ült az itató melletti boton, Csuvika alatt,
és rosszallóan tekintgetett fölfelé, hogy szerinte már túl régen kényeztetem Csuvit.
Tartottam is tőle, hogy begorombul és fölugrik a helyére,
hogy leverje onnan a konkurenciát – ám csodálatosképpen nem ez történt,
hanem valami egészen más, amit el sem akartam hinni, annyira édes volt.
Ahogy tartottam Csuvinak az itatót a kakasülőhöz a magasba,
Csivikét nem láttam a kezem mögött, de tudtam, hogy ott van.
Csuvika iszogatott,
én pedig egyszer csak gyöngéd kis kaparászást éreztem az egyik ujjamon :
vigyázva és óvatosan, nehogy haragos csípésnek gondoljam,
de Banyácskám jelezte, hogy ő is itt van, ő is szomjas,
és egyáltalán : ő is szeretne a Mami kezéből kapni valamit.
Legszívesebben kimarkoltam volna tündér pici boszorkámat,
hogy össze-vissza pusziljam, amiért ilyen jól nevelten fejezte ki nemtetszését -
ám az én szeretetrohamomtól ő halálra rémült volna,
ezért csak a sárga tálat kaptam a kezembe, és azt tartottam a csőre elé,
hogy igazság tétessen, és ő is megkapja ugyanazt, amit addig Csuvika :
a Mami kezéből valamit (mindegy, hogy mit), egyedül és kizárólagosan.
Csivike ezzel a megoldással tökéletesen meg volt elégedve -
én pedig azóta is csak ámulok,
milyen szelíd kis tündér tud lenni az egyébként erőszakos kis hárpiám.
*
*
A karácsonyunkról is illene már szót ejteni, de hát mondtam a vendégkönyvben,
hogy sajnos elvitték az egerek, hiába nem mutatkoztak már magán az ünnepen.
Bizony,semmi sem úgy lett az idén, ahogy kellett volna : nem talált ránk az ünnep.
A madárkák ajándékai se lettek igazi ajándékok :
amit nagy örömmel vettem nekik még időben, arról kiderült, hogy semmire se jó,
a “fő” ajándék pedig már csak kényszerből született, utolsó pillanatban,
mivel nem tudtam mit kitalálni szegénykéimnek, hogy mégis kapjanak valamit.
*
*
Ez a kényszeredett ajándék az éjszakai fény,
ami valóban szükséges lenne, a doki is javasolta már többször -
csak éppen mem pont ezt a macifejes példányt kellett volna megvenni.
Aranyosnak aranyos, de igazában nincs hova elhelyezni,
Aranyosnak aranyos, de igazában nincs hova elhelyezni,
és félek is úgy aludni éjjel, hogy közben valami áram alatt van a szobában.
A megoldás ott volt az orrom előtt, de sajnos nem jutott eszembe -
azóta viszont sikeresen kitaláltam az összes következő karácsonyunk ajándékát.
Ceruzaelemmel működő, LED-es kis fényfüzér lesz a madárkák éjszakai lámpája,
így nálunk egész évben karácsony lesz, mert mindennap azt fogjuk látni.
Abszolút biztonságos, olcsó, nem lehet belőle semmi baj.
Kapnak majd vagy hármat minden karácsonyra – az vélhetően elég lesz egy évre.
Most ugyan nem ezt kapták, de annyi baj legyen :
van vagy húsz ilyen kis fényfüzérünk, azt fogjuk használni már most is.
Alighanem a kisszoba ajtajára lesz föllógatva, hogy ne világítson közvetlenül rájuk.
*
*
Amit nagy örömmel fedeztem föl és vettem meg nekik az ÁRKÁD állatos boltjában,
az egy újfajta jutalomrúd : a JR FARM terméke,
ami állítólag egy szuper jó és abszolút megbízható (igen drága) cég,
ám nekünk sajnos nincs vele szerencsénk, úgy tűnik.
Az ő alapeleségüket selejteztem ki pár hónappal ezelőtt,
mert életveszélyesnek ítéltem a benne található, tűhegyes kis ágdarabokat -
most pedig hiába csaptam le boldogan a jutalomrúdjukra is,
ez legalább annyira veszélyesnek tűnik, mint a kidobott alapeleség.
*
*
Nem farudacskára, hanem egy madzagra van van felfüggesztve a massza
(olyat választottam, ami hétféle kölesből áll – gondoltam, azzal nem tévedhetek),
és ennek következtében nincs tartása magának a rúdnak, ami egy jó súlyos hasáb.
Nyeklik ide-oda, mállik szét, morzsálódik az egész – és persze törik.
Én meg egy frászban vagyok, hogy ha elég szerencsétlenek a madárkák,
még majd agyonüti őket egy nagyobb darabka, ami letörik ebből a csodanasiból.
Olyan helyre tettem föl, ahol alulról is meg van támasztva,
továbbá két spárga is odafogja a rácshoz a masszát,
de nem érzem biztonságosnak így se.
Lehet, hogy le is veszem, mielőtt a célszemélyek megkóstolták volna,
mert komolyan félek, hogy baleset lesz belőle.
Pedig biztos finom – ráadásul 1100 Ft-ba került a két rudacska.
Annyira sajnálom ! Nem a pénzt, hanem a madárkák örömét.
Nem értem, miért nem jó a JR FARM-nak a stabil és biztonságos fapálcika,
miért kell egy megbízhatatlan madzagra önteni rá a finomságaikat.
De hát mindegy : ezzel is így jártunk - mint mostanában mindennel.
*
*
A karácsonyfától egyáltalán nem félnek a madárkák,
Csivike ugyanúgy röpköd, Csuvika ugyanúgy grasszál a kalitka oldalán.
mintha semmi se volna mellettük az asztalon, tőlük alig egy méterre.
De nem viszik túlzásba sem a röpködést, sem a rácsokon való sétafikálást :
sokat raboskodnak akkor is, ha nem lenne muszáj, és sokat veszekszenek -
nem egymással, hanem a világgal, vagy talán velem.
El nem tudom képzelni, mi a problémájuk – hacsak nem az időjárás.
Egeret nem látok és nem hallok napok óta, az összes eleségüket frissre cseréltem,
a gyakori szellőztetésre is próbálok ügyelni –. ők meg csak méltatlankodnak.
Nem tudom, mit látnak-hallanak vagy éreznek, amit én nem.
*
*
*
*
(2017)
*
*
Új kommentek